Itália és egyéb kalandok: Gorkhi-Terelj Nemzeti Park, és munkavállalás Mongóliában

Thaiföldi Buddhista barátainkkal, a kolostoruk meditációs
terme előtt

A hétvégi vadlónézés örömére hétfőn az utolsó pillanatban közölték velünk, hogy a következő két napon nem lesz tanítás, mert pont ugyanoda megyünk, csak ezúttal két napra, és az ár is rendkívül kedvező, 9 ezer forint… Ez négy napi költségvetésem, és amúgy se kevés, meg hát voltam is már ott, szal a többiek nagy részével egyetemben otthon m
aradtam, és kipihentem az előző napok fáradalmait.

Az egyetlen említésre méltó nap szerdán volt, amikor is elmentem munkát keresni, és egyrészt nagyon sok érdekes emberrel találkoztam, másrészt úgy néz ki, hogy munkám is van. Sok beszélgetés után elindultam haza, de útközben bementem valahová feltölteni a telefonomat. Felírták a számom, elvették a pénzt, és közölték, hogy öt percet várni kell. Várjon ott a fene, megbízok az aranyosnak látszó néniben, irány a bolt. Öt perc múlva meg is érkezett a pénz, újabb öt perc elteltével pedig a telefonos érdeklődés a nénitől, hogy ugye megkaptam, minden rendben. Útközben leszólítottam egy random csajt, akiről kiderült, hogy 17 éves, és alapvetően egyáltalán nem érdemel szót, de legalább elmondhatom magamról, hogy mongolul megszereztem egy utcán leszólított csaj számát, amit soha nem fogok felhívni. :D Másnap az egyetem, undorító kajákat felszolgáló éttermében ugyanez már kevésbé volt sikeres, egy használhatónak tűnő csajszival.

Gorkhi-Terelj Nemzeti Parkban

A következő mozgalmas nap a péntek volt, amikor a thaiföldi buddhista szerzetes barátainknál ebédeltünk. Finom thai kaja volt, aminél jobbat eddig csak a Sri Lankai étteremben ettem. Éppen tömtem magamba, amikor megszólalt a telefon, hogy mi lenne ha ma négyre elmennék tanítani. Van időm felkészülni rá? Őőő, oké, elmegyek, de felkészülni nem fogok, bocs. Kissé váratlanul ért a hívás, mivel úgy volt, hogy 24 tanóra anyagát dolgozzam ki, aztán majd meglátjuk. Szóval kaja után elrohantam a suliba, ahol egy fiatal párnak adtam magánórát, 90 percben, 2300 forintért. Az eleje kissé nehézkes volt, de aztán jobb lett, és végül azt hiszem meg voltak velem elégedve. Elvben őket továbbra is én fogom heti egyszer tanítani, de egy rendes csoportra is van esélyem. A suliból szó szerint rohanva értem el a moziba, ahol mongol horrort néztünk meg, felirat nélkül. Érdekes volt, meg is lehetett érteni a lényeget, bár máshoz nem tudnám hasonlítani.

Napfény játéka: Gorkhi-Terelj Nemzeti Park

Ha már munka, alapvetően kapcsolatokon keresztül sikerült szereznem még egy fordítói munkát, ami elég jól hangzott, meg érdekes is volt a téma, és még jól is fizetett volna a nem kevés melóért. Rá is feküdtem, hogy meglegyen még ezen a héten, de ma kitalálták, hogy akik ezt megbeszélték velem az irodában, azok félreértették a főnököt, és csak reklámozni kellett volna valamit Magyarországon... Szerintem igazából csak rájöttek, hogy mégse akarnak ezért fizetni, vagy tényleg nagyon hülyék voltak, de leginkább egyszerre mindkettő, szóval most enyhén harapós kedvemben vagyok. Túl sok órát töltöttem el ezzel ahhoz, hogy ne akarjanak fizetni egy fillért se...

Gorkhi-Terelj Nemzeti Park

Szombaton a már sokszor tervezett Tereljbe akartunk menni, de valaki nem volt egészen jól, így végül csak egy vasárnapi utazás lett a két naposra tervezett út. 1 óra körül feküdtem le aludni, hogy vasárnap reggel fél hatkor keljek, de nem sokkal később megjött, az alapvetően eltűnt szobatársam, enyhén részegen, akin fél órát röhögtem. Egyébként részegen egész jól megy neki az angol is. Végül másnap negyed hétkor el is indultunk a Gorkhi-Terelj Nemzeti Parkba, ahová másfél óra várakozás, és két óra buszozás után, Nalaikhban átszállva jutottunk el, de megérte. Nalaikhig rendes busszal mentünk, ami a Béke sugárúton megy végig, amíg ki nem ér a városból, majd a kisvárosban mikorbuszba szálltunk, ami 1-2 óránként indult a parkba. A mikrobuszokba egyébként errefelé többnyire a megengedett utasok duplája zsúfolódik be (gyerek nem számít), és ez most sem volt máshogy. De végül megláttuk a hatalmas teknős formájú sziklát ahová belülről fel is másztunk, hogy onnan fotózzuk le a nem hétköznapi, sziklaalakzatokat. A fotók elkészítése után lovon kerestük fel a közeli kolostort, ahonnét szintén páratlan a kilátás, majd visszalovagoltunk a sziklához. A lovaglás kicsit drága volt, de sikerült egy közepesen gyors, és csak kicsit makacs lovat kifognom, amin nagyon jó volt egyedül vágtázni, csak a mérete volt egy kissé szokatlan, meg az irányítása. Egyik sem európai, annyit mondhatok… Visszafelé újabb egy órát vártunk a buszra, ami egyébként durván 300 forint volt egy útra, tehát szinte ingyenes, főleg az 1500 forintos óránkénti lovagláshoz viszonyítva (vezető bérlése szintén 1500 forint/óra).