Kisvakond

Azt hiszem, az újabb mesehősből már mindenki kitalálta, hol írtam az első nap beszámolót. Olomouc pályaudvarán ülve, közel a lengyel határhoz.
Laurával nyolckor találkoztunk a városban, aztán irány a benzinkút az M1 / M7 közös bevezetőjén, a balatoni stopposok találkahelye.
Már a buszról leszállva elkezdtünk beszélgetni egy korunkbeli párral, akik Balatonra mentek, és a kérdezgetős módszert választották a kútnál, a hagyományos helyett. Nemsokára fel is vették őket, szóval rögtön el is kezdtem irigykedni, főleg a srácra, mivel nagyon aranyosak voltak együtt.  :D
Szerencsére nekünk sem kellett sokat várni, így első körben Győrig jutottunk, majd pár perc múlva egy török kamion fékezett le, nem kevés vizet zúdítva ránk ezzel a tetőről. A sofőr nagyon rendes volt, de sajnos csak Pozsonyig tudtunk vele menni. ELőször sikerült kamionban utazni, de nagyon bejött a tágas vezetőfülke. Pozsonyban kb. 15 km-t vitt minket tovább egy fiatal testvérpár, akiknek alig fértünk be a kocsijába, de a következő már szerencsére egy kisbusz volt.
Ebben egy szlovák asrác ült, aki nem tudott túl jól angolul, így kissé nehézkesen indult a beszélgetés, de amikor megmondtuk neki, hogy magyarok vagyunk, kiderült, hogy magyarul ő is sokkal jobban tud, mint angolul. Ő is elég jófej volt, de kissé másfelé ment, ami nem okozott volna gondot, ha az út nincs lezárva... A lényeg az, hogy kikötöttünk egy hangulatos kis cseh városban, ahol viszont totálisan beragadtunk, így felvonatoztunk 50 km-t Ololmoucba. Itt az autópáyára vezető úton próbálkoztunk eredménytelenül, de hamarosan bemenekültünk egy aluljáróba a vihar elől. Mire elállt az eső (később kiderült csak 10 percre) már sötét volt, így visszamentünk éjszakára a pályaudvarra.
Itt kicsit elgondolkoztunk rajta, hogy megálljunk Varsóban, vagy máshogy módosítsuk az útitervet, mivel tényleg messze van az az észak, és ki tudja odaérünk-e.
Ezzel még nem lett volna semmi baj, de vmikor az éjszaka közepén aura közölte, h inkább menjünk haza... Elég hamar sikerült feladnia szegénynek, mondhatni a legelső nehézség után azonnal.
Egyedül továbbmenni nem nagyon akartam, meg őt sem egyedül felrakni a vonatra, szóval 1-2 órája érkeztünk meg a Keletibe.

Kissé csalódott vagyok, meg hát nem nagyon tudom, hogy most mit csináljak.
Talán elmegyek egyedül stoppolni valahová, bár semmi kedvem megint így csinálni.
Szóval tényleg fogalmam sincs, hogy mi lesz még, ami elég idegesítő, mindenesetre ennek az útnak a beszámolója igen rövidre sikerült.
Budapestről 400 km-t sikerült tehát megtenni, és kb. 30 €-t költeni, alapvetően a vonatjegyre, hazafelé...