Nyilván feltűnt, hogy a blog külseje megváltozott, így most ideje, hogy a tartalmát is bővítsem.
Elképzelni nem tudjátok, hogy néz ki a naptáram, lassan a lapok közül kilógó cetlikre is újabb cetliket kell ragasztanom.
Ez egyrészt pozitív, mert van miről írnom és elég eseménydús az életem, másrészt nektek rossz hír, mivel nincs időm leírni azt, ami már rég kezd megfogalmazódni bennem.
Többé-kevésbé koronologikusan haladva, vasár-nap a Gravensteent néztük meg, ami 1-2 aprótól eltekintve Gent egyetlen vára. A nagy magyar végvárakkal összehasonlítva persze ez is nagyon kicsi, de errefelé ennél nagyobb állítólag nincsen. Az egészben a legérdekesebb a törté-nete. Lényegtelen, hogy ki mikor építette, és harcban se nagyon vett részt, ahogy egy emlí-tésre méltó kivégzést sem tud felmutatni. Összesen egyszer foglalták el, 1949. november
16-án.
Nem, nem elírtam, tényleg 1949. a dátum, amikor is sor került Belgium legnagyobb diákcsínyére, aminek a háttere az lehetett, hogy egyrészt talán nem volt még Overspoortstraat, és nem volt hol bulizni, másrészt pedig ha mégis, akkor is egyre emelkedett a sör ára.
És akkor még nem is beszéltünk arról a jogos felháborodásról, melyet a rendőrök hagyományosan fehér spakájának kékre cserélése keltett...
Szóval mindezeken felbuzdulva, egy szép pénteki napon, az egyetem után, a diákok gondoltak egy nagyot, és elmentek várat foglalni, ami olyan sikeres volt, hogy még ma is ünneplik az évfordulóját.
Bár a rendőrség mellett a tűzoltók próbálták kihajtani a tanulókat a várból, később semmilyen retorzióra nem került sor, mivel csak egy viccről volt szó, amit úgyis hamar elfelejtenek.
Tömlők az utcán. Gent, "Gravensteeni csata" 1949. 11. 16.
Belga tűzoltó locsolja a di-
ákok által bevett várat.
A várlátogatás után a következő napirendi pont az esti vidámparkozás volt, majd az elmaradhatatlan konyha party. Egy hét alatt olyan vidámparkot hoztak össze a közeli téren (Sint-Pietersplein), hogy az vetekszik a budapestivel, csak éppen negyed akkor helyen.
Hétfővel folytatva az eseményeket, megállíthatatlanul berobbant a tavasz, napsütést, pólós időt, és spontán utcai partykat hozva magával. A vidámpark külön jót tesz a jó hangulatnak, ami egyébként is szinte tapintható. A kocsmák mellett a diákok által bérelt házak bútorzata is az utcára költözött, az ablakokból zene szól, és az emberek a házak előtt söröznek. Harminc felettieket persze most se látni sehol...
Ha még nem derült volna ki élvezem az országot, olyannyira, hogy már a véremet is adtam érte.
Egészen pontosan fél litert, az egyetemi véradáson ahol az érdeklődés sokkal, míg a kapacitás csak közepesen volt nagyobb az otthoninál, így jelentős, de meglepően rendezett sorbanállás árán sikerült csak feláldoznom magam. A jól megérdemelt waffel mellé, még azt tanácsot is ingyen meegkaptam, hogy aznap ne sportoljak.
Így csak táncolni mentem el... Végre sikerült eljutnom salsázni, ami egész jó volt, de azért a 10 alkalmas oktatásra való jelentkezés ingerküszöbét még nem érte el a dolog.
A napközben kihagyott, utcai sörözésbe ezek után kapcsolódtam csak be, a belvárosban, ahol a leg-népszerűbb folyópartot ekkorra már vastagon borította az üres sörösdoboz, de az elfogyasztói közül már csak néhány elvetemült csapat maradt meg a nappali tömegből.
Szintén csak dióhéjban írva le, a mai napot is sikeresen túléltem, hogy aztán elmehessek végre tollasozni. A pálya jobb, mint otthon, továbbá több, mint kétszer annyi van belőle. A 21:30-as edzésre tudok csak járni, ami a profiknak van, de sajnos korábbi alatt előadáson vagyok. Az otthonival ellentétben itt egy óra rendes edzés van, gyakorlatokkal, meg mindennel ami kell, és utána fél óra játék, mindezt egy vérprofi játékos tartja, aki mindent velünk csinál, és ugyanúgy folyik róla a víz, mint mindenki másról. Az egész 2€, amit én bőven elhasználtam, mivel a hagyományos tollaslabdát elég könnyű szétverni, főleg nekem, mivel az ütőmön feltűnően sok a keret...
Mindezeken túl, sok apró dolog van még persze, mint például a nagy közös pizzázás, a tervezett ardenneki kirándulás, a tollason megimsert indiai srác bemutatása, vagy az ország rövid ismertetése. Ez utóbbiról pár napon belül tervezek egy újabb bejegyzést, addig legyen elég ennyi. Nem akarok minden apróságot leírni, mert még a végén elunnátok.
A végére még berakok pár önimádó képet, illetve megemlítem, hogy a húsvéti szünet április első két hetében lesz.
Talán hazamegyek az elsőre, és a másodikat az Ardennekben töltöm, de mindez még nagyon messze van, úgy, mint Magyarország, ahová az út nem nagyon jön ki 100€ alatt... Munkám még mindig nincsen, talán holnap lesz időm kicsit utána járni, hogy megsürgessem a szükséges papírok kiadását.
Jó hír azonban, hogy ha nem is olcsón, de normálisnak mondhatóan költök. Nagy előnyöm például, hogy a többiekkel ellentétben, utálom a sört, legyen az belga vagy cseh, így nem is költök rá vagyonokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése