2014. január 6., hétfő

Utolso pekingi nap es a Nagy Fal

Reggel megint en ebresztettem a lanyt, akinel laktam, remelem hogy holnap se fog elkesni a munkabol nelkulem. Mivel ma egy barasta van nala, en atkoltoztem Asia, a foterhez kozel leve hosteljebe egy ejszakara. Mikor megjottem meg nem kelt fel es a Nagy Falat se jott el megnezni velem, ugyhogy megettem az utkozben vett kinai kajat, majd irany a metro. Tegnaprol mar tudtam hova kell menni, majd rovid bolyongas utan a buszokat isa megtalaltam, kicsit tavolabb, ameddig tegnap mar el se mentunk. A jegy vegul 12 yuan volt a durvan 60 km-es utra, a fal legismertebb, badalingi reszehez.

Mivel minenhol csak ugyanazt a kepet mutogatjak a falorol, nem igazan tudtam hova erkezek majd, es, hogy milyen lesz a tobbi resz, vagy a kilatas. A busz a bejarattol tavolabb tett le, de volt ingyenes shuttle busz a maradek 1-2 km-re, kinai nyelvu idegenvezetessel. Ettol a busztol meg egy 5-10 percet setalni kell, a most tobbnyire ures es bezart boltok, szallodak, stb. kozott, a fal fobejarataig, ahol a jegy megvetele utan ket iranyba lehet menni. En a hirsebbet (a kepekrol) es egyben a nehezebb utat valasztottam jobbra, eszak fele. A jegy egyebkent most a telki szezonban 45 yuan lett volna, de a lejart belga diakigazolvanyommal megvettem a 25 yuanos kedvezmenyeset.

A tegnapi napsutessel ellentetben ma kozepesen kodos ido volt, a hegyseg magasabb reszein pedig vastagon zuzmarasok voltak a fak. A fal par reszet, koztuk majdnem a folddel egyenlot mar a buszbol lattam, de ez tenyleg szepen fel volt ujitva. A hegyek nagyon meredeken emelkednek, gyorsan valtva volgybol csucsba, es ezt a fal is vegig koveti. Azsiai szokas ha jol tudom, hogy nem igazitjak a termeszetet az epitmenyekhez, inkabb forditva. Ennek koszonhetoen hajmeresztoen meredek reszek vannak, lepcsovel, vagy anelkul, es a fal vonalaban is hatalmas kanyarok vannak, meg csak veletlenul sem egyenes. Nem mondanam tehat, hogy setaltam a Nagy falon, fogalmazzunk ugy, hogy megmasztam azt. A toveben egy jo ideig kovezett, szeles gyalogut vezet, amire helyenkent le lehet terni. A tavolsag novekedesevel igy fogytak el a turistak is szep lassan. Helyenkent az arusok mellett egy-egy etterem, vagy bob es hullamvasut kevereke talalhato. A fal bejarhato szakaszanak a vegen mar csak a legelvetemultebbek jarnak, es 5-10 percig egyedul lehet itt az ember, masok haborgatasa nelkul. Sajnos az utolso bastya ajtaja le van falazva, mert ettol kezdve a fal restauralatlan. Pont ezt vaartam, annyira el akartam jutni erre a reszre, mert meg nagyon hosszan megy tovabb. Enyhen anyazva es mindenkit mindennek elmondva visszafordultam keresni egy alacsony szakaszt. Vegul talaltam egy reszt, ahol a kulso peremrol a falbol kinyulo vizelvezetorol at tudtam volna maszni egy fara, amire aztan visszafele sem lett volna nagy gond felkapaszkodni, de vegul nem mertem megcsinalni, mert Nagy Testver mindenhol ott van, kamerak formajaban. Inkabb visszementem a legkozelebbi kijarathoz, ahol egy lepukkant reszhez, es jobb idoket latott medvekifutokhoz ertem. Innen ment egy masik busz a belvarosba.

A falrol ezuttal nem az itt egyebkent nem igazan kaphato kepeslapokrol ismert zold tengert lehetett latni, hanem kpasz fakkal tarkitott szikla hegyoldalakat, es eles gerionceket, rajta a fal kodbe veszo tobbi reszevel.

A varosba erve elindultam a hostel fele, es a metrorol felhivtam Asiat. Oke, talalkozzunk ugy ket ora mulva eszakon. Mivel ismet hajtott a kivancsisag visszafordultam es elmentem egy a metroterkeprol veletlenszeruen kivalasztott, szimpatikusnak tuno helyre. Peking University.
Ekkora kampuszt meg az eletbe nem lattam, pedig megfordultsamneheny helyen. Egy fel varos, kisebb-ngyobb, de egyarant kinai stilusban epulot hazakkal, es egy nagy parkkal, sok toval tarkitva. A legnagyobb jegen eppen hokit jatszottak, a tulparti toronymagas pagoda elotereben. A kotelezo ejszakai kep utan kicsit meg korbejartam az este het korul is elettel teli udvarokat, aztan elmentem a megbeszelt helyre.

Asia baratnoje valami olyan egyetemen tanul, az elobbitol nem messze, ahol kinai kisebbsegek vannak, vagyis tobbek kozott ujgurok, igy arrafele ettermuk is akad. Kozel-keleti beuteses, majkdnem feher emberekkel dolgozo helyre jutottunk, ahol hasonlo kinai es indiai kevereknek tuno etelt ettunk. Tesztat es husokat, meg nemi zolseget es a langoshoz hasonlito naant. Asia baratja meghivott minket, mar megint, amirol sehogy sem tudtuk lebeszelni. Nagyon remelem, hogy lesz alkalmam viszonozni, bar amikor visszajovok Pekingbe, lehet, hogy o pont Hohhotban lesz a csaladjanal. Halalra zabaltam magam, foleg, hogy napkozben egyszeruen idom nem volt enni, igy gurulva kozelitettem meg a bevasarlo utcat, es annak nagy, kivilagitott plazait. Felkeszultem a holnapi utra nemi kajaval, aztan egy kis nezelodes utan elbucsuztunk egymastol es hazajottunk.

A holnapi terv az, hogy legkesobb reggel hatkor elindulok a hostelbol, hogy elkapjam a reggel utra indulokat. Innen elvileg sokan mennek Shanghaiba, ezert olyat probalok meg keresni, aki egesz uton, durvan 1300 km-en el tud vinni, mert utkozben kiszallni es masik kocsit talalni kockazatos lehet, mivel nem tudom elore kiszamaitasni, hogy hol raknak ki, es ott hol fogok tudni stoppolni. Pekingben az autopalya fizetokapujahoz akarok menni, es ott probalkozni, tobbek kozott egy elore megirt, rovid kinai szoveggel, arrol, hogy ki vagyok es mit akarok.
Drukkoljatok!

Jut esszembe kozlekedes. A hetvegivel ellentetben ma nagy tomeg volt a metron, de azert meg kibirhato. Az emberek neha a folyoson toporogvsa, jobra-balra dulongelo tomeget aslkotnak, egymast tolva elore. Lassan, de biztosan. A metron az emberek nagy resze a telefonjan olvas vaklamit, jatszik, vagy tableten filmet nez, meg a folyoson setlva is. Kihasznaljak tehat az idot. A metrohoz sokan biciklivel erkeznek, es elotte lelakatoljak, pedig most telenmeg aranyaiban keves is a bringas. Bicikli/motoros/tricikli sav az utak szelen szokott lenni, keritessel elvalsasztva.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése