Utolsó nap és utazás haza

Azt már páran tudjátok mostanra, hogy hazaérkeztem, mármint akit felívtam és fel is vette.
Aki meg mégse tudná, annak meg elmesélem most, itthonról, hogy mi történt a legutolsó berlini írásom óta.

Kedd este aránylag jó idő volt már, így gyors pakolás és vásárlás után elmentem sétálni a városba. Az Unter den Lindenen eljutottam a Reichstaghoz, a Brandenburgi kapu alatt. Innen a 100-as busszal mentem haza, ahol már alábbhagyott, a korábbi lelkesedés, mivel az esti séta megtette a hatását. Nem volt könnyű rávenni magamat a zuhanyzásra de végül csodával határos módon mégis sikerült tisztán zuhannom be az ágyba.
Reggel 11 előtt kellett kicsekkolni, én 10-re húztam az órát, de már hamarabb felébredtem. Megcsináltam a 10 zsemléből álló szendvicskészletet, sajttal meg sonkával. Mint kiderült ez kicsit sok lett, mivel a fele most itt lapit a hűtőben. De ötösével venni olcsóbb volt, mert így összesen fél euró az egész, amúgy meg 17 cent lenne darabja. Ráadásul a szeletelt sonkát és sajtot is 10-es csomagban vettem meg. Végül gyors pakolás és borotválkozás után negyed 11 után nem sokkal jelentkeztem ki. A szoba ekkorra egyébként már tök üres volt. Az utolsó napon még egy lány volt a másik szobában, de ő hamarabb elment, mint ahogy én felkeltem volna. A recepción kiderült, hogy van ingyenes csomagmegőrző szoba az alagsorban, szóval egy nagy problémám oldódott ezzel meg váratlanul. A pályaudvaron ez asszem 4 € lett volna, és még oda is kellett volna menni. A szállás pedig nem esett ki az útból a Hauptbahnhof felé menet, az S-bahntól egy buszmegálló volt. Először a DDR múzeumot néztem meg, ami ugyan elég zsúfolt volt, de mégis megérte a 4 €-s diákjegy. Itt a keleti részről van mindenféle tárgy kiállítva, amiknek az a különlegessége, hogy mindet jól össze lehet taperolni. Ez egyébként nagy vonzereje a múzeumnak, jól ki is van írva, meg a legváltozatosabb piktogramokkal illusztrálva, hogy biztos mindenki végignyomkodjon, csavarjon, stb. mindent, amit csak lehet. Volt itt berendezett nappali, fürdő, konyha, stb. Utóbbiban még az általunk használt turmix, krumplivágó, tojásszeletelő és kávédaráló hű mása is ott volt. Talán mégse voltak olyan rossz dolgok ezek, ha még a mai napig is használjuk őket, és szerintem nem csak mi.
A szekrényeket ki lehet nyitni, a könyveket levenni a polcról, minden az eredeti, és az emberek mindenre vigyáznak. Tehát igen sok ismerős dolog volt itt, az elmaradhatatlan berlini fal makettjével és történetével egyetemben. Szóval ezért nem mentem én el pár napja a Haus am Checkpoint Charlie-ba...
Természetesen vannak itt lírások is, a Trabant és a Volvo limuzin mellett, de a kiállítás fő-fő része az interaktív.
A következő állomás a Neues Synagogue volt, ahol a Jüdisches Museumhoz hasonlóan elsőként  fémkereső kaput tekinthettem meg. Némi vetkőzés után másfél Eurós diákjeggyel sikerült feljutni a kupolába, ahonnan közepes kilátás nyílt a városra, nem hasonlóan szűkszavú táblák mutatták be az épület történetét. Magába a zsinagógába amúgy nem ehetett bejutni, csak két kiállítás lett volna, amiket én kihagytam.
Szerintem ezt az olvasóközönségem alapvetően tudja, de a legnagyobb európai zsinagógával a Dohány utca büszkélkedhet, míg a világon a legnagyobb New Yorkban van (Emanu-El zsinagóga).
Hamarabb végeztem, mint gondoltam, de máshová már nem mentem el. Leültem egy parkba kajálni, meg végre kicsit levenni a cipőmet. Szerencsére ennek amúgyis elég jó szellőzése van, mióta Olaszországban végleg megadta magát az anyag. Kéne lassan venni egy másikat, de nem sietek vele, a fekete zoknimmal úgyse látszik a lyuk, a szintén fekete lábbelin. Ez a kis levegő meg különben is jólesett, mivel a reggeli eső után, ekkorra már itt is a Nap vette át a felhők helyét és nem is igazán kímélte magát. Meg lehetett sülni, mára 31 fokot ígértek Berlinbe.
Ezután célba vettem az útikönyvben monumentálisnak jellemzett Karl Marx alleet, mely esetében a szerzők nem sokat tévedtek. Tényleg hatalmas sugárútról van szó, elég szép házakkal, nagy terekkel és szökőkúttal a közepén. Némi padon üldögélés (értsd: lihegés a melegben), és fél liter hideg kóla után visszametróztam az Alexanderplatzra, ahol semmi jó pólót nem tudtam már venni olcsón, így inkább felszedtem a cuccomat és elmentem vásárolni.
A normál műanyag palackokon itt 25 cent betéti díj van. Beleértve a fél litereseket is, vékony fallal. Szóval visszavittem az üvegeket és vettem teli üvegeket az útra, meg még némi csokit.
A kb. 4 szintes üvegpalotában, amit Hauptbahnhofnak hívnak kellett némi bolyongás, mire meglett a kettes vágány, de végül meglett.
A kocsi magyar volt, méghozzá a jobbik fajta. Fülkékkel, légkondival, mindennel. Németországban még a sin sem rázott szét minket, bár hamar átértünk a csehekhez, majd pedig Pozsonyon keresztül értünk a Keletibe kb. 20 perc késéssel, közel 15 órás utazás után.
A vonaton előbb egy szlovák sráccal beszélgettem, amíg le nem szállt, majd egy felvidéki magyar lánnyal, aki szintén az eltére jár, szlovák szakra. Kicsi a világ. Éppen albérletet nézni jött Pestre.
A szlovák srác egyébként nagy focirajongó, fél Európát bejárta már, de többnyire csak a stadionokat ismeri, a városokat nem igazán. Ezúttal is egy prágai meccsről jött éppen.

Ezzel a kalandok lezárultak és a leírás is. Ha eszembe jut még valami talán kiegészítem, de sok újra ne számítsatok. Az ékezeteket talán pótolom, majd ha lesz időm, felrakok pár képet, és úgy általában kicsit kipofozom a korábbiakat. Ezen kívül még egy olaszországihoz hasonló statisztikát tervezek ide is.

A tapasztalatokat összegezve ez az utazás jobb volt, mint az előző, ahogyan az időjárás is. Lenne még látnivaló, de tele vagyok már a kultúrával és a múzeumokkal. legközelebbre is kell valamit hagyni, mert szerintem leszek én még ebben a városban. Az utazásnak ezen módját inkább az idő határozza meg, sem pedig a pénz. A legkritikusabb ezúttal is az egyedüllét volt, bár ezúttal többet beszéltem a szobatársaimmal.

Állatkert és Luftwaffen Museum

Folytatva az előző bejegyzést, a bolt zárva volt az Alexanderplatzon, szóval a németek is lusták, nem csak mi.
Vásárlás helyett elmentem az East Side Gallery-hoz, ami a sok megmaradt falrész közül a legnagyobb. Több megálló hosszan fennmaradt, a folyó mentén, nincsenek táblák, vagy ilyesmi, csak festmények rajta. És tényleg azok, nem firkák.
Szerencsére a végénél lévő pályaudvarnál volt nyitott bolt is, szóval mégsem maradtam éhen. Pontosabban nem meki lett a vacsora, ami mégiscsak ciki lett volna. Néha ugyan gyorséttermezek, de az mindig Nordsee-t jelent, mivel egészségesebb, mint a meki, jobb (gondolok itt az üvegpoharra és rendes tányérra a papír helyett, és meki annyi van otthon, hogy csukott szemmel is odatalálok.) Bár a Váci utcán van egy Nordsee is.
Nem mellesleg a kajáldában jöttem rá, hogy az egészségtelen ételeket nem megadóztatni kéne, csak szúrópróba szerűen telenyomkodni gombostűvel. Ennél hatékonyabb megoldást úgysem lehet találni.
Este egyébként ket török csaj jött a szobába, meg 3 holland srác. Megjegyzem itt mindenki holland, ha százzal nem találkoztam eddig, akkor eggyel sem. Egyébként a szoba így tele volt, amire eddig még sosem volt példa. Nem tudom mi lesz ma este, mert a törökök Prágába mentek, a hollandok pedig haza.
Elfelejtettem leírni, de most pótolom, hogy még napokkal ezelőtt hajnalban volt két tűzriadó is, mint utóbb kiderült valakik csak kicsit sokat ittak, mindenesetre az egész épület szirinazott. De legalább fel tudtunk kelni időben. Szegény holland csaj mondjuk kissé idegesebbnek tűnt mint én, aki ki se szálltam az ágyból.

Másnap reggel, vagyis tegnap az állatkertbe (Zoo Berlin), meg az aquariumba  (Zoo Aquarium Berlin) mentem el, a kettőbe lehet egy jegyet venni, diákoknak 15€. Érdekes volt mind a kettő. Egyetlen hiba csak a tömeg volt az aquariumban, sok idióta gyerekkel és még hülyébb szülőkkel. Nem a gyerekeket utálom, de amikor erőszakosan visít egyszerre száz, hogy Anyu-anyu nééézd!!!, miközben a már szintén ideges és ember pofájábanyomulva fényéképező szülő... Na jó, nem is folytatom a mondatot. A lényeg csak, hogy ilyenkor már egy kicsit sok, és az embernek hamar tömegiszonya lesz. Szerencsére az állatkertben jobban eloszlottak az emberek. Itt két állatkert van, nem tudom, hogy miért. Én a Zoo-ban voltam, nem a Zoologischer Gartenban. Knut asszem az utóbbiban volt, amíg volt, szóval róla mór mindenképpen lemaradtam. Az állatkertben egyébként felháborító módon nincs perec, csak méregdrága jégkrém és 1-2 étterem, szintén aranyáron. Viszont van sok árnyékos pad, a tágas kifutók előtt, így le lehet ülni nézelődni.

Sajnos a múzeumok többsége hatkor bezár, de így legalább volt időm boltokat nézni. A márkák és a választék kb. ugyanaz mint otthon, talán itt több van, meg olcsóbban, de nagy az átfedés. Persze sokat költeni itt is lehet. Ugyan találtam még egy tiszta pólót a hátizsákomban, de még így is mínuszban voltam eggyel, meg hát ha már elhatároztam akkor vásárolni kell. Szóval vettem egy pólót a New Yorkerben kemény 5 €-ért. Egyik oldalról jó, hogy nem olyan színű, mint az eddigiek (fekete vagy fehér), másikról viszont pont olyan zöld, mint a gatyám, ami nem annyira tetszik. Vásárolni különben tényleg jól lehet itt, van minden ami kell, magyar tárcára szabva sem drágán, hát még németre... A legnagyobb baj csak a túl korai záras, még a nagy vásárlóutcákon is bezárnak a boltok korán, pedig szerintem nem lenne eretnekség még a 23 órai záras sem. Forgalom lenne az biztos.
Ma reggel rövid búcsúzkodás után a Luftwaffen Museumba mentem (légierő múzeum), ami egy volt repterén van, a város Ny-i részén, a határon. Azt eddig is tudtam, hogy nincs közel, na de, hogy ennyire, azt nem gondoltam. Aránylag jól jöttek a buszok (mind a három), de így is durván két óra volt az út. A busztól még egy km-t kellett gyalogolni, de szerencsére itt is minden sarkon ki vannak táblázva a múzeumok, ahogy mindenhol máshol is, tehát erre nem lehet panasz. Hideg volt és még az eső is esett, annak örömére, hogy ez nagyrészt szabadtéri múzeum. Szerencsére azért volt 1-2 hangár is, és a belépés is ingyenes, hasonlóan a londoni múzeumhoz, ami nekem jobban tetszett.
Ezen a ponton elérkeztem a jelenhez. Kaja és net. A plázában ülök és velem szemben a (kisebb) felhőkarcolóra pont rásüt a nap, tök szép. Most bezzeg süt, sütött volna délelőtt is...

A terv különben a jövőre nézve az, hogy holnap még mászkálok a városban, megnézek még 1-2 múzeumot (DDR Museum, meg nemtom még mi), vásárolok, jegyet veszek, stb. Pontosabban ezeket most mindjárt el fogom kezdeni. Ha előbbiekből nem lenne már világos, este indulok haza, így csütörtök reggel fogok a Keletibe érni, 8 óra valahanyra. Akit érdekel nézze meg. (http://www.bahn.de/)
A jegy végül 39 €, ami ugyan drágább mint a 6300 Ft-os busz, de még mindig megéri, hiszen utóbbi prágai átszállassal és három órás várakozással megy.

Kicsit visszamenve az időben, hátha még valaki nem tudja, Eszter sulija nem a rendes középiskola, hanem amolyan átmenet. Szóval az érettségi után lehet ide menni, az egyetem elkezdése előtt, némi pihenésre, ami tulajdonképpen tanulás is egyben, felteszem nem is haszontalan, csak éppen nem matek vagy kémia.

További érdekesség, újra Berlinnel kapcsolatban, hogy itt az olaszokkal ellentétben nem okoz gondot a nyelvtudás. Meg a hajléktalan is angolul támadja le a turistákat. Sokat ugyan nem beszéltem egyikkel sem, de eddigi tapasztalataim alapján nem csak a begyakorolt szöveget tudja, hanem tényleg beszéli a nyelvet. De ez igaz a vécésnénire is, meg még nagyon sokmindenkire. Nem perfektek, de azért elég jó az arány.

Nem tudom mi lesz még holnap, de lehet, hogy már nem fogok innen többet írni. Ha így lesz akkor talán otthonról még leírom az utolsó egy nap történéseit. Meglátjuk majd mi lesz. Szerintem egyébkent elég jól sikerült mindent megírnom, ez a plázás internet eléggé bejött.

Egy berlini hétvége eseményei

Szia Mindenki!

Na, hol is kezdjem, talán az elején.

Tegnap voltam megnézni 3 múzeumot, ahol Picassótól kezdve minden volt. Aránylag kicsik voltak így gyorsan végeztem és elmentem a közeli kastélyt megnézni. Itt van egy elég szép park, és az első két Vilmos mauzoleuma feleségestül. Elég szépen rendben van tartva, de azért a turistáktól kicsit több tiszteletet várna az ember, azon túl, hogy nem lehet fotózni.
Ezután átmentem a Tempelhofra, amit ugyan valóban bezártak, mint repuloteret, de ezzel egy új park nyílt meg. A betont  most is sok kerék koptatja, csak ezek már kettesével vannak párba kötve, egymás moge, vagy éppen negyesevel, mint gorkori. Szóval sokmindenre jó a hely, sarkanyt eregetni, piknikezni, sportolni, vagy egyszeruen csak napozni.
Pár dolgot otthagytak, így peldaul meg lehet nézni a repteri tuzoltok repuloroncsot, amin regén gyakoroltak.
Érdekes meg, hogy nem messze egy torok templom van, kis temetővel egybekötve. Na itt most kivételesen szerencse, hogy nem baratnovel mentem, mert akkor tuti nem mentem volna be. Nehogy már ne mehessünk a templom ugyanazon részére...

A közlekedésről is essék néhány szó. Nem olcsó, de nem is rossz, kivéve persze ha van metró... Ugyanis a gondosan válogatott nagyobb csomópontok és múzeumokhoz közeli szakaszok vannak csupán lezárva, a kulfoldi turista boldogitasa végett.

Ma délre mentem, ami szinten nem volt egyszerű feladat, fentiekből adodoan. Vegul nemi bolyongás és heveny karomkodas után kilyukadtam a muzeumnal (Dahlem), ahol ugyan mongolos resz pont nem volt, de volt japán, indián, Csendes-Oceani sziget, stb. kiallitas. Szóval ez egy nagyobb néprajzi, vagy etnográfiai múzeum volt, hívja mindenki ahogy akarja.
Amúgy egy elég jó kis kertvarosi részen van, szép helyen.
Ezekkel a muzeumokkel elfogyott az amiket meg akartam nézni mindenképpen, szal a kevésbé érdekes készletre váltottam át és elindultam a közeli "szovetseges" múzeumba, ami elvben egy volt katonai bázison van. Itt aztán a gyozelmuktol a hideghaborun át, a legihidig volt minden, meg egy repulo is, az udvaron. Rajta nagy betűkkel, h xy időpontban (vagyis most) nyitva, ara 1€, meg lehet venni az epuletben. Mondanom se kell, hogy ott ugyan minden volt, csak penztar nem, de nem is baj, mert a gép ajtajával ellentétben az odavezető lepcso zárva volt.
Útközben bementem a Grünwaldi erdőbe, ami egész nagy, és egész szép. Itt egyébként elkezdett csöpögni az eső, de nagyon nem jött volna jól ha elázik a fényképezőm, így inkább nem zendített rá úgy igazán.
A terv ezután a Haus am Checkpoint Charlie volt, amit valószínűleg kihagyok, mivel 9,5€, én meg már annyi mindent láttam a falról, hogy lassan könyvet írhatnék róla. Minden második utcán van róla valami tábla, fényképekkel, meg mindennel, a úuzeumokról nem is beszélve.
Szóval most itt ülök a plázában, tele hassal, mert a Nordseebe is beültem. Aki nem ismerné, annak a kedvéért ez egy gyorsétterem, nevéhez híven főleg hallal, tehát csak mérsékelten marha egészségtelen... Itt szerencsére csak kis adag fish & chipset kértem, amit így is alig bírtam megenni, annyi volt. A krumpli.

Mivel már csak egy tiszta pólóm van, terveztem, hogy veszek másikat, de a plázában is vasárnap van és minden zárva, még az éttermek egy része is, a lebensmittellel egyetemben. Szerencsére az Alexanderplatzon (mellette lakok), elvben nyolcig van nyitva a bevásárlóközpont, ahol van élelmiszer is, szóval talán ma se halok éhen. Erről jut eszembe, hogy még a Gergellyel néztük, hogy a város közepén van temető, és  milyen fura. Na ebből azóta már többet is lattam. Nem ritkák a 200 éves sírok sem, melyek nálunk valószínűleg már rég felszámolásra kerültek volna.

A hazamenetellel azt tervezem, hogy még két napot maradok, egy nap állatkert és egy Luftwaffen Museum. Persze még semmi sem biztos, de szerintem csütörtök reggelre otthon leszek.
Szerencsére a szobatársaim már ma elmennek, a hétvégi bulizás után, ami nagyon nem fog ártani, mivel aludni tőlük nem nagyon lehet. Szerencsére eddig csak egyszer láttam őket ébren, de az pont elég is volt. Nagyon helyes szőke csajok vannak, csak a szájukat ne nyissak ki.

Plazabol

Szijasztok!

Egy plazabol irok, ahol van fizetos net.
A szallas meg mindig jo, de ma reggel mindenki elment, akit ismertem, de tegnap sokan jottek ujjak.
Viszont az egyik csaj, megy majd Budapestre Lengyelorszag utan, szal meg akar talalkozhatunk is.

Reggeltol estig muzeumozok. Tegnap 10-ig voltak nyitva a muzeumok, igy 12 orat voltam bennuk, kis pihenovel. Megneztem a muzeumszigetet, mind az 5 muzeummal egyutt. Szoval lattam pergamon oltart, meg Rodin szobrot, ami mondjuk sztem csak masolat volt, mert az eredeti nem Berlinben kellene, hogy legyen. Mondjuk sok massal is ez volt a bajom (pl. Bode Museum). Sok volt a masolat.
Ma voltam egy fotos muzeumban Helmut Newton kepeket nezegetni, meg meg egy galleriaban. Vettem egy hetes jegyet is a tomgkozlekedesre, meg egy harom naposat a muzeumokre, megjegyzem ez mar a masodik. Sok a latnivalo. Amugy sok a szovjet emlekmu es zsido muzeum is. A vicc csak az, hogy nacikat elitelo muzeummal Dunat lehetne rekeszteni, van olasz, orosz, stb. katonai temeto, de nemet egy sincs jelolve a terkepen. Szal ez egy kicsit sztem furcsa es tulzas, mert oke, tegyuk fel jo, hogy ne szeressuk a nacikat, de azert nem hinnem, hogy a berlini csataban mindenki az volt a nemet reszrol...
Egyebkent most elegge fuj a szel, de jo, h nem hoztam kabatot, mert meg csak pulcsit se vettem fel soha.

A szel amugy tud fujni, mert van neki helye boven, pont ez tetszik itt. A szeles utcak es az, hogy van eleg ter, szoval eleg szellos a varos. Ja es most mar biztos, hogy vonattal megyek haza, mert napontas indul egy 18:12-kor, es a keletiben van 8 ora valamikorra. 29 €-ert megeri.
Tervbe van veve meg az allatkert, Luftwaffen Museum, meg az uj galleria, a teljesseg igenye nelkul.
Penzem van eleg, ha meg megse, akkor majd hazamegyek.  :D De szerencsere a varos nem tul draga.
Majdnem elfelejtettem: voltam ma a fotos muzeum mellett a Kudammon is (remelem jol irom, most nem kezdek el utananezni), meg a templomromnal. Utobbi regota erdekelt es ezutan is fog, mivel a most kezdodott felujitas miatt teljesen be van burkolva az allvanyzat, szal abszolut semmi nem latszott belole.

Berlin II.

Szijasztok!
10 percem van, mert zár a netkávézó.
Akinek írtam sms-t, attól nem jött válasz, vagy a technika esküdött össze, vagy ők. Amúgy lehet hívni is nyugodtan, senkinek nem lesz drágább, mint rendesen.  :D

A szállásom továbbra is jó befizettem meg két napot. Amúgy ma a Deutsche Technik Museumban voltam, meg a Platz der Luftbrücken, a reptérnél. Az emlékmű vicces, mert visszaveri a forgalom hangját.

Holnap talán veszek bérletet, mert már messzebbre kell mennem. Nem tudom mikor megyek haza, mert sok a látnivaló, és ma is akkora volt a múzeum, hogy 6 órat töltöttem el ott. Bele se merek gondolni, mi lett volna, ha nem csak német feliratok vannak. Másra nem is lesz időm.
Amúgy most is az egyedüllét a legrosszabb. Szóval valaki jöjjön ki.
Egyébként az utcán jók a táblák, nem lehet eltévedni sehol. Egész más itt a helyzet, mint az olaszoknál.
A közlekedés nem olcsó, de egyébként ez nem egy drága város. A szállásom 13 €, és a 3 napos múzeumbérlet is csak 9,5 € (diák). Most ezzel mászkálok mindenhova. Rengeteg az állami múzeum, ahová ez jó, csak sajnos korán zárnak (többnyire hatkor).

Berlinből

Sziasztok!

Berlinben vagyok, a szállás jó, internet nincs.
Most egy egytemről írok.
Voltam a term. tud. múzeumban (Museum für Naturkunde), a Brandenburgi kapu alatt, stb.
Most megyek a Deutsche Guggenheimbe.
Talán vonattal megyek haza, mert 39 € a jegy.
A város kicsi, szóval gyalogolok, nincs jegyem.

Indulás Dániából

Sziasztok!

Nemsokára megyünk reggelizni és aztán indulás.
Gergellyel kaptunk egy szobát a suliban, így itt aludtunk.
Eszter egy Sara nevű cseh lánnyal van együtt, az első emeleti, nem túl nagy, de azért jó szobában. Van neki wifi, és két rendes gép is, ha kell.
Most másfél napig vmi zenesulival lesznek.

Megerkeztunk Daniaba

Sziasztok!

Eloszor is a nem csaladtagok kedveert, akik nem tudjak mi van velem.
Eszter (kisebbik hugom) Daniaban tanul majd 4 honapot, ezert Gergellyel (apam) kihoztuk kocsival. En csatlakoztam vilagot latni, es Berlinben ugrok majd ki hazafele.

1616 km megtetele utan, vegre itt vagyunk, Eszter sulijaban. Del korul erkeztunk a faluba, ami csendes de jo. A suli kicsi, csaladias, mindenki jofej. Egy workcamp van meg itt, ket hetig, szinten a vilag minden pontjarol. Ok 3 hetes onkentes munkaval epitenek maszofalat, es minden mast is. Jo buli, nem dolgozzak magukat halalra.
Holnap reggel indulunk Berlinbe, illetve Gergely haza. Mar ha en nem maradok itt, amire tulajdonkeppen ha sok nem is, de azert van esely. Tenyleg nagyon jo hely. Osztalytermek nincsenek, szal en nemtom, h tanulnak-e egyaltalan, ugy ahogz mi, az ittenek.
Na de ezen kivul minde van, ami csak kellhet. Tornaterem, zongora, biciklik, csocso, billiard, kepzomuveszetes terem, stb. Es az egesz szep, kulturalt, rendezett. Az itteni felfogast ossze sem lehet hasonlitani a magyarral, annyira kulonbozik tole. Termeszetesen elonyere. Lehet, h nem tanulnak semmit, en tenyleg nemtom, de ennek ellenere nem hulyek es hat jobban is elnek, mint mi. Nem kicsit. Amugy az ido pocsek, tipikus angol idojaras van, ahogy a videki kornyezet is igen hasonlo.
Szerencsere tegnap meg napsutesben tudtuk megnezni Regensburgot.
A tervek szerint Drezdaba nem is megzek at, csak Berlinben leszek 1-2 hetet, es onnan busszal haza. Ez 6300 Ft-ba kerul, tehat nem erdemes stoppolni. Berlin is eleg nagy, es az anyagiak is rosszabbak, mint az olasz utnal. Tehat inkabb mgnezem jobban Berlint, es hazamegyek. A jegy Drezdaba is ugyanannyi, szal ha van idom akkor gond nelkul odamehetek barmikor. Csak az ut eleg hosszu, durvan 15 ora buszozas, Pragan keresztul. (Ujabb celpont).
Osszefoglalva minden oke, mindenki jol erzi magat, es aki utazni akar az jojjon Daniaba.
Most az itteni geprol irok, hogy holnaptol mi lesz azt nem tudom. Mindenesetre tovabbra sem haltam meg, ha nem jelentkezek itt.

Statisztika

Statisztikák, összesítések a végére:
(szerkesztés alatt)

Anyagiak:
Szerencsére mindent felírtam részletesen, így jól tudok tervezni  legközelebbre is.
491,2 € volt minimális tévedéssel az egész út, repülőjeggyel és mindennel együtt. Ehhez persze kell a csövezés.

Utazás:
9 autóban utaztam, amikor stoppoltam összesen úgy 250 km-t.
Vonattal háromszor mentem, egyszer Rómából Nápolyba, aztán onnan Bariba átszállással, ez kb. 40 € volt és 500 km.

Kaja:
Kb. 50 €
Főleg pékáru, sajttal felvágottal, és gyümölcsök, stb.

Szállás:
A legolcsóbb hosteleket választva valamivel 100 € felett.
(Egyik sem volt rossz, sőt...)

Belépők:
Kb. 60 € (ahol lehet diákjeggyel)

Nápoly: Campi Flegreni és az utolsó két nap

Ezt már bőven itthonról írom, mivel utoljára csütörtökön jutottam nethez.

Olaszországban mindenhol van wifi, még a park közepén is, de mindenhol fizetős, illetve bonyolultan kell regisztrálni, beleértve az itthon bevált mekit is.

Még csütörtök este megérdeklődtem a mosást, mivel nem gondoltam, h túl sok tiszta ruhára már nem lesz szükségem. Két euro volt, egy a mosás egy pedig a szárítás, de a gép dolgozik, menjek másnap reggel nyolcra.

Meg is tettem és ekkor ért a meglepetés: 6 €… Mi a fene… 2  és 3 a mosás és a szárítás, egy meg a „szappan”. Remek. Egyébként ezt nem először játszották el az olaszok. Szóval erre számítani kell, hogy közlik, h 10 €-ért visznek vhova retúr, csak aztán kiderül ott, hogy még 30-at kell fizetni, h vissza is vigyenek majd…

Mindegy, mostam, szárítottam, a ruháim jó szagúak lettek, csak éppen tiszták nem, legalábbis nem minden folt jött ki. A szárító szintén nem remekelt, szóval gyakorlatilag mindent ki kellett terítenem a szobában…

Ekkorra már elég sok idő eltelt, így szokás szerint későn indultam el, de ez nem jelentett újdonságot, végülis nyaralok.

A mai program Campi Flegreni volt, ami Nápolytól NY-ra van, tehát a Sorrento, Capri, Vesuv, Pompei, stb. iránnyal ellentétesen. Szerencsére pont azzal a metróval kellett menni a végállomásig, ami mellett én is laktam, így nem utaztam messzire. Ezen a részen egyébként sok vulkáni kráter van, tavakkal és egyebekkel. Én nem a legnagyobb krátert kerestem fel, de ez volt a leglátványosabb.

Egyébként itt egy kolosszeum is van, ami nem kicsi, de csak kívülről néztem meg, mivel elég romos, szóval most nem volt hangulatom még egy századik romhoz.

Némi bolyongás után jutottam el a kráterhez (Solfatara). Ez ma magánkézben van, tehát nincs diákjegy sem, de azért kibírható az ára: 6 €. Az elején gyanakodtam, hogy ez is átverés, és jellemző módon egy magáncég adja ki magát a főfő államinak, vagy egyéb látványosságnak, de sztem tényleg ezt kerestem. Egyébként a kráter melletti erdős részen kemping van.

A kráter maga egy marha nagy fehér sivatag, amiről azonnal a Death Valley jutott eszembe. Szokás szerint egy fél felhő se volt az égen, így a déli napon nem bírtam levenni a napszemüveget, annyira vakított a fény. Elég holdbéli táj volt. Van itt mindenféle, talajból feltörő gőzoszlop. Messziről kénes szaga van ezeknek a kb. 160 fokos kiáramlásoknak, és közelről mintha egy felszállni készülő repülő mellett állnék. Na jó, egy kicsit halkabb, de tényleg nagyon érdekes a hely. Szóval Európa is érdekes tud ám lenni, csak nem olyan méretekben mint mondjuk Amerika, hanem szolidan, elegánsan.

Itt egyébként a talaj is elég forró, hát ha még sikerül ráállni egy kisebb, kevésbé látható lyukra, ahol azért attól még, h kicsi, jön a földből a gőz. Na ezt nekem sikerült eljátszani.  :D

A metrón hazafelé sokadszorra is átböngésztem az útikönyvet, és megint arra jutottam, hogy errefelé már mindent láttam amit akartam, illetve a casertai kastélyt és a kertjét nem, de ezen kívül marha messzire kéne utaznom, amire se időm se pénzem nem igazán lenne már, tehát nem érdemes még három napig ülni itt. El is mentem a központi pályaudvarra megérdeklődni mennyi a jegy haza, legalább látom a Dolomitokat is.

Szépen be is álltam a sorba, melynek a végén az ember közölte, h kicsit tud angolul. Na erről azt kell tudni, hogy a háromig számolni tudó emberek szokták ezt mondani, tehát a válasz nyugodtan értelmezhető „nem”-ként is. Némi számítógépes szenvedés után közölte, h itt nincs semmi külföldi jegy, álljak át a másik sorba. Itt az angolból szintén nem jeleskedő ürge visszaküldött az előző sorba… A dolog vége az lett, h közölték, h Nápolyból Budapestre nem létezik vonat. Nem akartam elhinni. Nehogy már a több milliós Nápolyból ne legyen vonat egy szintén kétmilliós európai fővárosba… Ezek hülyék. Irány a (jól eldugott) turistainformáció. Itt az egyik csaj legalább alap szinten beszélt angolul és elküldött a pályaudvaron kívülre egy bódéhoz, ahonnan szintén nem volt járat, így elküldtek egy szomszéd házban lévő zárva lévő irodába. Ekkor már kb. egy órám ment el, enyhén ideges voltam, hiszen ilyen fokú hülyeséget azért nem minden nap lehet látni, még Olaszországban se. Ezen a ponton kifogyva az ötletekkel hazatelefonáltam, de senki nem volt képes felhívni a MÁV-ot, tegyem meg én Nápolyból…

Vissza a pályaudvarra (ekkor az előtte lévő Garibaldi téren voltam). Találtam egy sokadik irodát, ami nem tudom pontosan mi volt, de itt végre a második ember tudott angolul és pár perc alatt kinyomtattak nekem egy útvonalat, két átszállással 170 €-ért. Azt nem tudták, h van-e diákjegy, így visszamentem a legelső emberhez, aki ekkor már rájött, hogy mégis el lehet jutni Nápolyból Budapestre vonattal. Ez persze eltartott neki egy kis ideig, meg az is, hogy kitalálja, hogy nincs diákjegy. Hogy ezt mért nem tudta elsőre kitalálni azt nem tudom, pedig ehhez még angolul se kellett tudnia, ez a munkája. Egyébként nem értem, hogy nem volt diákjegy, de most már nem számít, hazamentem és lecsekkoltam a repülőket.

Végül ugyanarra a Bariból induló járatra szavaztam, csak 3 nappal korábbanira, így a jegyet keddről szombatra cseréltem, ami ugyan ráfizetés volt, de kiszámoltam, h ha összességében nem fizetek többet ezért, mintha még maradok unatkozni.

Gyorsan összeszedtem a cuccomat és kijelentkeztem a hostelből, miután kinyomtattam a beszállókártyámat. 22:20-kor indult a vonat, átszállással valahol, sok várással, és reggel 7 előtti érkezéssel.

Szép emeletes vonatra szálltam fel, ilyenen sem utaztam még azelőtt soha. Érdekes volt, de csak mérsékelten kényelmes és az ablakon se láttam ki, bár ezt nagyrészt a sötétnek köszönhettem. 40 perces út után szálltam le, hogy durván három és fél órát várjak a következő vonatra, ami még késett is egy kicsit. Kimentem az állomásról, amivel szemben valami nagy kivilágított épület volt, egy szép park mögött. Itt lett gyanús a dolog, útikönyv elő, és láss csodát a palota előtt álltam Casertában, így ha nem is nagyon, de azért ezt is sikerült látni, így végső soron mindent megnéztem, még azt is amiről végül lemondtam (ide értve az első tavat is). A belvárosban nagy élet volt, a boltokból ítélve nappal meg aztán még nagyobb lehetett. Körbesétáltam ezt a részt, ittam egy kólát egy kocsmában, ahol még a pizza is olcsó volt, csak én nem voltam hozzá elég éhes, szóval ezt kihagytam.

A vonat végül durván négy óra alatt ért Bariba. A napkelte nagyon szép volt, kicsit más mint nálunk. Mondjuk sokat nem láttam belőle, mert mindenki aludt a fülkében és nem akartam nagyon turistának tűnni, így én is ezt tettem. Na meg különben is három előtt nem sokkal szálltam fel a vonatra, egy fárasztó nap után.

A v árosban végignéztem a képeslapokat, ami alapján elég sokat meg lehet tudni a helyről. Meg is tudtam, hogy néhány templomon kívül sok érdekes számomra itt nincs, úgyhogy sokat nem vesztek. Ezt később a repülőről madártávlatból is konstatáltam. A reptérre egyébként helyi busz vitt ki a pályaudvarról 90 centért, ami gyors volt és hamar indult. Nem két percet kellett várni a 12:55-ös járatra, de a városban sem akartam maradni, ilyen korán úgysincs semmi nyitva.

A gép pontos volt, Ferihegyen megcsapott a meleg. Azon nem csodálkoztam amikor Londonból jövet hőgutát kaptam a repülőről leszállva, de, hogy ezt Dél-Olaszországgal is lehet, azt nem sejtettem. Itthon sokkal melegebb van, mint ott volt.

A Budapestre érkezés rendkívül bizalomgerjesztő volt… Itt se lennék turista.

A vonat ismeretlen okokból kifolyólag, ismeretlen időt késett… Valaki úgy egy órát várt rá, én csak kb. felet. Végül felültünk az elsőre, amire helyjegy kellett volna, de ezzel már egyikünk sem foglalkozott, meg különben is egységben az erő. Ekkorra már ugyanis elég jól megismerkedtünk egymással a peronon. Szerencsére a kalauz rendes volt és egy szót sem szólt. Még azt is megtudtam tőle, hogy csinálják a sínt, ezért a Nyugati teljes forgalmát (tehát mindkét irányba) egy darab vágányon bonyolítja le. Hát ennek tükrében már semmin se csodálkozok… Kőbányán (vagyis az első megállónál) mintegy 10 perc várakozás után közölték, hogy itt még ugyanennyit fogunk állni, pedig idáig eljutni se volt valami gyors. Gyalog hamarabb ideértem volna, így végül leszálltam, úgyis itt a metró.

A 185 forintos jegyből végült 155-öt visszakaptam, a maradék 30 forintért meg már nem akartam balhézni. Persze Kőbányáról nem jár metró, így a Határ útig buszoznom kellett…

Budapestre nehezebb bejutni a reptérről, mint Olaszországból a reptérre…

A korai hazatérés hirtelen és merész ötlet volt ugyan, de ha nem lennének ilyen ötleteim, akkor nem lett volna honnan hazajönni, tehát nem bántam meg a dolgot.

Mindent összevetve egy jó buli volt az egész, remélem összejön még valami a nyáron. Kár, hogy az utolsó három nap elment, de ez a lazaság és a nemtervezés ára. A tanulság, hogy előre jegyet venni nem szabad, csak azért kell fizetni ami biztos

Tervezni meg szintén nem jó, mivel ez a poén a stoppolásban és a hátizsákos turizmusban. Mindenesetre akinek nincs elég ideje, vagy siet, az az utazás egy más formáját válassza.

Bevezető itthonról

Sziasztok!

A fészbúkról váltva, itt folytatom a kalandok sorát, melynek a címhez méltóan vége szakadt, bár remélhetőleg lesz még folytatás idén nyáron, vannak tervek...

Első körben a Dél-Olaszországi élményeket fogom ide leírni, barátoknak és az aggódó családnak.

Mivel délen már mindent láttam, a keddi hazaindulást szombatra tettem át, így három nappal előbb érkeztem vissza. Nápolyban döntöttem így, sajnos a hátralévő idő nem lett volna elég ahhoz, hogy messzebbre menjek, márpedig vagy ezt kellett volna tegyem, vagy unatkozni valahol, vagy hazajönni.

Most visszamenőleg fogok írni, lehetőleg jelen időben, és az érthetőség kedvéért a dátumot is az adott napra állítva be.

Nápoly: Vezúv és Pompei

Ma sajnos egyedül maradtam a szobában. A japán srác hajnalban ment haza Osakába, úgy 40 nap után, a svéd meg most indult tovább az éjszakai vonattal. Pedig vele legalább tudtam beszélgetni (ellentétben a japánnal, aki nem tudott angolul).
Helyettük este jött egy új-zélandi angoltanár, aki leginkább Robin Williamsre elékeztetett, mind megjelenésében, mind stílusában.Eredetileg 1-1 teljes napot szántam a Vezúvra és Pompeire is, de ez előbbire sok, utóbbira pedig kevés.

Mivel ma nem volt olyan nagyon meleg, a hegymászást választottam, ami nem is volt annyira megerőltető és időigényes, mivel mászni nem nagyon kell és nem is lehet.
A Vezúv uralja a tájat, a hostelből is jól lehet látni.
Reggel a Wikitravel Vesuvius cikkéből tájékozódtam az eljutásról, ami elég hasznosnak bizonyult, így végül a Ercolano Scavi állomásról egy kisbusszal (10 €) indultam a valóban megmászhatatlanul nagy vulkánra. Mentünk mit az őrült, a hasonlóan kanyargós szerpentinen, fent úgy másfél óránk volt a visszaútig, ami tulajdonképpen elég is volt, mivel a krátert nem lehet körbesétálni teljesen.
A fenti parkolótól még 800 métert kellett gyalogolni, de szeencsére nem volt túl meleg, ide jegyet kellett venni (5 €, a magyar diákot itt is elfogadták).
A kráter óriási, nem mindenhol lehet az aljára lelátni, pár száz métert lehet csak körbesétálni, korláttal övezett úton. Füst csak egy kicsi volt, de szerencsére felhő se volt, így tökéletes volt a kilátás a városra.
Innen gyűjtöttem egy adag követ, ajándék gyanánt, mást nem nagyon tudok vinni.
Szerencsére a csúcs árnyékos volt és a szél is fújt, tehát az idő teljesen jó volt.
Megjegyzem itt annyi magyart láttam, mint a többi helyen együttvéve.

Kora délután már vissza is értem az állomásra, ahonnan némi kóválygás után tovább mentem a Circumvesuvianával (kb. mint a hév) Pompei romjaihoz. Ide 5,50 € volt a diákjegy, szintén magyar igazolvánnyal.
A fél nyolcas zárásig sétáltam a kétezer éves városban, aminek nem tudom mekkora részét láttam, de bőven lett volna még mit. Ez jó esetben, korán érkezve is minimum egy teljes nap lenne.
Sajnos a feliratok itt is a nullával egyenlőek, főleg az angol és ebbe a kijárat is beletartozik, ami 19:25-kor kissé idegesítő tud lenni...
Az első ami feltűnt az az út volt. Jól elkülönült a nem túl széles kocsiút a két oldalt húzódó, magasabb járdától. A keréknyomok helyenként mélyen belevésődtek a kövekbe. Főleg kereszteződéseknél pedig, meghatározot távolságra egymástól, nagy kövek vanak, melyek a járda szintjén állnak, úgy hogy kényelmesen át lehessn lépni egyikről a másikra. Ókori zebra. A kocsik át tudtak hajtani fölötte.
Láttam kolosszeumot, tipkus pompei vörös falakat és jó állapotban fennmaradt falfestméneket is, de van itt oltár, templom, két színház (a nagyobbikban látszanak az eredeti számozásai a helyeknek, ezt ma is használják), szőlők, és a római házak jellegzetességei is jól megfigyelhetőek.
Az aránylag késői időpontnak is köszönhetően a tömeg nem volt nagy, de a meleg egyre inkább. Egyébként sok részt nem lehet megnézni, mert építik, feltárják, stb.
Sajnos a híres emberi testeket nem láttam itt, de azért elég érdekes volt a dolog így is.

Ezzel a nem rövid leírással csak a látottak egty részét meséltem el, talán később még kiegészítem, ha valami eszembe jut, és ha tudok képet is töltök fel.

Lago di Vico és érkezés Nápolyba (KÉPEK SZERKESZTÉS ALATT)

Ez a bejegyzés a hétvégémet fogja leírni, amikor Rómából  egy tóhoz mentem, majd tovább Nápolyba.
(Korábbi fészbúk alapján)


Szombat reggel indultam stoppal egy kis nemzeti parkhoz (Lago di Vico), ami egy tò egy vulkáni kràterben, nèmi erdővel, 60 km-re èszakra a vàrostol. Több tó is van arra amúgy, ez az egyik legkisebb.
Elöször egy règi fiat vett fel, egy 30 körüli sràccal, aki egy közelebbi tóhoz ment.
A dolog vège az lett, hogy vele mentem, fürödtünk, 1-2 oràt ott voltunk, aztàn, kirakott valahol, ahonnan stoppoltam tovàbb.
Ezt a tavat amúgy még itthon nèztem, de vègül nem azt vàlasztottam. Szóval jó a stoppolàs, mert csak eljutottam ide is.
Utàna egy hasonlò kocsival egy csaj vitt tovàbb 5 km-t, aki alig beszèlt angolul. Ez amugy jellemző, èn itt többnyire jól tudok angolul, szal jól èrzem magam, jó, h én vok az okosabb.  :D
Némileg kultúráltabb helyen álltam tehát tovább, egy buszmegállóban, ami duplán jó volt, arra az esetre, ha netán nagyon nem vennének fel.
Vègül a csaj utàn felvett, egy bazinagy merci, aminek a sofőrje egy szòt nem beszèlt se angolul, se sehogy, viszont elvitt egészen a tòhoz. Északon rakottt ki egy parkolónál, késő délután. [térképet lásd a bejegyzs alján] Itt persze leszakadt az èg, így pàr szàz mèter múlva tàbort vertem egy fa alatt, ès ott aludtam. Na itt gondoltam először, hogy hazamegyek...

 Képek: Táborhely a fa alatt és a reggeli kilátás.

A táborhely amúgy teljesen jó volt, jól tudtam aludni. Keresve se találhattam volna ennél jobbat. Az út mellett volt egy hatalmas fa, a kerítés mellett, az út és a fa között volt pár méter füves rész. Szeremcsére a fű le volt vágva, úgyhogy jó sokat összehordtam belőle, erre terítettem egy izofóliát, hogy ne legyek vizes, majd erre a hálózsákot. A fejem fölé az itthonhagyott függőágyhoz tartozó nagy, terepszínű ponyvát feszítettem ki, így nem áztam el. Teljesen jól tudtam aludni, bár egyedül tényleg elég rossz volt az esőben, tehát nagyon utáltam az egészet.

Kép: kilátás a fürdőhelyről, a északi, kerek hegyre (M. Venere).

A reggel annàl szebb volt, korbesètàltam a tavat ès fürödtem is. A víz meleg volt itt is, de az èjszaka 15 fokos. Megfagytam....
Màsodik èjjel kempingeztem, ami egèsz olcsó volt azàltal, hogy nincs sàtram (7 €).
Na meg a fagyi mellett ettem egy pizzàt is egy kicsit arrèbb, a parton.
4 sajtosat kèrtem az olasz ètlapról. Nem tudom, hogy milyet kaptam, csak azt, h milyet nem.
Mindenesetre nem volt rossz (bàr nem is àlmaim netovàbbja.)
Ennyi luxus sajnos kellett, hogy ellensúlyozza az egyedüllétet, és az előző napi esőt, meg az egész napos gyaloglást a 10 kilós cuccal...

Kép: táborhely a kempingben A fénykép szerint a hátom mögött erős lám,pa volt, ezért emeltem meg a ponyvát a hátizsákkal és egy oszlopra kötözéssel.

A tó egyébként nagyon szép volt, a déli részén van egy kis település, ami kísértetiesen emlékleztetett a Balatonra. Az út néha erdőben ment, ahol a nálunk ismert növények mellett sok sötétzöld, kemény, viaszos levelű bokor nő. Sajnos ennél hosszabb volt az ültetvényes rész. Ezekből rengeteg van, nálunk is ismert mogyorót (nem földimogyorót) termesztenek itt. Az északi része a tónak mocsaras, itt aludtam egyébként. Az egész egy nagy medencében van, ami tényleg remekül látszott, meredek falak veszik körbe a tavat, észekon pedig egy hegy van.

Szóval minden nagyon szép, és nem véletlenül elég népszerű is. Kialakított piknikező helyek vannak, nem kis forgalommal.
Az emberek kimennek lakóautóval, és grillsütővel és ott ebédelnek.

Reggel aztàn elstoppoltam 2 autóval mèg 20 km-t èszakra, a főútra, Viterboba.
Onnan egy furgon vitt tovàbb, majd egy angolul kivàloan beszèlő sràc, akinek szerencsère volt lègkondija is. :D
Nem valami jó helyen rakott ki; leragadtam a körgyűrün, Róma mellett. Vègül több óra utàn àtsètàltam a túloldalra ès az első kocsi bevitt a vàrosba.
Egyébként főleg itt barnult le jobban a jobb karom belső fele, mint a bal, hiszen jóideig tartottam a napon a kocsiknak.

Rómában visszamentem a hostelbe. Ma reggel akkora vihar volt, h az ajtot se bírtam kinyitni, de szerencsère hamar elàllt, most legalàbb, nincs olyan pokoli meleg...
Kicsit féltem tőle, hogy a hostelben ragadok, de tulajdonképpen az se lett volna katasztrófa, időm, mint a tenger, legfeljebb az unalom a gond egy szobába zárva.
A 12:49-es vonattal jöttem 10,5 €-èrt Nàpolyba.
Az első amit itt tapasztaltam az a szmog, a màsodik meg a szemèt.
Ez a vàros maga a pokol, utàlom, itt rend csak a kovetkező tűzvèsz utàn lesz...
A szemét hegyekben áll, és a kukásautóba néha egy bobcat pakolja a konténerek mellett felhalmozott hegyeket. Szó szerint szemét hegyek vannak mindenhol, amik már messziről bűzlenek. A zsúfoltság is iszonyú, a duda fontosabb mint a fék, kresz pedig nem létezik. Ennek köszönhetően viszont jobban figyelnek egymásra az autósok, na meg a robogósok. Mellesleg minden harmadik üzlet ehhez köthető: bukósisakbolt, robogót áruló szalon, robogót bérbe adós hely, robogószervíz, stb.
A hostelt megtalàlni nem volt egyszerű (Nórának és a gps-nek köszönöm a segítséget), de itt ülök, elvben van net, de nekem a telefonon nem működik. Most a hostel két gépéből hasznnálom az egyiket, ami nem utolsó sorban kicsit kényelmesebb, mint telefonról írni, és az egy eurós ára is elfogadható egy óráért. A szoba amúgy jó, 4 àgyas itt is (2 emeletes àgy van). 1 japàn sràccal vok együtt ès nemtom kivel. Ez nem meglepő, mert az ember nem sokat ül a szobában és simán lehet, h napokig nem találkozik a szobatársával, mert vagy ő alszik, vagy a másik.
Hàrman vagyunk, a japàn hnap megy haza Osakàba, 40 nap utàn.
Egyébként sokan 2 hónap körüli úton vannak egész Európában, szóval az én utam rövidnek mondható, bár valószínűleg extrémebbnek is például a stoppolással.
Az èn tervem a következő 4 napra: Vesuv, Pompei, Sorrento ès Capri, ezen kívül semmit se tudok, majd lesz ahogy lesz, most nem èrdekel ilyesmi. Van időm bőven. Mindegyikre egy-egy napot számoltam.
Ma este talàltam egy boltot itt, szóval van kajám is, és voltam a kikötőben is. Láttam innen is pàr dolgot, talàn 1 napot ràszànok a sètàra, de nem a belvàrosban, mert az elviselhetetlen.

Na màra ennyi, nem tudom mikor írok legközelebb, lehet, hogy semmikor.
A lènyeg, hogy minden okè, van mèg ugy 300 €-m is, a kb. 440-ből.
Szóval szerintem ezzel se lesz semmi baj.

SZERKESZTÉS ALATT!!!

EZ A RÉSZ SZERKESZTÉS ALATT ÁLL!!!
Nem tudom mikor lesz kész, de szeretném rendezni, mert most csak a fészbúk ömlesztett másolata.
Ha kíváncsi vagy olvasd el, érthető lesz, de ez még nem a végleges változat.


A repülőn megismerkedtem egy magyar lánnyal, akivel landolás után is együtt maradtunk még egy ideig, mivel a busz az orrunk előtt hagyta őt a reptéren, és csak elég ritkán járt.
Az első éjszaka a reptéren aludtam egy padon, mivel a hostelbe nem értem volna oda a recepció nyitvatartási idején belül és ez még ingyen is volt. A gépem 19:55-kor indult, és elvben 83 perc volt az út.

balra:
ELSŐ NAPI SZÁLLÁS (REPTÉR)

Reggel bestoppoltam a centrumba. Először egy felső kategóriás kocsi állt meg, a hozzá illő sofőrrel, aki 10 eurót akart a benzinért... Persze, meg ahogy azt Móricka elképzeli... Nem azért stoppolok, mert fizetni akarok, főleg nem a benzin többszörösét...
Aztàn megàllt valaki màs is, aki bevitt a városba. Az egész stoppolás nem tartott tovább úgy negyed óránál, szóval szerencsém volt és jól kezdődött az utazás.
A benzinnel persze ezúttal is gondok adódtak, ugyanis mèg Róma előtt elfogyott, szóval szűk 1 km-t toltuk a kocsit, a benzinkútig, ami tulajdonképpen vicces volt, hiszen még sose toltam idegen autóját Olaszorszàgban. :D
Kàrpotlasul elèg szèp kis túrát tett velem, így sok érdekeset láttam màr a kocsiból ès mesèlt is sokat. Még két szelet pizzát is kaptam tőle, amikről nem tudnám megmondani, hogy mi volt rajtuk, de finom volt. Mellesleg egy magyar ismerősét is felhívta telefonon, amit egyből a kezembe is nyomot..
Szóval első èrv, hogy megèri stoppolni.

Végül a Trevi kút mellett tett ki, ahol szerencsére talàltam egy boltot, ahol - mint később kiderült okosan - rövid vacilálás után a 1,5 L-es vizet vàlasztottam ki. Azóta is ezt az üveget töltöm mindig újra.

Róma ide vágó részének térképét lásd itt: Róma térkép

Na tehát az első kötelező látványosság a Trevi kút volt, ahonnan csak vaktában indultam tovább a centrum felé, de végülis láttam templomot, romot, mindent. Vettem Roma pass-t is, ami jelenleg 25 € (nincs diák) és három napig érvényes a tömegközlekedésre, meg ingyenes múzeum, olcsóbb múzeum, stb.
Egy ideig nem tudtam hol vagyok, de hamarosan kiértem a Via del Corso-ra, majd onnan a Vittorianohoz, a térre.

IDÁIG KÉSZ
-------------------------------------------------------------------------

Aztan 1 dèlelottot elbuszoztam potyara, nem talaltam meg a Via Appia Antiqàt (vagy. h irjàk...) Viszont du. elmentem a Vatikàni Muzeumba, ami nagy, èrdekes, ès dràga. Szerencsère volt kotelezo csomagmegorzo, aminek nagzon orultem, mert sok kilos tobbnyire 10 kilos cuccal màszkàlok (3 L vizzel ennyi). Elotte ettem fagyit is, ami tènyleg finom, nem viccbol hires.
A Vatikàn utàn elmentem a bazilikàhoz, ahol pont harangoztak, ès a volt pàpàrol is van egy kis kiàllitàs. Szerencsère este màr ures volt a tèr, szal nzugotan megvacsoraztam a kovon. Bemenni kèsobb nem tudtam mert hatalmas sor àllt ès nem csak a kupolàba.
Asszem pènteken volt, h megnèztem a Forum Romanumot, a Capitoliumit, ès a Colosseumot, ebben a sorrendben. Vettem Roma passt, ami nem èrte meg sztem, de ezzel legalàbb a sort kihagytam.
Bàr egy magyar idegenvezetotol amugy is megkèrdeztem, h hol rovidebb a sor (Forumon), mert a 3 helyre egybe van a jegy.
Szal ez mind hatalmas, minimum 1 napos program, de a feliratokat sajnos nem tuloztak el, szal mindenkèppen kell a< utikonyv, kulonben csak romokat làt a< ember, az meg nem tul èrdekes...
A meleg amugy borzaszto, de mèg mielott vki rèmuldozni kezdene, a hosszunadràg nem rossz, legalàbb a làbamat nem ègeti a nap.
Este sètàltam a kozeli parkban, szòp, de szàraz, meg hangulatos, èttermekkel teli sikàtorokban.
A szàllàs (TIber Hostel ès Camping) jo volt nagyon, nincs is olyan messze.
Tovàbbà meg kell jegyezzem, h Romàban baromi jol lehet logni a metron, a buszon meg aztàn plàne, foleg ha az ember turista.
Ja ès rendes boltot talàlni nem tul egyszeru. Ezzel Romat a teljessèg igènye nèlkul ki is meritettem.

Indulás Ferihegyről

Jelentem a kedves érdeklődőknek; Ferihegyen ülök és várok rá, hogy beengedjenek. A csomagom egész jó lett, rosszabbra számítottam, de jól elférek. A hátiozsákom az Olaszországban beszerzendő aja és víz nélkül nem egészen 7 kilós.
A vizsgán is túl vagyok és a mai napra hagyott 100 elintéznivaló is megvan (EU-s tb kártya, pénzváltás, bank, stb.). Szal ha minden igaz még 2 óra és irány Róma!