Pekingi punk rock és az Illatos Hegy

 

Impozáns épület a pekingi Illatos Hegy lábánál.

Újabb pekingi nap. Reggel kijelentkeztem a hostelből, mert egy román lányhoz jöttem lakni.

Az Illatos Hegy volt a mai célpont, de előtte még enni kellett. Nem volt semmi jobb, így bementem egy mekibe, ahol kicsit csípős, kínaias krumplit és hamburgert ettem. Nem olyat, mint otthon lehetne.

A park nem volt túl jól kitáblázva, de végül odatláltam, és különböző pagodák és más épületek között felmásztam a csúcsra, ahol régen füstölők égtek. Innen a név. Minden fa tele volt aggatva arasznyi hoszú, lapos piros fából készült lapokkal. Ezeken alkoholos filccel valami írás, talán kívánságok, vagy szerelmes üzenet. Nem sikerült megfejtenem, pedig kérdeztem, hogy mi az. Mindenesetre nagyon szép volt az ellenfényben.
 

Turista nem volt sok, így a libegő sem üzemelt, de annál jobb volt így. Látszik a holtszezon, de talán ezért is van, hogy ide is csak 5 yuant kellett fizetnem. Alattam, kicsit távolabb, néhány km-re terült el a város, kívul alacsonyabb, majd a központ felé magasabb, fehér épületekkel. Pekinget hegyek veszik körül, és ezért az általa elfoglalt medencében megragad a füst, ami felülről jól látható szomgfelhőt alkot. A hegyek között, egy csúcsra épült pagoda hátterében néhány füstöt okádó gyárkéményt is láttam, de ez is érdeks képet festett a szikrázó napsütésben.

Mikor visszaértem a városba éppen csak felszedtem a hostelben a csomagmegőrzőben hagyott táskámat, és jöttem találkozni az új szállásadómmal. Korombeli román lány, lila hajjal, és kicsit alternatív stílussal. Egyedül mentem kajálni, de utána együtt mentünk bulizni egy rövidebbet.

Nem gondoltam volna, hogy látni fogok ilyet, de ismét egy bizonyíték, hogy miért jó a couchsurfing. Először egy punk rock bárban kötöttünk ki, ahol kis kínai bandák játszottak élőzenét, aztán továbbmentünk az éjszakára teljesen kihalt hutongokban, míg az egyik sikátorban betértünk egy udvarra. A semmi közepén voltunk, de a kis belső udvaron szólt a zene, és a mellette lévő klubból meleg fény szűrődött ki. Ennek is volt egy sajátos hangulata.
 

Továbbra is élvezem a várost, és próbálok kevésbé turista lenni, még akkor is, ha az út hátralévő részén már nem hagyom el Pekinget. Sok új dolgot lehet látni és tapasztalni a couchsurfing révén is, ahogy történt az ma is.

Holnapra nincs tervem, talán Nemzeti Múzeum, talán nyári palota. Meglátjuk még mi lesz.




Kirándulás közben megpihenő kínaiak a pekingi Illatos Hegyen.



Pekingi Illatos Hegy.

 

Kilátás Pekingire az Illatos Hegy csúcsáról.

 

Hegyvidéki panoráma a pekingi Illatos Hegy egyik tavacskájánál.

Meredek lépcsősor vezet fel a pekingi Illatos Hegyre.

 

Shargamor't, mongol sasok, és egy újabb Ulánbátori hétvége



Csalódottan távozó szarka, a Zaisan melletti madárfotózáson

Ha jól emlékszem, már írtam itt a mongol sasokról, amikből tényleg elég sok van, és igen kedvelt állatok a farkas mellett, hogy a medvékről és a rőtes szarvasünőről ne is beszéljünk, melyekből utóbbi például Dzsingisz egyik őse, a mongolok totemállata. A sas nevét viseli egy mongol tv csatorna, vadásznak vele, és az Ulánbátortól nem messze lévő Terelj Nemzeti Parkban is híresen sok van belőlük. Erről most nem írok többet, mivel jövő hétvégén oda készülünk, tehát ez a rész folyt. köv., mivel akkor fogok tudni róla rendesen mesélni.

Az ég a városon kívül tele van ezzel a madárral, számos varjú és szarka mellett, így a Bumbugur piacon beszerzett néhány állatalkatrésszel és nem kevés fotós cuccal felszerelkezve elindultam délre a már ismert Zaisan fele. Már rutinosan néztem a hetes és negyvenhármas buszt dél felé, de ha valakit érdekel az ulánbátori tömegközlekedés, akkor íme egy kis segítség: UB buszok. Az arany Buddha szobron és az emlékművön túl találtam egy jó nagy hegyet, arra másztam fel röpke egy óra alatt, és a madarak előtt még jól körbefotóztam a tetején lévő három obót, és a szmogot a város felett, mely jól megfigyelhetően kissé a szél irányának megfelelően eltolódva lógott az épületek felett. Hatalmas, barnásszürke felhő, a kék ég alatt. Na ezt szívom én nap, mint nap, bár egyenlőre még nem vészes a dolog. Alkalmas hely kerersése, áldozat bemutatás, és kényelmesen elhelyezkedés után fél órát kellett várnom, mire a második varjú végre nem repült tovább, hanem nagy kört leírva leszállt a húsra. Ezután már nagyon sok követte az első, korai madarat, de a három birkaszívből - vagy mi a fene volt az - kettőt fogtak és elvittek. Legközelebb fel fogom vágni, vagy minimum leszögelem... A harmadikra egy szarka csapott le, akinek volt annyi jóérzése, hogy ott kezdte el enni, nem pedig ellopta, de hamarosan ennek is vége szakadt, mivel a varjak voltak többen, és ők voltak az erősebbek is. Jó kép nem igazán született, és sast se láttam, de ez is érdekes volt, és tanulságos is egyben. Remélem hamar lesz időm visszatérni, és újra próbálkozni. Erre egyébként minden esély megvan, mert az idő szép, és a tanárok is kitartóan betegek, ezért a második óra megint elmaradt. Mellesleg itt az ázsiaiak közül sokan hordanak maszkot, ha betegek, én pedig nem győzöm vigyorogva közölni velük, hogy mennyire tetszik a mosolyuk. Ilyenkor tényleg elmosolyodnak a sebészmaszk alatt.

Shargamor't-nál figyelő takintet

Kicsit összefolynak a napok, de asszem pénteken volt, vagy talán csütörtökön, hogy éppen félig éhen halva nyomtam a fejembe a pár nappal korábbról felmelegített csirkelevest, mikor hívott Kriszta, hogy nem érek-e rá, mert éppen az egyetemre megy. Szóval legyűrtem a szárnyast, és megcéloztam az egyetemet, ahonnét nemsokára, némi buszos dugónézést követően kikötöttünk egy jurtanegyedben. Tipikus régi rész, ahol nincs víz, de jelképes összegért egy-egy benzinkútnak tűnő háznál lehet vizet venni, és van mosdó is, meg a vidékről már ismert meleg vizes zuhanyzó. Szóval lehet, hogy kevébé kényelmes a dolog, de meg lehet oldani mindent, és otthon is volt hasonló, nem is olyan régen. A jurták mellé egyébként sok ház épült fel, kék, piros, és zöld tetővel, a telkeket pedig deszka kerítés veszi körül. Állítólag a várost körülölelő (a városban már nem, de máshol bárhol le lehet táborozni, jurtázni, sátrazni. Hátizsákosok előre!) jurtanegyedek a piachoz hasonlóan nem túl biztonságosak, de engem még semmilyen rossz tapasztalat nem ért. A többiek mesélték, hogy néhányszor megpróbálták kihalászni a táskájuk tartalmát a piacon, de eddig még mindig sikertelenül. Vigyázni kell, és akkor nem lesz baj, szerintem ez sem rosszabb, mint egy pesti kínai piac. Este Katához mentünk át, majd péntek este megérkezett Anna és Viki is a koliba, akik a Góbi sivatagban voltak a héten.
Péntek este egyébként a szokásosnak megfelelően beindult a piálás, és az újabb hét túlélésének megünneplése, ahol teljesen józan én sem voltam, de rajtam kívül még jópár kolléga itta magát tökéletesen csillámpónivá.

Shargamor't, Ulánbátor: sztúpák

Szombaton délre sikerült kikecmeregnem az ágyból, és ismét örömmel konstatálni, hogy akármennyit is iszok, nem leszek tőle másnapos. Tíz perccel később, beállítottak Vikiék, hogy menjünk kajálni, és vásárolni. Ebből az lett, hogy elmentünk a koli melletti kis étterembe, aztán a szomszéd kolostorba, mert Kata hívott, hogy Ganbolddal mennek egy 100 Thousand Poets for Change  nevet viselő irodalmi felolvasásra, és gyorsan csatlakozzunk mi is, mert mindjárt vége van az egésznek.
Ganbold egyébként magyar irodalommal foglalkozik, és van is egy könyve, amiben magyar versek vannak mongolra fordítva. Ebből olvasott most fel mongolul, majd mi hárman magyarul.

Vasárnap szintén Katával és Krisztával voltunk, méghozzá a címben említett Shargamor't nevű helyen, a város északi peremén, ahol sok régi, és újabb nyaraló van, amik néha Dobogókőre emlékeztettek. Ide valami XO jelzésű sárga busz vitt ki, 500 tugrikos, filléres áron, a "7 boodal" (7 megálló) érintésével, ami elég jó tájékozódási, és fontosabb közlekedési csomópont is egyben. A japán katonai temetőt távolról megcsdálva érkeztünk meg a hangulatos kis völgybe, ahol az utolsó mongol uralkodó Bogd Khan, (akinek korábban a palotájából kialakított múzeumáról már írtam) feleségének voltak kedvenc sárga lovai. Innen a hely neve is. A hegyoldalon fehér sztúpák, fallal összekötött gyűrűjében (jellemzően ez van a kolostorok körül, 108 sztúpával) áll az épülő kolostor, és néhány sztúpa, két kőoroszlánnal megtámogatva. Mindez egy gyönyörű szép, és nem elhanyagolható módon lombhullató fenyőerdő közepén. A fák puha tűlevele arany színű a napsütésben, és a föld is hasonlóan pompázik alattuk, a falevelek pedig olyan sűrűn hullanak a szélben mint télen a nagy pelyhekben szakadó hó, csak itt nem kellett kabát sem.


Shargamor't, Ulánbátor: nyaralók

Este Katáékhoz mentünk át, ahol pörkölt volt a menü. Nem véletlen, hogy aki ide kijön, annak ő lesz a pótanyukája. Bő négy órán keresztül voltunk náluk, és idő közben Ganbold is befutott. A koliba végül pont zárás előtt estünk haza, és fogtunk neki a másnapi leckének, illetve én a blog írásnak.

A hétre éjszakai fényképezés van betervezve, majd a hétvégére Terelj felkeresése, de gyűjtöm az anyagot egyéb, Mongóliáról és az ulánbátori hétköznapokról szóló bejegyzéshez is.




Shargamor't, Ulánbátor: sztúpák a falon belül



Shargamor't, Ulánbátor: kilátás a hegytetőről



Shargamor't, Ulánbátor: dobogókői látvány, sárguló fenyőkkel