Éjfélig szép a város. A szoba előtte se...

     Miután gyorsan megcsodáltam a ferihegyi kettes terminált, pontosan sikerült megérkeznem a brüsszeli reptérre. Drukkoltam, hogy szakadjon a hó, mert akkor kötöttem volna biztosítást, és ha egy órát késik a gép, kapok 100 €-t, de az időjárásjelentés ilyet nem ígért, így a biztosítás kötés is elmaradt, nem csak a jégeső.

     Még a repülőn, a kiszálláskor összeismerkedtem két magyarral (a továbbiakban Orsi és Gyuri), akikről a fedélzeten ki is derült, hogy szintén ide tartanak. Miután Gyuri, enyhén szétjött bőröndje után a többi csomagot is sikerült lesúlyemelni a szalagról a vonathoz menő buszt könnyen megtaláltuk. Ekkor még nem tudtuk eléggé értékelni annak alacsonypadlós mivoltát.

A pályaudvaron némi sorbanállás és keresgélés után Orsival elmentünk jegyet venni, és megtudni, hogy mennyit késik a vonat. Mikor visszaértünk Gyurihoz, a csomagokon kívül már egy lányt is őrzött, akihez mindjárt csatlakozott is a barátnője. A kivételesen rossz névmemóriám ellenére ők mostantól Eszti és Szandi néven fognak futni a blogon.

Természetesen ők is genti Erasmusosok, hozzám képest talán azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy ők találtak kolit, nem is aranyáron, és némileg jobban informáltnak tűnnek.

Nem tudom, hogy örüljek-e nekik vagy sem, mert magyarok, viszont nagyon aranyosak.

     A nagy egymásra találást követően a vonat is ránktalált, mi pedig magunkat rövidesen a brüsszeli központi pályaudvaron, ahol a tekintélyes mennyiségű és súlyú bőrönd miatt nem tudntunk leszállni.

Ez persze már csak hab volt a tortán, főleg, hogy a következő állomás is tökéletesnek bizonyult. Ez tehát némileg egyszerűbb volt, mint a vonatra való felszállás, mivel először felszálltunk egy vonatra, amin a csomagok fellogisztikázása után végre el is helyezkedtünk, kényelmesnek éppen nem mondható pózban, de boldogan és büszkén. Tettük ezt úgy, hogy közben a vezető is hasonló dolgot csinálhatott, egy másik vonaton, mert, mint a kalauztól megtudtuk, Brüsszelből jött éppen.

Közepesen villámgyors tanácskozást követően úgy döntöttünk, hogy megéri átpakolni bőröndjeinket a másik vonatra, ami hamarabb indul, így a vonat lépcsőjén sikerült kitörnünk az Orsi bőröndjének a második lábát is, miután az első az átszállás közben, a peronon jött le. Ezáltal kicsit nagy lett a lemorzsolódás az alkatrészeket tekintve, de legalább újra szimmetrikus lett a feldőlésre előtte is hajlamos táska. A vonaton aztán olyan labirintust csináltunk a cuccainkból, hogy ott már a minotaurusz felbukkanása sem okozott volna különösebb meglepetést.

    Brüsszelben, a bőröndökkel való sokadik sikeres lépcsőzést is sérv nélkül túlélve felkecmeregtünk a genti vonatra, ahol sokkal több helyünk szintén nem volt, de azért - igaz két felé osztva - eljutottunk Gentbe. Rövid búcsúzkodást követően megtaláltam a főbérlőmet a sötétkék Audi A6-osában, bár először csak egy A4-est szúrtam ki...

    A házba belépve hamarosan konstatáltam, hogy nem maga az épület a büdös, hanem a tulajdonosából árad az áporodott cigiszag. Még szerencse, mert rendesen kiszellőzteti elég esélytelen lenne, mivel,az ablak olyan kicsi, hogy még csak kiugrani sem lehet rajta rendesen, ha az ember már teljesen bedepressziózik a bezártságtól. A szoba és a ház kissé lepukkant, de sokkal jobbat nem többnyire lehet várni egy ilyen helytől, főleg nem 275€-ért, a térdmagasságban lévő ablak viszont nagyon zavar. A főbérlőnek nincs más üres szobája, pedig jó lenne ezt itthagyni. Írtam pár helyre szoba ügyben, szóval meglátjuk majd, mi lesz.

Az anyázás és a jónak éppen nem mondható első benyomás örömére, elmentem a városba sétálni. Közel lakok a történelmi belvároshoz, ami nagyon szép, bár az új részek is tetszenek, mivel itt nem 3 méter széles az utca. Tipikus régi házak vannak itt, az ablakon benézve nem olyanok, mint az én szobám, és még pár tetőrete is láttam. Én is ilyen szobában lakok, csak hát ez nem egészen ugyanaz a tetőtér, amit én szeretek...

A vár, és társai jól ki vannak világítva, de csak éjfélig, utána a város olyan képet nyújt, mint amilyet a filmek alapján képzel el az ember pár száz évvel ezelőttről.

Ennek köszönhetően viszont megszületett a fejemben egy kép, a várról - ami nem fog kiégni a sötétben - és az Orionról. A fényképező mellé talán gps sem ártott volna, mert hazafelé egy kicsit eltévedtem. Végül a pár utcányi eltérést egy török házaspár korrigálta, így pár perc múlva már el is kezdhettem írni ezt a bejegyzsét. A város egyébként elég kihalt már ilyenkor, de nem messze van egy nagyobb főút, és pár éjjel-nappali bolt, meg éjszaka is nyitva tartó török étterem. Itt sem fogok éhenhalni tehát éjjelente, hacsak nem a pénz miatt.

     Holnapra egyenlőre sok tervem nincsen, de jó lenne nem egyedül lenni. A ház tök üres, bár a szomszéd szobába pont most jött meg valaki. Jó lenne találkozni a többiekkel is, és frissen megismert magyar duókkal is.