Ázsiai hétköznapok, II. rész

Mióta utoljára írtam, olyan sok érdekes nem történt, lévén hétköznapokról beszélünk, azonban az előző bejegyzés után kijelenthetem, itt a hétköznapok sem telnek unalmasan, bár a világrengető dolgok, vagy a vidéki kiruccanások némileg ritkábbak.

 

Ami említésre méltó, hogy kitoloncolni még ugyan nem akarnak az országból, de kezdem egyre jobban rühellni az egyes törvényeket. Korábban már említettem a Gentben megszokot igen jó - és masszív alkoholszagú - éjszakai élet hiányát. Ez még mindig így van, de couchsurfingen írtam két korombeli mongol srácnak, hogy nincs-e kedvük kicsit kimozdulni velem,  és mostt úgy néz ki, hogy összejön a dolog, mert a koliban sok jó barátom még nincsen, ami részben az angoltudás hiányén is alapul.

A sztori másik fele, hogy pár napja este vacsizni mentünk Katához és Ganboldhoz (a korábban már említett magyar-mongol házaspárhoz), ahol végre sikerült többet beszélni hallani Ganboldot, aki valóban keni-vágja a magyart, minden apró szólással és káromkodással egyetemben, amiből elég nagy adag ízelítőt is kaptunk, a vodkával és pálinkával egyetemben. Éjfél körül sikerült is hazaesnünk a koliba, miután egy velünk együtt vendégeskedő magyar sráccal hazataxiztunk. A taxi itt a már szintén leírt leintős módon működik, főleg, hogy hivatalos taxit nem is láttam még. Szóval újabb rekordot döntve egy elég kis kocsiba bepréselődtünk hatan, hogy aztán még mindig röhögve kezdjük püfölni a kollégium zárt ajtaját. Eredménytelenül. Végül a hosszas próbálkozást feladva felhívtunk valakit a koliban, hogy keresse már meg a portást, és nyittassa ki vele az ajtót, mert kezd hideg lenni. Még jó, hogy pont aznap adtam az ürgének egy marék cukrot. :D

 

Gentben sokat nem tudtam mozogni, de itt jó lenne ezt megtenni, amire részben a nyugati luxus (értsd lift) hiányában részben rá is leszek kényszerítve. Szóval fogtam magam és elmentem az úszodába, a neten kiszúrt útvonalon, ahol a végére tökéletesen el is tévedtem, és akiket megkérdeztem, hogy merre van a Peking sugárút, azoknak rendre fogalma sem volt róla, így visszafordultam a belváros felé. Hamarosan szembejött a suli és a kínai követtség, ahol közölték a rendőrök, hogy ez az az út, amit keresek... Így sikerüt rájönnöm, hogy teljesen jó helyen voltam, az úszodától kb. 100 méterre... Mondjuk ez utóbbit nem túl egyszerű megtalálni, mert az ócska földút itt rendes útnak számít, nem úgy, mint otthon, ahol az ember el se indulna rajta.

A következő meglepetést az 1200 forintos belépő okozta, mivel ez baromi drága, különös tekintettel arra, hogy ez a rosszabbik hely, és egyben az olcsóbb is.

Láttatok már kőkorszaki, rohadó gyárcsarnokot, ahol a tető fém szerkezete, és az azt tartó vasgerendákról mállik le a festék és a rozsda? Na kb. így kell elképzelni az úszodát is. Kicsi, talán csak 12 méteres medence, sávok sehol, kerszetbe úsznak ketten, egy pedig hosszábba. 10 percenként egy hosszt, szivacs úszógumikkal gondosan felszerelve, de profinak tűnő sapkában és szemüvegben. A kis érdeklődés (a mongolok nem sok hasznát látják az úszástudásnak, márpedig ami nem hasznos, az minek...) pozitívumnak számít, ahogy a műugró deszkák is, bár most nem próbáltam ki őket. A falon képek, egész jók, és az is le van írva, hogy az ember hogyan ugorjon a rajtkőről, illetve a deszkáról, méghozzá egész jól. (Reklám helye) mindkét sportágban kipróbáltam magam, így elég ismerős képsorok voltak ezek, lehet, hogy legközelebb ugrok is párat a deszkáról, hátha nem töröm magam teljesen össze.
A 22 fokos víz egyébként a mongolok számára nagyon hideg volt, és nekem is pont elég volt az az egy óra, amire a belépő szól. Legalább ennyi időt töltöttem a meleg zuhany alatt is, ami a forrótól még messze volt, de legalább nem jéghideg, mint itt a koliban általában. Aki nem múlt még el 18, az ugorja át a következő pár sort. Vicces, de muszáj leírnom, hogy a méret a lényeg. Amennyiben ezt azok a pasik találták ki, akiknek kicsi, akkor itt ezzel tuti mindenki egyetért, ugyanis nem tudtam nem meglátni (pedig nehéz volt :P ) a velem egyszerre öltöző 2 mongol esetében, azt ami alig látható. Majdnem kiröhögtem őket... Lehet, hogy hideg volt a víz, na de nem ennyire, ráadásul én is ugyanabban voltam egy órát. :D

Perverz bekezdés vége.

 

Fehérnek születni nem csak a fenti okok miatt előnyös, de talán jobban felvesznek angolt tanítani is.

Így történt, hogy hála Teleki Krisztának, aki egy másik koliban tengeti mongóliai napjait, sikerült eljutnom az egyetemre, ahol én is tanulok, méghozzá azért, hogy angol tanítsak ott. Nem mondom, hogy nem félek tőle, és remélem, hogy nem egy túl jó csoportba akarnának berakni, mert ciki lenne, ha a diákok jobbak lennének, mint én, de a lényeg az, hogy ma nagyon tetszettem a tanszéken, csak hát egy új törvény miatt (és ez nem az ami szerint a szórakozóhelyek éjfélkor bezárnak), tanuló vízummal nem lehet munkát vállalni. Szóval most az egyetem hívogatja a minisztériumot, hogy engedélyezzék a dolgot, aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz belőle. Utálom a törvényeket, főleg az újakat... A történethez egyébként még hozzátartozik, hogy az egyetemen sikerült megint teljesen eltévedni, mikor a tanszéket kerestem, így elő is adtam, hogy ebből a labirintusból nekem már csak a minotaurusz hiányzik. :) Remélem, hogy késébb se találkozok vele.