A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ulaanbaatar. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ulaanbaatar. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. december 21., szombat

Sztriptíz bár és Dzsingisz szobor mongol módra / Striptease bar and Genghis statue in Mongolia

Karácsonyfa az egyetemen, a szokásos pénz-
ekkel díszítve.
Christmas tree in the university with decorated
by the common notes.
Az előző bejegyzésben még csak építés alatt lévő karácsonyfák mostanra teljes pompájukban díszítik a várost, sok más társukkal együtt, és a bárokban is néha kék mikulásruhás pincéreknők szolgálnak fel. Ebben a kijelentésben naggyjából  ki is merül az, amit biztosra állíthatok, mert eléggé kimennek a fejemből a dolgok, vagy legalábbis összemosódnak.
Ami viszont egész biztos emlékezetes marad, az az, hogy pénteken elég hamar hazaértem Juliától, mivel éppen nem volt net, és nem tudtunk ócska cápás filmeket nézni, ő meg amúgy is elég kómás volt. Pont időben ahhoz, hogy 11 körül megérkezzünk a sztriptíz bárba. A belépő elviselhető volt, és a legnagyobb mongol pénz itt is 20 ezer, csak a magyarral ellentétben ez durván 2500 forintot ér, így az ember kicsit nyugodtabb szívvel pakolja az ölében vagy az asztalon táncoló lányok bugyijába, ami ezúttal egyben a teljes öltözéket is jelenti. A dolog akkor válik még izgalmasabbá, amikor három lánnyal vágódunk le az egyik rúddal szemben, ők pakolják a pénzt, és még nálam is jobban élvezik az egészet. A mongol nőket illetően egyébként itt is volt kissé vastagabb, nagy mellű, de abban egyetértettünk, hogy a vékonyak a jók, ráadásul az amerikai filmekkel ellentétben, itt nem érvényes a mindent a szemnek szabály.


A szombat este is az előzőhöz hasonlóan alakult, mert ezúttal is Juliával voltam, illetve a lengyel lányokkal egy karaoke buliban.


Asiával a vasútállomáson, végre megvettük a pekingi jegyeket.
In the train station with Asia, finally we bouth the tickets to
Beijing.
Vasárnap este Katáékhoz mentünk gulyáslevest enni, ahol egy mongol lány is velünk volt, aztán a hétvégi bulik végeztével megvettük Asiával a pekingi vonatjegyeket. A hét Kína tervezésével folytatódott, szóval Peking és Shanghai után, az utóbbitól durván 150 km-re lévő Hangzhou városában is van már szállásom, ha minden igaz. Még két helyre kell szállást találnom, amik kisebb városok, de remélhetőleg találok majd ott is valakit. Már amennyiben lesz időm minderre. Kezdem sajnálni, hogy hagytam magam meggyőzni, hogy csak szilveszter után induljunk. Na de mindegy, a lényeg az, hogy vonatjegy után vízumunk is lett szerdán.


Szokásos kép Juliával, Dzisngisz kán lovas szobra előtt.
Common picture with Julia in front of the equestrian
statue of Genghis Khan.
Csütörtökön lógtam a suliból, mert Juliát éppen meglátogatta két német ismerőse, és együtt elmentük Tereljbe, a nemzeti parkba, ahol a teknősös szikla van. Korábban már jártam erre, és már akkor se volt túl nagy a forgalom, de most aztán teljesen kihalt a nyáron annál népszerűbb üdülőhely. Mindezt az utazást, ezúttal -30 fokban ejtettük meg szóval túl sok időt nem töltöttünk a szabadban, inkább elmentünk egy rokonhoz ebédelni, aztán megcéloztuk Dzsingisz kán 40 méteres lovas szobrát Tsonjin Boldogban. Az öt éve épült szobor egy jövőbeli komplexum részét képezi és a világ legnagyobb lovas szobra is egyben, ami egy kilátó is egyben. Dzsingisz hasából kilépve a ló nyakán lehet végigsétálni a fején lévő kis kilátóhoz, ahonnan egyébként túl érdekes panoráma nem nyílik a pusztára. A szobor alatti épületben egész érdekes kiállítást rendeztek be különböző régészeti leletekből, de én a magam részéről nem mindig tudtam erre koncentrálni, mert a röhögőgörccsel küszködtem. Ennek az adott alapot, hogy a római ötöst következetesen Y-nal írták, aztán jött egy nő, aki elkezdett nekünk, négy fehérnek mongolul magyarázni egy térkép előtt. Nem sokkal később leesett, hogy tulajdonképpen angolul beszél, de, hogy mit, azt meg nem tudom mondani, mert egyikünk se értette, én meg még ki is mentem a teremből röhögni. Este családias hangulatú és létszámú couchsurfing meeting volt a megszokott program, aztán pénteken bementem egy tanárhoz, előadni neki valami házit mongolból, de fél óra várakozás után inkább hazamentem aludni egy órát a következő vizsga előtt. Lehetett volna akár kettő is, mert majdnem egy órát késett a tanár. Nem volt egy egyszerű nap, mert az első tanár ugyebár be se ment az egyetemre, a második meg nem volt túl segítőkész a vizsga során. Ezután nem sikerült találkoznom egy mongol barátommal se, akit utoljára hétfőn láttam, és a héten többször nem is fogom, bármennyire is szerettem volna. Elmentem viszont helyette a bevándorlásiba újabb hülyék közé, az utolsó papírért. Asia délelőtt öt dollárt fizetett a kilépő vízumért (diákoknak ingyenes a mongol vízum, csak éppen kilépéshez kell egyet venni, nem túl olcsón…), amiért én néhány órával később durván 35-öt adtam, de ez nem az első ilyen eset, így nincs min meglepődni.

A nap befejezése szerencsére jobb volt, mert ugyan kivétel nélkül mindenki beteg, beleértve engem is, de végül elmentünk az indiai étterembe vacsorázni, ahol Asia hívott, hogy menjünk át hozzá. Az este természetesen ivós játékba torkollott, számomra aránylag józanul, de miután a házigazdák vezetésével mindenki kidőlt, és elvonult aludni, én még reggel hatig beszélgettem valakivel, ami után szintén nincs miért csodálkozni azon, hogy délben a kanapén ébredtünk fel, a nappaliba.
Este szintén Asiához mentem, mert itt búcsúztunk el Juliától aki sajnos holnap kora reggel visszrepül Berlinbe. Asia, aki egyébként tud mongolul pizzát rendelt, mongolul, amit nem volt egyszerű kivitelezni, de végül megérkezett. Megkaptuk a számlát is, a következő instrukciókkal a futárnak: angol, mongolul nem beszél. Add oda a kaját, mutasd meg a számlát és kérd el a pénzt.

 --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Christmas trees were under construction when I wrote about them in the last post have a brilliant appearance now. In additional even in the bars waitresses serves in blue Santa Claus costume sometimes. With this statement I’ve actually exhausted all of the topics I can be sure because everything is mixed in my mind so much or just simply forgot them.

However there is one thing I cannot forget. On Friday I’ve gotten home quite early from Julia’s because there was no internet so we couldn’t watch any trash shark movie. So it was just on time to arrive at the striptease bar around 11pm. The entry fee was ok and the biggest Mongolian currency is 20,000 MNT what means 11-12 USD so you can put it into the tanga of the dancers who dance on the table or in your lap, without any hesitation especially because the biggest Hungarian note (20,000 HUF as well) would be 89 USD unlike the Mongolian one… Things become more interesting when you sit in front of one of the poles with three girls and they put the money and enjoy even more than me. In terms of Mongolian women there were some stout ones but all of us could agree that the slim ones are the best ones, and the top of these unlike in American movies it’s not only for your eyes.
 
The Saturday evening was similar to the previous one because I went to Julia’s again and to a karaoke party with the Polish girls.
A vonatjegy megvétele után a kínai vízumot isátvehettük.
After the train ticket we got the Chinese visa, too.
Sunday evening we went to Kata’s to eat some delicious Hungarian gulyás soup where a Mongolian girls came as well and after the party weekend we went to buy the train ticket to Beijing with Asia. Last week I continued to plan China so after Beijing and Shanghai I also have a host from couchsurfing in Hangzhou what situated about 150 km from Shanghai. I need to find someone at two other places what are smaller ones but hopefully I’ll be able to do it. I mean in case I’ll have time for all of these… It’s a pity that we can’t go before New Year. Anyway, we have ticket and on Wednesday we collected our visas, too.

On Thursday I absented from the school because Julia was visited by two German friends of her so we went to Terelj what is the national park with the turtle rock together. I visited it earlier when almost nobody was there but now it was absolutely abandoned however in summer it’s a pretty crowded place thanks for its popularity. As the temperature was -30 ⁰C we didn’t spend so much time openair, rather went to have lunch to a relative’s place then visited the 40 m tall equestrian statue ofGenghis Khan in Tsonjin Boldog. The statue has built five years ago and a part of the future complex what will surrounds the statue what is the tallest equestrian statue in the world and has a lookout, too. If you leave the stomach of Genghis you can walk along on the neck of the horse and look around on the head of it but the view is not so interesting because there is nothing there except pasture. In the building under the statue there is a quite interesting exhibition with different archaeological finds but I personally couldn’t concentrate on this because I was absolutely unable to don’t laugh. First of all every roman V was Y then a woman arrived and started to speak in Mongolian for four white people next to a map… A little later we realized she speaks in English but I’ve no idea about what especially because I had to leave the room because I didn’t want to be too jerk and laugh at her loudly. In the evening as usually we went to the couchsurfing meeting what was very familiar because not so many people usually come anymore thanks for the winter.

On Friday I went to the school to talk to a teacher about a homework but after half an hour I returned home to sleep an hour before the next exam because the teacher didn’t arrived. Well this one hour could have been two because the other teacher late almost one hour for the exam. As the first teacher didn’t even come and the second one wasn’t so helpful during the exam it wasn’t an easy day, in addition I couldn’t meet with a Mongolian friend although I really wanted it. So I went to the immigration office to get an exit-entry visa. Asia paid 5 USD for it (the student visa is for free but I need to buy an exit visa what is not so cheap) in the morning but I needed to pay about 35 USD for the same. It can happen in Mongolia, not so surprising.

The end of the day was much better. Although everyone is sick a little bit we finally went to the Indian restaurant where I was called by Asia who invited us to her flat. After we went over started to play drinking game but this time I wasn’t so drunk unlike in Belgium last time. Asia and her flatmate were the first ones who went to sleep so I talked with someone till 6am and woke up on the couch in the living room at noon.

In the evening I went to Asia’s again for a change because we said goodbye to Julia there who flies home next morning. By the way Asia who can speak in Mongolian ordered a pizza what wasn’t easy but finally we got it. With a receipt with some instructions for the pizza boy: English, can’t speak in Mongolian. Give the food show the receipt and take the money.
 




Dzsingisz kán lovas szobra,
Tsonjin Boldog
Equestrian statue of Genghis Khan
Tsonjin Boldog


Dzsingisz kán lovas szobra,
Tsonjin Boldog
Equestrian statue of Genghis Khan
Tsonjin Boldog

Dzsingisz kán lovas szobra,
Tsonjin Boldog
Equestrian statue of Genghis Khan
Tsonjin Boldog

Lovas szobrok, Dzsingisz kán lovas szobra előtt,
Tsonjin Boldog
Other statues in fornt of the equestrian statue of Genghis Khan
Tsonjin Boldog

Ulánbátori alkonyat
Twilight in Ulaanbaatar


Pizzarendelés számlája:
angolul beszélő, mongolul nem tudó.
Add oda a kaját, és kérd el a pénzt.
Receipt from the pizza what Asia ordered:
 English, can’t speak in Mongolian. Give the food
show the receipt and take the money.
 

2013. augusztus 30., péntek

Mongóliai ösztöndíj - első napok / Mongolian scholarship - first days

Hogyan jussunk el ösztöndíjas hallgatóként Mongóliába, és hogyan éljük túl az első ázsiai napokat? Sikerült minden rosszat és jót átélnem a nomádok e távoli országában, és elmondhatom: hátizsákos turistaként, vagy máshogy, de gyertek Mongóliába! A következő fél év bejegyzései tehát mostantól az ulánbátori kalanddal fogják kitölteni a blogot.

 

A külföldi diákok kollégiuma, Ulánbátor. / The foreign students' dormitory, Ulaanbaatar.
A külföldi diákok kollégiuma, Ulánbátor.
The foreign students' dormitory, Ulaanbaatar.
Miután a genti Erasmust követően elnyertem egy újabb ösztöndíjat, büszkén jelenthetem, hogy Mongóliából írok.
Tegnap reggel érkeztem meg, ami a hat órás eltolódás révén Magyarországon még ejszaka volt. Az idő itt 6 órával jár később, de ez mit sem változtat azon, hogy január 30-án érek majd vissza Budapestre.

Az ösztöndíj részeként nem túlságosan elsietve küldött 220 ezer forintos utazási támogatás pont fedezte a Turkish Airlines járatát, ami tényleg elég színvonalas volt. Persze lehet, hogy csak a fapadosokon nem szoktam hozzá az üléstámlába épített monitorhoz, és a füstölt lazachoz... A kedvem tökéletes volt ezek mellé... Tökéletesen pocsék. Még mielőtt elkezdenétek örülni. :D
Így sikerült viszont, a luxust kihasználva, rögtön whiskeyt rendelnem a kaja mellé, amitől rövidesen el is kezdett forogni a repülőgép, bár gyanús, hogy ezt rajtam kívül senki sem vette észre, mert meglepően nyugalomban üldögéltek tovább a helyükön, amennyiben a folytonos ficánkolás és gyereksírás az alap nyugalomnak tekinthető.


...és környezete. / ...and it's neighbourhood.
...és környezete. / ...and it's neighbourhood.
Mindkét gép késett, így kevesebb időm volt megnézni az egyébként hihetetlenül színes isztambuli tranzitot, de Ulánbátorban nem hagyott ott az értem elküldött táblás srác, aki valami angol szakos hallgató az egyetemen. A remek minőségű földúton egyből meg is céloztuk a bevándorlásit, ahol már egy kisebb csapat koreai lány várt ránk. Némi vacakolással sikerült elintézni mindent, és az angolul erősen mérsékelten beszélő koreaiakkal is összeismerkedni, alapvetően mongolul, annak ellenére, hogy ebből sem tudtak sokkal többet. Amúgy a koreai aranyos, de kicsit félős fajta, akinek még egy fél fuck sem jön ki a száján, és még akkor sem közli, hogy shit, ha már fél órája aszalódunk a dugóban. Mindezt pulcsiban, mert náluk otthon meleg van. Mi lesz ezekkel télen...? A közlekedés egyébként ázsiai, járda van, de az úttesthez hasonlóan nincs csatornázva, így hatalmas tavak állnak rajta mindenhol, ami az aszfaltra kényszeríti a gyalogságot, de ezt már láthatóan mindenki megszokta, és rutinból kerülik az embereket, ahogyan az sem meglepő, hogy a jelzőlámpa nem számít. Akár le is szerelhetnék, akkor megyek, mikor épp nem jön autó, ha kell 1-1 sávval előrébb.

Az ügyintézést követően ma voltunk egy koreai étteremben, ami nem drágább, mint egy magyarországi lenne. Az árak úgy általában itt kicsit a magyar alatt vannak. A mongol ösztöndíjamból durván napi 2000 forintra jön ki a büdzsé, ami remélhetőleg elég lesz. Szeretnék úszni járni, vagy valahová, mert sok sportolási lehetőség nincsen, és nem utolsó sorban meleg víz se. A buddhista kolostor mellé épült koli keleti kényelmet nyújt: kis szoba, kissé lepukkant, és 11-kor zár. Hogy fogok így elmenni? Gentben megszoktam a reggelig tartó bulikat, de ott nem -40 fok volt az éjszaka, amiben viszonylag kellemetlen lenne az ajtó előtt éjszakázni.
 
Zöldséget árulnak az ulánbátori kollégium szomszédságában. / Vegetable is sold next to the dormitory in Ulaanbaatar.
Zöldséget árulnak az ulánbátori kollégium
szomszédságában. /
Vegetable is sold next to the dormitory
in Ulaanbaatar.
A koli felszereltsége egyébként szintén nem az igaz, legyen szó akár egy mezei villanykörtéről, vagy bármilyen egyéb, banális dologról, mint pl. a szemetes. Így történt, ogy a kaja után hamarosan a piacon kötöttünk ki, tányért, és lábost venni. Serpenyőt hoztam, az befért a zsákomba, és a nyelét is csak 3 felé törték el a repülőn. Még jó, hogy a fényképező a kézipoggyászban volt. Így legalább lesz alkalmuk a mongoloknak ellopni, erről ugyanis híres a város. Bár hozzá kell tegyem, eddig még mindig mindenki segítőkész volt. Van helyi számom, és a telefonomat is 10 perc alatt függetlenítették, pedig otthon ez napokba telt volna. Egy ürge végigkísért mindenhol, a telefonnal, az egyik szolgáltató üzletéből. Otthonra olcsóbban küldök sms-t, mint Magyarországon, belföldön, csak éppen a jelek szerint nem mindig megy át.

Ma este átmegyünk Katáékhoz, akit már Pesten megismertem, a mongol férjével egyetemben, aztán hétvégére vidéki út a program. Hétfőn be kell menni a suliba, mert elvben már kezdődni fog a tanítás. Remélem nem sok óránk lesz majd, és nem is túl korán.
Szóval egyenlőre minden jó, még a kedvem is a repülés után, remélem ez a suli és a tél mellett is így fog majd maradni.
 
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

As I successfully earned another scholarship, after the Erasmus in Gent, I'm writing from Mongolia, Ulaanbaatar.
I've arrived yesterday morning which was still night in Hungary due to the different time zones. It means plus 6 hours, added to Central European Time, but in spite of it I'll get home on 30th January 2014.
 
I got 220.000 HUF (about 735€) for travelling what wasn't transferred so quickly by the state, but it was just enough to buy a ticket for the Turkish Airlines flight what was really great quality.
Or perhaps I just got to use low cost airlines, and this why the monitor in front of me, and smoked salmon were surprise for me. So my mood was perfect this way. Perfectly shity... So don't start to be happy yet.
Because of these and the luxury I ordered a whiskey without any hesitation so the plane started to rotate soon, but probably I was the only one who realized it, as the others were so quiet if I can say quiet to a crying baby, or an always moving Turkish guy, who was more fatty than a pig on the top of these.

Both of the two flight were delayed so I hadn't so much time to look around at the very colorful Ataturk Airport in Istanbul, but fortunately the guy who was send to wait for me in Ulaanbaatar didn't leave without me.
We got in the minivan and went on a perfect dust road to the Immigration Office next to the airport, where a smaller group of Korean girls were waiting for us.
After some problem, that is daily in Mongolia I got to know the girls what wasn't easy. They can speak in English just a little, and it's also true in connection with Mongolian, too.
By the way the Korean is a "species" what is a bit shy and never say fuck or shit don't even when we are sweating at the middle of the biggest traffic jam of Mongolia for half an hour.
In addition they were wearied sweater because it's hot in Korea. I don't know what they will do in winter...
The traffic is Asian... Although there is pavement but there is no canal, so enormous puddles are everywhere on it. So people need to walk on the road itself what can't cause any problem as drivers are got to used it.
Seat belt is also decoration only like the traffic light and the police in the middle of the bigger junctions.
It could be even unfixed, I go across the road when nothing comes, sometime just one lane.
Today we went to eat to a Korean restaurant close to the dormitory where the prices weren't higher than in Hungary. Prices here are similar to the Hungarian ones so I have about 2000HUF (7€) per day. I hope it will be enough.
I'd like to swim at least once a week because I really need some sport, and there is no warm water in the dormitory. So this way I could even take a shower.
The dormitory is situated next to a Buddhist monastery and not as good as in Gent was. Small room (double room of course), old desk, and it close at 11pm.
How can I go out this way? In Gent I liked parties so much, but unlike Mongolia, there was not -40°C when it's not so pleasure to spend the night in front of the door.
The dormitory has nothing. There is no trash or a simple bulb. Due to it we went to the market to buy some plates and a pot. I have got a pan on me what's grip was broken only into 3 pieces at the airport in my backpack.
It's good that my camera was in my hand luggage. This way Mongolian has chance to steal it, as the market is famous for it however I need to take the note until now everything was quite good and everyone was so helpful.
I've local phone number and my cellphone was unblocked within 10 minutes. At home it would have been more days... A man from Mobicom led on me to do it, and even to change money.
I have mobile internet now and I can send text to Hungary cheaper than within Hungary by a Hungarian service... The only problem that sometime it doesn’t reach Hungary... :D
 
This evening we'll go to Kata who live here with her Mongolian husband and whom I've already got to know in Budapest.
We are going to go to the country side for the weekend and I'll going to go to the university on Monday. I hope I won't need to follow too many classes, and won't need to get up too early.
So everything is good now, even my mood after the flight. I hope it will be at least the same during the winter and studying.