Csókálló rúzs, és spanyol kultúrális este

Továbbra is csak azt tudom mondani, hogy beálltak a dolgok, de azért néha történik pár érdekes, meg titeket sem akarlak telejsen infók nélkül hagyni, így leírom azt, ami mégis történik.

Mivel a híreket nem követem, elég nyugodt vagyok, vagy legalábbis részben emiatt. Azonban a magyar ügyek itt is elértek, okod adván az idegeskedésre, nevezetesen a mongóliai részképzésre benyújtandó pályázati anyag kapcsán. Három hete megírtam mindent, de valami baj állandóan volt vele, és most sem tökéletes, mindenesetre a folytonos javítgatások miatt az utolsó pillanatban tudtam csak feltölteni a netre. Persze pecsét, meg minden nélkül. Elküldtem ugyan időben ímélben a pecsétes változatokat is, de azért aggódok, mert nem szeretnék ilyen apró hiba miatt maradni otthon.

Jut eszembe utazás, ma az egész  napom szabad volt, így tanulás helyett a nyarat terveztem. Ha lesz pénzem és időm, akkor megvan az új úticél, nagyon lelkes vagyok tőle, de egyenlőre még nem mondom el, hogy hova akarok menni. Legyen elég annyi, hogy vízum kell, de nem kell érte Berlinig menni, van Budapesten is képviselet. Egyébként pont a vízum lehet az egyik probléma, mivel nekem se repülőjegyem, se szállásom nem lesz se előre, se később, lévén a hátizsákos turisták létszámát tervezem gyarapítani. Márpedig a vízumhoz papíron ez kell, bár a dolog gyakrolati oldala kétséges.

Na szóval az egész napos internetezés, és nem tanulás után elmentem vacsorázni a suli étterembe, hamár a következő két napban nem lesz nyitva, legalább még ma egyek egy jót. (Mellesleg értem, hogy a hétvége szünnap, de attól én még vasárnap is éhes vagyok, miért nem lehet nyitva?)

Kaja után aztán irány a kitchen party. Ablakon beugrás, csodálkozás, nulla ismerős. Nézelődés, kit ismerjek ma meg, de befut egy olasz arc. Szemben a közösségi teremben éppen a spanyolok tartanak előadást, menjünk át oda. Szék az ablak alá rúg, székre fellép, ablakon kiúgrik. Még nagyobb csodálkozás odabent. Mostanában eléggé rászoktam, hogy az ablakot használjam a közlekedésre, mivel így megspórolok két, egyenként is 100 kilós ajtót, meg a belépőkártyám előhalászását.

A szemben lévő teremben éppen két srác gitározott, és énekelt, baromi jó hangulatban, még videót is csináltam a spanyol kórusról. Aztán a 11-es záráskor kizavartak minket, így a konyhában folytattuk az alapozást a bulira, de onnan is kidobtak, így egy másik konyhát kerestünk, ahol negyed óráig nyugtunk volt a személyzettől. Egyébként pár napja jött egy körlevél, a hivatalos címemre, hogy le kéne állítani a partykat a koliban, mert 11-től csend kell legyen. Most ezt próbálják méginkább betartatni, több-kevesebb sikerrel, az viszont biztos, hogy a konyhák fele már zárva van. :D A második konyhában való üvegezés után (ahol egyébként találtam vmi számomra is iható, ismeretlen töményet, mivel a sört nem szeretem), átmentünk a Twitchbe, ami nem a fő Erasmusos hely, de voltam már ott korábban is. Asztal nincs, de maga a bár sokkal nagyobb, mint a Porter House, ahol rendszerint a bulijaink lenni szoktak. Ma soulmate party volt a hivatalos program, ami abból állt, hogy mindenki kapott egy fél franciakártyát, és ha meglett a másik fele, az egy ingyen kört jelent. Ez egyébként szinte azonnal sikerült is, egy aranyos litván lány talált rám az akkor még félig üres klubban, akivel nagy örömködések közepette lehúztuk a felest (számomra legalább akkora öröm volt, hogy nem sört kaptunk, mint az, hogy egy helyes csajt fogtam ki), aminek az íze leginkább egy műanyagbarckból kinyert tömény körömlakkéhoz hasonlított, de azért meg lehetett inni, és mostanra már megtanultam angolul a körömlakk szót is. Egyébként utoljára Szerbiában ittam hasonlót, az elte btk-s nyelvjárásgyűjtésen, csak az még ennél is pocsékabb volt.

A csajszinak egy nagy hátránya volt, ami szerintem mindenki számára könnyen kitalálható... Próbáltam mondani neki, hogy fasza, legalább lesz aki az ágyba hozza nekünk a reggelit, de nem igazán sikerült róla meggyőzni, hogy valójában nincs is barátja. Talán sikerült volna, abban az esetben, ha a tény nem igaz, azonban később egész este ugyanazzal a sráccal enyelgett, így valóban elég esélytelen voltam nála.

Aztán következett egy kevésbé aranyos és szép török csaj, aki viszont nemsokára lelépett egy olasz sráccal. Na itt kaptam félig vérszemet, én ma valakit lesmárolok! A projekt innentől számítva kb. 5 perc alatt meg is valósult, a török csaj barátnőjével. (Itt kell beszúrnom a megállapítást, hogy ha az öngyilkosságig sminkelt ribancokra buknék, akkor ezekben a körökben valószínűleg könnyebb sikereket érnék el. Ellentétben a nekem többnyire tetsző természetes, és néha kissé félős lányokkal, akik viszont a szétvakoltakkal szemben legalább nem jelentenek már önmagukban is vizuális környezetszennyezést.) Nem mondanám, hogy csúnya volt, és azt se, hogy kövér, de az utóbbi kategóriát mindenképpen súrolta. Persze lehet, hogy csak elfogult vagyok, de ő legalább nem akarta lenyomni a nyelvét a torkomon, tudni illik volt már szerencsém olyan csajhoz, aki kb. gyomormosást tartott volna, ha hagyom... Egyébként részben sikerült empirikus alapon alátámasztonom a feltevést, miszerint a csúnya, vagy legalábbis kevésbé szép lányok az okosak, a szépekkel ellentétben: volt olyan előrelátó, hogy csókálló rúzst használjon. :D

Aztán szerencsére hamar lelépett, aminek még örültem is, mivel nem egy életre szóló kapcsolatot kerestem benne, és amit akartam azt maradéktalanul megkaptam. Se többet, se kevesebbet. Pár órával később még láttam egyszer, de ez nem lényeges többé. Ezután, jóval később jöttem el. A buli jó volt, bár párszor kissé leült. Eddig azonban sikerült követnem a "csúcson kell abbahagyni" elvét, és sikerült most is akkor jönnöm el, amikor úgy éreztem, hogy most már csak lefelé fog menni a party. Péntek van, és korán is, ilyenkor mindenki hazamegy a hétvégére, a suli étterme is kongott, pedig máskor egy tűt nem lehet leejteni.

A csajoknál maradva, egyébként kezdem egyre jobban élvezni, hogy egyedül vagyok, és bármit megtehetek. Nem csak a buliban, de az utazások terén is, amiből jeneleg a mongóliai út a legkéz-zelfoghatóbb.

Az időben kicsit visszább ugorva még azt érdemes megemlítenem, hogy hétfőn társasjátékos este volt, ahol sokan nem voltunk ugyan, de a hangulat annál jobb volt. Érdekes játokok voltak, érdekes emberekkel, és még a monopoly kártyáinak nagy részét is megértettem hollandul, hála a minimális német, és a közepes szintű angol nyelvtudásomnak.

Csütörtök este a karaoket kihagyva elmentem találkozi Claire-el a már említett, Berlinben megismert holland lánnyal, meg pár barátjával. Kellemes, és csöndes klubban sikerült beszélgetnünk, úgy fél egyig.

Pár mondat erejéig a helyi viszonyokról is írnom kell. Nagy örömömre szolgál, hogy az ikeás, rózsaszín jácint azon túl, hogy szépen kinyílt, még jó illatú is, ami különösen jó hír, tekintettel arra, hogy az első két hétben a szobám elég büdös volt, és ez kb. pár napja múlt el teljesen. Ne kérdezzétek, hogy mitől, a lényeg az, hogy most jó. Viszont ha a büdösnél járunk a ruháimat a héten mostam másodszorra, amiben az a poén, hogy baromi sokáig tart, elég drága is, és azon túl, hogy a szárító teljesen profi módon gyűri ronggyá a cuccaimat, ez utóbbi gép nem sok hasznosra képes. Szóval most a ruháim illatosak, csak úgy néznek ki, mint amiket megrágott egy teve. A másik gond, hogy a fehér pólóimat, lassan már a színesek közé is rakhatnám, mint szürkét, ugyanis a gépek nem a tisztaságukról híresek, ami azért is kellemetlen, mert a szobában szárított ruháktól minden tele lesz szürke porral, de úgy, hogy egy óra után már rajzolni lehet bele.