Nulla fokos, forró éjszakák

Ezt a bejegyzést, annak a hiánynak a pótlására írom, ami az útikönyvekben legfeljebb csak két mondat erejéig szerepel, pusztán a tényt állapítva meg: sok jó buli van Gentben.

Nappal a középkori belváros a központ, és a táblákon is ez szerepel, de sötétedés után pár órával, ez délebbre tolódik, és amikor a város nagy része már alszik, itt akkor kezdődik el az élet, ami ebben az egy főutcában, nagyobb, mint a bevásárló utcán.

A fiatalok városában a kemény oktatást bulival lehet a legjobban kipihenni, és ehhez a bulihoz képest az otthoni semmi. Nincsenek hatalmas klubok, viszont ezekből van egy egész utcányi. Nem szétszórva a városban, hanem egy helyen, óriási nagy partykkal. A mai buli után, így célba vettem azt a helyet, ahol minden este pörög az élet, nem kell ozzá péntek legyen, az egyetemisták útikalaúza címoldalon hozhatná ezt a helyet, ahol a húsz éveeseké a világ. Íme néhány kép az Overpoortstraat egyik fél órájáról, szerda éjjel, fél négykor. Szerelmes párok, részegek, utcai riportok, török büfék, és nagyon nyilvános wc, kizárólag uraknak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 



Asztalon táncolásból, majdnem kocsmai verekedés

Nem akarom elhinni, hogy vasárnap írtam utoljára, és ilyen gyorsan megy az idő. A hét egyébként főleg sulival, és bulival telik. Sokat kell tanulnom, mivel én legfeljebb 350 kínai szót tudok, míg a többiek kb. 800-at, bár ez a szám attól függ, hogy kitől kérdezem. Ezt pont az egyik tanár mondta, így lehet, hogy reálisabb, mint az egyik diák ezres becslése. A különbség mindenesetre érzékelhető...

Szerdán ellógtam a Buddhizmust, mivel a low countries studies keretén belül, egy vezetett városi séta volt, pont akkor. Érdekes volt, csak rettenetesen hideg. Milyen meglepő... A heti ESN party mindig szerdán van (mármint akkor biztos, aztán a többit ki tudja), tehát ezúttal is ott voltunk, az elmaradhatatlan kitchen party után. A konyha szokott lenni a találkozóhely, és a buli, meg az ivós verseny helyszíne is, amiben már nekem is volt szerencsém részt venni, nem is olyan rosszul. Vesztett ugyan a csapat, de ez nem rajtam múlt. Na szóval a szerdai partyról hamar eljöttünk, mert a többiek sem akartak másnap zombik lenni.

Na hát én az voltam... Nem tudom, hogy mitől, mert aludtam eleget, de egész nap aludtam az órákon, ami elég kiábrándító, azok után, hogy időben lefeküdtem aludni. A próbléma viszont az, hogy a csütörtök a legdurvább napom, amikor 8,5 órát vagyok suliban (mintha ezt már írtam volna). Este úgy volt, hogy bulizni megyünk, de lefeküdtem viszonylag korán, és nem bírt felkelteni az ébresztő.

Pénteken (ami még mának számít, így 4 óra magasságában) aztán sikerült dél után felkelnem... Tényleg álmos lehettem előző nap. Némi reggeli tökölés után elmentem ügyet intézni (Reni, vettem neked bélyeget!), aztán az Ikeába. Most már van rendes párnám, vágódeszkám, és egy virágom, ami nem fér be a cserépbe. Délután megfőztem a lecsót az international dinnerre, ahová mindenki megfőzi amit akar, és ami lehetőleg nem teljesen nemzetközi. Az esemény kb. annyi volt tehát, hogy az emberek egyénileg, vagy együtt, de főzzenek valami olyat, ami a saját országukban sajátosnak számít, és ebből csinálunk egy nagy közös vacsorát, ahol mindenki mindent kipróbálhat.

Természetesen ezt is az ESN szervezte, ahogy az utána lévő bulit is, amely hivatalosan Flag Party címen futott, és a nemzeti színekbe kellett volna öltözni, de ezt nem sokan tették meg. Visszatérve a kajálásra a lecsó egész jól sikerült, a többiek palacsintát csináltak, a lecsót, meg nem szerette senki közülünk. Mindenesetre ezzel a történettel tálalva elég hamar elfogyott a lecsó (közvetlen a palacsinta után), és csak egy kis reklámra volt szükség hozzá. Én a magam részéről ettem vietnámi, olasz, török, finn, dán, norvég, stb. kajákat, amik elég jók voltak, de messze a legnagyobb sikert a mellettünk lévő brazilok aratták, akik koktélt kevertek, mint nemzeti italt. :D

A buli elég jól kezdődött, majd még jobban folytatódott, így nemsokára az egyik asztalon találtam, magamat, folyamatosan változó társasággal, hol egyedül, hol két csajjal táncolva. Vagy éppen két fiúval, de ebben a verzióban már kevésbé tapadtunk egymásra, ami mondjuk az asztal méreteit tekintve nem is volt olyan nagyon egyszerű. :D

Mint mindennek ennek is vége lett egyszer, a társaság kezdett elfáradni, úgyhogy talajszinten folytattuk, körben állva, összekapaszkodva. Nem tudom pontosan, hogy az asztalon mennyit lehettem, de órákban mérhető (vagy legalábbis egyben), utána viszont legfeljebb néhány tíz perc kellett hozzá, hogy megjelenjen egy (asszem) spanyol srác, aki kellőképpen részegen kiszúrta magának a velünk lévő lányokat. Sajnos a szimpátia nem volt igazán kölcsönösnek mondható, és mivel én álltam azon a helyen, alapvetően rám várt a srác távol tartása, ami sikerült is, de ezzel a történet még nem ért véget.

Valamivel később ugyanis újra megjelent, hogy bosszút álljon és jól lehúgyozzon minket. Ha valaki az előző mondatot kétszer olvasta el, mert nem akart hinni a szemének, az képzelje el ugyanezt élőben, mert velem ez történt. Kellett pár hosszúnak tűnő pillanat hozzá, hogy rájöjjek mi történik és el is higgyem azt, majd újabb néhány, hogy eldöntsem mit csináljak. A durván 60 kilómmal, és a kb. 170 centimmel a lehetőségek némiképp behatároltak, még akkor is ha az ellenfél távol áll a józanságtól. A srác mindenesetre egy jó fejjel magasabb volt nálam, és vállban is hasonlóak voltak az arányok... Na de valamit csinálni kell! Hely az volt bőven ekkorra, mivel mindenki félreállt, szóval megvolt a megfelelő lendületem, hogy rendesen meg tudjam lökni úgy, hogy azért azt úgy tényleg megérezze. Aztán majd eldől, hogy kell-e verekedni vagy sem. Hát ami kétségtelenül eldőlt az a srác volt, legalábbis felteszem, mivel előlem eltűnt a tömegben, és a helyét csak néhány vállveregetés vette át, részben számomra tök idegenektől. Kíváncsi vagyok mit tettek volna akkor, ha tényleg neki megyek a srácnak, de ez már nem fog kiderülni. Jól esett volna nem csak ellökni a fenébe, de lehet, hogy most sem tenném ezt, mivel azóta se lettem nagyobb.

Tömörített fájl, avagy az elmúlt egy hét, hét percbe sűrítve

Legutóbb tegnap határoztam el, hogy leírom az utóbbi pár napomat, de csoportosan elkövetett, gép elől való elrángatás áldozata lettem, persze csak azért, hogy ma még több dologról kelljen írnom.

Meg se próbálok mindent teljes részletességgel elmesélni, mivel időm se lenne rá. Pörögnek az események, szaporodnak a partyfotók, és nem sok időm marad unatkozni.

Hétfőn kocsmatúra volt, az ESN szervezésében (na nem mintha nem ők szerveznének minden mást is, ha valaki nem tudná: Erasmus Student Network. Ők próbálnak itt lekötni minket, meg segíteni ha valami gond van, bár eddig még ilyet nem tapasztaltam), ami abból állt, hogy 5 kocsmában 5 sört lehetett megkóstolni 12€-ért. A legtöbbeknél a Leffe nevű nyert, de hogy annak melyik színárnyalata, azt nem tudom. :D Én mindenesetre elég olcsón megúsztam a dolgot, mivel még mindig nem szerettem meg a sört. Viszont itt történt meg az az esemény, amiről azt gondoltam, hogy többet már nem fordulhat elő velem az életben. Nem, nem a legón vesztünk össze, készült rólam egy polaroid kép. Ilyet se láttam már vagy 10 éve, ha ugyan nem több, de valakinél volt egy kissé futurisztikus formájú gép, ami kisebb képet csinál, mint a régiek, de attól még a lehető leghatározottabban polaroid.

Ezen az estén sikerült összeismerkednem azzal a társasággal, akikkel a képen is szereplek, és akikkel azóta is mászkálok, Hyo-Jin teljesen eltűnt, néha összefutunk és megkérdezzük egymástól, hogy How're you, de alapvetően mindketten más társaságot találtunk. Az emberekre való emlékezéssel, különös tekintettel a nevekre, kissé gondban vagyok, mivel itt legjobb esetben is 15 embert lehet megismerni naponta, ami néha kissé sok tud lenni egyszerre, de a kép jobb oldalán vigyorog a nem csekély létszámban jelen lévő olaszok két képviselője, akik nem messze laknak innen. A kocsmatúra után hozzájuk mentünk fel kajálni, mivel az olaszoknak van egy olyan rejtett képességük, hogy képesek 20 perc alatt valamilyen tésztát összedobni a semmiből, amivel aztán mindenki jóllakik. Milyen hasonló magyar recept van vajon...? Egyébként tényleg rengeteg olasz van itt, káromkodni már nagyon jól tudok, így azt is könnyű volt megbeszélni Fabiolával, az előbb említett srácok egyik barátjával (a Fabiola lány név), hogy vajon mi baja lehet annak a 20 éves csajnak, aki az alsó szomszéd, és kihívta a rendőrséget, miután elmentünk, mert túl hangosak voltunk. (Nem voltunk, csak a csaj nem egészen normális, de ezt szerencsére rajta kívül szinte mindenki tudja.) Egyébként az olasz srácok jófejek, csak néha szeretnek lelkesen szervezkedni, nem ritkán hülyeséget, így néha  félre kell őket lökni, hogy ne balra menjenek, mikor mindenkinek jobbra kell.

Kedden hajózni voltunk, szintén az ESN jóvoltából, 5€-ért, ami jó volt, meg érdekes, csak marha hideg. Na nem mintha nem lenne itt mindenhol hideg... Ha az itteni cserediákokat nézzük, akkor két csoportra lehet minket osztani: van az aki már beteg volt, meg az, aki majd az lesz nemsokára. Na meg persze én, az arany középút, aki erősen kifelé jövök belőle. Sorra leszünk betegek, de tényleg mindenki, most éppen Fabiola beteg, és a képen sárgában lévő litván lány. Belga nátha... Valaki azt mondta, hogy biztos a stressz, de kizártnak tartom ezt a lehetőséget, mivel itt sokkal nyugodtabb vagyok, mint otthon, nincs annyi hülyeség, amin idegeskedni lehet. Lehet, hogy csak azért, mert külföldi vagyok, de sokkal egyszerűbben mennek a dolgok, és nem kell ötször elmagyarázni valakinek ugyanazt, hogy utána elküldjön vele a város túlfelére. Itt képesek felemelni a telefont és megoldani 3 mondatban.

Meg nem mondom már, hogy melyik napon, de elköltöztem, és most a koliban vagyok. Ég és föld a két szoba, na meg a társaság is, ami a lényeg lényege. Az én folyosómon mondjuk én nagy valószínűséggel én vagyok az egyetlen fehér, európai, de nagyon nem zavar a dolog.

Szerdán beindult a suli, élen a holland nyelvű kínai órával. Szerencsére a lényeget elmondják angolul is, bár nem állítom, hogy 100%-osan megértem, de azért a 80% az stabilan meg szokott lenni. A társaságban egy spanyol lány van, aki olyan borzasztó akcentussal beszél, hogy ha akarnám se tudnám utánozni. Néha képtelen vagyok megérteni, mit mond. Az én angolom amúgy az átlagosba tartozik szerintem, ellentétben a szomszédban lakó török bíróval, aki Phd képzésen van itt, és holland nyelvórára akar járni. Szerintem az angol jobb választás lenne... :D

Szóval a suli nem rossz, 2 távol-keleti lánnyal ismerkedtem meg. Az egyik Hong Kong-ban született, és suttogva bevallott valamit, amit az esőben csak félig hallottam, de gyanítom, hogy jobban szeretne most is ottlenni. A másik csaj viszont kissé sértődötten közölte, hogy ő belga (nem, nem flamand, nem vallon, senki se kezdjen el gondolkozni rajta), pedig elég egyértelműen nem az. Biztos itt született, de azért kíváncsi lettem volna rá, h mi van a felmenőivel, mivel feltűnően jó kínaiból. Egyébként ő szerzett nekem olcsóbban (25€) kínai könyvet egy kínai sráctól, használtan. Szóval megvannak a francia nyelvű könyveim, a holland nyelvű, kínai nyelvórára... :D

A könyv egyébként nem olcsó, a History of China órán a tanár lelkesen lobogtatta a tankönyvet, és többször is kiemelte, hogy ez milyen olcsó. Aha, 50€... Remélem ki tudom venni a könyvtárból, hogy lemásoljam 5€-ért. :D

Egyébként ha az ember a boltban jól körülnéz, akkor itt is lehet olcsó dolgokat találni, néha még olcsóbbakat is, mint otthon. A termékeknek egy nagy bajuk van csak, még hozzá az, hogy a holland és a francia mellett semmilyen más nyelven nincs rajtuk egy betű se, így elég gyakran szórakoztatjuk a többi vásárlót azzal, hogy ugyan segítsenek már megtalálni ezt, meg azt. :D

Az anyagiaknál maradva, amúgy több napos keresgélés után találtam egy boltot a török részen (ami itt kb. kínai piacként funkcionál), ahol 40€-ért függetlenítették volna a mobilom, de ez egy kicsit soknak tűnt, így lemondva a mobilnetről, inkább vettem egy másikat 16-ért. Szóval most van egy smartphone-om, meg egy stupid. :D

Visszatérve a kétnyelvűségre, és a sulira, már említettem, hogy itt mindenki jól tud angolul. A suliban van egy óra (low countries studies), ami kredittel nem jár, de elég érdekes. A flamandokról, meg a magyarul talán leginkább Németalfölds nevű területről tanulunk. Szerdán volt az első alkalom (azon a szerdán, amikor 8,5 órát vagyok suliban), és többek között elmondták, hogy ez az angol tudás a francia/holland rovására megy, így annyira azért mégse jó a helyzet. El ne felejtsem emgemlíteni még itt a sulinál, lehet, hogy átmegyek a kínai 1-re a mostani 2-ről, mert ez túl erős lesz.

Valamelyik este találkoztam Claire-rel is. Őt még Berlinben (lásd a sokkal korábbi bejegyzéseket) ismertem meg. Holland lány, de itt tanul, szóval segített is korábban pár dologban, most pedig vmi blues koncerten voltunk ami tök érdekes volt, csak éppen beszélgetni nem lehetett. Még jó, hogy ezt már megtettük előtte egy kocsmában, némi kóla és ice tea mellett. A fél év angol tanulás tényleg megtette a hatását, mert érezhetően jobb vagyok, szóval ő is csodálkozott, hogy milyen jól tudunk beszélgetni, a másfél évvel korábbi állapothoz képest. Tervbe van véve, hogy a jövő héten újra összefussunk.

Buliból van itt a legtöbb, ezért a következő bekezdés témája újra ez lesz. A szombati Brugge-i utat ugyan elhalasztották, de a pénteki program nem maradt el. Még sose voltam speed datingen, ezért mindenképpen ki kellett próbálni. Hát nem volt valami nyerő a dolog, mivel hivatalosan 70-en jelentkeztek (előre kellett nevezni ugyanis), de ehelyett voltunk vagy 300-an... Az egyik probléma, tehát az volt, hogy semmit se lehetett hallani, így a beszélgetés elég lehetetlen volt, a másik meg, hogy mindenki csak beszélgetni ment. Mondjuk már a fészbúkon is látni lehetett, hogy sokan mennek majd, akikről tudom, hogy elég erősen foglaltak, na de, hogy ennyien... A fő cél abszolút nem a nagy ő megtalálása volt, de amikor 10 emberből 10 valami teljesen másért van ott, az már kicsit kiábrándító. Ettől függetlenül nem volt rossz a dolog, ott voltak Orsiék is, szóval kicsit még magyarul is beszéltem a szünetben. :D Ha valaki nem jött még rá, mi az a speed dating, az rapid randira keressen rá az interneten.

Ezt egyébként nem követhette más, mint a traffic light party, aminek meg az a lényege, hogy akin pirosan világító karkötő van annál nem érdemes próbálkozni. A sárga már esélyesebb, de a zöld a tökéletes. Na meg persze ott van a kék, ami szépen megfogalmazva úr keres urat jelentéssel bír, bár akár avatar is lehetne, mivel mindenki csak poénból vette fel, főleg a szervező csajok.

Sajnos én a betegség miatt már a buli előtt is hulla voltam, így elsőként mentem haza, hajnali 3-kor.

Tegnap salsa oktatás, majd salsa party volt a terv, de valahogy ez mégse jött össze. A már említett társasággal mentünk be a belvárosba, még délután, aztán egy másik olasz srác főzött karbonárás tésztát, amit még csak véletlenül se úgy képzeljen el senki, mint az otthon kapható zacskós verziót. Ezek az olaszok tudhatnak valamit. Mármint a késésen kívül, amit mostanra már mindenki megtanult belekalkulálni az időbe. :D

A kaját természetesen a buli követte, ami jó volt, csak éppen salsa nélkül. Bud Spencer fiatalkori hasonmása mellett láttunk sok filmbe illő, nagydarab latin biztonsági őrt, akik közül az ajtóban álló először nem akart beengedni minket, fiúkat, a nem megfelelő cipőre hivatkozva, de aztán rájött, hogy csajokkal vagyunk, és onnantól kezdve óriási lelkesedéssel tuszkoltak be minket ketten is a klubba.

Hazafele jövet még megcsodáltuk a város egyik éjszakai látványosságát, nevezetesen a kurvákat a kirakatban. Egész közel van a sulihoz. Lehet, hogy az időpont nem volt jó, mivel egy ablaktól eltekintve vagy a telefonjukat nyomkodták a lányok, vagy őket nyomkodta éppen valaki, valahol egészen máshol, mivel sok kirakat üres volt.

Ezzel egyébként elérkeztem a jelenhez, amikoris az a  helyzet, hogy időm semmi, de dolgom millió van, élen a tanulással, szóval az ez után történő eseményeket most nem írnám le, inkább egy pár nappal később.

Kocsmatura, uthenger es az alattomos villamosok

Megint nem tudom mennyi idom lesz irni, de azert belekezdek. Eppen a suli geptermeben ulok, egy olyan lapos monitor elott, hogy az barmelyik uthenger buszkesege lehetne, csak a nyakam fog megfajdulni itt egy ido utan, mert van vagy fel meter szeles. Na nem az uthenger.

Mielott az itteni esemenyekre ternek ra, nehany benyomas.

Vegre van diakigazolvanyom, igy egy felhasznalonev-jelszo kombom is, ami mindenhoova jo, elen az informatikai rendszerrel. Van 5 GB tarhelyem, ami barhonnan elerheto, es az Athena nevu rendszerbol telepites nelkul tudom hasznalni az office tobb verziojat es meg rengeteg mas programot is.

Mindezt teszem, egy tenyleg szep, regi varosban, ahol a centrum hatalmas templomokkal van tele, es forgalom ezen a reszen nincs. Ahol egyebkent megis van, kicsit tavolabb, ott garantaltan minden egyiranyu, szoval itt nem lehet tul konnyu kocsikazni. Neha meg tudom erteni, h miert olyan horribilisen draga a taxi.

Fentiekbol latszik, hogy tok romantikus dolog, amikor az ember a belvarosban setal, es mikor valami teljesen keptelen idopontban harangozast hall elkezd rajta gondolkozni, hogy vajon hany ora lehet.

Aztan amikoir neg egyet kondul a harang, a gyanutlan jarokelo orommel konstatalja, hogy del van, majd hatranez a harangtoronyra, es meglatja az ekkorra mar nem is olyan tavol levo villamost...

Szoval ezek a villamosok kepesek olyan csendben osonni az ember hata moge, hogy azt tuti nem veszi eszre, es raadasul meg egy olyan rossz szokasuk is van, hogy tokeletes harangnak tudjak alcazni magukat. Ha a belgak elkezdenenek lopakodo harci villamosokat fejleszteni, az a fel Uniot kihuzna a valsagbol.

Tovabbi erdekesseg, hogy itt a torok reszek lakot kiveve, mindenki jol beszel angolul, es ez olyan termeszetes, mintha az anyanyelvuk lenne. Lehet, hogy ezzel fugg ossze, hogy heti 18 oram lesz (18x60 perc), ami otthon meg a fele se lenne 3 targy mellett.

Az oktatas egyebkent nem csak jonak, de nepszerunek is latszik, legalabbis ebben a varosban, hiszen - ha hinni lehet az adatoknak - az itt elok kozel harmada diak.

Erre epult a sulihoz kozeli utcan levo party area, ahol a szo legszorosabb ertelmeben egymast erik a szorakozohelwek, szam szerint 32, bar ezt en meg nem szamoltam meg soha.

Hajnali 4 orakor mindenesetre meg tomeg van az utcan, es hatalmas sor a gyrosert. Vannak olyan ettermek, amik kifejezetten ejjel tartanak nyitva, amikor a bulizok megeheznek. Van rendes beulos hely es olcso torok bufe is. Gyanitom, hogy utobbi a nepszerubb.

Masnap aztan az utcaseproknek akad dolga, igy estere biztosan tiszta lesz a csatorna koruli resz es az ott terdelok se fognak uvegszilankot szedegetni magukbol. Otthon erre azt mondanam, hogy kiabal a porcelan mikrofonba, de tegnap valaki a csatornat valasztrotta inkabb, gyanus, hogy nem teljesen onszantabol.

Sikerek, es viccesre sikerult torenetek

     Mivel mostanaban elegge megnott az erdeklodes a belgiumi tortenesek irant, most megprobalok irni egy kicsit. Mondanom se kell, nem azert nem irok, mert olyan pokolian unalmas itt, hogy nincs mirpl, hanem azert, mert tul sok dologrol kellene, hogy irjak, azonban mindezek mellett a blogolasra nem sok idom jut. Remelem, ez igy is marad.

     Na de mielott belevagnek, szeretnem elorebocsatani, hogy durvan egy oram van csak, es az egyetem geptermeben ulok, ahol a billentyuzet tok mas, mint otthon, igy a gepeles se tul gyors, vagy tul pontos.

     Szoval a kedd reggelem alapvetoen azzal kezdodott, hogy itt vagyok, tok ures a haz, es fogalmam sincs mit csinaljak. Persz ez egeszen addig tartott, amig megneztem, hogy miket kel elinteznzm itt erkezeskor. Mit nem... Es akkor meg a mongoliai reszkepzes papirjairol nem is beszeltunk...

Szoval elso korben a suliban kell regisztralni, ekkor kqpok diakigazolvanyt, es igy lehet tovabblepni. A kovetkezo regisztraciot a varosnal kell megtenni, mivel sokaig leszek itt, es ez meg a munkakereseshez is kell. Szoval az elozo este felfedezett Lidl alapos kifosztasa utanbe is setaltan az UFO nevre hallgato epuletbe, hogy regisztraljam magam, ott azonban soha senki sem hallott meg rolam, hivatalosan itt se voltam, kb. 10 perccel ezelottig.

Telefonalas, eretlenkedes es ertekezes: menjek el a bolcseszkarra (helyi nyelvhasznalatban ez szamomra csak faculty, leanykori neven Faculty of Arts and Philosophy). Most is itt ulok egyebkent, es meg fogok is eleg sokat, tehat tessek fejben tartani.

Visszaterve az ugyintezesre, sikerult idetalalnom, ami nagy szo, mivel ez volt az elso alkalom, hogy nem tevedtem el a varosban. Mas kerdes, hogy a ket epulet legfeljebb 5 percre van egymastol, igy nagy erofeszitest nem igenyelt a tajekozodas. Az irodai dolgozok valahogy mindig nagyon rendesek, vagy csak nekem van szerencsem. Persze a futoszalagon mukodo egysegek ez alol kivetelt kepeznek. A lenyeg mindenesetre az, hogy megismertem egy csomo embert, anibol hatranyom biztos nem fog szarmazni. Mostanra sikerult megszereznem minden szukseges papirt a regisztraciohoz, aminek a nem tul rovid es nem is sokkal egyszerubb folyamatanak leirasar most inkabb melloznem. Nem azert, mert unalmas lenne olvasni - aki mindent tudni akar rolam, az szenvedjen :D -, hanem azert mert en kapnek tole inhuvelygyulladast, es az orvos draga itt, tegnap elmondtak...

Az ugyintezes teren meg azt meg kell emlitenem, hogy piszkaltam sokat az otthoniakat a Kinai Tanszeken, szoval ha netan erre tevednek, koszonom nekik is a gyors reagalast.

A rohanos hianypotlas oka a kovetkezo volt: nemi felreertes reszemrol, amikor ugy gondoltam, hogy az Erasmust megnyerve mar nem kell kulon jelentkeznem az egyetemre, a masik hiba, pedig egw elgepelt imelcim volt. Az enyem... Elkuldtek nekem (illetve csak akartak), hogy pontosan mit kell csinalnom, de a cimem elso karaktere kimaradt, ezert nem kqptzm meg a levelet.

A kovetkezo vicces lepes, miutan regisztralok, a varosi regisztracio lesz, itt ugyanis a rendorsegnek kell majd ellenoriznie a cimemet, ami nem tudom, hogy fog zajlani.

     A kovetkezo temara ugorva. meg mindig kedden tortent, hogy este Eszterekkel, es egy nemet lannyal negyesben elmentunk bulizni. Mivel meg nincs tanitas, es a kolikba is csak szerdan lehetett bekoltozni ejfel fele kb. 5 ember volt a szorqkozohelyek atlagos kihasznaltsaga, szoval elef sokat vegigjartunk, de tobbnyire egybol ki is fordultunk. Anugy a suli melletti utcan egymast erik a klubok, a szo legszorosabb ertelmeben. Vegul 3 helyen alltunk meg, az elsoben 1€ volt a tekila (csakazertseiromlerendesen), igy ebbol negy kor el is fogyott. Mindenkire jutott egy. Ezutan egy felejtheto helyre mentunk, ahol mar kezdett beindulni a parti, de vegul a Deca Dance-ben kotottunk ki, mivel Sara (vagy Sarah...?) kozolte, h bejonnek nelki a fekete pasik. Olyan sokaig nem is tartott neki osszszedni egyet. Hogy azota mi van veluk azt nem tudom, de elso ranezesre, meg par szo beszelgetes alapjan egeszen jo valasztas volt.

Mellesleg ha ebbol meg nem derult volna ki, ez egy fekete klub volt, nem feltetlen a legjobb zenevel, de aznap este ketsegtelenul a legjobb hangulattal. 5 orara sikerult is hazaernem, enyhen ronggya azva.

     Az idojaras legjobban az angolra hasonlit, azzal a nem elhanyagolhato kulonbseggel, hogy amig ott csak lassan szital az eso, addig itt fel perc is eleg arra, hogy facsarni lehessen az emberbol a vizet.

    A szobat tekintve kezdem megszokni, bar a tarsasag azert tovabbra is hianycikk. A puffot a terdmagassagban levo ablak ele raktan, igy a laptoppal az olemben ez a meret pont idealis.

Szinten kedden tortent, hogy a Lidlben vasarolt egy kaloz. Noya biztos imadta volna, bar ketlem, hogy London utan neki lehet meg barmi ujat nutatni, a kaloz mindenesetre minden ketseget kizaroan  ott volt,kalappal es egyeb tartozekokkel egyutt. Ezek utan a sorban a kovetkezo kerdes fogalmazodott meg bennem: ti is lattatok a kalozt? Szolt mindez a mogottem allo magyar parhoz, vagyis Davidekhoz szol, akik a kozelben laknak mar par eve, de magwarbol eddig nem sokat lattzk, foleg nem ennyit, es foleg nem a tengeri valtozatot, ugyanis a kaloz is magyar volt.

     Na es akkor most a mar sokat emlegetett hiany, vagyis a tarsasag, merthogy mar kevesbe hianyos ez a fejezet. Tegnap, es ma van az Erasmus Welcome Day, amitol eleg sokat vartam, ami az ismerkedest illeti. Ide mar viszonylag siman eltalaltam, es ez az egyik oka, amiert jobban erzem magam: tudom hol vagyok es mar kevesbe idegen a varos. (Mondjuk a mobilomat meg mindig nem tudtam sehol sem fuggetlenittetni, igy belga szamom sincsen.) Na szoval ket nem tul erdekes lany utan, a sorban elottam uldogelo, lathatoan maganyos,de a nevtablajabol megallapithatoan bolcsesz (nem sokan vagyunk) lanyra sikerult a szivbajt hoznom, es itt indultak el a dolgok. Estere (csutortokrol van szo) mar legalabb 8-an ultunk az egyik koli 3. emeleti konyhajaban.

Hyo-Jin-nel elegge egymasra talaltunk, angol tudast, meg mindenfelet tekintve, szoval lehet, hogy a vegere meg koreaiul is megtanulok. :D O volt tehat a megszolitott bolcsesz lany, akivel egyutt fogunk jarni History of China-ra, ami az egyetlen angol nyelvu oram lesz.

A nap nagy resze eligazitassal telt, amibol sokminden nem volt mar uj, de azert eleg hasznos volt.

Miutan ennek vege lett mar harman mentunk tovabb, mert ido kozben csatlakozott Ali, a torok srac, akit az elso 10 percben keptelen voltam megerteni. Kajalas elott, meg osszefutottam egy magyar lannyal, aki rajtam kivul meg egy magyart se latott itt (bezzeg en vonzom oket), de ezt az elsot se volt egyszeru felismernie. En ekkorra mar leszedtem a nevtablamat, de ot meg leleplezte a sajatja. A pontos beszelgetesre nem emlekszem mar, de eppen Hyo-Jin-nel ultunk egy padon mikor az eltes pulcsimra mutatva megszolalt mellettunk valaki, hogy van egy ilyen egyetem. Igen, tudom. De van az o orszagaban egy ilyen nevu suli. Oke, tudok rola, en is ott tanulok. Aztan par hasonlo mondat utan, vegul megkerdeztem magyarul, hogy most nem hiszi-e el nekem, amire aztan vegkepp meglepodott szegeny. Egyebkent aranyos volt, de tul sokat nem beszelgettunk. Amennyit igen, az eleg vicces volt, mert miutan rajott, hogy ertem a nyelvet, nem nagyon tudott tole elszakadni, en viszont nem akartam magyarul beszelni, foleg Hyo-Jin-re valo tekintettel.

Az este hatra hirdetett vacsorara mar sokan gyultunk ossze, tobbek kozott 3 szlovak, lengyel, holland, gorog, torok, koreai, mag en, a magyarok kepviseleteben.

A lenyeg az, hogy a sulinak van egy etterme, ami eleg olcso (3-4€ egy foetel, mindennel egyutt), valasztni pedig a bejaratnal kirzkott, lefoliazott kajak kozul lehet. Eleg kreativan lett megoldva tehat az etlap, de nagyon tetszett.

Ezutan kovetkezett a koli konyhaja, ahol meg par orat eltoltottunk, majd 10 utan mindeni elment aludni. Az en utam, most is mint mindig a bevasarlo utcan, majd a hatalmas templomok, valamint a var alatt vezetett. Itt olyan hazamennem, mintha a Vaci utca, Andrassy ut, Hosok tere, stb utvonal lenne, a negyedere suritve, es megszorozva harommal.

Ma meg sok erdekes nem tortent, de ami fog, azt majd leirom egy kovetkezo bejegyzesbe.

Éjfélig szép a város. A szoba előtte se...

     Miután gyorsan megcsodáltam a ferihegyi kettes terminált, pontosan sikerült megérkeznem a brüsszeli reptérre. Drukkoltam, hogy szakadjon a hó, mert akkor kötöttem volna biztosítást, és ha egy órát késik a gép, kapok 100 €-t, de az időjárásjelentés ilyet nem ígért, így a biztosítás kötés is elmaradt, nem csak a jégeső.

     Még a repülőn, a kiszálláskor összeismerkedtem két magyarral (a továbbiakban Orsi és Gyuri), akikről a fedélzeten ki is derült, hogy szintén ide tartanak. Miután Gyuri, enyhén szétjött bőröndje után a többi csomagot is sikerült lesúlyemelni a szalagról a vonathoz menő buszt könnyen megtaláltuk. Ekkor még nem tudtuk eléggé értékelni annak alacsonypadlós mivoltát.

A pályaudvaron némi sorbanállás és keresgélés után Orsival elmentünk jegyet venni, és megtudni, hogy mennyit késik a vonat. Mikor visszaértünk Gyurihoz, a csomagokon kívül már egy lányt is őrzött, akihez mindjárt csatlakozott is a barátnője. A kivételesen rossz névmemóriám ellenére ők mostantól Eszti és Szandi néven fognak futni a blogon.

Természetesen ők is genti Erasmusosok, hozzám képest talán azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy ők találtak kolit, nem is aranyáron, és némileg jobban informáltnak tűnnek.

Nem tudom, hogy örüljek-e nekik vagy sem, mert magyarok, viszont nagyon aranyosak.

     A nagy egymásra találást követően a vonat is ránktalált, mi pedig magunkat rövidesen a brüsszeli központi pályaudvaron, ahol a tekintélyes mennyiségű és súlyú bőrönd miatt nem tudntunk leszállni.

Ez persze már csak hab volt a tortán, főleg, hogy a következő állomás is tökéletesnek bizonyult. Ez tehát némileg egyszerűbb volt, mint a vonatra való felszállás, mivel először felszálltunk egy vonatra, amin a csomagok fellogisztikázása után végre el is helyezkedtünk, kényelmesnek éppen nem mondható pózban, de boldogan és büszkén. Tettük ezt úgy, hogy közben a vezető is hasonló dolgot csinálhatott, egy másik vonaton, mert, mint a kalauztól megtudtuk, Brüsszelből jött éppen.

Közepesen villámgyors tanácskozást követően úgy döntöttünk, hogy megéri átpakolni bőröndjeinket a másik vonatra, ami hamarabb indul, így a vonat lépcsőjén sikerült kitörnünk az Orsi bőröndjének a második lábát is, miután az első az átszállás közben, a peronon jött le. Ezáltal kicsit nagy lett a lemorzsolódás az alkatrészeket tekintve, de legalább újra szimmetrikus lett a feldőlésre előtte is hajlamos táska. A vonaton aztán olyan labirintust csináltunk a cuccainkból, hogy ott már a minotaurusz felbukkanása sem okozott volna különösebb meglepetést.

    Brüsszelben, a bőröndökkel való sokadik sikeres lépcsőzést is sérv nélkül túlélve felkecmeregtünk a genti vonatra, ahol sokkal több helyünk szintén nem volt, de azért - igaz két felé osztva - eljutottunk Gentbe. Rövid búcsúzkodást követően megtaláltam a főbérlőmet a sötétkék Audi A6-osában, bár először csak egy A4-est szúrtam ki...

    A házba belépve hamarosan konstatáltam, hogy nem maga az épület a büdös, hanem a tulajdonosából árad az áporodott cigiszag. Még szerencse, mert rendesen kiszellőzteti elég esélytelen lenne, mivel,az ablak olyan kicsi, hogy még csak kiugrani sem lehet rajta rendesen, ha az ember már teljesen bedepressziózik a bezártságtól. A szoba és a ház kissé lepukkant, de sokkal jobbat nem többnyire lehet várni egy ilyen helytől, főleg nem 275€-ért, a térdmagasságban lévő ablak viszont nagyon zavar. A főbérlőnek nincs más üres szobája, pedig jó lenne ezt itthagyni. Írtam pár helyre szoba ügyben, szóval meglátjuk majd, mi lesz.

Az anyázás és a jónak éppen nem mondható első benyomás örömére, elmentem a városba sétálni. Közel lakok a történelmi belvároshoz, ami nagyon szép, bár az új részek is tetszenek, mivel itt nem 3 méter széles az utca. Tipikus régi házak vannak itt, az ablakon benézve nem olyanok, mint az én szobám, és még pár tetőrete is láttam. Én is ilyen szobában lakok, csak hát ez nem egészen ugyanaz a tetőtér, amit én szeretek...

A vár, és társai jól ki vannak világítva, de csak éjfélig, utána a város olyan képet nyújt, mint amilyet a filmek alapján képzel el az ember pár száz évvel ezelőttről.

Ennek köszönhetően viszont megszületett a fejemben egy kép, a várról - ami nem fog kiégni a sötétben - és az Orionról. A fényképező mellé talán gps sem ártott volna, mert hazafelé egy kicsit eltévedtem. Végül a pár utcányi eltérést egy török házaspár korrigálta, így pár perc múlva már el is kezdhettem írni ezt a bejegyzsét. A város egyébként elég kihalt már ilyenkor, de nem messze van egy nagyobb főút, és pár éjjel-nappali bolt, meg éjszaka is nyitva tartó török étterem. Itt sem fogok éhenhalni tehát éjjelente, hacsak nem a pénz miatt.

     Holnapra egyenlőre sok tervem nincsen, de jó lenne nem egyedül lenni. A ház tök üres, bár a szomszéd szobába pont most jött meg valaki. Jó lenne találkozni a többiekkel is, és frissen megismert magyar duókkal is.

Célegyenes

Lassan tényleg eljutok Belgiumba. Mondanám, hogy az utazás kezd íjesztő valósággá válni, bár annyira azért nem vagyok megijedve tőle.

Szóval átjutottam a biztonsági ellenőrzésen, és csodával határos módon ezúttal senki sem akart letapizni. Nem is értem, hogy a korábban megszokottól eltérően ezúttal miért nem csipogott be semmim. Megjegyzem most is pont ugyanannyi bombát csempészek magammal, mint ahánnyal a korábbi gépekre szálltam fel...

Egyébként érzek némi keretes szerkezetet a blogban, mivel az első bejegyzést is Ferihegyről írtam, csak a másik terminálról.

Akkor tanulás után voltam, most tanulás előtt. Sokminden változott azóta, de most kezd igazán izgalmassá válni a dolog.