Mongóliai ösztöndíj - első napok / Mongolian scholarship - first days

Hogyan jussunk el ösztöndíjas hallgatóként Mongóliába, és hogyan éljük túl az első ázsiai napokat? Sikerült minden rosszat és jót átélnem a nomádok e távoli országában, és elmondhatom: hátizsákos turistaként, vagy máshogy, de gyertek Mongóliába! A következő fél év bejegyzései tehát mostantól az ulánbátori kalanddal fogják kitölteni a blogot.

 



A külföldi diákok kollégiuma, Ulánbátor.
The foreign students' dormitory, Ulaanbaatar.

Miután a genti Erasmust követően elnyertem egy újabb ösztöndíjat, büszkén jelenthetem, hogy Mongóliából írok.

Tegnap reggel érkeztem meg, ami a hat órás eltolódás révén Magyarországon még ejszaka volt. Az idő itt 6 órával jár később, de ez mit sem változtat azon, hogy január 30-án érek majd vissza Budapestre.

Az ösztöndíj részeként nem túlságosan elsietve küldött 220 ezer forintos utazási támogatás pont fedezte a Turkish Airlines járatát, ami tényleg elég színvonalas volt. Persze lehet, hogy csak a fapadosokon nem szoktam hozzá az üléstámlába épített monitorhoz, és a füstölt lazachoz... A kedvem tökéletes volt ezek mellé... Tökéletesen pocsék. Még mielőtt elkezdenétek örülni. :D

Így sikerült viszont, a luxust kihasználva, rögtön whiskeyt rendelnem a kaja mellé, amitől rövidesen el is kezdett forogni a repülőgép, bár gyanús, hogy ezt rajtam kívül senki sem vette észre, mert meglepően nyugalomban üldögéltek tovább a helyükön, amennyiben a folytonos ficánkolás és gyereksírás az alap nyugalomnak tekinthető.



...és környezete. / ...and it's neighbourhood.

Mindkét gép késett, így kevesebb időm volt megnézni az egyébként hihetetlenül színes isztambuli tranzitot, de Ulánbátorban nem hagyott ott az értem elküldött táblás srác, aki valami angol szakos hallgató az egyetemen. A remek minőségű földúton egyből meg is céloztuk a bevándorlásit, ahol már egy kisebb csapat koreai lány várt ránk. Némi vacakolással sikerült elintézni mindent, és az angolul erősen mérsékelten beszélő koreaiakkal is összeismerkedni, alapvetően mongolul, annak ellenére, hogy ebből sem tudtak sokkal többet. Amúgy a koreai aranyos, de kicsit félős fajta, akinek még egy fél fuck sem jön ki a száján, és még akkor sem közli, hogy shit, ha már fél órája aszalódunk a dugóban. Mindezt pulcsiban, mert náluk otthon meleg van. Mi lesz ezekkel télen...? A közlekedés egyébként ázsiai, járda van, de az úttesthez hasonlóan nincs csatornázva, így hatalmas tavak állnak rajta mindenhol, ami az aszfaltra kényszeríti a gyalogságot, de ezt már láthatóan mindenki megszokta, és rutinból kerülik az embereket, ahogyan az sem meglepő, hogy a jelzőlámpa nem számít. Akár le is szerelhetnék, akkor megyek, mikor épp nem jön autó, ha kell 1-1 sávval előrébb.

Az ügyintézést követően ma voltunk egy koreai étteremben, ami nem drágább, mint egy magyarországi lenne. Az árak úgy általában itt kicsit a magyar alatt vannak. A mongol ösztöndíjamból durván napi 2000 forintra jön ki a büdzsé, ami remélhetőleg elég lesz. Szeretnék úszni járni, vagy valahová, mert sok sportolási lehetőség nincsen, és nem utolsó sorban meleg víz se. A buddhista kolostor mellé épült koli keleti kényelmet nyújt: kis szoba, kissé lepukkant, és 11-kor zár. Hogy fogok így elmenni? Gentben megszoktam a reggelig tartó bulikat, de ott nem -40 fok volt az éjszaka, amiben viszonylag kellemetlen lenne az ajtó előtt éjszakázni.
 

Zöldséget árulnak az ulánbátori kollégium
szomszédságában. /
Vegetable is sold next to the dormitory
in Ulaanbaatar.

A koli felszereltsége egyébként szintén nem az igaz, legyen szó akár egy mezei villanykörtéről, vagy bármilyen egyéb, banális dologról, mint pl. a szemetes. Így történt, ogy a kaja után hamarosan a piacon kötöttünk ki, tányért, és lábost venni. Serpenyőt hoztam, az befért a zsákomba, és a nyelét is csak 3 felé törték el a repülőn. Még jó, hogy a fényképező a kézipoggyászban volt. Így legalább lesz alkalmuk a mongoloknak ellopni, erről ugyanis híres a város. Bár hozzá kell tegyem, eddig még mindig mindenki segítőkész volt. Van helyi számom, és a telefonomat is 10 perc alatt függetlenítették, pedig otthon ez napokba telt volna. Egy ürge végigkísért mindenhol, a telefonnal, az egyik szolgáltató üzletéből. Otthonra olcsóbban küldök sms-t, mint Magyarországon, belföldön, csak éppen a jelek szerint nem mindig megy át.

Ma este átmegyünk Katáékhoz, akit már Pesten megismertem, a mongol férjével egyetemben, aztán hétvégére vidéki út a program. Hétfőn be kell menni a suliba, mert elvben már kezdődni fog a tanítás. Remélem nem sok óránk lesz majd, és nem is túl korán.

Szóval egyenlőre minden jó, még a kedvem is a repülés után, remélem ez a suli és a tél mellett is így fog majd maradni.

 

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

As I successfully earned another scholarship, after the Erasmus in Gent, I'm writing from Mongolia, Ulaanbaatar.

I've arrived yesterday morning which was still night in Hungary due to the different time zones. It means plus 6 hours, added to Central European Time, but in spite of it I'll get home on 30th January 2014.

 

I got 220.000 HUF (about 735€) for travelling what wasn't transferred so quickly by the state, but it was just enough to buy a ticket for the Turkish Airlines flight what was really great quality.

Or perhaps I just got to use low cost airlines, and this why the monitor in front of me, and smoked salmon were surprise for me. So my mood was perfect this way. Perfectly shity... So don't start to be happy yet.

Because of these and the luxury I ordered a whiskey without any hesitation so the plane started to rotate soon, but probably I was the only one who realized it, as the others were so quiet if I can say quiet to a crying baby, or an always moving Turkish guy, who was more fatty than a pig on the top of these.

Both of the two flight were delayed so I hadn't so much time to look around at the very colorful Ataturk Airport in Istanbul, but fortunately the guy who was send to wait for me in Ulaanbaatar didn't leave without me.

We got in the minivan and went on a perfect dust road to the Immigration Office next to the airport, where a smaller group of Korean girls were waiting for us.

After some problem, that is daily in Mongolia I got to know the girls what wasn't easy. They can speak in English just a little, and it's also true in connection with Mongolian, too.

By the way the Korean is a "species" what is a bit shy and never say fuck or shit don't even when we are sweating at the middle of the biggest traffic jam of Mongolia for half an hour.

In addition they were wearied sweater because it's hot in Korea. I don't know what they will do in winter...

The traffic is Asian... Although there is pavement but there is no canal, so enormous puddles are everywhere on it. So people need to walk on the road itself what can't cause any problem as drivers are got to used it.

Seat belt is also decoration only like the traffic light and the police in the middle of the bigger junctions.

It could be even unfixed, I go across the road when nothing comes, sometime just one lane.

Today we went to eat to a Korean restaurant close to the dormitory where the prices weren't higher than in Hungary. Prices here are similar to the Hungarian ones so I have about 2000HUF (7€) per day. I hope it will be enough.

I'd like to swim at least once a week because I really need some sport, and there is no warm water in the dormitory. So this way I could even take a shower.

The dormitory is situated next to a Buddhist monastery and not as good as in Gent was. Small room (double room of course), old desk, and it close at 11pm.

How can I go out this way? In Gent I liked parties so much, but unlike Mongolia, there was not -40°C when it's not so pleasure to spend the night in front of the door.

The dormitory has nothing. There is no trash or a simple bulb. Due to it we went to the market to buy some plates and a pot. I have got a pan on me what's grip was broken only into 3 pieces at the airport in my backpack.

It's good that my camera was in my hand luggage. This way Mongolian has chance to steal it, as the market is famous for it however I need to take the note until now everything was quite good and everyone was so helpful.

I've local phone number and my cellphone was unblocked within 10 minutes. At home it would have been more days... A man from Mobicom led on me to do it, and even to change money.

I have mobile internet now and I can send text to Hungary cheaper than within Hungary by a Hungarian service... The only problem that sometime it doesn’t reach Hungary... :D

 

This evening we'll go to Kata who live here with her Mongolian husband and whom I've already got to know in Budapest.

We are going to go to the country side for the weekend and I'll going to go to the university on Monday. I hope I won't need to follow too many classes, and won't need to get up too early.

So everything is good now, even my mood after the flight. I hope it will be at least the same during the winter and studying.