Mozaik

A repülőgépmérnök

 

Lassan megszokom, hogy random emberek szólítanak le az utcán azzal, hogy honnan jöttem, ki vagyok, stb. Ha kattantnak néz ki az ürge, akkor nem mindig foglalkozok vele, néha jobb továbbállni, de ezúttal kultúrált, európai kinézetű bácsi szólított meg, kifejezetten jól érthető mongol kiejtéssel.

A legelső körben örömmel konstatáltam, hogy tudok mongolul beszélgetni, ha nem is túl változaztosan. A második meglepetést az okozta, hogy kiderült róla, hogy van egy magyar barátja, mert 5 évig Ukrajnában tanult repülőmérnöknek. Aztán arra is rájöttem, hogy még németül is ki tudok nyögni 1-2 szót, mivel erre váltottunk át, mikor az is kiderült róla, hogy volt Berlinben, és valamennyire tud németül, de azért a magyar csókolom se maradt ki a szótárából.

 

 

Klasszikus mongol

 

Nem, szerencsére ilyen óránk nincsen, de a mongolok úgy látszik imádnak fölösleges dolgokat tanítani. Már a könyv legelején is tökéletesen használhatatlan szavak vannak, mint például az arga, ami a szótáram szerint ritkán fonott, háti vesszőkosár, vagy puttony. Valahogy ez errefelé népbetegség, de a másik oldalról már tudom azt is, hogy mi az a feketemunkás, és az illegális bevándorlás: fekete ember, és feketézés. Állítólag Koreában sok van.

 

 

Szobatárs

 

Belső-mongol srác, tud kínaiul, és mongolul, na meg egy kicsit angolul. Néha a távol-keletieknek mindenre telik, és elég jól berendezett szobákban laknak, ő is kicsit hasonló, így ha valamit lusta elmagyarázni, csak beírja az iPhoneba a teljes kínai mondatot, és az orrom alá tolja. Én erre néha értetlenkedő fejet vágok, vagy elkezdek hangosan röhögni, mert az eseteknek mintegy negyedében, teljesen agyament hülyeségeket fordít a telefon.

Múlt héten vett egy router, mert elég rossz a net. Fél órát magyaráztam neki, hogy kellene egy hely ahová be lehet dugni, mert ettől még önmagában nem lesz net, se lassú, se gyors. A végén Fidával, az afgán sráccal kooperálva magyaráztuk el neki, egy másik szobában mutogatva a netet, és hogy minimum egy kábel is kéne a kütyüjéhez. Ma egyébként be lett szerelve a doboz, így egy kicsit jobb a net. Amúgy jófej és segítőkész a srác, csak néha szeret szerencsétlenkedni.

 

 

Szomszéd

 

Tegnap este majdnem elejtettem a tányért, mikor a szomszéd szobából kirobbant a mellettünk lakó lány. Napok óta keresett, kopogott az ajtón, de most végre elkapott. Beslő-mongol lány, és angolt szeretne tőlem tanulni, szóval megbeszéltük, hogy majd tanítom, ő pedig talán tanít engem kínaiul, ami nagyon jó lenne, mert máshol erre nincs lehetőség. Az egyetemen nem engedik, a nyelviskola pedig megfizethetetlen. Mindezt megbeszéltük mongolul, még a végén tényleg viszem vele valamire.

Ma egyébként sikerült beszélnem vele, hogy mégis mikor akarja az angolt, de kicsit meglepődött, h tényleg benne vagyok a dologban, és nem tudta kitalálni, hogy mikor, majd sms-ezzünk. A mongolok szeretnek szerencsétlenkedni...

 

 

A szoba

 

A folyosóról kis előszoba nyílik, onnan pedig a fürdő, és két darab, két személyes szoba. A fürdőt így négyen használjuk, de csak a wc van benne, mert a zuhanyt leszerelték, így marad a folyosón lévő. Mostanában többnyire meleg víz is van benne. A szoba kisebb, mint a belgiumi volt, és nincs egy derékszögű pontja se. Az egész középre lejt, szerintem a koliban régen kecskéket boncoltak élve, és az agyuk folyt le középen. Fűtés még nincs, pedig kint éjjelente bőven fagy, hétvégén megjött az első hó is. A berendezés arányleg szegényes, és messze nem egységes a szobákban. Van egy jó de kicsi, zárható fémszekrény, egy nagyobb, szétrohadt polcos szekrény, és egy még jobban szétrohadt íróasztal, szakadt székkel. Na meg az emeleteságy, olyan matraccal, amiben jó arasznyi csíkokba van tömve az anyag. A kettő között levarrva, ott nincs semmi, szóval meg kell találni a helyet, ahol aludni lehet a hullámok között, mert nem egyszerű. Hűtő szintén négy emberre van az előszobában, a szobatársam a cuccait a mélyhűtő részében tárolja, egyszer majd csak rájön, miért mindig kőkemény a kaja.

 

 

Kis mongol hülyeséggyűjtemény I.

 

Jó ötlet, rosszul megvalósítva: a konnektor.
Az ötlet nyilván az volt, hogy itt a világ minden tájáról behozott elektronikus kütyüt be lehessen dugni a falba, ami önmagában jó elgondolás, csak egy dupla, teljesen torz műanyag valamit szült. A konnektorba valóban bármi belemegy, csak azzal a lendülettel ki is esik belőle, mert akkora nagy a lyuk. Sokáig kell játszani tehát a dugókkal, és ha tölt a telefon, akkor még csak lehelni sem szabad.
 

Az alsó ágy az enyém, az asztal és a színes izé nem.

A szekrényeket közösen használjuk, a bal oldali az én asztalom

Az íróasztolomat csak a szentlélek tartja, az egyik ajtó már kiesett, és a fiók is mindjárt ki fog.