Jön a vizsgaidőszak, jön Kína, jönnek az olcsó filmek. És jön a hideg is...



Karácsonyfa díszítése Ulánbátor főterén,
háttérben a parlament.

Jön a félév vége és vele a vizsgák, így próbálok mostanában a tanulásra koncentrálni, ami vagy megy vagy nem, de annyi biztos, hogy van mellé időm arra is, hogy legyen miről blogot írni. Viszont az év végével a karácsony is kötzeledik, amit itt ugyan nem ünnepelnek és a szilveszterrel mosódik össze, de minden fel van díszítve, és folyamatosan építik az újabb fenyőfákat.

Még múlt hétfőn volt, hogy lekűzdve az esti dugót, Juliával és a mongol családjával elmentünk egy össznépi szülinapozásra. Egy közepes méretű konyhában három generáció gyűlt össze, a már előző bejegyzésben említett két éves szülinapot ünnepelni.

Sokat ugyan nem maradzunk, de ez is elég érdekes volt. Főleg mongolul beszélgettem a családdal, és annak ellenére, hogy a tudásomat nem tudom eléggé leszólni, tulajdonképpen szóba került a mongol-magyar történelem párhuzama a kommunizmus idején, és minden féle egyéb téma, mint például a kaják. A Belgiumban megismert litván barátaim fehér salátaként ismerik, a nálunk francia nevet viselő ételt, ami itt is elég népszerű, csak niyslil, vagyis "főváros" saláta néven. Talán már azt is említettem korábban, mekkora befolyással van az országra Dél-Korea. A tévében koreai sorozatok mennek, az összes busz leselejtezett koreai járat, a boltok polcai roskadoznak a legkülönbözőbb koreai termékektől, sokan tanulnak koreaiul és a kivándorlók egyik elsődleges célországa is Korea. Sok a koreai étterem is a városban közepes árakkal, és jó minőségű kajákkal. Ezután nagy meglepetést már nem okozott, hogy a mongol kaják mellett sok hagyományos koreai étel is az asztalra került, mert az egészséges, és részben ezzel próbálják most kiszorítani a mongol konyhából a kínai kajákat, mivel Kínát nem annyira szeretik.

A szülinap után még átmentem Juliához a szokásos filmnézésre, hülyéskedésre, ezért megint csak valamikor másnap keveredtem haza.

 

A kedd viccesre sikerült, mert ez volt az első szabad estém miután találkoztam azzal a mongol lánnyal, akivel megbeszéltük, hogy jó lenne összefutni. Meg is született az elhatározás, miszerint ma felhívom. Délután Asiával ebédeltem aki előttem valaki mással találkozott, akiről kiderült, hogy pont ugyanez a lány volt. Jó volt így hármasban találkozni. Mikor hazaértem felhívtam. Este találkoztunk, és végül csak záráskor rúgtak ki minket kajáldából/sörözőből ahová beültünk dumálni.

 

A héten az egyetemi órák nagy része elmaradt mivel egy vetélkedőre gyakorolt mindenki. Csoportonként készültünk valamilyen előadással, ami a mi részünkről egy rövid mese előadása és egy mongol dal eléneklése volt. Sajnos én a próbáknál nagyon nem értem rá, így kimaradtam a dologból, de így legalább volt aki kezelje a zenét. Jó hangulatban telt el az egész műsor csütörtökön. Később 1-2 kínai lánnyal ás a koreai társasággal elmentünk egy jobb koreai étterembe, másnap pedig az egyik tanárral egy másikba (hova máshova), de ez a programpont annyit tolódott, hogy nekem végül alig volt időm ott maradni, így inkább el se kezdtem enni. Rohantam a moziba Juliával akivel még csütörtökön elmentünk a szokásos couchsurfing meetingre, ahol túl sokan nem voltak, de találkoztunk pár emberrel és elég családias beszélgetés alakult ki a végére. Másnap egy francia pár el is jött velünk a moziba.

A szombat este megint Juliánál talált, aztán egy késői vacsi után a keddi mongol lánnyal újra másnapra értem csak haza (egyedül).

 

Ezen a héten túl sok érdekes nem történt. Nagy erőkkel próbálom tanulni a mongolt és beadandókat írni az eltére. Ami nagy előrelépés, hogy 10-én, kedden végre megkaptuk az államtól az ösztöndíjat, szeptemberig visszamenőleg. Havi 165 ezer mongol tugrikkal lettünk gazdagabbak.

Szerdán újra a magyar étterembe mentem, egy másik lengyel lánnyal, és ezúttal a tulaj mongol, de magyarul jól tudó feleségével is tudtam beszélgetni egy kicsit.

 

Kína is halad, mert Shanghaiban már van is szállásom, köszönhetően egy ott élő magyarnak, aki azonnal elfogadta a couchsurfingen a kérést, hogy nála lehessek egy darabig. Itt zárójelben megjegyzem, hogy tényleg nem csak ingyen szállást, hanem barátokat is keresek. Hasonló okok miatt kaptam egy meghívást Kína déli részéről egy ott tanuló lengyeltől. Jó lenne elmenni, de nagyon messze van, nem tudom még, mi lesz. Na de vissza az ügyintézéshez, hosszas előkészületek után, ma leadtuk az összes papírt a követségen, és ha minden jól megy, akkor szerdán már vízumunk is lesz Kínába. De ma előtte még újra Juliával fogunk olcsó, ócska filmeket nézni. :D
 

Kissé elmosódott, de büszke kép a vasútállomáson;
végre lefoglaltuk a pekingi vonatjegyet.

Koreai étteremben a csoporttal, és az egyik tanárunkkal.

Egy sokadik karácsonyfát építenek Ulánbátor belvárosában.

 

Ulánbátori utcakép: az alkohol komoly problémákat okoz, de
csodával határos módon a -20 fokban, után elájuló emberek sem
fagynak meg, hiába nem törődik velük senki.