Az ég a városon kívül tele van ezzel a madárral, számos varjú és szarka mellett, így a Bumbugur piacon beszerzett néhány állatalkatrésszel és nem kevés fotós cuccal felszerelkezve elindultam délre a már ismert Zaisan fele. Már rutinosan néztem a hetes és negyvenhármas buszt dél felé, de ha valakit érdekel az ulánbátori tömegközlekedés, akkor íme egy kis segítség:
UB buszok. Az arany Buddha szobron és az emlékművön túl találtam egy jó nagy hegyet, arra másztam fel röpke egy óra alatt, és a madarak előtt még jól körbefotóztam a tetején lévő három obót, és a szmogot a város felett, mely jól megfigyelhetően kissé a szél irányának megfelelően eltolódva lógott az épületek felett. Hatalmas, barnásszürke felhő, a kék ég alatt. Na ezt szívom én nap, mint nap, bár egyenlőre még nem vészes a dolog. Alkalmas hely kerersése, áldozat bemutatás, és kényelmesen elhelyezkedés után fél órát kellett várnom, mire a második varjú végre nem repült tovább, hanem nagy kört leírva leszállt a húsra. Ezután már nagyon sok követte az első, korai madarat, de a három birkaszívből - vagy mi a fene volt az - kettőt fogtak és elvittek. Legközelebb fel fogom vágni, vagy minimum leszögelem... A harmadikra egy szarka csapott le, akinek volt annyi jóérzése, hogy ott kezdte el enni, nem pedig ellopta, de hamarosan ennek is vége szakadt, mivel a varjak voltak többen, és ők voltak az erősebbek is. Jó kép nem igazán született, és sast se láttam, de ez is érdekes volt, és tanulságos is egyben. Remélem hamar lesz időm visszatérni, és újra próbálkozni. Erre egyébként minden esély megvan, mert az idő szép, és a tanárok is kitartóan betegek, ezért a második óra megint elmaradt. Mellesleg itt az ázsiaiak közül sokan hordanak maszkot, ha betegek, én pedig nem győzöm vigyorogva közölni velük, hogy mennyire tetszik a mosolyuk. Ilyenkor tényleg elmosolyodnak a sebészmaszk alatt.
 |
| Shargamor't-nál figyelő takintet |
Kicsit összefolynak a napok, de asszem pénteken volt, vagy talán csütörtökön, hogy éppen félig éhen halva nyomtam a fejembe a pár nappal korábbról felmelegített csirkelevest, mikor hívott Kriszta, hogy nem érek-e rá, mert éppen az egyetemre megy. Szóval legyűrtem a szárnyast, és megcéloztam az egyetemet, ahonnét nemsokára, némi buszos dugónézést követően kikötöttünk egy jurtanegyedben. Tipikus régi rész, ahol nincs víz, de jelképes összegért egy-egy benzinkútnak tűnő háznál lehet vizet venni, és van mosdó is, meg a vidékről már ismert meleg vizes zuhanyzó. Szóval lehet, hogy kevébé kényelmes a dolog, de meg lehet oldani mindent, és otthon is volt hasonló, nem is olyan régen. A jurták mellé egyébként sok ház épült fel, kék, piros, és zöld tetővel, a telkeket pedig deszka kerítés veszi körül. Állítólag a várost körülölelő (a városban már nem, de máshol bárhol le lehet táborozni, jurtázni, sátrazni. Hátizsákosok előre!) jurtanegyedek a piachoz hasonlóan nem túl biztonságosak, de engem még semmilyen rossz tapasztalat nem ért. A többiek mesélték, hogy néhányszor megpróbálták kihalászni a táskájuk tartalmát a piacon, de eddig még mindig sikertelenül. Vigyázni kell, és akkor nem lesz baj, szerintem ez sem rosszabb, mint egy pesti kínai piac. Este Katához mentünk át, majd péntek este megérkezett Anna és Viki is a koliba, akik a Góbi sivatagban voltak a héten.
Péntek este egyébként a szokásosnak megfelelően beindult a piálás, és az újabb hét túlélésének megünneplése, ahol teljesen józan én sem voltam, de rajtam kívül még jópár kolléga itta magát tökéletesen csillámpónivá.
 |
| Shargamor't, Ulánbátor: sztúpák |
Szombaton délre sikerült kikecmeregnem az ágyból, és ismét örömmel konstatálni, hogy akármennyit is iszok, nem leszek tőle másnapos. Tíz perccel később, beállítottak Vikiék, hogy menjünk kajálni, és vásárolni. Ebből az lett, hogy elmentünk a koli melletti kis étterembe, aztán a szomszéd kolostorba, mert Kata hívott, hogy Ganbolddal mennek egy
100 Thousand Poets for Change nevet viselő irodalmi felolvasásra, és gyorsan csatlakozzunk mi is, mert mindjárt vége van az egésznek.
Ganbold egyébként magyar irodalommal foglalkozik, és van is egy könyve, amiben magyar versek vannak mongolra fordítva. Ebből olvasott most fel mongolul, majd mi hárman magyarul.
Vasárnap szintén Katával és Krisztával voltunk, méghozzá a címben említett Shargamor't nevű helyen, a város északi peremén, ahol sok régi, és újabb nyaraló van, amik néha Dobogókőre emlékeztettek. Ide valami XO jelzésű sárga busz vitt ki, 500 tugrikos, filléres áron, a "7 boodal" (7 megálló) érintésével, ami elég jó tájékozódási, és fontosabb közlekedési csomópont is egyben. A japán katonai temetőt távolról megcsdálva érkeztünk meg a hangulatos kis völgybe, ahol az utolsó mongol uralkodó
Bogd Khan, (akinek korábban a palotájából kialakított múzeumáról már írtam) feleségének voltak kedvenc sárga lovai. Innen a hely neve is. A hegyoldalon fehér sztúpák, fallal összekötött gyűrűjében (jellemzően ez van a kolostorok körül, 108 sztúpával) áll az épülő kolostor, és néhány sztúpa, két kőoroszlánnal megtámogatva. Mindez egy gyönyörű szép, és nem elhanyagolható módon lombhullató fenyőerdő közepén. A fák puha tűlevele arany színű a napsütésben, és a föld is hasonlóan pompázik alattuk, a falevelek pedig olyan sűrűn hullanak a szélben mint télen a nagy pelyhekben szakadó hó, csak itt nem kellett kabát sem.
 |
| Shargamor't, Ulánbátor: nyaralók |
Este Katáékhoz mentünk át, ahol pörkölt volt a menü. Nem véletlen, hogy aki ide kijön, annak ő lesz a pótanyukája. Bő négy órán keresztül voltunk náluk, és idő közben Ganbold is befutott. A koliba végül pont zárás előtt estünk haza, és fogtunk neki a másnapi leckének, illetve én a blog írásnak.
A hétre éjszakai fényképezés van betervezve, majd a hétvégére Terelj felkeresése, de gyűjtöm az anyagot egyéb, Mongóliáról és az ulánbátori hétköznapokról szóló bejegyzéshez is.
 |
| Shargamor't, Ulánbátor: sztúpák a falon belül |
 |
| Shargamor't, Ulánbátor: kilátás a hegytetőről |
 |
| Shargamor't, Ulánbátor: dobogókői látvány, sárguló fenyőkkel |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése