Újrakezdés Ulánbátorban

Aki költözött már új lakásba, az tudja milyen a földön aludni, mert még nincsen ágy, vagy hűtő és mosógép nélkül élni.
Mindezt egy heveny ázsiai gyomorrontás után, néhány kiló súlytól megszabadulva véghezvinni még nagyobb öröm volt, de jelenleg mégis teljes a komfort. Az ulánbátori lakást berendezni nem volt egyszerű, de megkűzdöttünk vele.



Kilátás az ulánbátori lakásunkból.

Az expedíción összeszedett betegségnek köszönhetően modelleket megszégyenítően lapos hassal, és olyan beesett, szürke szemekkel értem haza az éjszaka közepén, hogy azokkal bármelyik hororfilmben főszerepet vállalhattam volna. Tunga, aki egy nappal korábban, repülővel érkezett, alig akart megismerni...

Mivel ekkor még ulánbátori  lakásunk szinte teljesen üres volt, a földön, a hálózsákomon aludtunk, ami nem volt túl kényelmes, de másnap elmentünk a piacra bevásárolni. Matracból csak drága és rossz minőségű, rugósat találtunk, ezért a sokkal olcsóbb műnemez mellett döntöttünk, aminek kevésbé van szaga, és három réteget egymásra hajtogatva, tökéletes ágyat lehet belőle csinálni. Most tehát ezt terítjük ki éjszakára a nem túl nagy szobánkban, és hagyományos, mongol módon a földön alszunk. Illetve csak aludánk, ha a beköltözésünkkel egy időben nem kezdődött volna el melettünk az éjjel-nappal zajló építkezés.

A második éjszakán elkezdtek betonozni, mi meg a hatóságokkal telefonálni, aminek persze semmilyen kézzelfogható eredménye nem lett. Azóta is minden este ugyanaz megy, és az épület csak nő, már lassan a kilátásba is belelóg. Ma megjelent a házban egy papír, hogy kilenctől, éjjel kettőig megint betonozni fognak, és kérik, hogy se üveggel, se műanyagflakonnal ne dobálják a munkásokat... Nem mondom, hogy nekem ilyesmi nem jutott még az eszembe, de a jelek szerint valaki az ötlet  megvalósításáig is eljutott. Pár napja volt csak csend, egy éjszaka erejéig, amikor nagy boldogan még a folyton zúgó hűtőt is kihúztam, ami aztán másnapra végleg elhallgatott. Tegnap este vitte el a szerelő, és mára elvben vagy megcsinálja, vagy ad egy másikat. Remélem, hogy utóbbi, hátha az csendesebb lesz, és akkor  végre a földszinten lévő kisbolt mélyhűtőjéből is visszakérhetjük a kajáinkat.

A hűtőt egyébként egy netes hirdetésen találtuk az említett szerelőnél, akinek az udvarán egy
mosógép is volt, úgyhogy egy füst alatt megvettük azt is. Lealkudtuk, majd rábeszéltük a szerelőt, hogy hozza is el nekünk kocsival. A dolog eddig jól is ment, ellentétben a lifttel, ami viszont nem ment se jól, se rosszul, se fel, se le... Pont akkorra romlott el, amikorra megérkeztünk, és a mosógépet a lépcsőn kellett felcipelni a hatodikra. A hűtőre már ezek után nem volt kapható a szerelő, de szerencsére megjavult a lift, és sikerült egyedül betornásznom a gépet, majd a nap csúcspontjaként még a lakás küszöbén is átráncigáltuk Tungával. Sütőt még korábban kaptunk a tulajtól, igaz, egy orosz ócskavas formájában, amin minimum egy óra felforralni másfél deci vizet, és ez alatt feltehetően egy kisebb falu számára elegendő áramot fogyaszt el, de legalább működik.



Mongóliai lakásunk Ulánbátorban

A nagy bevásárlás után úgy egy héttel, most már kezdünk egész ehető kajákat is főzni, bár ennek hosszas fűszer keresés, és edény vásárlás volt az ára. Megismerkedtem viszont a közeli indiai étterem hét éve itt élő séfjével, és tőle vettem egy fűszerkeveréket, ami azóta a konyhánk gyöngyévé lépett elő.Most már csak valami sport kéne a boldogsághoz, na meg egy tanulmányi vízum. Jelenleg három hónapja és egy hete intézem a dolgot, és most ott tart, hogy tegnap megvettem a vonatjegyet Kínába, szállást foglaltam, és beadtam a vízumkérelmet.Egyszerűen egy vicc az egész, de nincs más megoldás, a határ túloldalán lévő mongol követségre kell mennem vízumért, ami persze másfél napos utazást jelent, na meg egy rakás pénzt, nem beszélve arról, hogy a kínai vízumot is meg kell hozzá szereznem.

Remélem, hogy ott legalább fogok találni valami jó boltot, bár attól a kisvárostól ahová megyek nem várok túl sokat. Itt mindenesetre nem feltétlenül könnyű a bevásárlás, és társasjátékot például egyáltalán nem lehet kapni. Túl sok dolog nincs a városban, amit csinálni lehetne, ezért jó lenne beszerezni valami otthoni játékot az unalmas téli órákra. Remélhetőleg addig az építkezés befejeződik, és nem fogja elvenni a kilátásunkat sem. A lakás szép világos, délre néző, ráadásul a központban van, és az ott lévő néhány felhőkarcolóra látunk rá, na meg a mögöttük lévő hegyekre. Ablakot a zaj miatt nem sokat nyitunk, de a levegő minősége sem az igazi, ezért folyton figyelem a neten az aktuális állapotot. Ha túl szennyezett, bezárkózunk. Most még egyébként nem olyan vészes, de bele se merek gondolni, hogy mi lesz itt a fűtési szezon beindulása után. Megint maszkban fogunk utcára menni, és a lakásba is veszünk talán egy légtisztító gépet, bár ez utóbbi sajnos elég húzós áron érhető csak el.