Waffel, sültkrumpli, Atomium. Vissza Gentbe

A belgiumi Gentben eltöltött fél éves Erasmus program után szerencsére nem kellett vészesen sokáig várni a nagy visszatérésre. Ezúttal viszont a barátnőmmel, stoppolva, és couchsurfingelve, hátizsákos turistaként, na meg persze néha fázva és álmosan.

 



Genti éjszaka

Január végén abban a boldog tudatban indultunk el egy rövid genti látogatásra, hogy hazaérkezve lesz még egy hét befejezni a vizsgákat. Nem volt... De megoldottam! Az ELTE-n semmi sem lehetetlen.

A dolog úgy indult, hogy az izraeli repülőjegy ára brutálisan felment, Belgiumban meg már régen voltam, így a hajnali, 4000 forintos járattal enyhén zombiként sikerült elérni Charleroira, ahonnan rövid stoppolás következet a kellemes mínuszokban, meg a metsző szélben és már Gentben is voltunk. Tekintve, hogy ha félúton lezuhan a gép, akkor se nézünk ki nyomottabban, az egyetlen nyitva lévő objektumot választottuk a pihenésre - ahol nem kell óránként meginni egy két eurós forró csokit, hogy ne dobjanak ki - méghozzá az egyetemet. Mivel ott is vizsgaidőszak volt, senkinek nem tűnt fel, hogy a rövid városnézés után közel öt órát aludtunk az egyik folyosón, a radiátorra dőlve.

Hét után jutottunk el a couchsurfinges szállásunkra, három csajhoz, akiknél sokat nem lehet unatkozni, ellenben minden nap minimum tízig aludni, és bekapcsolódni a ház életébe, minden hisztit, piálást és hűtőszállítást beleértve. Ezek után már csak hab volt a tortán, amikor az előző nap érkezett sütőt egy adag csigával próbáltuk ki.

Sajnos az egykori erasmusos barátok közül már senki nincs a városban, de így is akadt még ismerős a helyiek közül, egy éjszakába nyúló kocsmázás erejéig. Claire, akivel még négy éve találkoztam egy berlini hostelben ezúttal egy orosz barátnőjét is elhozta, aki még nálam is hülyébb tud lenni, ráadásul alkoholmentesen is.

Atomium

Jól körbenéztünk az ismerős városban, ettünk, ittunk, megnéztük a genti Design Múzeum új lámpáit, majd pár nap után kiálltunk az út szélére stoppolni. Szerencsére senki sem vett fel negyed órán keresztül, így még vissza tudtunk menni a házba az ottfelejtett cuccokért, ami után a második kör eredményesebb volt, és nemsokára már Brüsszel belvárosában ettük a sültkrumplit. Sok extrém dolgot nem sikerült csinálni, az alváson és a csökkentett ütemű városnézésen kívül, bár az Atomiumot így is láttuk vagy háromszor. Az első két alkalommal zárva volt, de legalább a metrón meleg volt odafele.

Hazafelé még kiszámoltam, hogy harmadszorra alszok a brüsszeli reptéren, majd egy utolsó waffellel, és némi olcsó füstölt lazaccal kísért lósonkával búcsúzva hazarepültünk, hogy itt folytassuk az alvást.

Genti éjszaka

Genti alagút

Kötéllámpák - Design Museum, Gent

Pózolj Atomiummal

Gent

Genti éjszaka

Atomium

Atomium

Atomium kitörés

Cseh kaland egy mongol lánnyal

Prága, Károly híd

Eredetileg az olasz tengerparton szerettük volna élvezni a meleget de tekintve, hoogy az emberek fele házhozmenős privát szexpartnerkeresőnek nézi a Couchsurfinget, a másik pedig szimplán nem válaszol, Csehország lett a cél.

Amikor Tunga Magyarországra jött, valószínűleg nem gondolta, hogy az őszi szünet elején stoppolni fog velem Budapesten, majd pár órával később négy kamionsofőrrel fog török teát iszogatni egy pozsonyi parkolóban, útban Brünn felé.

Az olasz csizmához képest sokkal jobban jártunk az amorf Csehországgal host találás ügyben, akihez a belvárosból egy jakut cserediák segítségével sikerült végül kijutni a város széli erdő mellé.

Gyors fasírt evés, külön nekünk legyártva, házi ribizlibor kóstolás, majd nyomás az ágyba, hogy kialudhassuk az utazás fáradalmait, amellett annak kígyónak a társaságában, amely az ajtó melletti terráriumában állt őrt éjjel-nappal.

Mi mást is lehetne csinálni egy régi cseh városban, mint megnézni mind a nyolcvan templomot és a hatalmas gótikus katedrálist. Brnoban mindehhez fél nap bőven elég, főleg a nemzeti ünnepen, amikor minden zárva van és még a turisták is otthon maradnak. Amilyen gyorsan a város labirintusa és a pályaudvar személyzete (a pénztáros angol tudása mindössze az "informáciájá" volt, míg az információsé a "kásszá") engedte kimenekültünk a forgatagnak nem nevezhető pangásból, hogy megnézzük a festői Dolní Dunajovice melletti sziklákat és az azon épült várat. Persze csak jó távolról, de azt legalább a naplementében, a korai sötétedésnek köszönhetően másra már nem jutott idő.

Visszatérve a karácsonyra készülődő városba egy kocsmában kötöttünk ki, ahol sikerült egy egész jó cseh rumra böknöm rá teljesen véletlenszerűen az itallapon. Szállásadónkról kiderült, hogy Kínában nem járt ugyan, de Európán belül még nálam is extrémebben utazik. Nagyon irigykedek érte, főleg, hogy a legelső tervem nekem is Skandinávia lett volna, de be kellett látnom, hogy 11 nap erre most nem elég.

Szerda hosszú ideje a legelső reggel volt, amikor emberi időben sikerült felkelni, és kellemes kis fagyban kimenni az autópálya mellé, némi helyi péksütivel és kofolával jól felszerelkezve.

Tíz percnél nem kellett tovább várni, máris megállt valaki, és két órával később, már kétszáz kilométerrel arrébb, Prágában is voltunk.
 

Az izgalmakat fokozandó, szállásunk este nyolcig nem akadt, ezért igazi hátizsákos turistaként, sűrűn lihegve a cuccok alatt másztuk meg véletlenül a folyó túlpartján lévő dombot, ahonnan a várba, és az elmaradhatatlan katedrálisba jutottunk, közben reménykedve, hogy valaki majd csak válaszol és nem az utcán fogunk aludni. Innen leérve már erősen kezdett szürkülni, ezért sok jó képem nem született a tényleg nagyon romantikus Károly hídról. Megnéztük viszont a várost sötétben is legalább, majd vettünk még egy adag péksütit, még egy üveg kofolát, és beültünk egy kajáldába netezni.

Na itt végre lett szállásunk Toddnál, aki egy kisebb méretű couchsurfinges hostelt üzemeltet.

A társaság jó volt, de az éjszakai hőmérséklet nem, amit csak tovább fokozott az a lepukkant trabant, ami éjjel a fejünk felé parkolt, majd hirtelen (amennyiben egy trabant tud ilyet) jó hangosan elindult, és a következő fél órában csak túráztatta a motort. Na ez volt a hűtőszekrény...

A következő napon a város szélére, egy parkba mentünk el, ami tulajdonképpen inkább egy nagy, és jól karbantartott erdőre hasonlít, patakkal, sziklákkal és mindennel, amit egy magára valamit is adó erdő magában foglal. Innen is sötétben, de annál szebb időben mentünk el egy hostelbe, aminek a nem teljesen tele lévő 8 ágyas szobájáért fejenként négy eurót kértek el. Mivel hétfőn mongol vizsgára számíthattam, nem mászkáltunk már a városban, ehelyett gyorsan úsztunk egyet a négy euróban szintén benne lévő medencében, majd elkezdtünk mongolt fordítani.

Brünn még csendes főtere

Pénteken reggel, végül fájó szívvel hazafelé vettük az irányt, sokadszorra is megváltoztatva a tervet, és az Ulánbátorban megismert Júlia meglátogatása helyett este nem Berlinben, hanem Budapesten kötöttünk ki.

A stoppolás ezúttal kicsit lassabban ment, és Pozsonyban este be is ragadtunk, ahol végül a vonatozás mellett döntöttünk, részben Tunga unszolására. A vasúthoz - mely durván két és fél órát késett - egy kutyával stoppoló helyi lány vezetett el minket, és így éjjeli fél kettőkor már el is fordítottuk a kulcsot Tungánál a zárban.

Illetve tettük volna mindezt, ha a főbérlő nem felejti benne a sajátját a túloldalon... Fél órás csengetés és dörömbölés után árán sikerült is felverni az egész házat, kivéve őt...Vagy nagyon jól alszik, vagy csak lusta volt felkelni, mindenesetre újabb két órás utazás után végül fél négykor nálam kötöttünk ki, hogy még egy éjszakát együtt töltsünk az utazás után.

Költeni szinte csak kajára és a buszjegyekre költöttünk, tehát nem volt drágább ez az öt nap, mint itthon lett volna, és Tungával is elég jól lehetett utazni, nem panaszkodott semmire.

Kicsit sajnálom, hogy nem sikerült mind a 11 napot kihasználni, de annál jobban várjuk a téli szünetet.

Brünni katedrális

Dolní Dunajovice, Csehország

Napsütötte sziklák és a vár -  Dolní Dunajovice, Csehország

Dolní Dunajovice, Csehország

Malmöi utózöngék egy svéd padról



Kikötő: részlet (Malmö)

Kedden reggel némi késéssel indulva ugyan, de megint nem sok szemtanúja volt az távozásunknak, amikor Annáékkal, a svájciakkal elhagytuk a dán fővárost. Utolsó este még főztek egy gyors vacsorát nekünk, majd reggel, miután a pályaudvaron elváltunk a bérletükből megmaradt utolsó jeggyel kimentem a reptérre, ahol 15 percnél nem kellett tovább állnom az autópálya felhajtóján. Lementünk a tenger alá, majd fel a hídra, és fél órával később már az ébredező Malmö főterén sétálgattam.

A város maga nem túl nagy, de nagyon sok a zöld terület, és a szépen rendben tartott park, így a nap egy részét én is ezekben töltöttem el. A bevásárlóközpontok mellett egyébként itt találhatóak kultúrált, és nem utolsó sorban ingyenes wc-k. Talán pont a zöld övezetek sokasága miatt, ez a város jobban tetszett, mint Koppenhága, és itt is megvolt a fiatalos, alternítíva, a Folkets parkban, ahol sok kis stand között van egy érdekes étterem, mellette pedig színpad a hétvégi koncerteknek, a fiatalok azonban hétköznap is ide járnak sörözni, vagy sütögetni a fűben. A városban található egyetlen felhőkarcoló érdekes volt, szeretem ezt az építészetet, de Kína után kissé furcsán hatott a magányos mivolta.

 

Este még mindig nem tudtam hol fogom eltölteni az egyre inkább közeledő éjszakát, ezért mikor kezdett kicsit hidegebb lenni, bementem az éjfélig nyitva tartó pályaudvarra, ahol volt ingyenes wifi és áram is a laptopomnak. A két lány közül, akik elvileg tudtak volna szállást adni, csak az egyiket sikerült végül nagy nehezen elérni, és megbeszélni vele, hogy 11 körül talizunk a belvárosban, de majd felhív még, hogy pontosítsuk az időpontot. Fél kettőig vártam rá... Végül megnéztem egy napközben kiszúrt Lidlt, ahol zárva volt a kuka, de még Dániából maradt elég kajám, így egy csendes téren magamra vettem az összes nálam lévő ruhát, leraktam a padra a korábban begyűjtött vastag Metropol újságokat, hogy meleg legyen, és a hátizsákomra támaszkodva aludtam néhány órát. Később a neten írt a lány, hogy reméli találtam másik szállást, és bocs, de elhúzódott az estéje. Inkább nem is válaszoltam rá...

 



Malmö árbócai

4:40-kor, és miután levertem magamról a jégcsapokat megcéloztam az autópályát, ahol már legalább negyed óránként elment egy autó, de végül találtam valakit, aki elvitt a trelleborgi kikötőbe. Mivel egy hajó éppen indulni készült, úgy döntöttem, hogy fontos az a csütörtök reggeli óra, és nem várom meg a jóval későbbi kompot, annak reményében, hogy egy jó stoppal megúszom a fizetést, hanem megvettem a 16.40€-s jegyet, ami egyben az úton elköltött összes pénznek felel meg. Ha nem sietek, ez is lehetett volna ingyen, ahogy Koppenhágába is visszamehettem volna aludni, mivel Peter direkt mondta, hogy ne aludjak az utcán, menjek hozzá vissza, ha kell, de nem akartam.

A hajó négy és negyed óra alatt tette meg a 128 km-es utat a németországi Sassnitzba, szóval volt időm kicsit körülnézni a fedélzeteken, aludni, és rendbe szedni mgamat a mosdóban. Nem meglepő módon minden utas a kikötőbe ment csak vásárolni, a kamionosok pedig fülkékben aludtak, ezért nem sikerült stoppot találnom. Szerencsémre mikor leszálltam, éppen egy magyar kamionos tolatott ki a vasszörny feneketlen gyomrából, akinek jól meglengettem a pont ilyen esetekre kéznél tartott, nagy H betűt. Az, hogy egyetemista vagyok, és sietek az órámra, hamar meggyőzte őt, ami nagy segítség volt, a város közepén, az autópálytól vagy 90 km-re.

 

Útközben megvacsoráztunk némi magyar kenyérből és virsliből, svéd mézes mustárral kiegészítve, majd betömörültünk a Berlin melletti dugóba, ahol vesztettünk vagy egy órát, és még Drezda előtt 150 km-re lejárt a vezetési ideje. Hasonló vacakolások később is voltak az úton, de ez sajnos mindig elkerülhetetlen. Innen egy kicsit hippi német pár vitt el az elmaradhatatlan Volkswagen kisbusszal Drezdáig, ahol este tízre találtam egy szétesés határán egyensúlyozó magyar teherautót, ami elvitt Győr környékéig. Innen szintén simán ment az út az egyetemista sztori bedobásával, még a reggeli gyér forgalom ellenére is, aminek köszönhetően némi késéssel, de beestem az órámra. Ahhoz képest, hogy Svédországból mentem suliba, egész jól sikerült belőnöm az időt, Nikitől pedig az előadás után kaptam utóhúsvéti reggelit. :)

 



Malmö egyetlen igazi felhőkarcolója

Kajám most is maradt még Dániából, ehető, csak kicsit összenyomott, tehát kitartottak a készletek Svédországban, egészen Budapestig.

Dániában sok kuka be van zárva, főleg a városban, de azért még ott is van aki nem zárja éjszakára a kocsiját és a lakását, vidéken pedig még jobb a helyzet. Nincs mitől félniük, nyugodt országban élnek.

Egy-egy új és ismeretlen városban néha nem könnyű jó kukát találni, de ha van egy bejáratott hely, akkor többet nem lehet gond. A használható dolgokat néha a tetejére teszik, de ha benne is van, akkor is tiszta és kultúrált. Én a magam részéről vittem egy vastagabb gumikesztyűt, de a helyiek ilyet se használnak. Van aki csak simán ételt kukázik, de a műanyag palackokért is szép pénzt lehet kapni. Egy nagyobb szemeteszsáknyi durván 200 dán koronát ér, ami 8000 forintnak felel meg, és kb. két órát kell vele vacakolni, ha egy jó szelektív kukát fog ki az ember.

A skandináviai kukázásról könyveket lehetne írni, mivel vannak olyan kezdeményezések, amelyekben a társadalomtól többé-kevésbé elvonultan élő tagok kizárólag azt használják fel, ami más számára már szemét, de akadnak utcai freeshopok is, amiket most sajnos nem volt időm felkeresni.

A trükkökről viszont annyit tudok írni, hogy a kukázásból teljesen jól el lehet éldegélni, nem kell többet kajára költeni, és sok más használati tárgy is beszerezhető a módszerrel. Az egész teljesen ingyenes, és amíg a konténer szabadon hozzáférhető, nem magánterületen van, addig még legális is. Válogatni csak mérsékelten lehet, de van egy olyan - általam ki nem próbált, kevésbé etikus - módszer is, hogy bemész a boltba, ami megtetszik annak kicsit megsérted a csomagolását, és este nagy valószínűséggel megtalálod a szemetesben, mivel záráskor az alkalmazottak leselejtezik és kidobják a sérült termékeket.

 

Az út végeredménye azt hiszem elég pozitív lett, és elmondhatom, hogy ha valaki azt gondolja, hogy az utazáshoz sok pénz kell, az olvassa el a Dániáról szóló másik két bejegyzést is, és próbálja meg elhinni, hogy minimális alkalmazkodással, minimális összegekért lehet utazni, rengeteg helyen a világon. Nem csak nekem, másoknak is.



Malmöi temető



Folkets park, Malmö