Itália és egyéb kalandok: június 2016

Svédországba korábban is utaztam már ingyen, de ezúttal a malmöi padon alvást nagyobb komfortra cserélve önkénteskedni jöttünk Tungával Lappföldre. A bejegyzés elején kiderül, hogy hogyan lehet ilyen lehetőséget találni, míg a második felében az első napok élményeinek is szenteltem pár sort.

Svéd szauna a folyóparton.

Svédország, és az önkénteskedés is régóta rajta volt a hátizsákos bakancslistán, ahogy svéd egyetemekkel is szemezgettünk egy ideig. A tanulás ugyan nem jött össze, és munkát vállani se tudunk, mivel Tunga turistavízummal jött ide, azonban a farmon való önkéntes munkáért cserébe kapunk szállást és kaját, na meg egy csomó új élményt.

Az önkéntes munkák megtalálásának számos módja közül mi a helpx nevű oldalt választottuk, ami ugyan fizetős, de legalább hatékony. Durván 6000 forint befizetése, és az adatlap kitöltése után másnap rögtön két üzenet is fogadott minket, amiből a svédországi ajánlat különösen érdekesnek hangzott, ezért a magyarországi látogatást lerövidítve rábólintottunk, és nemsokára meg is vettük a jegyeket a lappföldi Luleå aprócska városába.

Apró házikónk a nagy farmon. Akár svéd szauna is lehetne.

Eredetileg 100 euró fölöttieket talált nekünk a farm gazdája, de némi ügyeskedéssel ez 23 ezer forint lett, ugyanis sikerült külön venni meg a két szakaszra, mivel stockholmi átszállással jöttünk, illetve a számos nyelv közül a norvégot választva, és norvég koronában kifizetve a jegyet, némiképp olcsóbban jutottunk hozzá. Összehasonlításképpen dán koronában fizetve ugyanez az út 40 ezer forint lett volna a fapados Norwegian gépén, ahol ezért a pénzért kaja ugyan nincs, de wifi az igen, így mindenki a saját telefonján nézheti, hogy mi felett repül éppen el.

Amikor a leszálltunk a főváros melletti Arlanda repterén, még csak gyanítottuk, hogy itt majdnem minden az Ikeából lesz, de amikor megláttuk a terminált rájöttünk, hogy még annál is több. Hat órás, kényelmes és nyugodt várakozás után félig éhenhalva érkeztünk meg Luleå miniatűr repterére, ahol már várt ránk a farm gazdája. Sajnos vacsorát tőle se kaptunk, ahogy a reptéren se mertünk megvenni semmit se a brutálisan magas árak miatt, így korgó gyomorral feküdtünk le, hogy csütörtök reggel fél hétre a házban lehessünk, készen a várva várt reggelire.

A farm maga egy faluban van, ami valójában egymás melletti tanyákból áll, de egy-egy faluban néha csupán két tanya van összesen, így a falu fogalma a magyartól némiképp eltérhet. Az embereket nyomokban tartalmazó falvak elszigetelt lakói vörösesbarnára festett faházaikban tengetik cseppet sem unalmas napjaikat, ugyanis munka az mindenhol akad bőven, amiből mi is kivesszük a részünket.

Mind a meló, mind a környezet idilli. A több épületből álló, kerítést még csak hírből sem ismerő farmok körül a talajból frissen előbújt zöld fű, az udvaron túl pedig vörösfenyő és nyírfa ligetes erdeje vész a távolba, alacsony dombokon. Éjszaka teljesen világos van, kellemes, míg nappal 20 fok körüli hőmérséklettel. A természet burjánzik, a madarak csiripelnek, az égen pedig vidáman kergetőző vadászgépek törik meg néha tanya csendjét.

Luleå nemcsak fontos reptérrel, de még egy katonai légibázissal is büszkélkedhet, így a felettünk elhúzó grippenek társasága megszokott errefelé.

A lappföldi faluban összegyűlt szomszédok keresik
az ez alkalomra összeállított kvíz következő állomását.

Ami a nmunkát illeti, önkéntesként nem túl kemény, ráadásul nem is szól bele senki, így úgy csinálunk mindent, ahogy mi akarunk, némi iránymutatást leszámítva. Az első nap a kertben voltunk, de estére megjött a beígért eső, ami a házba kényszerített minket csempézni.

Szombat délután viszont kihasználva a szitáló eső átmeneti kimerülését átmentünk a szomszéd faluba, ahol valami ünnepség volt éppen, rengeteg emberrel. A szerszámbolt mellett nyolc autó, három quad, és egy traktor parkolt...

A boltban a tulaj kínából örökbefogadott lánya gitározott, mi pedig elkezdtük kitölteni a kvízt, aminek a kérdései különböző állomásokon voltak kiragasztva, így kalauzolva végig a falucskán, és a svéd mindennapok egy részén, egészen az 1900-as évektől kezdve. Volt ugyanis a bolt mellett egy óvónő is, aki szabadidejében képeket, és bögréket fest, egy kívü-belül meleg hangulatot ársasztóí kis házikóban, illetve számos régi tárgyat, és ruhát bemutató pajta is akadt, egy angolul tökéletesen bezsélő öreg néni háza mellett.

Később ellátogattunk egy idős párhoz, akik öreg korukra költöztek ide, de minimum 20 évet letagadhatna bármelyikük. A miénkhez hasonló bio farmon élnek nyugodtan, és sütik a gyerekkori képeskönyvekből ismert nagymama sütijét, amit nagy befőttes üvegekben tartanak, de a vendégnek nem kell érte a polc mellett ágaskodnia. A sütik mellett itt újabb élményekkel lettünk gazdagok, ugyanis itt is mindenki beszélt angolul ha kellett, így a harmadik itt eltöltött napon végre kicsit körbenézhettünk a környéken és jobban megismerhettük a svéd Lappföld egy kis szeletének hangulatát, és mindennapjainak egy részét. A tervek szerint 29-ig maradunk itt, és remélhetőleg még több újat látunk majd az utazás ezen formája közben.