Itália és egyéb kalandok: Vejle

2016. július 16., szombat

Dániában se stoppolok még egyszer... II. rész

A svédországi stoppos szívás után Dániában se volt tőúl sok szerencsénk, de a végén csak odaértünk Ritához. Éjjel kettőkor... Régen látott húgocskámmal és persze Tungával rögtön ki is haszanáltuk az alkalmat egy magas hozamú kukázásra.

Ha nem olvastad volna az előzményeket, ezt a korábbi bejegyzésben ide kattintva pótolhatod!

Irány Vejle, újra stoppolunk

Helyi hippi Vejlében

Egy nap városnézés, és beszélgetés után azzal a boldog tudattal végtunk neki a Dániába vezető 260 kilométeres útnak, hogy könnyebb lesz, mint a stockholmi stoppolás. A svéd sráccal egyeztetve vettünk egy olcsó buszjegyet, és lementünk Malmö déli részére, ahol bő két órás szenvedés után végül egy iraki taxis mentett ki minket az országból, aki látta, hogy már két órával ezelőtt is ugyanott ácsorogtunk, és végül megsajnált. Vele jutottunk végül át a Malmöt Koppenhágával összekötő csaknem 8 kilométeres Øresund hídon.

Másodszorra keltem át a tekintélyt parancsoló építményen, és a koppenhágai reptér mellett ezúttal is szerencsénk volt az autópálya felhajtóján. Negyed óra alatt akadt valaki az első fél órás útra, ami egy forgalmas benzinkúton ért véget. Itt még mindig jó sebességgel, 20 perc alatt találtunk fuvart, ez azonban egy olyan helyre vitt minket ahol az aznapi szerencseadagunk ki is merült. Két stoppos is volt már ott rajtunk kívül, ami ezen a heyen nem volt sokkal kevesebb, mint az elhaladó autók száma. Mindenki mosolygott, de megállni senki se akart, bár mi még mindig jobb helyzetben voltunk, mint az a hazafelé tartó német hippi pár, akikkel később találkoztunk a benzinkút mellett, a maguk sokkal hosszabb útjával. Jó három óra után valaki egy kicsit tovább vitt, egy olyan helyre, ahol szintén nem volt semmi forgalom, de itt legalább hamar felvett valaki, újabb 20 kilométer erejéig. A következő üres csomópontban egy órát álltunk egy másik stoppossal mire mindhármunkat felvették.

Vejlei vakáció

Kukactorta a vejlei tudományos múzeum rovarok
fogyasztását bemutató kiállításán

Este 10 órakor értünk a következő hídhoz. Lassan sötétedett, és egy másik német stoppos is elég reménytelenül bóklászott mellettünk, ezért viszonylag hamar a Korsør vasútállomását jelző tábla útmutatását kezdtük követni, és kikötöttünk egy kihalt, apró állomáson. Csodával határos módon sikerült felhívunk Ritát, a húgomat, aki Vejlében lakik, és megbeszélni vele, hogy jussunk át vonattal a híd túlfelére, és értünk jön kocsival. 120 km volt még hátra a 260-ból, na meg az autóval megfizethetetlen árú híd a két sziget között. 8500 forint volt kettőnknek túljutni ezen a szakaszon, de utána nem kellett sokat várni Ritára, akivel a sötétséget kihasználva gyorsan el is mentünk kukázni. Dánia drágább, mint Svédország, de ha a boltok melletti szelektív kukából gyűjt valaki többnyire friss kaját, akkor elég jól meg lehet úszni. Az előző kukázós túrám után most némi virslit, kenyeret, salátát, barackot és koktélrákot szedtünk össze egy vadiúj biciklis kosárba.

Stockholm és Lund után itt végre két teljes napot maradhattunk, és kicsit összeszedtük magunkat, köszönhetően részben a másnapi esőnek, amiben túl sok dolgot nem tudtunk csinálni a bezárt múzeumok mellett. Rövid séta a városban, pár fénykép, este közös vacsi, majd irány az ágy. Másnap Rita szabadnapos volt, és az eső sem esett, úgyhogy megnéztünk pár ingyenes múzeumot. A tudományos érdekes volt, de nem győzött meg a bogarak megevéséről, se dánul, se angolul.

Utolsó este végre megnéztük a két hónapja letöltött Sual fiát, egyeztettünk egy telekocsis sofőrrel, és boldogan odaatuk Ritának a svéd farmról hozott, kézzel festett teáskannánkat. Egyszer majd hazajut Budapestre, de mi már nem szerettük volna tovább utaztatni. Másnap blablacar-os telekocsival indultunk el Németországba, és arra a farmra, ahol most is önkéntesek vagyunk egy ausztrál párral együtt, egy amerikai nyugdíjjasnál. A következő sztori erről fog szólni.

Előrelátás. Esernyők díszítenek
egy vejlei sétálóutcát

2016. július 15., péntek

Svédországban se stoppolok még egyszer... I. RÉSZ

Általában arról írok, hogy hogyan stoppoljunk, de az itt leírtakat inkább senki ne kövesse. Amilyen jó volt ugyanis a svéd és dán városokban, olyan szívás az útjaikon. Sikerült viszont újra kukázni Dániában, biciklizni Lundban és családot látogatni Vejlében.

Stockholmi stoppolás

Stockholmi terecske

Nagy szerencsénk volt amikor több napos tanakodás után végre valaki lemondott két jegyet a Norwegian stockholmi járatára, így a felszabadult helyeket rögtön meg is vettük június 30-ára. A 900 kilométeres utat így durván egy óra alatt tudtuk magunk mögött, és a stoppolás is elég jól ment Arlanda repteréről, melynek köszönhetően fejenként 100 koronát megspórolva jutottunk el a központi pályaudvarra. Miután leraktuk a hátizsákot a csomagmegőrzőben megcéloztuk a belvárost és egész délután ott bóklásztunk. Leginkább a hely nyugalma, és az emberek segítőkészsége fogott meg minket, na meg a rengeteg kisebb nagyobb tó és csatorna.

Kora este indultunk csak el Lidingöbe, mely ugyan elvileg nem Stockholm, mégis a főváros külkerületének számító, egykori ipari terület, egy különálló szigeten. Hangulatos hely, rengeteg zöld területtel, és éppen csak befejezett házakkal. Ez utóbbi okozott is némi problémát, ugyanis a térképen rossz helyen szerepelt a házszám, és a nagy semmit találtuk csak meg a jelzett helyen, na meg a páros számú házakat. Szépen sorban, egymás mellett, a páratlan számok teljes mellőzésével, csakhogy nekünk pont egy ilyen kellett volna. A sokadik megkérdezett kutyasétáltató néni aztán leszólított egy másik szomszédot, akivel együtt találtak egy harmadik ott lakót, aki végre meg tudta találni egy másik téképen a helyet.

Stockholmi látkép

Mivel a mi telefonunk nem működött, ők hívták fel a hostunkat, és így sikerült rájönni, hogy a hely egy olyan rész közepén van, ahol kb. az ő házuk az egyetlen, ami elkészült, és az utcán mindenhol kerítések vannak szóval közlekedni azt nem lehet. Ennek köszönhetően nagy szükségünk is volt rá, hogy odakísérjenek, mert különben sose találtuk volna meg. Két napot töltöttünk el a korunkbeli ukrán párral, és ugyan nem voltak túl beszédesek, de még így is sikerült megtudni pár érdekes dolgot róluk, és az országról, ami leginkább az alacsony árai miatt szerepel az utazós listánkon.

A svéd főváros nagyon hangulatos hely, bár elég drága volt, amit szerencsére az ingyenes múzemok némileg ellensúlyoztak. Láttunk egy középkori múzeumot, életnagyságú makettekkel, hogy tényleg a korabeli utcán érezhessük magunkat, és egy másik, hasonló korból származó ruhákat és páncélokat bemutató kiállítást. Itt végre a dolgok történetét is elolvashattuk angolul, így a tárgyak megteltek élettel, és egykori királyok tetteivel. A legkülönösebb azonban nem ez volt. Két hete nem láttunk ugyanis sötétséget, és a lappföldi fehér éjszakák után utunkat dél felé folytatva ez a különös helyzet csak még furcsább kezdett lenni. Hamar meg lehet szokni, hogy bármikor is keljen fel az ember, mindig világos van. Európa többi részével valami nagyon nincs rendben...

Lundi látogatás

Társasjáték és vizipipa Lundban

Bármily rövid is volt az itteni látogatásunk, Stockholm nehezen akart elengedni minket. Három órát vártunk az autópálya melletti benzinkúton a nagy semmire. Páran ugyan felvettek volna, de csak olyan helyekre mentek ahonnan aztán se előre, se hátra. A végén meguntuk és vettünk egy helyi léptékben olcsónak, magyar zseb számára drágának számító vonatjegyet Lundba, ahol hosszas keresgélés után az előző este találtunk csak végül szállást. Eredetileg Malmöbe akartunk menni, de senki se tudott fogadni minket, a korábbi padon alvást pedig nem akartam megismételni, ezért a közeli egyetemváros, Lund lett a végső célpontunk.

Viharfelhők a lundi egyetem felett

Ezúttal egy iráni lány, és a svéd barátja fogadott be minket két éjszakára, akik mindketten diákok voltak, és a srác pár stoppos jótanáccsal is ellátott minket, amik később persze nem jöttek be. Mindenesetre velük, és egy másik, koreai utazóval rengeteget tudtunk társasozni. Ha egyszer valaki úgy dönt, hogy útra kel, elkerülhetetlenül találkozik a hasonszőrű utazókkal, akikkel töbnyire könnyű megtalálni a közös hangot. Ennek köszönhetően ezúttal is csak a lakás múlhatta felül város hangulatát. Utóbbi megismerésére egyébként kaptunk két öreg biciklit, ami életmentő volt a korábbi hosszas gyaloglások, és még hosszabb ébren töltött napok után. Végre pihenhettünk egy kicsit a park függőágyaiban, és egy rövid utcai lazulás után a botanikus kertben.

Lundból az ide vezető útnál nem sokkal több szerencsével kezdtünk el Dániába stoppolni, de ezt a kalandot csak a bejegyzés második részében olvashatjátok majd. A folytatás szombat este következik!