Kisvakond

Azt hiszem, az újabb mesehősből már mindenki kitalálta, hol írtam az első nap beszámolót. Olomouc pályaudvarán ülve, közel a lengyel határhoz.
Laurával nyolckor találkoztunk a városban, aztán irány a benzinkút az M1 / M7 közös bevezetőjén, a balatoni stopposok találkahelye.
Már a buszról leszállva elkezdtünk beszélgetni egy korunkbeli párral, akik Balatonra mentek, és a kérdezgetős módszert választották a kútnál, a hagyományos helyett. Nemsokára fel is vették őket, szóval rögtön el is kezdtem irigykedni, főleg a srácra, mivel nagyon aranyosak voltak együtt.  :D
Szerencsére nekünk sem kellett sokat várni, így első körben Győrig jutottunk, majd pár perc múlva egy török kamion fékezett le, nem kevés vizet zúdítva ránk ezzel a tetőről. A sofőr nagyon rendes volt, de sajnos csak Pozsonyig tudtunk vele menni. ELőször sikerült kamionban utazni, de nagyon bejött a tágas vezetőfülke. Pozsonyban kb. 15 km-t vitt minket tovább egy fiatal testvérpár, akiknek alig fértünk be a kocsijába, de a következő már szerencsére egy kisbusz volt.
Ebben egy szlovák asrác ült, aki nem tudott túl jól angolul, így kissé nehézkesen indult a beszélgetés, de amikor megmondtuk neki, hogy magyarok vagyunk, kiderült, hogy magyarul ő is sokkal jobban tud, mint angolul. Ő is elég jófej volt, de kissé másfelé ment, ami nem okozott volna gondot, ha az út nincs lezárva... A lényeg az, hogy kikötöttünk egy hangulatos kis cseh városban, ahol viszont totálisan beragadtunk, így felvonatoztunk 50 km-t Ololmoucba. Itt az autópáyára vezető úton próbálkoztunk eredménytelenül, de hamarosan bemenekültünk egy aluljáróba a vihar elől. Mire elállt az eső (később kiderült csak 10 percre) már sötét volt, így visszamentünk éjszakára a pályaudvarra.
Itt kicsit elgondolkoztunk rajta, hogy megálljunk Varsóban, vagy máshogy módosítsuk az útitervet, mivel tényleg messze van az az észak, és ki tudja odaérünk-e.
Ezzel még nem lett volna semmi baj, de vmikor az éjszaka közepén aura közölte, h inkább menjünk haza... Elég hamar sikerült feladnia szegénynek, mondhatni a legelső nehézség után azonnal.
Egyedül továbbmenni nem nagyon akartam, meg őt sem egyedül felrakni a vonatra, szóval 1-2 órája érkeztünk meg a Keletibe.

Kissé csalódott vagyok, meg hát nem nagyon tudom, hogy most mit csináljak.
Talán elmegyek egyedül stoppolni valahová, bár semmi kedvem megint így csinálni.
Szóval tényleg fogalmam sincs, hogy mi lesz még, ami elég idegesítő, mindenesetre ennek az útnak a beszámolója igen rövidre sikerült.
Budapestről 400 km-t sikerült tehát megtenni, és kb. 30 €-t költeni, alapvetően a vonatjegyre, hazafelé...

Micimackó

A kissé sajátos cím, ezúttal inkább alcím lehetne, mivel csak egy mondatra fog majd vonatkozni.
Ha most bő egy évet vissza lehetne menni az időben, akkor ezt a bejegyzést, illetve a címet különösen ajánlottam volna valakinek, de hát az időben csak előrefelé van, ezért inkább arra nézzünk.

Büszkén jelenthetem, hogy a mai nap minden nehézsége, ellenére sikerült mindent elintéznem úgy-ahogy, és a pakolás is 99%-os. Pénzügyileg összesen 550 € lesz nálam, aminek jó lenne maximum a negyedét költeni csak el. Itt jegyzem meg, hogy a Rita (nagyobbik húgom) ma szerencsére felhívta a figyelmemet, a supermarketek kukáira, és az újrahasznosítás szempontjából kiváló tartalmukra. Szóval ezt valahol északon mindenképpen ki kell próbálni, már csak a poén kedvéért is.
Visszatérve a financiális kérdésekre, a bankban sikerült csak a betenni tervezett pénz felét rakni be, így most kénytelen vagyok egy rakás készpénzzel rohangálni. Jó a rosszban, hogy a bankban jöttem rá, hogy fogalmam sincs a PIN kódomról, ami elég kellemetlen felfedezés lett volna valahol Finnország közepén, ha már azt a kis pénzt ráraktam a kártyára.

Még visszább ugorva a levélben (és még én mondtam nemrég, hogy a vissza az időben nem jó...) a csomagolás is egyszerűbb volt egy éve ilyenkor. A hidegre való tekintettel valaki egész biztos énekelni kezdene, de a szobámban sem ő, sem a kedves kedvelője nem volt jelen sajnos. Íg tehát csak Demjén fakadt dalra a laptopon, amíg a hallgatóság a hálózsákot próbálta felügyeskedni a hátizsák oldalára. A meleg cucc igen sok helyet foglal, ráadásul Katus tanácsára végül a kabátomat is elpakoltam, igaz, bélés nélkül. A térfogat mellett a súly is problémát okoz, mivel a zsákom jelenleg 12 kilót nyom, pont a duplája annak, amit még tényleg kényelmesen el tudok cipelni, ráadásul még semmi kaja, vagy víz nincsen benne. Ezeket majd reggel fogom megvenni, így garantálva, hogy ma se aludjak sokat. Tartok tőle azonban, hogy nem a megvétel, vagy a zsemlék összerakása, hanem az elrakásuk fog nagyobb fejtörést okozni. Valahogy tömöríteni kell majd őket, szóval lehet hogy a nagy piros lábossal való rájukcsapkodás fog következni, hogy megfelelően lapos legyen mindegyik.

Az útvonallal kapcsolatban új részleteket nem írnék, és nem is másolom be a rövidnek épp nem mondható tervet, de a lényeg az, hogy ennek írása közben egyre inkább rá kellett jönnöm, sok lesz az a teljes kör, így eleve csak az északit fogjuk most bejárni. Tehát FInnország, és Norvégia a jelenlegi cél.

Mivel internetezni valószínűleg nem fogok tudni, úgy tervezem, hogy naplószerűen papírra írom majd a dolgokat, és utólag, itthon gépelem csak be.
A telefonom Közép-európai idő szerint 4-kor lesz bekapcsolva, ha nem felejtem el. Persze előfordulhat, hogy lemerül az akku, vagy nem lesz térerő, így nem kell egyből mentőosztagot küldeni, ha néhányszor nem lennék elérhető. Jó hír viszont a technika szerelmeseinek, hogy a napóra, még éjszaka is működni fog, legalábbis bizonyos helyeken, északon.
Mivel ezúttal nagy valószínűséggel minimális információt fogok csak közölni magmról, ismételten arra kérnék mindenkit, hogy beszéljen a többiekkel, ha meg akar valamit tudni, mert továbbra sem tudok mindenkinek sms-t küldeni, vagy felhívni.

Közel a cél...

Vagyis még csak a kezdet, mivel most már gyakorlatilag biztos: pénteken indulunk.
Azt még nem tudom, hogy hogyan fogok reggel felkelni, mert mostanában eléggé koránkelő lettem. Kora délután...

Az útvonal annyiban módosult, hogy észak felé fogjuk kezdeni, tehát megfordíttottuk az irányt, mivel szeretnénk éjféli napot látni, márpedig ez a Nordkappon július 31-ig lehetséges csak.

Sarok-túra-terv

Szia mindenki!

Elég régen írtam ide, de szerencsére még emlékszem a jelszóra. Mivel újra nyár van, és a vizsgákat is szerencsésen túléltem, remélhetőleg hamarosan már nem csak a tervekről fogok tudni itt beszámolni )részben magamnak is, mivel a tavalyi leírás, számomra is naplóként funkcionál azóta).
Na de még mielőtt elindulnék itthonról (ami nem tudom mikor lesz), leírom, hogy mi(ke)t szeretnék csinálni idén. Alapvetően 3 dolog van kilátásban: Gergelyék (apámék) mennek a Balatonra, július második felében, és mint tudjuk, a nyár nem lehet nyár Balaton nélkül, így 5 napot minimum szeretnék én is velük lenni valamikor. A második terv szintén hozzájuk kapcsolódik, mivel Hollandiában van szerveződőben egy vállalkozásuk, ahová jó lenne elmenjek dolgozni pár hétre, hogyha végre beindul majd. Az utolsó, és egyben a legérdekesebbnek ígérkező, a címben is e,lített saroktúra, vagyis a kontinens 4 sarkának felkeresése, úgy mint a legdélibb, legnyugatibb, stb. pontok. Európa keleti szélét illetően én Finnországot választottam, mivel tagja az Eu-nak, és nem utolsó sorban közel van. Ezen kívül esetleg még Európa középpontját is útbaejteném.
Minden feltételes, és Hollandiával kapcsolatban is bizonytalan minden, és ez a többi tervemet is befolyásolhatja. Lehet, hogy a saroktúra két részletben lesz, egyszer délre, aztán haza, majd később irány az északi rész. Az útvonal tehát a következő: Spanyolország (Tarifa), Portugália (Cabo da Roca), Norvégia (Nordkapp), Finnország (Ilomantsi).
Térképen ide kattintva látható, a kissé elnagyolt útvonal.



Autós útvonalterv erre a helyre: E71/M1/M7 nagyobb térképen való megjelenítése
Idén szerencsére nem leszek egyedül, amin magam is meglepődtem. Tudtam, hogy az ELTE túracsapata kellőképpen őrült, hiszen aki teljesítménytúrázni jár, az bármire képes, de, hogy a körlevélre egyből jön válasz, azt nem hittem volna. Mindenesetre Laura már másnap jelentkezett, illetve azóta akadt egy ismeretlen őrült is. Ez mondjuk már felvet némi problémát, hiszen egy vagy két ember könnyen talál fuvart, de a három az már nem. Nem akarom itthon hagyni szegényt, de őszintén szólva fogalmam sincs róla, hogy mit lehetne csinálni...

NA de vissza az útvonalhoz. Arra számítok, hogy az út első felét viszonylag könnyen és gyorsan magunk mögött haggyuk majd, mivel sok az autópálya. Problémát inkább Skandinávia okozhat, mivel észak felé haladva egyre kevesebben élnek, így az utak is kisebbek, gyérebb forgalommal.
Itt tehát valószínűleg le fogunk lassulni, főleg, hogy az úticélunk is kevésbé frekventált hely lesz.
Hazafelé viszont remélem beugrunk Katushoz (szintén a túracsapat tagja), akit csupán négy különböző szakra vettek fel Joensuuba.
Mindezeken kívül probléma lehet még, hogy a kevésbé lakott északon, kaját szerezni is nehzebb lesz, továbbá több meleg ruhára lesz szükségünk, ami sok helyet foglal, a hálózsákról nem is beszélve. Továbbá szintén északon, többször is át kell kelni a tengeren: Dániában kétszer, de ott van híd. A probléma csak az, hogy ezek közül kettő fizetős (Storebælt és Øresund), de mivel ezt autókra kell fizetni, remélem, hogy minket nem fog érinteni, és simán átsuhanunk rajta valakivel. Finnországból továbbjutni két úton lehet: Oroszországon (vagyis Szentpéterváron) át, ami jó dolog lenne, csak vízumom nincs hozzá, vagy pedig a Finn-öblöt áthajózva. Itt már nincsen híd, se fizetős, se semmilyen, 70 km-t úszin pedig kissé nehézkes lenne, tehát marad a komp, amire tuti rá kell áldozni már ezer forintot. Ha jól tudom, akkor helikopterrel is lehetne menni, de ennek az árát inkább nem nézem meg...
Ami még szintén meg tud szivatni, az Köln, itt ugyanis a négyesről át kell térni az egyes autópályára, és ha nem találunk olyat aki úgyis arra megy, akkor új kocsit kell fognunk, még a négyesen, mert gyalog nem nagyon jutunk el az egyesre szerintem. A kereszteződés előtt nem sokkal van egy benzinkút, szerintem ott fogunk majd kiszállni, aztán reméljük, hogy hamar jön valaki.

Az egész út, körülbelül 13 ezer km lesz, mást ezen kívül nem tudok, az is lehet, hogy félúton megunjuk és hazarepülünk. Aránylag sok olyan reptér mellett fogunk elmenni, ahonnan van olcsó járat Budapestre. A stoppolásban éppen az a jó, hogy nem lehet előre tudni, hogy mi lesz, hogy lesz.
Anyagiakat tekintve, idén jóval kevesebbet szánok rá, mint tavaly: szeretném néhány 10 ezer forintból megúszni az egészet. Mivel nem egyedül megyek, nyilván alkalmazkodnom kell majd, de én a magam részéről nem akarok városokban megállni és belépőt fizetni, vagy szállásra költeni. A város másik hátránya még, hogy nehéz belőle kijutni, mivel a főtérről ritkán indul autópálya, a megfelelő irányba.
Mivel nem nagyon akarok városozni, internetre sem sűrűn számítok, tehát lehet, hogy egyáltalán nem fogok tudni ide írni, de ha ez tényleg így lesz, akkor megpróbálom útközben leírni az eseményeket és a benyomásaimat, és majd itthon rakni fel a netre.

Az indulásra egyébként két lehetséget látok (ez részben Laura miatt alakult így): Július 3. vagy 7., illetve augusztus 7. körül. Szeretném ha a legelső valósulna meg, de maglátjuk, hogy mi lesz még. Mindenesetre remélem, hogy hamarosan nagyon sok kalandról fogok tudni beszámolni itt, és sokan fogjátok olvasni.
Előtte viszont megpróbálom néhány képpek, vagy szebb megjelenítéssel feldobni az oldalt.