2013. szeptember 3., kedd

Első tanítási nap, irodalom óra

Családom és egyéb állatfajták, Röhög az egész osztály, Az ember tragédiája.
Akár ezeket a címeket is adhatnám ennek a bejegyzésnek, időnként némi korrigálással, mint például "Bőg az egész osztály". Ez az írás tehát alapvetően A költészet hatalmáról fog szólni, és aki megszámolja, hogy hány cím van benne, az egy igazgatói kézfogásban részesül.
 
Ma megvolt az első két mongol! Tanóra. Kezdem érteni, hogy korábban a többiek miért nem jártak be rájuk. Az első éves vallástudomány vizsgánál ugyan egyik sem volt rosszabb, de azért vetekszenek egy tüdőgyulladásos operaénekesnő egész estés előadásának élményével. Először is, a kezdő csoportba soroltak, bármiféle teszt nélkül, de állítólag a többi sem jobb, így valószínűleg maradok, tanulni az abc-t. Ez volt ugyanis a mai napi program... Könyörgök, negyed éves vagyok, lehet, hogy mongolból hülye, na de azért nem ennyire! És ha már a hangoknál tartunk, ezeket is szépen végigvettük, betűről betűre, hangról hangra, ide értve mind a négy féle "o", "u" magánhangzót, a kissé molett tanerő irányítása alatt, melynek olyan tehénbőgés lett az eredménye, hogy Beszterce falai ostrom nélkül dőlnének le az első tanóra felénél.

A következő megmérettetés a mosás volt, ami alapvetően kézzel történik, a következőképpen:
Végy egy szegény magyar mongolistát, egy nagy adag szennyest, és egy kisebb mosóport. Utóbbi kettőt, előbbi egy által, add hozzá a még fel nem sorolt lavorhoz, ami valójában egy nagyobb méretű fém kutyakajás tál, majd töltsd fel olyan hideg vízzel, ami még egy edzett Vadkacsa számára is komoly kihívást jelentene. A bolonyai rendszerrel párhuzamosan egyre nagyobb divat a multidiszciplináris oktatáspolitika, ami itt a gyakorlatban is megmutatkozott, mivel a víz rövidesen olyan kék lett a benne mosott farmertől, hogy gyanútlan bölcsészünk, akár festő mázolónak is beállhatott volna vele a filológia mellé, és akkor a fekete zoknikról még nem is szóltam...
Mindezt súlyosbítva, miután a delikvens ráébred, hogy a lefolyó is rossz, a csap pedig úgy fröcsköl, mint egy toronyugró víziló becsapódáskor, válogatott káromkodások tömegét folyékonyan felvonultatva, a konyhába menekül a mosogató méreteiben bízva, hogy aztán negyed órán keresztül öblíthesse az immár egységesen hófehér ruhákat. Miután ez elkészül, már csak egy feladat van hátra, a teregetés, ami nem is olyan egyszerű egy olyan szobában, ahol még egy rendes szekrény sincsen sehol, és a néha nem is olyan apró háziállatokat, még egy gyakorlott Patkánybűvölő sem tudná a falakon belül tartani. A cseppnyi költői túlzással jellemzett szobában valóban nincs több hely teregetni, mint egy születésnapi ajándékként rosszul kiválasztott, ötödik barna nyakkendőn, így ebben az időben a zoknik, és - immár szó szerint - fehérneműk úgy lógnak minden görbe, vagy kampós ingóságról, mint Ágnes asszony leple egy alapos mosást követően.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése