2013. december 30., hétfő

Kevésbé boldog karácsony

Nemi kezdeti nehezseg utan elkezdodott az igazi felszallo ag, amit a nem is olyan alacsony csucs kovetett. Csakhogy ezek a szep idok elmultak es pont itt van az ideje, hogy elhagyjam az orszagot, habar a problemak egy reszet pont a tavozas kozelisege okozza, mely nelkul most nemikepp boldogabb lehetne az eletem. A hanyatlas akkor kezdodott amikor az elso jo baratom ment haza, mig mostanra mar mindenki, aki kozelebb allt hozzam otthon elvezi a meleget, vagy pedig azert nincs velem mert nemsokara en fogok elmenni.

Meg a tavozas elott szerettem volna par jo kepet kesziteni az orszagban, ezert vasarnap este elmentem a folyohoz, aminek a jege olyan vastag, hogy akar tankkal is lehetne furikazni rajta, igy nem csoda, hogy sok autos is ezt teszi. Helyenkent latszik a viz, es itt nagy gozolgo foltok vannak, amikrol a nem tul latvanyos naplementeben eros joindulattal is csak kozepes kepeket tudtam kesziteni. Teny ami teny kicsit keson is erkeztem, de masnap jobban idozitettem, es sikerult jobb fotokat csinalnom a pont elkapott alkonyatban.

Ami a karacsonyt illeti sajnos boldognak ez se volt nevezheto az iden, bar ketsegtelenul feher, az aznap delelott mintegy varazsutesre lehullott honak koszonhetoen. Ket hete penteken tulestem az elso, ketes eredmenyu vizsgan, majd hetfon ket sikeres kovetkezett, majd kedden reggel teljes erejevel kezdetet vette a karacsonyi pechsorozat. Az egesz egy vizsgaval kezdodott es azzal, hogy meg elotte bekopogtam az akkorra mar reg kesesben levo tanarhoz megkerdezni, hogy mikor tudna levizsgazni egy lengyel ismerosom, aki eppen nem bir felkelni az agybol. Semmikor, nagyon betegnek kell lennie ha nem tud vizsgazni jonni. Remek...
Sokkal segitokeszebb a vizsga soran sem volt, foleg nem akkor amikor arrol kellett volna fogalmazast irni, hogy "ha a nyelves labas". Ertettem, hogy mi van odairva, na de, hogy ez most megis mit jelent... Kesobb egy mongol magyarazta el, hogy ez egy kozmondas, aminek az a lenyege, hogy ha sok nyelvet tudunk, akkor mehetunk utazni. Na igen, ezzel az illetovel is akadnak problemaim mostanaban, pedig neki se kevesbe rossz, hogy nem latjuk egymast.
Karacsony este vegul a Ceylon nevu, mar ismert sri lankai etterembe mentunk unnepelni, nem tul sokkan, ugyanis mindenki beteg volt, vagy elfoglalt es aki elment az is koran hazament a bulibol. Azt hiszem nem szukseges tovabb sorolnom a dolgokat, ez is eleg bizonyitek arra, hogy ennel rosszabb karacsonyt kitalalni nem tudtam volna.

Kedden ataludtam az egesz napot, abbol kiindulva, hogy legalabb amig alszok, nem tudok rossz dolgokra gondolni. Ez nagyjabol be is jott es a karacsonyi buli elott nehany oraval ebredtem. Igen, 25-en ujra unnepeltunk, nemzetkozi tarsasaggal, de foleg amerikaiakkal, ok ugyanis ezen a napon, vagyis Europahaz kepest egy nappal kesobb tartjak a szentestet. A jol sikerult hazibuli utan a couchsurfinges buliban kotottunk ki egy barban, erosen lecsokkent letszamban. Egy csaj, akinek a baratja akkorra mar nem igazan tudott labdaba rugni (vagy felallni) megadta a szamat, de azota is folyamatosan hivom.

A kovetkezo karacsony a magyaroke volt Kataeknel, amit tobbszori halasztas utan vegul szombat este tartottunk meg bejglivel es az itt is kaphato szaloncukorral.

Masnap egy ujabb sajnalatos esemenynek koszonhetoen hirtelen nagyon sok szabadidom lett, ezert ezt kihasznalva erot vettem magamon es befejeztem a korabban mar elkezdett eltes beadandot. Mar az utolso simitasokat kezdtem rajta csinalni, amikor el kellett mennem, hogy Asiaval vegre megnezzuk a hobbitot a moziban. Elotte viszont biztos ami biztos alapon elmentettem az egesz anyagot egy kulso meghajtora is, sose lehet tudni. Mikor a film utan hazaertem es megprobaltam bekaopcsolni a gepet nem tortent semmi. Pontosabban tortent: elromlott. Belgiumban a vizsgaidoszak kellos kozepen ment tonkre a laptopom. Ezuttal megvarta a veget. Ezzel azt hiszem el is dolt, hogy Kinaba a most is hasznalt tabletet viszem magammal, tehat az ekezetek hianyat keretik elnezni. Nem mellesleg par oraval ezelott nem kis munkaval mar egyszer megirtam ezt a bejegyzest, jobban is, mint most fogom, de az egesz elszallt.

Jo hir viszont, hogy a kinai utazashoz szukseges utolso hivatalos dokumentumot is sikerult beszerezni a mult heten, igy mar csak egyeb iskolai papirokra van szuksegem a Magyarorszagra utazashoz, amiket viszont nem tudom mikor fogok megkapni, mivel sok idom mar nincs rajuk, es ma hiaba mentem be az egyetemre a munkaido kozepen, senki nem volt az irodaban. A szeneszter elejen meg szamoltam, hogy hanyszor tortenik meg mindez, de a sokadiknal feladtam.
A karacsonyi hoesest kovetoen ma is jegpalyava voltoztak az utak, es mar sokadszorra dobtam majdnem hatast, amikor vegre meglattam a soszoro autot. Nagy feher teherauto, a platon harom ember, akik neha vagy lapattal szorjak a sot nehany kupacban, vagy az osszeallt nagyobb tomboket dobaljak az aszfaltra.
Egyebkent Kinaban nem Asiaval fogok lakni, mivel o megsem akar couchsurfingelni, en viszont nem hagytam magamat meggyozni a hostelrol. Egy korombeli kinai lany vendege leszek, aki egy hagyomanyos hutongban lakik, a belvaros eszaki szelenel. Az utazas elejen tehat nagy meglepetes elvileg nem erhet, ellentetben a vegevel, ugyanis visszafele szolo vonatjegyet kaponi nem tul egyszeru, a magyarorszagi jaratomat lekesni viszont annal inkabb.

2013. december 21., szombat

Sztriptíz bár és Dzsingisz szobor mongol módra / Striptease bar and Genghis statue in Mongolia

Karácsonyfa az egyetemen, a szokásos pénz-
ekkel díszítve.
Christmas tree in the university with decorated
by the common notes.
Az előző bejegyzésben még csak építés alatt lévő karácsonyfák mostanra teljes pompájukban díszítik a várost, sok más társukkal együtt, és a bárokban is néha kék mikulásruhás pincéreknők szolgálnak fel. Ebben a kijelentésben naggyjából  ki is merül az, amit biztosra állíthatok, mert eléggé kimennek a fejemből a dolgok, vagy legalábbis összemosódnak.
Ami viszont egész biztos emlékezetes marad, az az, hogy pénteken elég hamar hazaértem Juliától, mivel éppen nem volt net, és nem tudtunk ócska cápás filmeket nézni, ő meg amúgy is elég kómás volt. Pont időben ahhoz, hogy 11 körül megérkezzünk a sztriptíz bárba. A belépő elviselhető volt, és a legnagyobb mongol pénz itt is 20 ezer, csak a magyarral ellentétben ez durván 2500 forintot ér, így az ember kicsit nyugodtabb szívvel pakolja az ölében vagy az asztalon táncoló lányok bugyijába, ami ezúttal egyben a teljes öltözéket is jelenti. A dolog akkor válik még izgalmasabbá, amikor három lánnyal vágódunk le az egyik rúddal szemben, ők pakolják a pénzt, és még nálam is jobban élvezik az egészet. A mongol nőket illetően egyébként itt is volt kissé vastagabb, nagy mellű, de abban egyetértettünk, hogy a vékonyak a jók, ráadásul az amerikai filmekkel ellentétben, itt nem érvényes a mindent a szemnek szabály.


A szombat este is az előzőhöz hasonlóan alakult, mert ezúttal is Juliával voltam, illetve a lengyel lányokkal egy karaoke buliban.


Asiával a vasútállomáson, végre megvettük a pekingi jegyeket.
In the train station with Asia, finally we bouth the tickets to
Beijing.
Vasárnap este Katáékhoz mentünk gulyáslevest enni, ahol egy mongol lány is velünk volt, aztán a hétvégi bulik végeztével megvettük Asiával a pekingi vonatjegyeket. A hét Kína tervezésével folytatódott, szóval Peking és Shanghai után, az utóbbitól durván 150 km-re lévő Hangzhou városában is van már szállásom, ha minden igaz. Még két helyre kell szállást találnom, amik kisebb városok, de remélhetőleg találok majd ott is valakit. Már amennyiben lesz időm minderre. Kezdem sajnálni, hogy hagytam magam meggyőzni, hogy csak szilveszter után induljunk. Na de mindegy, a lényeg az, hogy vonatjegy után vízumunk is lett szerdán.


Szokásos kép Juliával, Dzisngisz kán lovas szobra előtt.
Common picture with Julia in front of the equestrian
statue of Genghis Khan.
Csütörtökön lógtam a suliból, mert Juliát éppen meglátogatta két német ismerőse, és együtt elmentük Tereljbe, a nemzeti parkba, ahol a teknősös szikla van. Korábban már jártam erre, és már akkor se volt túl nagy a forgalom, de most aztán teljesen kihalt a nyáron annál népszerűbb üdülőhely. Mindezt az utazást, ezúttal -30 fokban ejtettük meg szóval túl sok időt nem töltöttünk a szabadban, inkább elmentünk egy rokonhoz ebédelni, aztán megcéloztuk Dzsingisz kán 40 méteres lovas szobrát Tsonjin Boldogban. Az öt éve épült szobor egy jövőbeli komplexum részét képezi és a világ legnagyobb lovas szobra is egyben, ami egy kilátó is egyben. Dzsingisz hasából kilépve a ló nyakán lehet végigsétálni a fején lévő kis kilátóhoz, ahonnan egyébként túl érdekes panoráma nem nyílik a pusztára. A szobor alatti épületben egész érdekes kiállítást rendeztek be különböző régészeti leletekből, de én a magam részéről nem mindig tudtam erre koncentrálni, mert a röhögőgörccsel küszködtem. Ennek az adott alapot, hogy a római ötöst következetesen Y-nal írták, aztán jött egy nő, aki elkezdett nekünk, négy fehérnek mongolul magyarázni egy térkép előtt. Nem sokkal később leesett, hogy tulajdonképpen angolul beszél, de, hogy mit, azt meg nem tudom mondani, mert egyikünk se értette, én meg még ki is mentem a teremből röhögni. Este családias hangulatú és létszámú couchsurfing meeting volt a megszokott program, aztán pénteken bementem egy tanárhoz, előadni neki valami házit mongolból, de fél óra várakozás után inkább hazamentem aludni egy órát a következő vizsga előtt. Lehetett volna akár kettő is, mert majdnem egy órát késett a tanár. Nem volt egy egyszerű nap, mert az első tanár ugyebár be se ment az egyetemre, a második meg nem volt túl segítőkész a vizsga során. Ezután nem sikerült találkoznom egy mongol barátommal se, akit utoljára hétfőn láttam, és a héten többször nem is fogom, bármennyire is szerettem volna. Elmentem viszont helyette a bevándorlásiba újabb hülyék közé, az utolsó papírért. Asia délelőtt öt dollárt fizetett a kilépő vízumért (diákoknak ingyenes a mongol vízum, csak éppen kilépéshez kell egyet venni, nem túl olcsón…), amiért én néhány órával később durván 35-öt adtam, de ez nem az első ilyen eset, így nincs min meglepődni.

A nap befejezése szerencsére jobb volt, mert ugyan kivétel nélkül mindenki beteg, beleértve engem is, de végül elmentünk az indiai étterembe vacsorázni, ahol Asia hívott, hogy menjünk át hozzá. Az este természetesen ivós játékba torkollott, számomra aránylag józanul, de miután a házigazdák vezetésével mindenki kidőlt, és elvonult aludni, én még reggel hatig beszélgettem valakivel, ami után szintén nincs miért csodálkozni azon, hogy délben a kanapén ébredtünk fel, a nappaliba.
Este szintén Asiához mentem, mert itt búcsúztunk el Juliától aki sajnos holnap kora reggel visszrepül Berlinbe. Asia, aki egyébként tud mongolul pizzát rendelt, mongolul, amit nem volt egyszerű kivitelezni, de végül megérkezett. Megkaptuk a számlát is, a következő instrukciókkal a futárnak: angol, mongolul nem beszél. Add oda a kaját, mutasd meg a számlát és kérd el a pénzt.

 --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Christmas trees were under construction when I wrote about them in the last post have a brilliant appearance now. In additional even in the bars waitresses serves in blue Santa Claus costume sometimes. With this statement I’ve actually exhausted all of the topics I can be sure because everything is mixed in my mind so much or just simply forgot them.

However there is one thing I cannot forget. On Friday I’ve gotten home quite early from Julia’s because there was no internet so we couldn’t watch any trash shark movie. So it was just on time to arrive at the striptease bar around 11pm. The entry fee was ok and the biggest Mongolian currency is 20,000 MNT what means 11-12 USD so you can put it into the tanga of the dancers who dance on the table or in your lap, without any hesitation especially because the biggest Hungarian note (20,000 HUF as well) would be 89 USD unlike the Mongolian one… Things become more interesting when you sit in front of one of the poles with three girls and they put the money and enjoy even more than me. In terms of Mongolian women there were some stout ones but all of us could agree that the slim ones are the best ones, and the top of these unlike in American movies it’s not only for your eyes.
 
The Saturday evening was similar to the previous one because I went to Julia’s again and to a karaoke party with the Polish girls.
A vonatjegy megvétele után a kínai vízumot isátvehettük.
After the train ticket we got the Chinese visa, too.
Sunday evening we went to Kata’s to eat some delicious Hungarian gulyás soup where a Mongolian girls came as well and after the party weekend we went to buy the train ticket to Beijing with Asia. Last week I continued to plan China so after Beijing and Shanghai I also have a host from couchsurfing in Hangzhou what situated about 150 km from Shanghai. I need to find someone at two other places what are smaller ones but hopefully I’ll be able to do it. I mean in case I’ll have time for all of these… It’s a pity that we can’t go before New Year. Anyway, we have ticket and on Wednesday we collected our visas, too.

On Thursday I absented from the school because Julia was visited by two German friends of her so we went to Terelj what is the national park with the turtle rock together. I visited it earlier when almost nobody was there but now it was absolutely abandoned however in summer it’s a pretty crowded place thanks for its popularity. As the temperature was -30 ⁰C we didn’t spend so much time openair, rather went to have lunch to a relative’s place then visited the 40 m tall equestrian statue ofGenghis Khan in Tsonjin Boldog. The statue has built five years ago and a part of the future complex what will surrounds the statue what is the tallest equestrian statue in the world and has a lookout, too. If you leave the stomach of Genghis you can walk along on the neck of the horse and look around on the head of it but the view is not so interesting because there is nothing there except pasture. In the building under the statue there is a quite interesting exhibition with different archaeological finds but I personally couldn’t concentrate on this because I was absolutely unable to don’t laugh. First of all every roman V was Y then a woman arrived and started to speak in Mongolian for four white people next to a map… A little later we realized she speaks in English but I’ve no idea about what especially because I had to leave the room because I didn’t want to be too jerk and laugh at her loudly. In the evening as usually we went to the couchsurfing meeting what was very familiar because not so many people usually come anymore thanks for the winter.

On Friday I went to the school to talk to a teacher about a homework but after half an hour I returned home to sleep an hour before the next exam because the teacher didn’t arrived. Well this one hour could have been two because the other teacher late almost one hour for the exam. As the first teacher didn’t even come and the second one wasn’t so helpful during the exam it wasn’t an easy day, in addition I couldn’t meet with a Mongolian friend although I really wanted it. So I went to the immigration office to get an exit-entry visa. Asia paid 5 USD for it (the student visa is for free but I need to buy an exit visa what is not so cheap) in the morning but I needed to pay about 35 USD for the same. It can happen in Mongolia, not so surprising.

The end of the day was much better. Although everyone is sick a little bit we finally went to the Indian restaurant where I was called by Asia who invited us to her flat. After we went over started to play drinking game but this time I wasn’t so drunk unlike in Belgium last time. Asia and her flatmate were the first ones who went to sleep so I talked with someone till 6am and woke up on the couch in the living room at noon.

In the evening I went to Asia’s again for a change because we said goodbye to Julia there who flies home next morning. By the way Asia who can speak in Mongolian ordered a pizza what wasn’t easy but finally we got it. With a receipt with some instructions for the pizza boy: English, can’t speak in Mongolian. Give the food show the receipt and take the money.
 




Dzsingisz kán lovas szobra,
Tsonjin Boldog
Equestrian statue of Genghis Khan
Tsonjin Boldog


Dzsingisz kán lovas szobra,
Tsonjin Boldog
Equestrian statue of Genghis Khan
Tsonjin Boldog

Dzsingisz kán lovas szobra,
Tsonjin Boldog
Equestrian statue of Genghis Khan
Tsonjin Boldog

Lovas szobrok, Dzsingisz kán lovas szobra előtt,
Tsonjin Boldog
Other statues in fornt of the equestrian statue of Genghis Khan
Tsonjin Boldog

Ulánbátori alkonyat
Twilight in Ulaanbaatar


Pizzarendelés számlája:
angolul beszélő, mongolul nem tudó.
Add oda a kaját, és kérd el a pénzt.
Receipt from the pizza what Asia ordered:
 English, can’t speak in Mongolian. Give the food
show the receipt and take the money.
 

2013. december 13., péntek

Jön a vizsgaidőszak, jön Kína, jönnek az olcsó filmek. És jön a hideg is...


Karácsonyfa díszítése Ulánbátor főterén,
háttérben a parlament.
Jön a félév vége és vele a vizsgák, így próbálok mostanában a tanulásra koncentrálni, ami vagy megy vagy nem, de annyi biztos, hogy van mellé időm arra is, hogy legyen miről blogot írni. Viszont az év végével a karácsony is kötzeledik, amit itt ugyan nem ünnepelnek és a szilveszterrel mosódik össze, de minden fel van díszítve, és folyamatosan építik az újabb fenyőfákat.
Még múlt hétfőn volt, hogy lekűzdve az esti dugót, Juliával és a mongol családjával elmentünk egy össznépi szülinapozásra. Egy közepes méretű konyhában három generáció gyűlt össze, a már előző bejegyzésben említett két éves szülinapot ünnepelni.
Sokat ugyan nem maradzunk, de ez is elég érdekes volt. Főleg mongolul beszélgettem a családdal, és annak ellenére, hogy a tudásomat nem tudom eléggé leszólni, tulajdonképpen szóba került a mongol-magyar történelem párhuzama a kommunizmus idején, és minden féle egyéb téma, mint például a kaják. A Belgiumban megismert litván barátaim fehér salátaként ismerik, a nálunk francia nevet viselő ételt, ami itt is elég népszerű, csak niyslil, vagyis "főváros" saláta néven. Talán már azt is említettem korábban, mekkora befolyással van az országra Dél-Korea. A tévében koreai sorozatok mennek, az összes busz leselejtezett koreai járat, a boltok polcai roskadoznak a legkülönbözőbb koreai termékektől, sokan tanulnak koreaiul és a kivándorlók egyik elsődleges célországa is Korea. Sok a koreai étterem is a városban közepes árakkal, és jó minőségű kajákkal. Ezután nagy meglepetést már nem okozott, hogy a mongol kaják mellett sok hagyományos koreai étel is az asztalra került, mert az egészséges, és részben ezzel próbálják most kiszorítani a mongol konyhából a kínai kajákat, mivel Kínát nem annyira szeretik.
A szülinap után még átmentem Juliához a szokásos filmnézésre, hülyéskedésre, ezért megint csak valamikor másnap keveredtem haza.
 
A kedd viccesre sikerült, mert ez volt az első szabad estém miután találkoztam azzal a mongol lánnyal, akivel megbeszéltük, hogy jó lenne összefutni. Meg is született az elhatározás, miszerint ma felhívom. Délután Asiával ebédeltem aki előttem valaki mással találkozott, akiről kiderült, hogy pont ugyanez a lány volt. Jó volt így hármasban találkozni. Mikor hazaértem felhívtam. Este találkoztunk, és végül csak záráskor rúgtak ki minket kajáldából/sörözőből ahová beültünk dumálni.
 
A héten az egyetemi órák nagy része elmaradt mivel egy vetélkedőre gyakorolt mindenki. Csoportonként készültünk valamilyen előadással, ami a mi részünkről egy rövid mese előadása és egy mongol dal eléneklése volt. Sajnos én a próbáknál nagyon nem értem rá, így kimaradtam a dologból, de így legalább volt aki kezelje a zenét. Jó hangulatban telt el az egész műsor csütörtökön. Később 1-2 kínai lánnyal ás a koreai társasággal elmentünk egy jobb koreai étterembe, másnap pedig az egyik tanárral egy másikba (hova máshova), de ez a programpont annyit tolódott, hogy nekem végül alig volt időm ott maradni, így inkább el se kezdtem enni. Rohantam a moziba Juliával akivel még csütörtökön elmentünk a szokásos couchsurfing meetingre, ahol túl sokan nem voltak, de találkoztunk pár emberrel és elég családias beszélgetés alakult ki a végére. Másnap egy francia pár el is jött velünk a moziba.
A szombat este megint Juliánál talált, aztán egy késői vacsi után a keddi mongol lánnyal újra másnapra értem csak haza (egyedül).
 
Ezen a héten túl sok érdekes nem történt. Nagy erőkkel próbálom tanulni a mongolt és beadandókat írni az eltére. Ami nagy előrelépés, hogy 10-én, kedden végre megkaptuk az államtól az ösztöndíjat, szeptemberig visszamenőleg. Havi 165 ezer mongol tugrikkal lettünk gazdagabbak.
Szerdán újra a magyar étterembe mentem, egy másik lengyel lánnyal, és ezúttal a tulaj mongol, de magyarul jól tudó feleségével is tudtam beszélgetni egy kicsit.
 
Kína is halad, mert Shanghaiban már van is szállásom, köszönhetően egy ott élő magyarnak, aki azonnal elfogadta a couchsurfingen a kérést, hogy nála lehessek egy darabig. Itt zárójelben megjegyzem, hogy tényleg nem csak ingyen szállást, hanem barátokat is keresek. Hasonló okok miatt kaptam egy meghívást Kína déli részéről egy ott tanuló lengyeltől. Jó lenne elmenni, de nagyon messze van, nem tudom még, mi lesz. Na de vissza az ügyintézéshez, hosszas előkészületek után, ma leadtuk az összes papírt a követségen, és ha minden jól megy, akkor szerdán már vízumunk is lesz Kínába. De ma előtte még újra Juliával fogunk olcsó, ócska filmeket nézni. :D
 
Kissé elmosódott, de büszke kép a vasútállomáson;
végre lefoglaltuk a pekingi vonatjegyet.

Koreai étteremben a csoporttal, és az egyik tanárunkkal.

Egy sokadik karácsonyfát építenek Ulánbátor belvárosában.
 
Ulánbátori utcakép: az alkohol komoly problémákat okoz, de
csodával határos módon a -20 fokban, után elájuló emberek sem
fagynak meg, hiába nem törődik velük senki.


2013. december 2., hétfő

Kínai stoppos tervek Mongóliából

Mécsesgyújtás egy ulánbátori buddhista szertartáson
(Dashchoilin kolostor)
Lassan kezdek ázsiaizálódni.  Egy ideje már én is hordom a maszkot esténként, amikor az egész város ködbe vész. Most éppen tavaszinak ható meleg van, vagyis csak -5 fok körül, napsütéssel feldobva, de az utcára kilépve még így is rámtör néha a köhögés.
Nem tudom, hogy mi lesz így velem Kínában, amiről mindenki azt mondja, hogy még sokkal szennyezetteb, mint Ulánbátor.

Szóval Kína. Amióta elhatároztam, hogy kijövök Mongóliába azt is tudtam, hogy az utazást egybe fogom kötni Kínával, ha lehetőségem van rá. Ha nem, akkor is. Nyáron az anyagiak és az ösztöndíj átutalásának el nem sietése akadályozott meg benne, hogy a szemeszter előtt utazzak Kínába, ezért az utazás januárra, vagyis a tél közepére tolódott.
A tervezést még csak nemrég kezdtem el, de máris sikerült egymástól olyan távolságra lévő célpontokat kiszúrnom, hogy durván egész Kínát körbejárhatom, amire időm nem biztos, hogy lesz. Peking, Shanghai, Hangzhou, Yangshuo, Tianmen Hegység az a kör, amit mindenképpen be szeretnék járni, de ez még zárójelesen kiegészül Hohhottal, az agyaghadsereggel (Xi'An), Hongkonggal, és dupla zárójelben Hainannal is, de a tervezés még nem zárult le, ezért bárhová kifuthat a dolog. A távolság a kis körön is 5500 km, aminek a megtétele nem egyszerű feladat. Egy ukrán srác, akivel itt találkoztam, pár napja hagyta el Kínát dél felé, miután egy hónapig stoppolt ott, így elég jó tippekkel egészült ki az internetről szerzett tudásom. Kis szerencsével lehet aránylag gyorsan haladni, de csak az utazás még jó esetben is egy hetet vesz igénybe, amit nem engedhetek meg magamnak.
A költségvetésem 500-700$ lesz, amibe bele kell, hogy férjen a vízum, a vonatjegy Pekingbe meg vissza, és úgy általában minden amire pénzt kell áldozni. Mármint ennyi lesz, ha végre megkapom a pénzt Mongóliától. Elvileg ezen a héten már tényleg jön, mert a minisztérium erre erős ígéretett tett, így elhalasztottam a mára tervezett követségre menést, adva nekik még egy hetet.
Kínába egyébként Asiaval (Ásával) fogunk menni, ahogy azt már írtam. Január másodikán indulnánk el innen, hogy 30 órás vonatozás után másnapra elérjük Pekinget, ahonnan ő 5-én repül majd el Thaiföldre. Visszafelé 26-án vagy 27-én szeretnénk  jönni, szintén együtt, és remélve, hogy ennyi idő biztosan elég lesz rá, hogy ne késsem le a 30-án felszálló gépemet Isztanbulba.
Kínában a szállást egyébként couchsurfinggel tervezem, alvással útközben, illetve olcsó hostelben.
Hogy mindebből mi lesz, azt majd meglátjuk. Az utazásnak ezen fajtája nem a jól tervezhetőségről, vagy a gyorsaságról híres.
 
Az ünnepségre feldíszített Dashchoilin kolostor
Visszatérve Mongóliára, elég sok érdekes dolog történik most is, amiket leírni nem igazán van időm, mivel most is inkább tanulnom kellene. Kriszta és Balázs hazamentek, Asia elköltözött a koliból egy amerikai lányhoz, de azért még mindig van társaság szerencsére.
Akadnak mongol ismerősök, akik közül valamelyiket alig ismertem meg, mikor az utcán rámköszönt. Viszont a találkozás örömére megbeszéltük, hogy majd összefutunk egyik este, amit jó lenne meg is valósítani. Ő az a lány, aki majd megy Magyarországra, talán jövőre, a következő tanévtől.
Ezen kívül ez a hétvége is  a buli jegyében telt el, mert szombat este gyanútlanul léptem be a könyvtárba, ahol egy szülinapi buli kellős közepébe csöppentem bele, és ahonnét többet nem engedtek kimenni. Egy burját srác lett 21 amit nemzetközi (orosz, kalmük, burját, koreai, japán, stb.) társasággal ünnepelt, és nem elhanyagolható mennyiségű vodkával. Ráadásul a belső-mongolok és oroszok mellett nem lehet nem inni, mivel vizes pohárba töltik a vodkát, literben mérve, amiből nem tudom mennyit ittam meg, de ami biztos az az, hogy 9 órakor már úgy néztem ki, mint egy altatásból éppen csak magához térő, bedrogozott zombi. A konstans ivászat durván kettőig folytatódott hasonló intenzitással, és csodálatos módon emlékszek rá, hogy egy srác elkezdett néptáncoli, méghozzá elég jól, de hogy ez most orosz volt vagy kalmük, azt már meg nem tudom mondani. A lényeg az, hogy ez is egy jól sikerült este lett.
Tegnap Juliához mentünk Ásával, karácsonyi sütit sütni, én meg még ott maradtam kicsit tovább, miután Ása lelépett, hogy egy jó kis zombihorror mellett sütizzek be Juliával.
Ma megint vele fogok találkozni, mert a mongol családjában lesz valakinek a második szülinapja, és tegnap amikor rájöttek, hogy lehet velem mongolul beszélgetni, elhívtak.
Mindezeken túl láttatok már olyat, hogy egy lampionokkal feldíszített kolostor udvarán sötétedés után 108 kis mécsest gyújtanak meg a hívők füstölőkkel, majd nagy piros lampionokat eregetnek? Nem olyan sokat, hogy elborítsák az eget, és nem is fehéreket, hanem pirosat, így nem is olyan mint az indiai filmekben, de azért szép. Na hát én most láttam ilyet.

Égő mécsesek egy ulánbátori buddhista szertartáson
(Dashchoilin kolostor)


Szerzetesek egy ulánbátori buddhista szertartáson, a
Dashchoilin kolostor udvarán
 
Mécsesgyújtás utáni lampion eregetés
egy ulánbátori buddhista szertartáson
(Dashchoilin kolostor)

Lampion eregetése az ulánbátroi buddhista
szertartás befejeztével
(Dashchoilin kolostor)

Piros lampion emelkedik a levegőbe,
egy ulánbátori kolostor udvarán
(Dashchoilin kolostor)