Kisvakond

Azt hiszem, az újabb mesehősből már mindenki kitalálta, hol írtam az első nap beszámolót. Olomouc pályaudvarán ülve, közel a lengyel határhoz.
Laurával nyolckor találkoztunk a városban, aztán irány a benzinkút az M1 / M7 közös bevezetőjén, a balatoni stopposok találkahelye.
Már a buszról leszállva elkezdtünk beszélgetni egy korunkbeli párral, akik Balatonra mentek, és a kérdezgetős módszert választották a kútnál, a hagyományos helyett. Nemsokára fel is vették őket, szóval rögtön el is kezdtem irigykedni, főleg a srácra, mivel nagyon aranyosak voltak együtt.  :D
Szerencsére nekünk sem kellett sokat várni, így első körben Győrig jutottunk, majd pár perc múlva egy török kamion fékezett le, nem kevés vizet zúdítva ránk ezzel a tetőről. A sofőr nagyon rendes volt, de sajnos csak Pozsonyig tudtunk vele menni. ELőször sikerült kamionban utazni, de nagyon bejött a tágas vezetőfülke. Pozsonyban kb. 15 km-t vitt minket tovább egy fiatal testvérpár, akiknek alig fértünk be a kocsijába, de a következő már szerencsére egy kisbusz volt.
Ebben egy szlovák asrác ült, aki nem tudott túl jól angolul, így kissé nehézkesen indult a beszélgetés, de amikor megmondtuk neki, hogy magyarok vagyunk, kiderült, hogy magyarul ő is sokkal jobban tud, mint angolul. Ő is elég jófej volt, de kissé másfelé ment, ami nem okozott volna gondot, ha az út nincs lezárva... A lényeg az, hogy kikötöttünk egy hangulatos kis cseh városban, ahol viszont totálisan beragadtunk, így felvonatoztunk 50 km-t Ololmoucba. Itt az autópáyára vezető úton próbálkoztunk eredménytelenül, de hamarosan bemenekültünk egy aluljáróba a vihar elől. Mire elállt az eső (később kiderült csak 10 percre) már sötét volt, így visszamentünk éjszakára a pályaudvarra.
Itt kicsit elgondolkoztunk rajta, hogy megálljunk Varsóban, vagy máshogy módosítsuk az útitervet, mivel tényleg messze van az az észak, és ki tudja odaérünk-e.
Ezzel még nem lett volna semmi baj, de vmikor az éjszaka közepén aura közölte, h inkább menjünk haza... Elég hamar sikerült feladnia szegénynek, mondhatni a legelső nehézség után azonnal.
Egyedül továbbmenni nem nagyon akartam, meg őt sem egyedül felrakni a vonatra, szóval 1-2 órája érkeztünk meg a Keletibe.

Kissé csalódott vagyok, meg hát nem nagyon tudom, hogy most mit csináljak.
Talán elmegyek egyedül stoppolni valahová, bár semmi kedvem megint így csinálni.
Szóval tényleg fogalmam sincs, hogy mi lesz még, ami elég idegesítő, mindenesetre ennek az útnak a beszámolója igen rövidre sikerült.
Budapestről 400 km-t sikerült tehát megtenni, és kb. 30 €-t költeni, alapvetően a vonatjegyre, hazafelé...

Micimackó

A kissé sajátos cím, ezúttal inkább alcím lehetne, mivel csak egy mondatra fog majd vonatkozni.
Ha most bő egy évet vissza lehetne menni az időben, akkor ezt a bejegyzést, illetve a címet különösen ajánlottam volna valakinek, de hát az időben csak előrefelé van, ezért inkább arra nézzünk.

Büszkén jelenthetem, hogy a mai nap minden nehézsége, ellenére sikerült mindent elintéznem úgy-ahogy, és a pakolás is 99%-os. Pénzügyileg összesen 550 € lesz nálam, aminek jó lenne maximum a negyedét költeni csak el. Itt jegyzem meg, hogy a Rita (nagyobbik húgom) ma szerencsére felhívta a figyelmemet, a supermarketek kukáira, és az újrahasznosítás szempontjából kiváló tartalmukra. Szóval ezt valahol északon mindenképpen ki kell próbálni, már csak a poén kedvéért is.
Visszatérve a financiális kérdésekre, a bankban sikerült csak a betenni tervezett pénz felét rakni be, így most kénytelen vagyok egy rakás készpénzzel rohangálni. Jó a rosszban, hogy a bankban jöttem rá, hogy fogalmam sincs a PIN kódomról, ami elég kellemetlen felfedezés lett volna valahol Finnország közepén, ha már azt a kis pénzt ráraktam a kártyára.

Még visszább ugorva a levélben (és még én mondtam nemrég, hogy a vissza az időben nem jó...) a csomagolás is egyszerűbb volt egy éve ilyenkor. A hidegre való tekintettel valaki egész biztos énekelni kezdene, de a szobámban sem ő, sem a kedves kedvelője nem volt jelen sajnos. Íg tehát csak Demjén fakadt dalra a laptopon, amíg a hallgatóság a hálózsákot próbálta felügyeskedni a hátizsák oldalára. A meleg cucc igen sok helyet foglal, ráadásul Katus tanácsára végül a kabátomat is elpakoltam, igaz, bélés nélkül. A térfogat mellett a súly is problémát okoz, mivel a zsákom jelenleg 12 kilót nyom, pont a duplája annak, amit még tényleg kényelmesen el tudok cipelni, ráadásul még semmi kaja, vagy víz nincsen benne. Ezeket majd reggel fogom megvenni, így garantálva, hogy ma se aludjak sokat. Tartok tőle azonban, hogy nem a megvétel, vagy a zsemlék összerakása, hanem az elrakásuk fog nagyobb fejtörést okozni. Valahogy tömöríteni kell majd őket, szóval lehet hogy a nagy piros lábossal való rájukcsapkodás fog következni, hogy megfelelően lapos legyen mindegyik.

Az útvonallal kapcsolatban új részleteket nem írnék, és nem is másolom be a rövidnek épp nem mondható tervet, de a lényeg az, hogy ennek írása közben egyre inkább rá kellett jönnöm, sok lesz az a teljes kör, így eleve csak az északit fogjuk most bejárni. Tehát FInnország, és Norvégia a jelenlegi cél.

Mivel internetezni valószínűleg nem fogok tudni, úgy tervezem, hogy naplószerűen papírra írom majd a dolgokat, és utólag, itthon gépelem csak be.
A telefonom Közép-európai idő szerint 4-kor lesz bekapcsolva, ha nem felejtem el. Persze előfordulhat, hogy lemerül az akku, vagy nem lesz térerő, így nem kell egyből mentőosztagot küldeni, ha néhányszor nem lennék elérhető. Jó hír viszont a technika szerelmeseinek, hogy a napóra, még éjszaka is működni fog, legalábbis bizonyos helyeken, északon.
Mivel ezúttal nagy valószínűséggel minimális információt fogok csak közölni magmról, ismételten arra kérnék mindenkit, hogy beszéljen a többiekkel, ha meg akar valamit tudni, mert továbbra sem tudok mindenkinek sms-t küldeni, vagy felhívni.

Közel a cél...

Vagyis még csak a kezdet, mivel most már gyakorlatilag biztos: pénteken indulunk.
Azt még nem tudom, hogy hogyan fogok reggel felkelni, mert mostanában eléggé koránkelő lettem. Kora délután...

Az útvonal annyiban módosult, hogy észak felé fogjuk kezdeni, tehát megfordíttottuk az irányt, mivel szeretnénk éjféli napot látni, márpedig ez a Nordkappon július 31-ig lehetséges csak.