2019. január 13., vasárnap

A három hetes isztambuli átszállás első fejezete: perverz görögög, és napi nyolc whiskey


Hogyan lehet egy átszállást jól kihasználni? Ha három hétig tart. Így kezdődött, és a végére könnyen alkoholba fulladhat a törökországi utazás, úton Mongóliába.


Kirakatot rendező árus az Isztambuli bazárban
Kirakatot rendező árus az Isztambuli bazárban
Néhány napja úgy kerültem Törökországba, hogy egy rövid magyarországi karácsonyi látogatás után Ulánbátorba menet három hetesre nyúlt az isztambuli átszállás. Ha már ide kell jönnöm, hogy átszálljak, és még időm is van, nem fogok rögtön továbbmen… Utazok!Mivel az első két nap végig szakadt az eső, túl sok érdekeset nem lehetett csinálni a városban. Megnéztem ugyan a fedett bazárt, ami hangulatos volt, és még az utcára is kimentem, de hamar beláttam, hogy a vízálló kabát fogalmának megalkotásakor a feltaláló nem feltétlenül arra gondolt, hogy a kérdéses ruhadarab vízben állva sem ázik át.



Élet a bazárban - Isztanbul
Élet a bazárban - Isztanbul
Az esőnél is súlyosabb akadályt jelentett viszont az a 24 kilós bőrönd, amit Mongóliába költözve magammal kellett cipelnem, és aminek Törökországban nem akartam országjáró túrát szervezni. Ha választanom kellene, inkább egy gyapjas orrszarvút vinnék magammal, de mivel az meg már kihalt, maradt annak a lehetősége, hogy valahova lepasszolom a bőröndöt.

Több szálat is megmozgatva (köszi Sára), végül a Couchsurfingen sikerült találni valakit, aki megbízhatónak tűnt, és kellő referenciákkal rendelkezett mint csomagmegőrző. Szépen keresztül is tömegközlekedtem a városon, hogy odaadjam neki, illetve a lányának a bőröndöt, akivel utána még egy bő órát dumáltunk. Az elég hamar kiderült, hogy nem egy konzervatív iszlamista családról van szó, amit a 15 éves lány orrpiercingje is ékesen bizonyított, de a karácsonyfa is nem várt meglepetés volt a szoba sarkában. Sezinen kívül a többiek csak elég keveset beszéltek angolul, ő viszont elég vagány csajnak tűnt, és dőlt belőle a szó. Feltehetőleg fogok még velük találkozni, ameddig itt vagyok.


A Trója c. film falova, a törökországi Canakkale városában
A Trója c. film falova, a törökországi Canakkale városában
Az isztambuli nap után a még mindig kitartó eső elől menekülve busszal jöttem az egykori Trójához közel lévő, Canakkale városába, ahol este még megnéztem a filmben szereplő falovat, majd kihasználva azt, hogy én vagyok az egyetlen vendég a hostelszobában, megvacsiztam és jól bewhiskeyztem az ágyon.

Nem arról van szó, hogy nem nem finom a török kaja, csak attól félek, hogy összefosom magamat, ami semmilyen körülmények között nem előnyös, de az ókori romok között modern fényképezőkkel mászkáló japán turistacsoportok gyűrűjében kifejezetten kínos tud lenni. Amennyiben alkoholista lennék, úgy páratlan kifogás lehetne, hogy csak gyomorfertőtlenítő a napi nyolcszori ivászat, meg a folyton magamnál hordott laposüveg. De sajnos nem szeretek inni… Így tehát a dolog olyan mint amikor régen a csoki előtt meg kellett enni a tökfőzeléket, azzal az apró különbséggel, hogy itt a csoki után még egy tökfőzelék jön.

Furcsán normális, ötlábú faló Trója romjai mellett
Furcsán normális, ötlábú faló Trója romjai mellett
Ma reggel kihasználva a száraz időjárást megnéztem a vadiúj trójai múzeumot, meg mellette a város romjait, ami elég érdekes volt, azonban meglepően kicsi, de a változatosság kedvéért ott is van egy faló. Elméletileg a ló nem az eredeti darab másolata, de amennyiben mégis az lenne, úgy biztosra vehetnénk, hogy annak megépítésekor az ácsok már 10 éve nem láttak nőt a háború miatt, ami viszont meglehetősen perverzzé tette őket...

Trója romjai mellett nemrég nyílt meg a várost és környékét bemutató múzeum
Trója romjai mellett nemrég nyílt meg a várost és környékét bemutató múzeum

Trója romjai
Trója romjai

Trója romjai
Trója romjai