Nem akarom elhinni, hogy vasárnap írtam utoljára, és ilyen gyorsan megy az idő. A hét egyébként főleg sulival, és bulival telik. Sokat kell tanulnom, mivel én legfeljebb 350 kínai szót tudok, míg a többiek kb. 800-at, bár ez a szám attól függ, hogy kitől kérdezem. Ezt pont az egyik tanár mondta, így lehet, hogy reálisabb, mint az egyik diák ezres becslése. A különbség mindenesetre érzékelhető...
Szerdán ellógtam a Buddhizmust, mivel a low countries studies keretén belül, egy vezetett városi séta volt, pont akkor. Érdekes volt, csak rettenetesen hideg. Milyen meglepő... A heti ESN party mindig szerdán van (mármint akkor biztos, aztán a többit ki tudja), tehát ezúttal is ott voltunk, az elmaradhatatlan kitchen party után. A konyha szokott lenni a találkozóhely, és a buli, meg az ivós verseny helyszíne is, amiben már nekem is volt szerencsém részt venni, nem is olyan rosszul. Vesztett ugyan a csapat, de ez nem rajtam múlt. Na szóval a szerdai partyról hamar eljöttünk, mert a többiek sem akartak másnap zombik lenni.
Na hát én az voltam... Nem tudom, hogy mitől, mert aludtam eleget, de egész nap aludtam az órákon, ami elég kiábrándító, azok után, hogy időben lefeküdtem aludni. A próbléma viszont az, hogy a csütörtök a legdurvább napom, amikor 8,5 órát vagyok suliban (mintha ezt már írtam volna). Este úgy volt, hogy bulizni megyünk, de lefeküdtem viszonylag korán, és nem bírt felkelteni az ébresztő.
Pénteken (ami még mának számít, így 4 óra magasságában) aztán sikerült dél után felkelnem... Tényleg álmos lehettem előző nap. Némi reggeli tökölés után elmentem ügyet intézni (Reni, vettem neked bélyeget!), aztán az Ikeába. Most már van rendes párnám, vágódeszkám, és egy virágom, ami nem fér be a cserépbe. Délután megfőztem a lecsót az international dinnerre, ahová mindenki megfőzi amit akar, és ami lehetőleg nem teljesen nemzetközi. Az esemény kb. annyi volt tehát, hogy az emberek egyénileg, vagy együtt, de főzzenek valami olyat, ami a saját országukban sajátosnak számít, és ebből csinálunk egy nagy közös vacsorát, ahol mindenki mindent kipróbálhat.
Természetesen ezt is az ESN szervezte, ahogy az utána lévő bulit is, amely hivatalosan Flag Party címen futott, és a nemzeti színekbe kellett volna öltözni, de ezt nem sokan tették meg. Visszatérve a kajálásra a lecsó egész jól sikerült, a többiek palacsintát csináltak, a lecsót, meg nem szerette senki közülünk. Mindenesetre ezzel a történettel tálalva elég hamar elfogyott a lecsó (közvetlen a palacsinta után), és csak egy kis reklámra volt szükség hozzá. Én a magam részéről ettem vietnámi, olasz, török, finn, dán, norvég, stb. kajákat, amik elég jók voltak, de messze a legnagyobb sikert a mellettünk lévő brazilok aratták, akik koktélt kevertek, mint nemzeti italt. :D
A buli elég jól kezdődött, majd még jobban folytatódott, így nemsokára az egyik asztalon találtam, magamat, folyamatosan változó társasággal, hol egyedül, hol két csajjal táncolva. Vagy éppen két fiúval, de ebben a verzióban már kevésbé tapadtunk egymásra, ami mondjuk az asztal méreteit tekintve nem is volt olyan nagyon egyszerű. :D
Mint mindennek ennek is vége lett egyszer, a társaság kezdett elfáradni, úgyhogy talajszinten folytattuk, körben állva, összekapaszkodva. Nem tudom pontosan, hogy az asztalon mennyit lehettem, de órákban mérhető (vagy legalábbis egyben), utána viszont legfeljebb néhány tíz perc kellett hozzá, hogy megjelenjen egy (asszem) spanyol srác, aki kellőképpen részegen kiszúrta magának a velünk lévő lányokat. Sajnos a szimpátia nem volt igazán kölcsönösnek mondható, és mivel én álltam azon a helyen, alapvetően rám várt a srác távol tartása, ami sikerült is, de ezzel a történet még nem ért véget.
Valamivel később ugyanis újra megjelent, hogy bosszút álljon és jól lehúgyozzon minket. Ha valaki az előző mondatot kétszer olvasta el, mert nem akart hinni a szemének, az képzelje el ugyanezt élőben, mert velem ez történt. Kellett pár hosszúnak tűnő pillanat hozzá, hogy rájöjjek mi történik és el is higgyem azt, majd újabb néhány, hogy eldöntsem mit csináljak. A durván 60 kilómmal, és a kb. 170 centimmel a lehetőségek némiképp behatároltak, még akkor is ha az ellenfél távol áll a józanságtól. A srác mindenesetre egy jó fejjel magasabb volt nálam, és vállban is hasonlóak voltak az arányok... Na de valamit csinálni kell! Hely az volt bőven ekkorra, mivel mindenki félreállt, szóval megvolt a megfelelő lendületem, hogy rendesen meg tudjam lökni úgy, hogy azért azt úgy tényleg megérezze. Aztán majd eldől, hogy kell-e verekedni vagy sem. Hát ami kétségtelenül eldőlt az a srác volt, legalábbis felteszem, mivel előlem eltűnt a tömegben, és a helyét csak néhány vállveregetés vette át, részben számomra tök idegenektől. Kíváncsi vagyok mit tettek volna akkor, ha tényleg neki megyek a srácnak, de ez már nem fog kiderülni. Jól esett volna nem csak ellökni a fenébe, de lehet, hogy most sem tenném ezt, mivel azóta se lettem nagyobb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése