Zakatolás Ulánbátorba, egy nagy kaland vége

Véget ért egy nagy kaland, hazaértem Kínából. Haza, Mongóliába.
A reggel hat oras keles utan, utazohoz illoen ugy hagytam el a varost, hogy azt nem sokan lattak, hostomtol is elozo este bucsuztam el es a lakaskulcs is csak majdnem maradt a zsebemben.
A penzemet sikerult az utolso fillerig elkoltenem, az utolso metrojegyre, es egy reggelire. Maradt tehat a mongol tugrik, elvileg elegendo a hatartol Ulanbatorig.
A vonat egeszen Moszkvaig megy, tehat bejott az a szamitasom, hogy eljutok vele Ulanbatorig, es nem kell majd atszallni, vagy a monoliai szakaszon a jeggyelo vacakolni. A varakozasoknak megfleloen szinten sok mongol volt a vonaton, raadasul pont egy korombeli sraccal kerultem egy fulkebe, aki a mongol mellett kianaiul es angolul is jol beszelt, es hamar kideritette, hogy csak yuannal lehet fizetni, meghozza aranylag sokat, 600-at, ami pont 100 dollarnak felel meg. A dolog vege vegul az lett, hogy otthonrol az ott levo penzembol egy kicsit kaptam a szamlamra, amit a kinai hatarvarosban ki tudtam venni, es kifizetni a jegyet. Addig odaadtam biztositeknek egy adag mongol tugrikot, amit kesobb rendben visszakaptam.

A vonaton volt meg egy csaj, akivel egyszer mar talalkoztam, es csaladostul hoditotta meg Del-Kelet Azsiat, ameddig en Kinat jartam. Szinten jol tudott angolul, tehat mar ket emberrel is tudtam beszelgetni. Tobbek kozott veluk mentem el Erlianban penzt kivenni, es vacsorazni, mikor a vonat kerekeit csereltek a kulonbozo nyomtavura. Penzt sikerult kivennem a masodik bankban, mert az Azsiaban megszokott modon az elso atm nem fogadta el a kartyamat. Utana irany az olcso kinai etterem, ahol jol degeszre zabaltuk megunkat, majd egy gyors bevasarlas a hataron, es vissza a vonatra. A par eve meg alig latszo hatarvaros ma mar nagy jelentoseggel bir, es mindenki ide jar olcso kinai dolgokat venni, legyen szo butorrol vagy akar epitoanyagrol. Lejonnek vonattal, bevasarolnak, es vagy hazaviszik magukkal, vagy feladjak egy teherautora, ezzel nem keves penzt sporolva meg.

Meg Kinaban at kellett koltoznunk egy masik vagonba, igy az addig mellettunk lako lany a felettem levo agyra kerult. A varosban kicsit jobban osszeismerkedtunk. Nagyon aranyos, es talan pont akkor latogat Magyarorszagra, amikor mar en is pont ott leszek.
Reggel foleg aludtunk, es megreggeliztunk, de aztan menetrend szerint 13:20-kor befutottunk a fovarosba.
Szomg es dugo fogadott, de legalabb meleg, -10 fok. A buszon rogton el tudtam kezdeni beszelgetni valakivel, de hamarosan inkabb leszalltam ,mert gyalog gyorabb voltam. Pedig a paratlan rendszamu autok ma nem is voltak az utakon...
Ut kozben bevasaroltam szaloncukrot es szalonnat a tojas ala, a koliban lezuhanyoztam es pakoltam egy kicsit, este pedig atmentem Kataekhoz.
Az egyetemrol egy papirt ma sem sikerult beszerezni, mert zarva volt az iroda, de legalabb a januari osztondijamat odaadtask egy masikban. 180 ezer tugrik. Egy honapja meg csak 165 volt, erezheto az inflacio...