Malmöi utózöngék egy svéd padról



Kikötő: részlet (Malmö)

Kedden reggel némi késéssel indulva ugyan, de megint nem sok szemtanúja volt az távozásunknak, amikor Annáékkal, a svájciakkal elhagytuk a dán fővárost. Utolsó este még főztek egy gyors vacsorát nekünk, majd reggel, miután a pályaudvaron elváltunk a bérletükből megmaradt utolsó jeggyel kimentem a reptérre, ahol 15 percnél nem kellett tovább állnom az autópálya felhajtóján. Lementünk a tenger alá, majd fel a hídra, és fél órával később már az ébredező Malmö főterén sétálgattam.

A város maga nem túl nagy, de nagyon sok a zöld terület, és a szépen rendben tartott park, így a nap egy részét én is ezekben töltöttem el. A bevásárlóközpontok mellett egyébként itt találhatóak kultúrált, és nem utolsó sorban ingyenes wc-k. Talán pont a zöld övezetek sokasága miatt, ez a város jobban tetszett, mint Koppenhága, és itt is megvolt a fiatalos, alternítíva, a Folkets parkban, ahol sok kis stand között van egy érdekes étterem, mellette pedig színpad a hétvégi koncerteknek, a fiatalok azonban hétköznap is ide járnak sörözni, vagy sütögetni a fűben. A városban található egyetlen felhőkarcoló érdekes volt, szeretem ezt az építészetet, de Kína után kissé furcsán hatott a magányos mivolta.

 

Este még mindig nem tudtam hol fogom eltölteni az egyre inkább közeledő éjszakát, ezért mikor kezdett kicsit hidegebb lenni, bementem az éjfélig nyitva tartó pályaudvarra, ahol volt ingyenes wifi és áram is a laptopomnak. A két lány közül, akik elvileg tudtak volna szállást adni, csak az egyiket sikerült végül nagy nehezen elérni, és megbeszélni vele, hogy 11 körül talizunk a belvárosban, de majd felhív még, hogy pontosítsuk az időpontot. Fél kettőig vártam rá... Végül megnéztem egy napközben kiszúrt Lidlt, ahol zárva volt a kuka, de még Dániából maradt elég kajám, így egy csendes téren magamra vettem az összes nálam lévő ruhát, leraktam a padra a korábban begyűjtött vastag Metropol újságokat, hogy meleg legyen, és a hátizsákomra támaszkodva aludtam néhány órát. Később a neten írt a lány, hogy reméli találtam másik szállást, és bocs, de elhúzódott az estéje. Inkább nem is válaszoltam rá...

 



Malmö árbócai

4:40-kor, és miután levertem magamról a jégcsapokat megcéloztam az autópályát, ahol már legalább negyed óránként elment egy autó, de végül találtam valakit, aki elvitt a trelleborgi kikötőbe. Mivel egy hajó éppen indulni készült, úgy döntöttem, hogy fontos az a csütörtök reggeli óra, és nem várom meg a jóval későbbi kompot, annak reményében, hogy egy jó stoppal megúszom a fizetést, hanem megvettem a 16.40€-s jegyet, ami egyben az úton elköltött összes pénznek felel meg. Ha nem sietek, ez is lehetett volna ingyen, ahogy Koppenhágába is visszamehettem volna aludni, mivel Peter direkt mondta, hogy ne aludjak az utcán, menjek hozzá vissza, ha kell, de nem akartam.

A hajó négy és negyed óra alatt tette meg a 128 km-es utat a németországi Sassnitzba, szóval volt időm kicsit körülnézni a fedélzeteken, aludni, és rendbe szedni mgamat a mosdóban. Nem meglepő módon minden utas a kikötőbe ment csak vásárolni, a kamionosok pedig fülkékben aludtak, ezért nem sikerült stoppot találnom. Szerencsémre mikor leszálltam, éppen egy magyar kamionos tolatott ki a vasszörny feneketlen gyomrából, akinek jól meglengettem a pont ilyen esetekre kéznél tartott, nagy H betűt. Az, hogy egyetemista vagyok, és sietek az órámra, hamar meggyőzte őt, ami nagy segítség volt, a város közepén, az autópálytól vagy 90 km-re.

 

Útközben megvacsoráztunk némi magyar kenyérből és virsliből, svéd mézes mustárral kiegészítve, majd betömörültünk a Berlin melletti dugóba, ahol vesztettünk vagy egy órát, és még Drezda előtt 150 km-re lejárt a vezetési ideje. Hasonló vacakolások később is voltak az úton, de ez sajnos mindig elkerülhetetlen. Innen egy kicsit hippi német pár vitt el az elmaradhatatlan Volkswagen kisbusszal Drezdáig, ahol este tízre találtam egy szétesés határán egyensúlyozó magyar teherautót, ami elvitt Győr környékéig. Innen szintén simán ment az út az egyetemista sztori bedobásával, még a reggeli gyér forgalom ellenére is, aminek köszönhetően némi késéssel, de beestem az órámra. Ahhoz képest, hogy Svédországból mentem suliba, egész jól sikerült belőnöm az időt, Nikitől pedig az előadás után kaptam utóhúsvéti reggelit. :)

 



Malmö egyetlen igazi felhőkarcolója

Kajám most is maradt még Dániából, ehető, csak kicsit összenyomott, tehát kitartottak a készletek Svédországban, egészen Budapestig.

Dániában sok kuka be van zárva, főleg a városban, de azért még ott is van aki nem zárja éjszakára a kocsiját és a lakását, vidéken pedig még jobb a helyzet. Nincs mitől félniük, nyugodt országban élnek.

Egy-egy új és ismeretlen városban néha nem könnyű jó kukát találni, de ha van egy bejáratott hely, akkor többet nem lehet gond. A használható dolgokat néha a tetejére teszik, de ha benne is van, akkor is tiszta és kultúrált. Én a magam részéről vittem egy vastagabb gumikesztyűt, de a helyiek ilyet se használnak. Van aki csak simán ételt kukázik, de a műanyag palackokért is szép pénzt lehet kapni. Egy nagyobb szemeteszsáknyi durván 200 dán koronát ér, ami 8000 forintnak felel meg, és kb. két órát kell vele vacakolni, ha egy jó szelektív kukát fog ki az ember.

A skandináviai kukázásról könyveket lehetne írni, mivel vannak olyan kezdeményezések, amelyekben a társadalomtól többé-kevésbé elvonultan élő tagok kizárólag azt használják fel, ami más számára már szemét, de akadnak utcai freeshopok is, amiket most sajnos nem volt időm felkeresni.

A trükkökről viszont annyit tudok írni, hogy a kukázásból teljesen jól el lehet éldegélni, nem kell többet kajára költeni, és sok más használati tárgy is beszerezhető a módszerrel. Az egész teljesen ingyenes, és amíg a konténer szabadon hozzáférhető, nem magánterületen van, addig még legális is. Válogatni csak mérsékelten lehet, de van egy olyan - általam ki nem próbált, kevésbé etikus - módszer is, hogy bemész a boltba, ami megtetszik annak kicsit megsérted a csomagolását, és este nagy valószínűséggel megtalálod a szemetesben, mivel záráskor az alkalmazottak leselejtezik és kidobják a sérült termékeket.

 

Az út végeredménye azt hiszem elég pozitív lett, és elmondhatom, hogy ha valaki azt gondolja, hogy az utazáshoz sok pénz kell, az olvassa el a Dániáról szóló másik két bejegyzést is, és próbálja meg elhinni, hogy minimális alkalmazkodással, minimális összegekért lehet utazni, rengeteg helyen a világon. Nem csak nekem, másoknak is.



Malmöi temető



Folkets park, Malmö

 

Koppenhágai élmények

Többször is szó esett már arról, hogy milyenek a dán szabályok, de egy palesztin kamionos írta le a legjobban: itt mindenki rendőr! Rám legalábbis azonnal kihívták őket, amint az autópályára értem, de szerencsésen megúsztam a dolgot, és pár órával később már Koppenhágában voltam. Előző este még Aalborgban találkoztam egy helyi lánnyal, aki megmutatta a város rejtett kincseit, majd másnap délelőtt elbúcsúztam a vendéglátóimtól, és újra felvettem azt a bizonyos, sokat látott hátizsákot.

 

Koppenhágában egy nálam pár évvel fiatalabb srácnál lakok a külvárosban, aki tanul, ezért elég sok pénzt kap az államtól, korábban pedig, még gyerekként Mongóliában élt évekig. Ennek a közös pontnak köszönhetem én is, hogy most nála lehetek.

Még az érkezésem estéjén meglátogattam néhány, általa ajánlott üzletet, de végül csak egy negyediknél találtam, külön becsomagolt péksütiket a kukában, szép tiszta volt még a csomagolásuk is. Vasárnap körülnéztem a városban, láttam az erődöt, a tengert, találkoztam Bécsben tanuló magyarokkal is, majd elindultam egy random irányba, aminek a végén a város túlfelén, a reptéren kötöttem ki. Hazafelé az összes kuka üres volt, de az előző nap megtalált helyen megint jól betáraztam péksütikből, szóval nem fogott ki rajtam a húsvét.

Este elmentünk bulizni, ahonnét valamikor világosodskor értünk haza, hogy elkezdjünk itthon Titanicot nézni.

Ma délig aludtunk, utána Peter, a hostom csinált kaját vagy hatunknak, majd bementünk a városba. Tegnap este megérkezett két svájci hátizsákos is, és Peternek is rendszeresen itt alszik egy barátja, ezért ma este öten aludtunk a szobában, méghozzá az esti ivós játék, és az ezzel járó gin után elég jól.

Amit ma láttunk együtt, arról nincs fényképem, mert Koppenhága egy Christinia nevű részére mentünk el, ami igazából nem is annyira Koppenhága része. Kis állam az államban, mióta páran elfoglalták a régi katonai bázist, ahol egy tó is fekszik, és függetlenítették magukat az államtól. A kommunában most részben fűvel kereskednek, ezért nem lehet fényképezni, de hihetetlen színes az egész, és egy hangulatos tó is tartozik hozzá, különös házakkal. A füvet az utcán árulják, álcahálóval lefüggönyözött kis bódékban, amikben belül is háló lóg le, hogy eltakarja a dílert. Nem véletlenül hívják zöld lámpás övezetnek.

 

Holnap Peter suliba megy, a svájciak Stockholmba, én pedig valószínűleg Malmöbe megyek tovább.

A mai estét még egy belvárosi jazzclubban búcsúztattuk, aztán az utcán üdvözöltük a remélhetőleg holnapra felszívódó esőt. A következő este már nem itt fog találni.

 

 

 

 

 

 

Kukázni mentem Dániába...

Hogyan lehet igyen Dániába utazni? Autópálya mellett feltartott hüvelykujjal, couchsurfinggel hátizsákos turistaként, na meg egy pár gumikesztyűvel, hogy tiszta maradj a kukázás közben. A dániai guberálás nem olyan, mint a magyar, hanem szokás, főleg az utazók között.



Lindholm Høje

- Dániába mész? Az nem lesz olcsó.

- Igen, de stoppal, és couchsurfingelni fogok.
- Az attól még akkor is nagyon sokba fog kerülni...

 

A jóslatok ellenére a magammal hozott néhány euró apróból semmit se költöttem el, sőt, egyenlőre csak több pénzem van, mint amikor elindultam.

A stoppolás elég jól ment, gyorsabban, mint máskor, így az 1600 km-es utat 25 óra alatt sikerült megtennem. Találkoztam Magyarországon üzletelő osztrákkal, autópálya karbantartóval, zenésszel, és a nyugdíjjas évekre Spanyolországba költözött norvég házaspárral is. A számolást nyolcnál hagytam abba. Átmentem Prágán, ahol kaptam 90 koronát buszjegyre, attól aki odavitt, aztán - minden tiltakozásom ellenére - 50 eurót a norvég pártól, majd finom, paradicsomos lencselevest, a hostomtól, amikor ideértem.

 

A Dánia északi részén fekvő Aalborg az első álomásom, ahol egy hihetetlen családnál lakok. Az anyuka 60 éves, nagyon nyitott, és egyfolytában pörög. A hat gyerekből kettő lakik itt, akik hasonló módon, tudnak élni, és szinte mindegyik elég tehetséges valamiben, legyen az egy programozó lány, vagy a festő húga.

 



Egy aalborgi templom. Vagy kettő?

Tegnap este Annal, az anyukával elmentünk kukázni, nem lehetett róla lebeszélni, hogy megmutassa  a környék szemeteseit.

Ma pedig délelőtt kölcsönkértem egy biciklit, és miután a tegnapi esőben semmit se lehetett csinálni, ma végre körülnéztem a városban, és a környékén. Fotóztam évszázados, viking temetkezési helyet (név szerint Lindholm Høje), kőkörök tömegét, hangulatos utcácskákat a városban, és erőművet a várost kettészelő fjord túlpartján.

 

Este találkoztam egy helyi lánnyal, akivel a neten ismertük meg egymást, amikor szállást kerestem. ELég érdekes beszélgetésünk volt vele, mert azon túl, hogy ő is járt Kínában, még a nyelvet is egész jól ismeri, amit azonban most angolra váltottunk. Közben Koppenhágában is találtam szállást valakinél, aki meg Mongóliában volt egy ideig, majd este, mikor már minden bolt zárva volt, elmentem elintézni a bevsárlást. Reggelire müzlit ettem, banánal, áfonyával és ananásszal, míg este barna szotyolás zsömle volt a menü füstölt lazaccal és rákkal (itt jöttem rá, hogy a salátát is el kellett volna hozni), utána puding és tejszelet. Mindezt a kukából szedtem össze, egyetlenegy helyről, teljesen ingyen. Mindhárom bankkártyám otthon van, dán koronám pedig semennyi, de mégis jól érzem magam és nem hiányzik semmi. Eddig még semmire se költöttem pénzt, azt a prágai metrózást kivéve, amire viszont más adott cseh koronát.



Aalborgi horgász hátrahagyott zsákmánya.

Aki azt hiszi, hogy ez mások lehúzása, és egy szóval is többet kérnék, annál, hogy elvigyenek egy darabon, vagy adjanak szállást, az inkább próbálja ki a dolgot maga.

Újra érdekes emberekkel találkozok, akik olyan helyeket mutatnak meg, ahová magamtól nem jutnék el. Ma beállt mellém egy kocsi, mikor éppen a második konténert nyitottam fel, és azonnal elindult a beszélgetés, és az osztozkodás egy jó kedélyű csajjal, aki szintén kukázni ment.

 

Hangulatos belső udvar a dániai Aalborgban.

Turisták a dániai Aalborg egyik terének érdees díszítőelemein.

 

Aalborgi látkép, Dánia.

Sirályok lakomája. Dánia, Aalborg.