Svédországban se stoppolok még egyszer... I. RÉSZ

Általában arról írok, hogy hogyan stoppoljunk, de az itt leírtakat inkább senki ne kövesse. Amilyen jó volt ugyanis a svéd és dán városokban, olyan szívás az útjaikon. Sikerült viszont újra kukázni Dániában, biciklizni Lundban és családot látogatni Vejlében.

 

Stockholmi stoppolás

Stockholmi terecske

Nagy szerencsénk volt amikor több napos tanakodás után végre valaki lemondott két jegyet a Norwegian stockholmi járatára, így a felszabadult helyeket rögtön meg is vettük június 30-ára. A 900 kilométeres utat így durván egy óra alatt tudtuk magunk mögött, és a stoppolás is elég jól ment Arlanda repteréről, melynek köszönhetően fejenként 100 koronát megspórolva jutottunk el a központi pályaudvarra. Miután leraktuk a hátizsákot a csomagmegőrzőben megcéloztuk a belvárost és egész délután ott bóklásztunk. Leginkább a hely nyugalma, és az emberek segítőkészsége fogott meg minket, na meg a rengeteg kisebb nagyobb tó és csatorna.

Kora este indultunk csak el Lidingöbe, mely ugyan elvileg nem Stockholm, mégis a főváros külkerületének számító, egykori ipari terület, egy különálló szigeten. Hangulatos hely, rengeteg zöld területtel, és éppen csak befejezett házakkal. Ez utóbbi okozott is némi problémát, ugyanis a térképen rossz helyen szerepelt a házszám, és a nagy semmit találtuk csak meg a jelzett helyen, na meg a páros számú házakat. Szépen sorban, egymás mellett, a páratlan számok teljes mellőzésével, csakhogy nekünk pont egy ilyen kellett volna. A sokadik megkérdezett kutyasétáltató néni aztán leszólított egy másik szomszédot, akivel együtt találtak egy harmadik ott lakót, aki végre meg tudta találni egy másik téképen a helyet.

Stockholmi látkép

Mivel a mi telefonunk nem működött, ők hívták fel a hostunkat, és így sikerült rájönni, hogy a hely egy olyan rész közepén van, ahol kb. az ő házuk az egyetlen, ami elkészült, és az utcán mindenhol kerítések vannak szóval közlekedni azt nem lehet. Ennek köszönhetően nagy szükségünk is volt rá, hogy odakísérjenek, mert különben sose találtuk volna meg. Két napot töltöttünk el a korunkbeli ukrán párral, és ugyan nem voltak túl beszédesek, de még így is sikerült megtudni pár érdekes dolgot róluk, és az országról, ami leginkább az alacsony árai miatt szerepel az utazós listánkon.

A svéd főváros nagyon hangulatos hely, bár elég drága volt, amit szerencsére az ingyenes múzemok némileg ellensúlyoztak. Láttunk egy középkori múzeumot, életnagyságú makettekkel, hogy tényleg a korabeli utcán érezhessük magunkat, és egy másik, hasonló korból származó ruhákat és páncélokat bemutató kiállítást. Itt végre a dolgok történetét is elolvashattuk angolul, így a tárgyak megteltek élettel, és egykori királyok tetteivel. A legkülönösebb azonban nem ez volt. Két hete nem láttunk ugyanis sötétséget, és a lappföldi fehér éjszakák után utunkat dél felé folytatva ez a különös helyzet csak még furcsább kezdett lenni. Hamar meg lehet szokni, hogy bármikor is keljen fel az ember, mindig világos van. Európa többi részével valami nagyon nincs rendben...

Lundi látogatás

Társasjáték és vizipipa Lundban

Bármily rövid is volt az itteni látogatásunk, Stockholm nehezen akart elengedni minket. Három órát vártunk az autópálya melletti benzinkúton a nagy semmire. Páran ugyan felvettek volna, de csak olyan helyekre mentek ahonnan aztán se előre, se hátra. A végén meguntuk és vettünk egy helyi léptékben olcsónak, magyar zseb számára drágának számító vonatjegyet Lundba, ahol hosszas keresgélés után az előző este találtunk csak végül szállást. Eredetileg Malmöbe akartunk menni, de senki se tudott fogadni minket, a korábbi padon alvást pedig nem akartam megismételni, ezért a közeli egyetemváros, Lund lett a végső célpontunk.

 

Viharfelhők a lundi egyetem felett

Ezúttal egy iráni lány, és a svéd barátja fogadott be minket két éjszakára, akik mindketten diákok voltak, és a srác pár stoppos jótanáccsal is ellátott minket, amik később persze nem jöttek be. Mindenesetre velük, és egy másik, koreai utazóval rengeteget tudtunk társasozni. Ha egyszer valaki úgy dönt, hogy útra kel, elkerülhetetlenül találkozik a hasonszőrű utazókkal, akikkel töbnyire könnyű megtalálni a közös hangot. Ennek köszönhetően ezúttal is csak a lakás múlhatta felül város hangulatát. Utóbbi megismerésére egyébként kaptunk két öreg biciklit, ami életmentő volt a korábbi hosszas gyaloglások, és még hosszabb ébren töltött napok után. Végre pihenhettünk egy kicsit a park függőágyaiban, és egy rövid utcai lazulás után a botanikus kertben.

Lundból az ide vezető útnál nem sokkal több szerencsével kezdtünk el Dániába stoppolni, de ezt a kalandot csak a bejegyzés második részében olvashatjátok majd. A folytatás szombat este következik!
 

Lund egyeteme

Felirat hozzáadása

Középkori utcakép egy stockholmi múzeumban



Viking kő egy stockholmi múzeumban

Légtornászok gyakorolnak Stockholm egy parkjában.

Stockholmi utcakép

Stockholmi utcakép

Stockholmi látkép

 

Érkezik a stockholmi kompunk Lidingöbe



Stockholmi látkép

Stockholmi kilátás



Stockholmi látkép

Stockholmi sikátor

Malmöi utózöngék egy svéd padról



Kikötő: részlet (Malmö)

Kedden reggel némi késéssel indulva ugyan, de megint nem sok szemtanúja volt az távozásunknak, amikor Annáékkal, a svájciakkal elhagytuk a dán fővárost. Utolsó este még főztek egy gyors vacsorát nekünk, majd reggel, miután a pályaudvaron elváltunk a bérletükből megmaradt utolsó jeggyel kimentem a reptérre, ahol 15 percnél nem kellett tovább állnom az autópálya felhajtóján. Lementünk a tenger alá, majd fel a hídra, és fél órával később már az ébredező Malmö főterén sétálgattam.

A város maga nem túl nagy, de nagyon sok a zöld terület, és a szépen rendben tartott park, így a nap egy részét én is ezekben töltöttem el. A bevásárlóközpontok mellett egyébként itt találhatóak kultúrált, és nem utolsó sorban ingyenes wc-k. Talán pont a zöld övezetek sokasága miatt, ez a város jobban tetszett, mint Koppenhága, és itt is megvolt a fiatalos, alternítíva, a Folkets parkban, ahol sok kis stand között van egy érdekes étterem, mellette pedig színpad a hétvégi koncerteknek, a fiatalok azonban hétköznap is ide járnak sörözni, vagy sütögetni a fűben. A városban található egyetlen felhőkarcoló érdekes volt, szeretem ezt az építészetet, de Kína után kissé furcsán hatott a magányos mivolta.

 

Este még mindig nem tudtam hol fogom eltölteni az egyre inkább közeledő éjszakát, ezért mikor kezdett kicsit hidegebb lenni, bementem az éjfélig nyitva tartó pályaudvarra, ahol volt ingyenes wifi és áram is a laptopomnak. A két lány közül, akik elvileg tudtak volna szállást adni, csak az egyiket sikerült végül nagy nehezen elérni, és megbeszélni vele, hogy 11 körül talizunk a belvárosban, de majd felhív még, hogy pontosítsuk az időpontot. Fél kettőig vártam rá... Végül megnéztem egy napközben kiszúrt Lidlt, ahol zárva volt a kuka, de még Dániából maradt elég kajám, így egy csendes téren magamra vettem az összes nálam lévő ruhát, leraktam a padra a korábban begyűjtött vastag Metropol újságokat, hogy meleg legyen, és a hátizsákomra támaszkodva aludtam néhány órát. Később a neten írt a lány, hogy reméli találtam másik szállást, és bocs, de elhúzódott az estéje. Inkább nem is válaszoltam rá...

 



Malmö árbócai

4:40-kor, és miután levertem magamról a jégcsapokat megcéloztam az autópályát, ahol már legalább negyed óránként elment egy autó, de végül találtam valakit, aki elvitt a trelleborgi kikötőbe. Mivel egy hajó éppen indulni készült, úgy döntöttem, hogy fontos az a csütörtök reggeli óra, és nem várom meg a jóval későbbi kompot, annak reményében, hogy egy jó stoppal megúszom a fizetést, hanem megvettem a 16.40€-s jegyet, ami egyben az úton elköltött összes pénznek felel meg. Ha nem sietek, ez is lehetett volna ingyen, ahogy Koppenhágába is visszamehettem volna aludni, mivel Peter direkt mondta, hogy ne aludjak az utcán, menjek hozzá vissza, ha kell, de nem akartam.

A hajó négy és negyed óra alatt tette meg a 128 km-es utat a németországi Sassnitzba, szóval volt időm kicsit körülnézni a fedélzeteken, aludni, és rendbe szedni mgamat a mosdóban. Nem meglepő módon minden utas a kikötőbe ment csak vásárolni, a kamionosok pedig fülkékben aludtak, ezért nem sikerült stoppot találnom. Szerencsémre mikor leszálltam, éppen egy magyar kamionos tolatott ki a vasszörny feneketlen gyomrából, akinek jól meglengettem a pont ilyen esetekre kéznél tartott, nagy H betűt. Az, hogy egyetemista vagyok, és sietek az órámra, hamar meggyőzte őt, ami nagy segítség volt, a város közepén, az autópálytól vagy 90 km-re.

 

Útközben megvacsoráztunk némi magyar kenyérből és virsliből, svéd mézes mustárral kiegészítve, majd betömörültünk a Berlin melletti dugóba, ahol vesztettünk vagy egy órát, és még Drezda előtt 150 km-re lejárt a vezetési ideje. Hasonló vacakolások később is voltak az úton, de ez sajnos mindig elkerülhetetlen. Innen egy kicsit hippi német pár vitt el az elmaradhatatlan Volkswagen kisbusszal Drezdáig, ahol este tízre találtam egy szétesés határán egyensúlyozó magyar teherautót, ami elvitt Győr környékéig. Innen szintén simán ment az út az egyetemista sztori bedobásával, még a reggeli gyér forgalom ellenére is, aminek köszönhetően némi késéssel, de beestem az órámra. Ahhoz képest, hogy Svédországból mentem suliba, egész jól sikerült belőnöm az időt, Nikitől pedig az előadás után kaptam utóhúsvéti reggelit. :)

 



Malmö egyetlen igazi felhőkarcolója

Kajám most is maradt még Dániából, ehető, csak kicsit összenyomott, tehát kitartottak a készletek Svédországban, egészen Budapestig.

Dániában sok kuka be van zárva, főleg a városban, de azért még ott is van aki nem zárja éjszakára a kocsiját és a lakását, vidéken pedig még jobb a helyzet. Nincs mitől félniük, nyugodt országban élnek.

Egy-egy új és ismeretlen városban néha nem könnyű jó kukát találni, de ha van egy bejáratott hely, akkor többet nem lehet gond. A használható dolgokat néha a tetejére teszik, de ha benne is van, akkor is tiszta és kultúrált. Én a magam részéről vittem egy vastagabb gumikesztyűt, de a helyiek ilyet se használnak. Van aki csak simán ételt kukázik, de a műanyag palackokért is szép pénzt lehet kapni. Egy nagyobb szemeteszsáknyi durván 200 dán koronát ér, ami 8000 forintnak felel meg, és kb. két órát kell vele vacakolni, ha egy jó szelektív kukát fog ki az ember.

A skandináviai kukázásról könyveket lehetne írni, mivel vannak olyan kezdeményezések, amelyekben a társadalomtól többé-kevésbé elvonultan élő tagok kizárólag azt használják fel, ami más számára már szemét, de akadnak utcai freeshopok is, amiket most sajnos nem volt időm felkeresni.

A trükkökről viszont annyit tudok írni, hogy a kukázásból teljesen jól el lehet éldegélni, nem kell többet kajára költeni, és sok más használati tárgy is beszerezhető a módszerrel. Az egész teljesen ingyenes, és amíg a konténer szabadon hozzáférhető, nem magánterületen van, addig még legális is. Válogatni csak mérsékelten lehet, de van egy olyan - általam ki nem próbált, kevésbé etikus - módszer is, hogy bemész a boltba, ami megtetszik annak kicsit megsérted a csomagolását, és este nagy valószínűséggel megtalálod a szemetesben, mivel záráskor az alkalmazottak leselejtezik és kidobják a sérült termékeket.

 

Az út végeredménye azt hiszem elég pozitív lett, és elmondhatom, hogy ha valaki azt gondolja, hogy az utazáshoz sok pénz kell, az olvassa el a Dániáról szóló másik két bejegyzést is, és próbálja meg elhinni, hogy minimális alkalmazkodással, minimális összegekért lehet utazni, rengeteg helyen a világon. Nem csak nekem, másoknak is.



Malmöi temető



Folkets park, Malmö