Mongol Halloween, balett előadás, koncert, és a helyi külföldiek

Még nem az igazi...(party shop)

Többé-kevésbé sikerült kijönni a betegségből, de azért a suli még néha kimaradt a héten. Egyszer én nem mentem be, egyszer meg a tanárok… Utoljára pénteken sikerült eljátszaniuk, már nem első alkalommal, hogy bejelentették, az első óra elmaradását, ne is menjünk, csak a másodikra, aztán oda se jött be senki. Mikor mentem a suliba, jött szembe két lengyel csoporttársam, akik már visszafelé jöttek a hírrel, én tehát el se értem az egyetemig.

Azon túl, hogy mongolul itt se fogok megtanulni, ez nagy problémát nem okozott, mivel legalább volt időm mosni, a már ismertetett csodában, amibe lavorral kell hordani a vizet a zuhanyzóból és röpke tíz perc alatt meg is lehet tölteni. Talán ez is közrejátszott abban, hogy a hét közepe felé enyhén besokalltam, és kezdtem a pokolba kívánni az egész országot, pláne, hogy a net is akkor halt meg, amikor éppen az otthoniakkal beszélgettem volna. Nincs rendes internet, nincs rendes meleg víz, és nincs rendesen áram se. A lista persze még tetszőlegesen folytatható, de van itt ennél rosszabb is. A mi kolink még mindig a jobbak közé sorolható, bár hülyeségek itt is vannak. Mint például az, hogy az összesen 12 zuhanyzóból jelenleg 4 zárva van, mert a két naposra tervezett felújítás durván egy hónapja zajlik. Illetve nem zajlik, csak zárva van a fürdő és nem csinálnak benne semmit. Marad tehát a másik 4 fürdőszoba, 2-2 zuhanykabinnal. Ez úgy néz ki, hogy köztük fal van, de nincs függöny, ahogy a szellőzés is erősen hiányos így az összes falon folyik a víz, és nincsen hová pakolni. Ráadásul a nőiben nem igazán van lámpa, így minden csaj a férfibe jár, ami azt eredményezi, hogy még mocskosabb tőle az egész. Én megértem, hogy szegényeknek néha csomókban hullik a haja, keresztbe-hosszába az egész helyiségben, ne de a tampon is csak úgy hopp kihullik…? Na jó, ez egy kicsit túlzás volt, de a betétnek a papírját tényleg sikerült már megtalálnom a zuhany alatt. Azóta nem is voltam abban a fülkében. Más kérdés, hogy azért nem, mert pár napja letéptem a zuhanyrózsát és most csak a cső lóg le a falról. Igazából csak arrébb akartam állítani, de véletlenül a kezemben maradt, ami mondjuk nem meglepő, mivel rohad szét az egész.

Szóval az ország kicsit rohad, de ápolják a külkapcsolatokat, így rendszeresen állnak rendőrök az út mindkét oldalán, végig a repülőtérig, mikor külföldi küldöttség érkezik. Kíváncsi vagyok, hogy Hende Csabát is így várják-e majd, mert ugyan a magyar hírekben nyomát se találtam, de Ganboldtól, aki tolmácsolni fog neki tudom, hogy nemsokára érkezik, egy gyors vizitre. A magyar delegációkat egyébként szeretni szokták az itteni kutatók, mert szívesen segítenek a nem kis mennyiségű könyv hazaszállításában, amit itt vesznek meg az emberek, különböző tudományos célokból.

Utoljára egyébként rendőrsorfalat, a budapestihez kicsit hasonló hosszúságú, de plázamentes repülőtéri úton volt szerencsém megcsodálni, amikor egy Magyarországon élt, mongol szerzetesnő mesteréhez mentünk fényképezni. Egy CD-n dolgozik, amin különböző buddhista szövegek lesznek hallhatóak, az ő előadásában, és ennek kellett elkészíteni a borítóképét. Merem remélni, hogy sikerült tényleg jó képet csinálnom róla, mert néha nem volt teljesen egyszerű. Nála sikerült viszont újra megfigyelni, hogy lehet egy épület kívülről lepusztult és romos, belül a lakások szépek. Néha ócska kínai műanyaggal rendezik be, és nem is zsúfolják őket úgy tele, mint mi, ami üresség érzését kelti, de itt például a gyerekszobát bármelyik magyar fiú megirigyelte volna, de még az Ikea is. Elég nagy tudású szerzetesnőről van egyébként szó, akinek egy külön kis szobája van tele mindennel, ami buddhista, és az oltár annyit érhet, mint maga a lakás. Ennyire szépet még sehol se láttam, tényleg nagyon igényes és jól berendezett szobácska volt.

A héten a Halloween volt a meghatározó, és ennek jegyében telt el sok készülődés. Gyertyát nem gyújtottam a hétvégén, mert elég depressziós tud lenni a hangulatom anélkül is, minek még jobban fokozni. A mélypont után mindenesetre fellendülés jött, és most már újra élvezem a tömött buszt, és az arcomba vágó hideg szelet is, de a portás, zárás utáni felverése sem okoz különösebb problémát, bár ezt talán csak a szokásosnál itt is melegebb idő teszi. Na azért ne magyar 20+ fokra gondoljatok, itt ez legfeljebb 5 fok, de inkább 0 körül mozog. A buszozást és egyéb hülyeségeket néha nagyon tudom élvezni. A buszon rendszeresen mongol zene szól a dugóban, de mikor megy, akkor tényleg megy. Szóval a Halloween buli első köre a party shopba vezetett, ahol többen is összefutottunk, és választottunk 1-1 vicces kalapot egymásnak. A jelmezek egy jelentős részét egyébként valószínűleg a sex shopban is be tudtuk volna szerezni, talán még valamivel kedvezőbb áron is, de ilyen végül nem került a kosárba. A boltban (mármint előbbiben) sikerült megállapítanom, hogy a bankkártyám már megint nem működik, de azóta ezt már megoldotta a bankom, így újra van pénzem, bár otthonról is kérni kellett. Az ösztöndíjam a diákigazolványhoz hasonlóan késik, mert az oktatási miniszternek kell aláírnia, de ő csak 4-én jön haza Németországból, ezért most elvben rá kell várni. Kíváncsi vagyok mikor lesz ebből bármi. Még jó idő van, de nemsokára kabátot kell vegyek, mivel a mostani csak egy vékony átmeneti kabát, amit még Londonban szereztem be az eső ellen.

Aki még a kalóz kalapját is el tudja venni
(Couchsurfing meeting)

Na de vissza a bulihoz, mert a heti Couchsurfing meeting ezúttal az ünnep jegyében telt el, filmnézéssel és kicsit drágára szabott bulival. Páran közülünk átmentek egy másik helyre, de nekem nem ért meg a dolog 10 ezer tugrikot, ezért visszamentem az eredeti klubba táncolni, meg beszélgetni. Imádom az itteni utazókat, mert elég családias a hangulat, és jó dolgokról lehet velük beszélni, pláne, hogy hasonló az érdeklődési kör is. Barátokat is innen lehet szerezni elég jól, és meg lehet ismerni a helyiek egy részét. Mint például a követségen dolgozó cseh csajt, akit alig bírtam levakarni magamról. Nem volt csúnya, bár nem is egy modell alkat, de ennek ellenére örültem, hogy egy órával később már valaki más ölében vonaglott. Az rendben van, ha egy lány érdeklődő, na de ne ennyire…

Kolibuli, ahol végre a kalóz ejtett foglyot :)

A fő party, avagy a régen várt ünnepély pénteken volt a koliban ahová végre meghívhattunk külsősöket is, a menedzser előzetes engedélyével, így aránylag nagyra és jóra sikeredett a buli. Lehetett volna jobb is, mert az ázsiaiak eléggé kis félősek voltak táncolni (na jó, volt egy koreai lány, aki megtalálta a nyomulás és a kultúráltság közötti színvonalat, és tényleg lehetett vele mit kezdeni), meg a zenét szolgáltató laptopot is elvitte valaki kettőkor, de azért nem volt rossz a hangulat. Eléggé meg volt hirdetve a dolog, de az angolul nem tudók így se nagyon jöttek el, pedig ezer nyelvre fordíttattuk le a programot. Kissé nagyon megy a klikkesedés… Elsején alkoholmentes nap van, így a piálás nem volt nagyon megkönnyítve, mivel a boltokban nem adnak el alkoholt, de azért a titkos készleteknek hála megoldódott ez is.



Koncertfelvétel, és Manda (balra) művészkedése

A bulik után a kultúra következett, és szombaton koncertre mentünk, persze az egyik főfő couchsurfinges szervezővel és még néhány más mongol barátunkkal. Egy zeneszerző estje volt, akinek éneklik a dalait, de ő maga nem szokott színpadra állni. Most se nagyon énekelt, inkább csak gitározott, de Mongólia leghíresebb zenekarai és énekesei léptek fel, 1-2 szám erejéig, így az elmaradhatatlan népviseletes mongol tánc mellett egy jegy áráért rengeteg különböző stílusba kóstolhattunk bele. A zene mellett a show kapott nagy szerepet, amiből a legjobb ötlet az volt, amikor mindenki felkapcsolta a vakut a telefonján és azzal integetett. Olyanná vált a terem, mint a csillagos égbolt, ez tényleg nagyon jó volt, bár a repülőn pont magam mellett látott Göncölhöz semmi sem fogható. A belépő egyébként 3000 forintnak megfelelő tugrik volt, ami már a drága kategória, mivel az operában sincs ennél drágább jegy.

Mi ma, vagyis vasárnap ennek a negyedéért láttuk A. Adam és L. Lavrovszkij Gisellejét, igaz, némi bennfentes segítséggel, de szerintem enélkül is kapható hasonlóan olcsó jegy. A balett egyébként nem töltötte meg a budapestihez képest jóval kisebb és egyszerűbb, de azért szép épületet, pedig az előadás maga elég jó volt. Nem értek a baletthez, és csak azt láttam, hogy 1-1 botlás volt benne, de ezen kívül semmi komoly. A színpad szép volt, jók a díszletek, a ruhák, stb. Egyedül az volt csak furcsa, hogy mindezt mongol arcokkal láttam. Lehet, hogy ez a kultúrsokk hatása, de néha úgy érzem, hogy itt mi, európaiak képviseljük a kultúrát, mivel az európai művet elég nagy számban fehérek nézték meg. Volt sok mongol is, de arányaiban meglepően sok fehér is jelen volt. Egyébként a színház az egyetlen olyan dolog, ami időben elkezdődik, és szintén pozitívum, hogy a kivételt erősítő 1-1 esettől eltekintve csend volt, és senki sem telefonozott.

Ami a mindennapokat illeti, erre mindig kíváncsi az ember, és én is kíváncsi vagyok rá, hogyan telik más utazók napja. Nos készítettem néhány videót erről, és a kajákat rendszeresen lefényképezem. Csináltunk egyszer gulyáslevest, amibe egy óráig gyártottam a csipetkét, de nagyon finom lett, aztán az óra után rendszeresen koreaiakkal járok ebédelni, nem ritkán koreai étterembe. Tök érdekes, hogy ők, hogy eszik a hazai kajákat, mit csinálnak és mit nem, legyen szó akár arról, hogy a kanalat le szabad nyalni, de a pálcikát már nem. Egyébként sokat ülök a gép előtt, nem tanulok eleget, de a szociális életem végre elég jó. Ez szokott mindig a bajom lenni, non-stop kell legyen valaki mellettem és csinálni kell valamit. Ha valami megvan itt, akkor ez igen. Rendszeresen járunk olcsóbb éttermekbe kajálni, meginni valamit és beszélgetni, vagy a heti couchsurfing találkozóra, és egyéb helyekre, különböző emberekkel. Néha ez tényleg a tanulás rovására megy, de mire fogok emlékezni, ha nem ezekre az alkalmakra. Az újonnan megtanulható mongol szavakra is emlékeznék, de azért az egy kicsit más féle emlék lenne, és néha fölöslegesnek is érzem. Azért persze próbálok tanulni, és tervezni a dolgot, ahogy munkát is keresek, habár tehetném még aktívabban. Néha egyébként átsétálok a helyi kolostor udvarán, és tegnap beültem egy kicsit a múltkor már emlegetett, haragvó istenek szertartására. Ezen kívül ott van még a szintén ismert Nándi, aki múltkor az utca túlfeléről köszönt rám, mikor egy lengyel lánnyal mentünk kajálni. Számára a csúcs az volt, amikor ezek után a szerzetessel elkezdtünk magyarul beszélgetni. Azt hiszem sikerült meglepnem őt. Az éttermekre visszautalva egyébként itt nagyon sokféle, talán még az otthoninál is sokszínűbb, és eredeti ízlés szerint főző étterem van, ráadásul a magyarországiakkal ellentétben megfizethetőek, így amikor nem a legolcsóbb helyekre megyünk, akkor nagyon sok különböző, főleg ázsiai ország konyháját tudjuk kipróbálni. A boltokban egyébként elég sok a koreai kaja, így itt van a kimcsi is, ami kb. nemzeti ételnek tekinthető, és egyfajta csípős savanyúság. Sok zacskós levest eszek még itthon, mert olcsó és jobb, mint az otthoni. Ezt egyébként mindenki főzi, a koreaiak és  ajapánok is, hússal vagy mással felturbózva, ráadásul ezt már a lábosban is pálcikával kavargatják. A zacskós levest, és a koreai, kínai éttermek kajáit én is mindig pálcikával eszem, sokszor ezt használom, nem a kés-villa kombinációt. Alább egy kis képgaléria, a fényképezésre érdemes kajákból összeállítva.

Holnap egyébként Dzsingisz kán születésnapja lesz, ami ha jól tudom csak tavaly óta, de munkaszüneti nap, így egyetem egész biztos nem lesz. Mellesleg ünnepelni úgy látszik szeretnek, mert az állami nagy áruház (Ih delguur) előtt már kint vannak a karácsonyfák. A karácsony elvben itt december 31-én van, vagyis összemosódik a szilveszterrel, és az emberek bulizni mennek, nem pedig a családdal vannak. Nyilván nem egy keresztény ország, vagy kultúrkör, bár van néhány templom és keresztény mongolt is ismerek, aki minden vasárnap misére jár. Mellesleg fiatal egyetemista lány, nem pedig valami hitbuzgó öregebb ember. Jut eszembe mongolok, haláli ahogy magyarázzák egymásnak, hogy nézd, ott egy orosz, és azt hiszik, hogy nem értjük meg. Ennél már csak az jobb, mikor nem esik le nekik, hogy mongolul beszélünk hozzájuk, még 10 perc beszélgetés után sem, vagy az amikor mongolul könyörgök, hogy ne beszéljen oroszul, mert nem értem. Többnyire ilyenkor továbbra is az orosszal próbálkoznak és nem jönnek rá, hogy miért magyarázom az anyanyelvükön, hogy csak mongolul beszélek. Ami szintén vicces, az a nálunk is ismert besorolás. Ugye Európában mindenki kínai, ha Ázsiából jött, miközben itt minden fehér orosz vagy amerikai, illetve a lebarnultak esetleg kubaiak lehetnek (Ezt mondjuk még meg akarom kérdezni még valakitől, mert eddig csak egy forrásom van, de igaznak tűnik a sztereotípia.)


Gasztro-galéria:

Ebéd a repülőn: lazac whiskeyvel

Koreai étterem: koreai "sushi" és marhahús

 

Tejberizsszerű ünnepi étel egy kolostorból

 

Csipetkehadsereg



Kis büszkeségek a nagy tál gulyáslevesben

 

Mongol gulyás: mócsingos hús, rizs, krumplipüré, és néha egy kis saláta
 

Valamint a véleményem minderről...

 

Thaiföldi szerzetes barátaink által, a vendégségben készített thai kaja.

 

Sri lankai étterem: nagy tál szójaszószban főtt rizs, friss tintahal-
karikákkal, rákkal, és egyéb nyalánkságokkal.

 

Szokásos és olcsó tésztás leves, némi hússal és tojással feldobva

 

Koreai étterem: az étel mellé hagyományosan különböző savanyú-
ságokat, rántottát, stb. adnak. A pontos összetétel éttermenként vál-
tozik, de mindig 8-9 féle van. A tea és a kis tál rizs szintén ingyen
jár, benne van az árban.



Ugyanaz a koreai étterem, és végre az evés.



Mongol busz, a repülőtéri úton, Ulánbátor felé. Egy koccanás
 miatt állt be az egész, és a busz nem fért el a két kocsi között,
amik nem voltak hajlandóak félreállni. 10 perc álldogálás
után végre átkecmeregtünk köztük.

Úton hazafelé a kiskörútról, némi rövidítéssel (van

aszfalt is, de egy picit hosszabb), keresztül a kolos-

tor udvarán, ahol éppen szertartás zajlik, máskor nem

ilyen forgalmas.

 

Haragvó istenek szertartása. Részlet az egész napos

ünnepségből.

 

 

Haragvó istenek szertartása. Részlet az egész napos

ünnepségből. 2. rész