A három hetes isztambuli átszállás első fejezete: perverz görögög, és napi nyolc whiskey

Hogyan lehet egy átszállást jól kihasználni? Ha három hétig tart. Így kezdődött, és a végére könnyen alkoholba fulladhat a törökországi utazás, úton Mongóliába.

Kirakatot rendező árus az Isztambuli bazárban

Néhány napja úgy kerültem Törökországba, hogy egy rövid magyarországi karácsonyi látogatás után Ulánbátorba menet három hetesre nyúlt az isztambuli átszállás. Ha már ide kell jönnöm, hogy átszálljak, és még időm is van, nem fogok rögtön továbbmen… Utazok!Mivel az első két nap végig szakadt az eső, túl sok érdekeset nem lehetett csinálni a városban. Megnéztem ugyan a fedett bazárt, ami hangulatos volt, és még az utcára is kimentem, de hamar beláttam, hogy a vízálló kabát fogalmának megalkotásakor a feltaláló nem feltétlenül arra gondolt, hogy a kérdéses ruhadarab vízben állva sem ázik át.

Élet a bazárban - Isztanbul

Az esőnél is súlyosabb akadályt jelentett viszont az a 24 kilós bőrönd, amit Mongóliába költözve magammal kellett cipelnem, és aminek Törökországban nem akartam országjáró túrát szervezni. Ha választanom kellene, inkább egy gyapjas orrszarvút vinnék magammal, de mivel az meg már kihalt, maradt annak a lehetősége, hogy valahova lepasszolom a bőröndöt.

Több szálat is megmozgatva (köszi Sára), végül a Couchsurfingen sikerült találni valakit, aki megbízhatónak tűnt, és kellő referenciákkal rendelkezett mint csomagmegőrző. Szépen keresztül is tömegközlekedtem a városon, hogy odaadjam neki, illetve a lányának a bőröndöt, akivel utána még egy bő órát dumáltunk. Az elég hamar kiderült, hogy nem egy konzervatív iszlamista családról van szó, amit a 15 éves lány orrpiercingje is ékesen bizonyított, de a karácsonyfa is nem várt meglepetés volt a szoba sarkában. Sezinen kívül a többiek csak elég keveset beszéltek angolul, ő viszont elég vagány csajnak tűnt, és dőlt belőle a szó. Feltehetőleg fogok még velük találkozni, ameddig itt vagyok.

A Trója c. film falova, a törökországi Canakkale városában

Az isztambuli nap után a még mindig kitartó eső elől menekülve busszal jöttem az egykori Trójához közel lévő, Canakkale városába, ahol este még megnéztem a filmben szereplő falovat, majd kihasználva azt, hogy én vagyok az egyetlen vendég a hostelszobában, megvacsiztam és jól bewhiskeyztem az ágyon.

Nem arról van szó, hogy nem nem finom a török kaja, csak attól félek, hogy összefosom magamat, ami semmilyen körülmények között nem előnyös, de az ókori romok között modern fényképezőkkel mászkáló japán turistacsoportok gyűrűjében kifejezetten kínos tud lenni. Amennyiben alkoholista lennék, úgy páratlan kifogás lehetne, hogy csak gyomorfertőtlenítő a napi nyolcszori ivászat, meg a folyton magamnál hordott laposüveg. De sajnos nem szeretek inni… Így tehát a dolog olyan mint amikor régen a csoki előtt meg kellett enni a tökfőzeléket, azzal az apró különbséggel, hogy itt a csoki után még egy tökfőzelék jön.

Furcsán normális, ötlábú faló Trója romjai mellett

Ma reggel kihasználva a száraz időjárást megnéztem a vadiúj trójai múzeumot, meg mellette a város romjait, ami elég érdekes volt, azonban meglepően kicsi, de a változatosság kedvéért ott is van egy faló. Elméletileg a ló nem az eredeti darab másolata, de amennyiben mégis az lenne, úgy biztosra vehetnénk, hogy annak megépítésekor az ácsok már 10 éve nem láttak nőt a háború miatt, ami viszont meglehetősen perverzzé tette őket...

Trója romjai mellett nemrég nyílt meg a várost és környékét bemutató múzeum

Trója romjai

Trója romjai

Waffel, sültkrumpli, Atomium. Vissza Gentbe

A belgiumi Gentben eltöltött fél éves Erasmus program után szerencsére nem kellett vészesen sokáig várni a nagy visszatérésre. Ezúttal viszont a barátnőmmel, stoppolva, és couchsurfingelve, hátizsákos turistaként, na meg persze néha fázva és álmosan.

 



Genti éjszaka

Január végén abban a boldog tudatban indultunk el egy rövid genti látogatásra, hogy hazaérkezve lesz még egy hét befejezni a vizsgákat. Nem volt... De megoldottam! Az ELTE-n semmi sem lehetetlen.

A dolog úgy indult, hogy az izraeli repülőjegy ára brutálisan felment, Belgiumban meg már régen voltam, így a hajnali, 4000 forintos járattal enyhén zombiként sikerült elérni Charleroira, ahonnan rövid stoppolás következet a kellemes mínuszokban, meg a metsző szélben és már Gentben is voltunk. Tekintve, hogy ha félúton lezuhan a gép, akkor se nézünk ki nyomottabban, az egyetlen nyitva lévő objektumot választottuk a pihenésre - ahol nem kell óránként meginni egy két eurós forró csokit, hogy ne dobjanak ki - méghozzá az egyetemet. Mivel ott is vizsgaidőszak volt, senkinek nem tűnt fel, hogy a rövid városnézés után közel öt órát aludtunk az egyik folyosón, a radiátorra dőlve.

Hét után jutottunk el a couchsurfinges szállásunkra, három csajhoz, akiknél sokat nem lehet unatkozni, ellenben minden nap minimum tízig aludni, és bekapcsolódni a ház életébe, minden hisztit, piálást és hűtőszállítást beleértve. Ezek után már csak hab volt a tortán, amikor az előző nap érkezett sütőt egy adag csigával próbáltuk ki.

Sajnos az egykori erasmusos barátok közül már senki nincs a városban, de így is akadt még ismerős a helyiek közül, egy éjszakába nyúló kocsmázás erejéig. Claire, akivel még négy éve találkoztam egy berlini hostelben ezúttal egy orosz barátnőjét is elhozta, aki még nálam is hülyébb tud lenni, ráadásul alkoholmentesen is.

Atomium

Jól körbenéztünk az ismerős városban, ettünk, ittunk, megnéztük a genti Design Múzeum új lámpáit, majd pár nap után kiálltunk az út szélére stoppolni. Szerencsére senki sem vett fel negyed órán keresztül, így még vissza tudtunk menni a házba az ottfelejtett cuccokért, ami után a második kör eredményesebb volt, és nemsokára már Brüsszel belvárosában ettük a sültkrumplit. Sok extrém dolgot nem sikerült csinálni, az alváson és a csökkentett ütemű városnézésen kívül, bár az Atomiumot így is láttuk vagy háromszor. Az első két alkalommal zárva volt, de legalább a metrón meleg volt odafele.

Hazafelé még kiszámoltam, hogy harmadszorra alszok a brüsszeli reptéren, majd egy utolsó waffellel, és némi olcsó füstölt lazaccal kísért lósonkával búcsúzva hazarepültünk, hogy itt folytassuk az alvást.

Genti éjszaka

Genti alagút

Kötéllámpák - Design Museum, Gent

Pózolj Atomiummal

Gent

Genti éjszaka

Atomium

Atomium

Atomium kitörés

Mongóliai ösztöndíj - első napok / Mongolian scholarship - first days

Hogyan jussunk el ösztöndíjas hallgatóként Mongóliába, és hogyan éljük túl az első ázsiai napokat? Sikerült minden rosszat és jót átélnem a nomádok e távoli országában, és elmondhatom: hátizsákos turistaként, vagy máshogy, de gyertek Mongóliába! A következő fél év bejegyzései tehát mostantól az ulánbátori kalanddal fogják kitölteni a blogot.

 



A külföldi diákok kollégiuma, Ulánbátor.
The foreign students' dormitory, Ulaanbaatar.

Miután a genti Erasmust követően elnyertem egy újabb ösztöndíjat, büszkén jelenthetem, hogy Mongóliából írok.

Tegnap reggel érkeztem meg, ami a hat órás eltolódás révén Magyarországon még ejszaka volt. Az idő itt 6 órával jár később, de ez mit sem változtat azon, hogy január 30-án érek majd vissza Budapestre.

Az ösztöndíj részeként nem túlságosan elsietve küldött 220 ezer forintos utazási támogatás pont fedezte a Turkish Airlines járatát, ami tényleg elég színvonalas volt. Persze lehet, hogy csak a fapadosokon nem szoktam hozzá az üléstámlába épített monitorhoz, és a füstölt lazachoz... A kedvem tökéletes volt ezek mellé... Tökéletesen pocsék. Még mielőtt elkezdenétek örülni. :D

Így sikerült viszont, a luxust kihasználva, rögtön whiskeyt rendelnem a kaja mellé, amitől rövidesen el is kezdett forogni a repülőgép, bár gyanús, hogy ezt rajtam kívül senki sem vette észre, mert meglepően nyugalomban üldögéltek tovább a helyükön, amennyiben a folytonos ficánkolás és gyereksírás az alap nyugalomnak tekinthető.



...és környezete. / ...and it's neighbourhood.

Mindkét gép késett, így kevesebb időm volt megnézni az egyébként hihetetlenül színes isztambuli tranzitot, de Ulánbátorban nem hagyott ott az értem elküldött táblás srác, aki valami angol szakos hallgató az egyetemen. A remek minőségű földúton egyből meg is céloztuk a bevándorlásit, ahol már egy kisebb csapat koreai lány várt ránk. Némi vacakolással sikerült elintézni mindent, és az angolul erősen mérsékelten beszélő koreaiakkal is összeismerkedni, alapvetően mongolul, annak ellenére, hogy ebből sem tudtak sokkal többet. Amúgy a koreai aranyos, de kicsit félős fajta, akinek még egy fél fuck sem jön ki a száján, és még akkor sem közli, hogy shit, ha már fél órája aszalódunk a dugóban. Mindezt pulcsiban, mert náluk otthon meleg van. Mi lesz ezekkel télen...? A közlekedés egyébként ázsiai, járda van, de az úttesthez hasonlóan nincs csatornázva, így hatalmas tavak állnak rajta mindenhol, ami az aszfaltra kényszeríti a gyalogságot, de ezt már láthatóan mindenki megszokta, és rutinból kerülik az embereket, ahogyan az sem meglepő, hogy a jelzőlámpa nem számít. Akár le is szerelhetnék, akkor megyek, mikor épp nem jön autó, ha kell 1-1 sávval előrébb.

Az ügyintézést követően ma voltunk egy koreai étteremben, ami nem drágább, mint egy magyarországi lenne. Az árak úgy általában itt kicsit a magyar alatt vannak. A mongol ösztöndíjamból durván napi 2000 forintra jön ki a büdzsé, ami remélhetőleg elég lesz. Szeretnék úszni járni, vagy valahová, mert sok sportolási lehetőség nincsen, és nem utolsó sorban meleg víz se. A buddhista kolostor mellé épült koli keleti kényelmet nyújt: kis szoba, kissé lepukkant, és 11-kor zár. Hogy fogok így elmenni? Gentben megszoktam a reggelig tartó bulikat, de ott nem -40 fok volt az éjszaka, amiben viszonylag kellemetlen lenne az ajtó előtt éjszakázni.
 

Zöldséget árulnak az ulánbátori kollégium
szomszédságában. /
Vegetable is sold next to the dormitory
in Ulaanbaatar.

A koli felszereltsége egyébként szintén nem az igaz, legyen szó akár egy mezei villanykörtéről, vagy bármilyen egyéb, banális dologról, mint pl. a szemetes. Így történt, ogy a kaja után hamarosan a piacon kötöttünk ki, tányért, és lábost venni. Serpenyőt hoztam, az befért a zsákomba, és a nyelét is csak 3 felé törték el a repülőn. Még jó, hogy a fényképező a kézipoggyászban volt. Így legalább lesz alkalmuk a mongoloknak ellopni, erről ugyanis híres a város. Bár hozzá kell tegyem, eddig még mindig mindenki segítőkész volt. Van helyi számom, és a telefonomat is 10 perc alatt függetlenítették, pedig otthon ez napokba telt volna. Egy ürge végigkísért mindenhol, a telefonnal, az egyik szolgáltató üzletéből. Otthonra olcsóbban küldök sms-t, mint Magyarországon, belföldön, csak éppen a jelek szerint nem mindig megy át.

Ma este átmegyünk Katáékhoz, akit már Pesten megismertem, a mongol férjével egyetemben, aztán hétvégére vidéki út a program. Hétfőn be kell menni a suliba, mert elvben már kezdődni fog a tanítás. Remélem nem sok óránk lesz majd, és nem is túl korán.

Szóval egyenlőre minden jó, még a kedvem is a repülés után, remélem ez a suli és a tél mellett is így fog majd maradni.

 

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

As I successfully earned another scholarship, after the Erasmus in Gent, I'm writing from Mongolia, Ulaanbaatar.

I've arrived yesterday morning which was still night in Hungary due to the different time zones. It means plus 6 hours, added to Central European Time, but in spite of it I'll get home on 30th January 2014.

 

I got 220.000 HUF (about 735€) for travelling what wasn't transferred so quickly by the state, but it was just enough to buy a ticket for the Turkish Airlines flight what was really great quality.

Or perhaps I just got to use low cost airlines, and this why the monitor in front of me, and smoked salmon were surprise for me. So my mood was perfect this way. Perfectly shity... So don't start to be happy yet.

Because of these and the luxury I ordered a whiskey without any hesitation so the plane started to rotate soon, but probably I was the only one who realized it, as the others were so quiet if I can say quiet to a crying baby, or an always moving Turkish guy, who was more fatty than a pig on the top of these.

Both of the two flight were delayed so I hadn't so much time to look around at the very colorful Ataturk Airport in Istanbul, but fortunately the guy who was send to wait for me in Ulaanbaatar didn't leave without me.

We got in the minivan and went on a perfect dust road to the Immigration Office next to the airport, where a smaller group of Korean girls were waiting for us.

After some problem, that is daily in Mongolia I got to know the girls what wasn't easy. They can speak in English just a little, and it's also true in connection with Mongolian, too.

By the way the Korean is a "species" what is a bit shy and never say fuck or shit don't even when we are sweating at the middle of the biggest traffic jam of Mongolia for half an hour.

In addition they were wearied sweater because it's hot in Korea. I don't know what they will do in winter...

The traffic is Asian... Although there is pavement but there is no canal, so enormous puddles are everywhere on it. So people need to walk on the road itself what can't cause any problem as drivers are got to used it.

Seat belt is also decoration only like the traffic light and the police in the middle of the bigger junctions.

It could be even unfixed, I go across the road when nothing comes, sometime just one lane.

Today we went to eat to a Korean restaurant close to the dormitory where the prices weren't higher than in Hungary. Prices here are similar to the Hungarian ones so I have about 2000HUF (7€) per day. I hope it will be enough.

I'd like to swim at least once a week because I really need some sport, and there is no warm water in the dormitory. So this way I could even take a shower.

The dormitory is situated next to a Buddhist monastery and not as good as in Gent was. Small room (double room of course), old desk, and it close at 11pm.

How can I go out this way? In Gent I liked parties so much, but unlike Mongolia, there was not -40°C when it's not so pleasure to spend the night in front of the door.

The dormitory has nothing. There is no trash or a simple bulb. Due to it we went to the market to buy some plates and a pot. I have got a pan on me what's grip was broken only into 3 pieces at the airport in my backpack.

It's good that my camera was in my hand luggage. This way Mongolian has chance to steal it, as the market is famous for it however I need to take the note until now everything was quite good and everyone was so helpful.

I've local phone number and my cellphone was unblocked within 10 minutes. At home it would have been more days... A man from Mobicom led on me to do it, and even to change money.

I have mobile internet now and I can send text to Hungary cheaper than within Hungary by a Hungarian service... The only problem that sometime it doesn’t reach Hungary... :D

 

This evening we'll go to Kata who live here with her Mongolian husband and whom I've already got to know in Budapest.

We are going to go to the country side for the weekend and I'll going to go to the university on Monday. I hope I won't need to follow too many classes, and won't need to get up too early.

So everything is good now, even my mood after the flight. I hope it will be at least the same during the winter and studying.

Erasmus: Belgium

Durván fél év után újraélesztem a bologot, és ezennel megnyitom benne az újabb fejezetet.

Ha minden a terveim szerint alakul akkor nem sokat fogok ide írni, mert annyira el leszek foglalva. Ha csak félig sikerülnek a terveim, akkor viszont sokat írok majd ide, mivel sok helyre fogok eljutni, de unatkozok, ezért van időm blogolni.

Ha a terveim nem sikerülnek... de sikerülni fognak.

Szóval összefoglalva a terveket - amikről tudjuk, hogy mindig változnak, ezért senki se vegyen készpénznek semmit se ebben a bejegyzésben - nemsokára megyek Belgiumba, Gentbe Erasmussal, aztán az őszi félévre Mongóliát célzom meg, majd 2014 tavaszám lediplomázok itthon. Ezek után szeretnék Kínában tanulni kínait.

Belgiumba biztos, hogy megyek, Mongóliába több, mint valószínű, Kína meg csak egy halovány terv.

A bevezetés után jöjjenek a várva várt részletek, hogy is kerülök én mongol szakos magyarként egy beligumi egyetemre kínait tanulni...

Ha valaki netán véletlenük tévedt volna ide, annak elárulom, hogy harmad éves mongol szakos vagyok az ELTE BTK-n.

Durván egy éve én is elkezdtem villámtempóban kidolgozni, hogyan léphetnék le innen minél messzebbre. Leginkább kézenfekő dolog az Erasmus volt, remek, megyek azzal mongolt tanulni! Aha, meg ahogy Móricka elképzeli...

Az intézetnek összesen két Erasmus egyezménye van, egészen pontosan a Japán Tanszéknek Heidelberge, és a Kínainak Gentbe.

Az előbbi tanszéken túl sok sikert nem értem el, csak annyit közöltek, hogy ha meg tudom indokolni miért pont egy japános ösztöndíjjat szeretnék igénybe venni, akkor esetleg beraknak a lista végére...

Irány az F épület, Kínai Tanszék!

Na itt már jobb volt a fogadtatásom, azonban nem igazán értettek az egészhez, mivel még soha senki sem akart tőlünk Gentbe menni. Nemsokára kiderült a súlyosbító tényező, miszerint a megállapodást 2007 óta nem írta alá a belga fél, ezért az még nem érvényes.

Hetekig tartó ügyintézés követte az Kínai Tanszéken tett első látogatásomat sorbanállással, telefonálással levelezéssel és mindennel amit csak el lehet képzelni. Pozitívum viszont hogy megismertem egy pár nagyon segítőkész embert, akiknek talán később majd leírom a nevét is.

Végül sikerültz mindent elintézni, beleértve a pár napja leadott papírokat is. Szerintem a papírmunka nehezebb, mint amilyen nehéz lesz Belgiumban hollandról tanulni a kíanait.

Igen arról fogom, és itt el is érkeztünk a jelenhez. Gentben hollandul beszélnek, én viszont pont annyit tudok hollandul, mint szuahéliül, és nem akartam felvenni ezt idén, mint ötödik nyelv...

A modern mongol, klasszikus mongol, kínai és angol négyes pont elég volt nekem, ezekbe is néha bele akartam halni, szóval nagy tisztelettel tudok ilyenkor felnézni a két szakosokra... :D

Egyébként kint kínait, buddhizmust és kínai történelmet fogok tanulni, utóbbit szerencsére angolul.

Szállásom még nincsen, de pénzem se nagyon. Repülőjegyem viszont igen, méghozzá a február 4-i wizzair járatra.

A terveim azok, hogy keresek valami munkát, mert az Erasmus ösztöndíjról elég sok dolgot el lehet mondani, csak azt nem, hogy elég lesz. A szállás durvan 300€ / hó, míg a teljes ösztöndíjam nem egészen 2.000€...

A másik terv az, hogy elkerülök mindent ami vagy aki magyar, mert angolul akarok beszélni és külföldiekkel ismerkedni meg.

Hát egyenlőre ennyit tudok elmondani dióhéjjban, aki egy kicsit jobban ismer annak sok újjat ez nem árult el.