2014. november 24., hétfő

Cseh kaland egy mongol lánnyal

Prága, Károly híd
Prága, Károly híd
Eredetileg az olasz tengerparton szerettük volna élvezni a meleget de tekintve, hoogy az emberek fele házhozmenős privát szexpartnerkeresőnek nézi a Couchsurfinget, a másik pedig szimplán nem válaszol, Csehország lett a cél.

Amikor Tunga Magyarországra jött, valószínűleg nem gondolta, hogy az őszi szünet elején stoppolni fog velem Budapesten, majd pár órával később négy kamionsofőrrel fog török teát iszogatni egy pozsonyi parkolóban, útban Brünn felé.
Az olasz csizmához képest sokkal jobban jártunk az amorf Csehországgal host találás ügyben, akihez a belvárosból egy jakut cserediák segítségével sikerült végül kijutni a város széli erdő mellé.
Gyors fasírt evés, külön nekünk legyártva, házi ribizlibor kóstolás, majd nyomás az ágyba, hogy kialudhassuk az utazás fáradalmait, amellett annak kígyónak a társaságában, amely az ajtó melletti terráriumában állt őrt éjjel-nappal.

Mi mást is lehetne csinálni egy régi cseh városban, mint megnézni mind a nyolcvan templomot és a hatalmas gótikus katedrálist. Brnoban mindehhez fél nap bőven elég, főleg a nemzeti ünnepen, amikor minden zárva van és még a turisták is otthon maradnak. Amilyen gyorsan a város labirintusa és a pályaudvar személyzete (a pénztáros angol tudása mindössze az "informáciájá" volt, míg az információsé a "kásszá") engedte kimenekültünk a forgatagnak nem nevezhető pangásból, hogy megnézzük a festői Dolní Dunajovice melletti sziklákat és az azon épült várat. Persze csak jó távolról, de azt legalább a naplementében, a korai sötétedésnek köszönhetően másra már nem jutott idő.
Visszatérve a karácsonyra készülődő városba egy kocsmában kötöttünk ki, ahol sikerült egy egész jó cseh rumra böknöm rá teljesen véletlenszerűen az itallapon. Szállásadónkról kiderült, hogy Kínában nem járt ugyan, de Európán belül még nálam is extrémebben utazik. Nagyon irigykedek érte, főleg, hogy a legelső tervem nekem is Skandinávia lett volna, de be kellett látnom, hogy 11 nap erre most nem elég.

Szerda hosszú ideje a legelső reggel volt, amikor emberi időben sikerült felkelni, és kellemes kis fagyban kimenni az autópálya mellé, némi helyi péksütivel és kofolával jól felszerelkezve.
Tíz percnél nem kellett tovább várni, máris megállt valaki, és két órával később, már kétszáz kilométerrel arrébb, Prágában is voltunk.
 
Az izgalmakat fokozandó, szállásunk este nyolcig nem akadt, ezért igazi hátizsákos turistaként, sűrűn lihegve a cuccok alatt másztuk meg véletlenül a folyó túlpartján lévő dombot, ahonnan a várba, és az elmaradhatatlan katedrálisba jutottunk, közben reménykedve, hogy valaki majd csak válaszol és nem az utcán fogunk aludni. Innen leérve már erősen kezdett szürkülni, ezért sok jó képem nem született a tényleg nagyon romantikus Károly hídról. Megnéztük viszont a várost sötétben is legalább, majd vettünk még egy adag péksütit, még egy üveg kofolát, és beültünk egy kajáldába netezni.
Na itt végre lett szállásunk Toddnál, aki egy kisebb méretű couchsurfinges hostelt üzemeltet.
A társaság jó volt, de az éjszakai hőmérséklet nem, amit csak tovább fokozott az a lepukkant trabant, ami éjjel a fejünk felé parkolt, majd hirtelen (amennyiben egy trabant tud ilyet) jó hangosan elindult, és a következő fél órában csak túráztatta a motort. Na ez volt a hűtőszekrény...

A következő napon a város szélére, egy parkba mentünk el, ami tulajdonképpen inkább egy nagy, és jól karbantartott erdőre hasonlít, patakkal, sziklákkal és mindennel, amit egy magára valamit is adó erdő magában foglal. Innen is sötétben, de annál szebb időben mentünk el egy hostelbe, aminek a nem teljesen tele lévő 8 ágyas szobájáért fejenként négy eurót kértek el. Mivel hétfőn mongol vizsgára számíthattam, nem mászkáltunk már a városban, ehelyett gyorsan úsztunk egyet a négy euróban szintén benne lévő medencében, majd elkezdtünk mongolt fordítani.

Brünn még csendes főtere Brno
Brünn még csendes főtere
Pénteken reggel, végül fájó szívvel hazafelé vettük az irányt, sokadszorra is megváltoztatva a tervet, és az Ulánbátorban megismert Júlia meglátogatása helyett este nem Berlinben, hanem Budapesten kötöttünk ki.
A stoppolás ezúttal kicsit lassabban ment, és Pozsonyban este be is ragadtunk, ahol végül a vonatozás mellett döntöttünk, részben Tunga unszolására. A vasúthoz - mely durván két és fél órát késett - egy kutyával stoppoló helyi lány vezetett el minket, és így éjjeli fél kettőkor már el is fordítottuk a kulcsot Tungánál a zárban.
Illetve tettük volna mindezt, ha a főbérlő nem felejti benne a sajátját a túloldalon... Fél órás csengetés és dörömbölés után árán sikerült is felverni az egész házat, kivéve őt...Vagy nagyon jól alszik, vagy csak lusta volt felkelni, mindenesetre újabb két órás utazás után végül fél négykor nálam kötöttünk ki, hogy még egy éjszakát együtt töltsünk az utazás után.

Költeni szinte csak kajára és a buszjegyekre költöttünk, tehát nem volt drágább ez az öt nap, mint itthon lett volna, és Tungával is elég jól lehetett utazni, nem panaszkodott semmire.
Kicsit sajnálom, hogy nem sikerült mind a 11 napot kihasználni, de annál jobban várjuk a téli szünetet.


Brünni katedrális
Brünni katedrális










Dolní Dunajovice, Csehország
Dolní Dunajovice, Csehország

Napsütötte sziklák és a vár -  Dolní Dunajovice, Csehország
Napsütötte sziklák és a vár -  Dolní Dunajovice, Csehország

Dolní Dunajovice, Csehország
Dolní Dunajovice, Csehország





















2014. augusztus 15., péntek

London jó hely, de a magyarok itt is átvernek

Buddhapadipa, thai buddhista tamplom Londonban
Buddhapadipa, thai buddhista tamplom Londonban
Egy sokmilliós nagyváros mindig tud meglepetéseket tartogatni, és még akkor is mutat újat, ha törtönetesen ötödszörre járja végig az ember. Múlt szombaton így keveredtem a szarvasairól híres Richmond parka, ahol hatalmas területen élnek vadon az állatok, az emberektől cseppet sem zavartatva magukat. Akiknek a dolog izgalmat okoz, azok egyedül a turisták, ők viszont lelkesen hajtják őket a legkülönbözőbb fényképezőkkel felfegyverkezve.
Másnap a hat éve már meglátogatott RAF Museumba mentem el, ahol már ugyan végigfotóztam minden egyes repülőt, de azóta némileg átrendezték a hangárokat, ami az agysejtjeimről is elmondható, így a korában csak ismeretlen szavakból álló múzeumi feliratok idén értelmet nyertek, ezzel nem kevéssé színesítve az élményt.
 
Hétfőn a főbérlő bejelentette, hogy fizessek neki még hetven fontot, vagyis egy heti lakbért.
-Nem fizetek. Kifizettem az egészet előre, nincs miért még többet adjak. Némi vita után nem jutottunk semmire, de nem fizettem. Még nem raktak ki, és remélem, hogy nem is fognak vele próbálkozni, mert már kicsit elegem van belőle, hogy folyton arra figyeljek, hogy ne tudjanak átverni.
 
A munkahelyemen folyton cserélődnek az emberek, és a szobámba is jött egy srác. Kicsit feldobta a házban a hangulatot, és az én heveny emberutálatom is elmúlt. Ezen a hétvégén már együtt szívott, és piált a fél társaság, ami külön jól jött a cideres projekt mellé, mely úgy néz ki, hogy naponta megiszok egy új cidert, hiszen van mit kipróbálni.
A boltok roskadásig vannak különböző márkákkal és ízekkel, az egy pintes hangulatfokozás pedig rövid távon megéri a Tescos számlák összegének megemelkedését. Helyi gyártóból nincsen túl sok, de a belga termékek és a svéd elég jók. Ezek főleg az édesebb vonalat képviselik, nem csak alma ízzel, ami nekem nagy kedvencem. Körte, fekete cseresznye, stb...
 
St Paul's Cathedral, London
St Paul's Cathedral, London
Most szombaton kevésbé volt izgalmas a program, mivel a délután heveny szuvenírvásárlással telt, délelőtt azonban sikerült rátalálnom a kertvárosok még egy rejtett kincsére, a fenyőfákkal övezett thai buddhista templomra, a Biddhapadipára, Wimbledonban. Igazi Kína hangulatom támadt, a rövid kis mesterséges folyótól, az erdőben álló szobroktól és a kínaihoz valójában cseppet sem hasonlító arany, fehér templomtól.

Vasárnap reggel szakadt az eső, az egy fontos ernyőmet pedig néhány héttel korábban sikeresen összetörtem, de aztán dél körül elállt, amitől mindenki felbátorodott és elindult a természet tudományi múzeumba, így a szokásos másfél őrás sor fogadott. Már majdnem a bejáratnál voltam, amikor a sikoltozó tömeg előre jelezte az esőt, ami ugyan pár perces volt, de a múzeumhoz hűen megmutatta milyen lehet a trópusokon élni, monszun idején.

Hétfőn hasonló élményekben volt részem, mikor meló után bementem a munkaközvetítő irodába, hogy közöljem, elmegyek. Várakozáson felül jól fogadta a főnököm is, pedig minenki féltett tőle. Végül azzal jöttem el, hogy ha újra Londonba mennék, csak hívjam.
Szóval megvettem a buszjegyet a reptérre, a bőrüléses luxusbuszra, vettem pár új ruhát, és egy cipőt, a régit kidobtam az első kukába, csütörtök délbe kiléptem az ajtón.


Cider montázs a végigkóstoltakból
Cider montázs a végigkóstoltakból
Angolt tanulni nem sokat sikerült, de a semminél mégis többet, köszönhetően az anyanyelvi főnöknek, és a munka után, otthon megkeresett netes anyagoknak.

Az anyagiakról annyit, hogy mikor kimentem beletoltam több, mint 200 ezer forintot az utazásba és a szállásba, de még így is 170 ezer plusszal jöttem haza, úgy, hogy vettem mellé egy 39 ezres telefont, 11 ezerért cipőt, és 10-ért ruhákat. A vége tehát 230 ezer nyereség, hat hét alatt, úgy, hogy nem spóroltam nagyon.
Az utolós tíz napban például napi egy cidert minimum megkóstoltam, ami ott többnyire fél liter, de néha pint (568 ml) és az ára is csak két font, ellentétben a Magyarországon kapható kisebb üveggel, mely csak néhány ízben kapható.
CIDER
170 ezer + 39 telefon + 10 ruha + 11 cipő
 

 
 

Életkép a Wembley stadiontól
Életkép a Wembley stadiontól


Buddhapadipa, thai buddhista tamplom Londonban
Buddhapadipa, thai buddhista tamplom Londonban


Szobrok a londoni Buddhpadipa templom kertjében
Szobrok a londoni Buddhpadipa templom kertjében


Csónak a londoni Buddhpadipa templom mesterséges tavacskáján
Csónak a londoni Buddhpadipa templom mesterséges tavacskáján

Szobrok a londoni Buddhpadipa templom kertjében
Szobrok a londoni Buddhpadipa templom kertjében
Buddhapadipa, thai buddhista tamplom Londonban
Buddhapadipa, thai buddhista tamplom Londonban


Buddhapadipa, thai buddhista tamplom Londonban
Buddhapadipa, thai buddhista tamplom Londonban


Hangulatos, fenyőkkel övezett faház a londoni Buddhapadipa templom mellett
Hangulatos, fenyőkkel övezett faház a londoni Buddhapadipa templom mellett


Wimbledon: Park (részlet)
Wimbledon: Park (részlet)


 
 
 

2014. július 29., kedd

Dobozzal Londonba

Lassan három hete, hogy Wembleybe költöztem, a stadiontól nem messzire, ami a hátsó kertből naplementekor szemlélve pont azt a futurisztikus látványt nyújtja, amit a jövőben űrállomásra költözők élvezhetnek majd egyszer.
A valóság azonban kissé földhöz ragadtabb, és a fényes jövő képén túl csak a kiszűrődő koncertek zaja, na meg a gyanútlanul sétálgató bevándorlókra random módon leszakadó esők hoznak csak egy kis változatosságot a hétköznapokba.
Wembleynek a közelében sincs semmi látványosság legfeljebb néhány raktár, amelyikek
egyikében én is dolgozok, és kartondobozokat pakolászok egy ruharaktárban.
Munkát már a legelső nap találtam, hála a saját angoltudásomnak és a konkurencia angol nemtudásának. Heti 40+ órában, minimálbéren megkeresek heti 100 ezer forintot, aminek a felét gond nélkül félre lehet rakni. Néhány eltévedt románt, és kósza lengyelt leszámítva alapvetően magyarokkal dolgozok, és hasonlóakkal is lakok együtt, közepes körülmények között.

Ha a hétköznapok eltelnek, vége a főzésnek és a kényelmes semmit tevésnek, jön végre a városnézés. Többnyire egyedül, mivel ismerkedni csak mérsékelten lehet a világnak ezen a táján, különösen ilyen rövid idő alatt. A korábbi utak során néhányszor végiglátogatott - főleg ingyenes - múzeumok most sem maradnak ki a sorból, de akadnak azért más említésre méltó helyek is, mint például a punkok és bulizni vágyók fellegvára; Camden Town. Hippik, füvesek, és rengeteg turista, főleg vasárnap, amikor minden piaccá alakul, és ennek csupán az 50%-a szuvenír. A belváros nyüzsgő, a kínai negyedet külön élvezem, de néha kicsit sok az ember, és ilyenkor jó elindulni a Temze partján, hogy kiérjek a csendes részre, ahol eltűnnek a turisták és már akár élni is lehetne, amenyiben a sokszorosa lenne a fizetésem.


Útonállók - utcai tánc az angol fővárosban (Camden Town, London)
Útonállók - utcai tánc az angol fővárosban
(Camden Town, London)
Nem kell sokkal kijjebb menni, ha az ember rókát akar látni, így kevésbé lepett meg mikor a buszmegálló mögött feltűnt egy és magát küönösebben nem zavartatva elsétált mellettem egy méterre.

Hogy a jövőre nézve mi a tervem azt még nem tudom, de felvettek mester szakra, amit folytatni is szeretnék, tehát a kérdés csak a további, nem túl sok londoni hétvégére áll. Azt viszont kiszámoltam, hogy az egyetem előtt lesz még majdnem két hetem, amit nem szeretnék utazásmentesen tölteni.

London érdekes, a belváros jó hely, és jól is lehet keresni, de ez nem pótol a külvárosi kényelmetlenségekért, és a néha túl csendes életmódért. Nyári munkára azonban tökéletes.

 
Vasárnapi utcai fesztivál a Piccadily mellett.

Camden Town - vasárnapi vásár az egykori istállóban

 
 
St. Paul Cathedral és a gyalogos híd

St. Pual Cathedral, pár lépéssel hátrébbról



Gyerekműsor a londoni felhőkarcolók lábánál