Legutóbb tegnap határoztam el, hogy leírom az utóbbi pár napomat, de csoportosan elkövetett, gép elől való elrángatás áldozata lettem, persze csak azért, hogy ma még több dologról kelljen írnom.
Meg se próbálok mindent teljes részletességgel elmesélni, mivel időm se lenne rá. Pörögnek az események, szaporodnak a partyfotók, és nem sok időm marad unatkozni.
Hétfőn kocsmatúra volt, az ESN szervezésében (na nem mintha nem ők szerveznének minden mást is, ha valaki nem tudná: Erasmus Student Network. Ők próbálnak itt lekötni minket, meg segíteni ha valami gond van, bár eddig még ilyet nem tapasztaltam), ami abból állt, hogy 5 kocsmában 5 sört lehetett megkóstolni 12€-ért. A legtöbbeknél a Leffe nevű nyert, de hogy annak melyik színárnyalata, azt nem tudom. :D Én mindenesetre elég olcsón megúsztam a dolgot, mivel még mindig nem szerettem meg a sört. Viszont itt történt meg az az esemény, amiről azt gondoltam, hogy többet már nem fordulhat elő velem az életben. Nem, nem a legón vesztünk össze, készült rólam egy polaroid kép. Ilyet se láttam már vagy 10 éve, ha ugyan nem több, de valakinél volt egy kissé futurisztikus formájú gép, ami kisebb képet csinál, mint a régiek, de attól még a lehető leghatározottabban polaroid.
Ezen az estén sikerült összeismerkednem azzal a társasággal, akikkel a képen is szereplek, és akikkel azóta is mászkálok, Hyo-Jin teljesen eltűnt, néha összefutunk és megkérdezzük egymástól, hogy How're you, de alapvetően mindketten más társaságot találtunk. Az emberekre való emlékezéssel, különös tekintettel a nevekre, kissé gondban vagyok, mivel itt legjobb esetben is 15 embert lehet megismerni naponta, ami néha kissé sok tud lenni egyszerre, de a kép jobb oldalán vigyorog a nem csekély létszámban jelen lévő olaszok két képviselője, akik nem messze laknak innen. A kocsmatúra után hozzájuk mentünk fel kajálni, mivel az olaszoknak van egy olyan rejtett képességük, hogy képesek 20 perc alatt valamilyen tésztát összedobni a semmiből, amivel aztán mindenki jóllakik. Milyen hasonló magyar recept van vajon...? Egyébként tényleg rengeteg olasz van itt, káromkodni már nagyon jól tudok, így azt is könnyű volt megbeszélni Fabiolával, az előbb említett srácok egyik barátjával (a Fabiola lány név), hogy vajon mi baja lehet annak a 20 éves csajnak, aki az alsó szomszéd, és kihívta a rendőrséget, miután elmentünk, mert túl hangosak voltunk. (Nem voltunk, csak a csaj nem egészen normális, de ezt szerencsére rajta kívül szinte mindenki tudja.) Egyébként az olasz srácok jófejek, csak néha szeretnek lelkesen szervezkedni, nem ritkán hülyeséget, így néha félre kell őket lökni, hogy ne balra menjenek, mikor mindenkinek jobbra kell.
Kedden hajózni voltunk, szintén az ESN jóvoltából, 5€-ért, ami jó volt, meg érdekes, csak marha hideg. Na nem mintha nem lenne itt mindenhol hideg... Ha az itteni cserediákokat nézzük, akkor két csoportra lehet minket osztani: van az aki már beteg volt, meg az, aki majd az lesz nemsokára. Na meg persze én, az arany középút, aki erősen kifelé jövök belőle. Sorra leszünk betegek, de tényleg mindenki, most éppen Fabiola beteg, és a képen sárgában lévő litván lány. Belga nátha... Valaki azt mondta, hogy biztos a stressz, de kizártnak tartom ezt a lehetőséget, mivel itt sokkal nyugodtabb vagyok, mint otthon, nincs annyi hülyeség, amin idegeskedni lehet. Lehet, hogy csak azért, mert külföldi vagyok, de sokkal egyszerűbben mennek a dolgok, és nem kell ötször elmagyarázni valakinek ugyanazt, hogy utána elküldjön vele a város túlfelére. Itt képesek felemelni a telefont és megoldani 3 mondatban.
Meg nem mondom már, hogy melyik napon, de elköltöztem, és most a koliban vagyok. Ég és föld a két szoba, na meg a társaság is, ami a lényeg lényege. Az én folyosómon mondjuk én nagy valószínűséggel én vagyok az egyetlen fehér, európai, de nagyon nem zavar a dolog.
Szerdán beindult a suli, élen a holland nyelvű kínai órával. Szerencsére a lényeget elmondják angolul is, bár nem állítom, hogy 100%-osan megértem, de azért a 80% az stabilan meg szokott lenni. A társaságban egy spanyol lány van, aki olyan borzasztó akcentussal beszél, hogy ha akarnám se tudnám utánozni. Néha képtelen vagyok megérteni, mit mond. Az én angolom amúgy az átlagosba tartozik szerintem, ellentétben a szomszédban lakó török bíróval, aki Phd képzésen van itt, és holland nyelvórára akar járni. Szerintem az angol jobb választás lenne... :D
Szóval a suli nem rossz, 2 távol-keleti lánnyal ismerkedtem meg. Az egyik Hong Kong-ban született, és suttogva bevallott valamit, amit az esőben csak félig hallottam, de gyanítom, hogy jobban szeretne most is ottlenni. A másik csaj viszont kissé sértődötten közölte, hogy ő belga (nem, nem flamand, nem vallon, senki se kezdjen el gondolkozni rajta), pedig elég egyértelműen nem az. Biztos itt született, de azért kíváncsi lettem volna rá, h mi van a felmenőivel, mivel feltűnően jó kínaiból. Egyébként ő szerzett nekem olcsóbban (25€) kínai könyvet egy kínai sráctól, használtan. Szóval megvannak a francia nyelvű könyveim, a holland nyelvű, kínai nyelvórára... :D
A könyv egyébként nem olcsó, a History of China órán a tanár lelkesen lobogtatta a tankönyvet, és többször is kiemelte, hogy ez milyen olcsó. Aha, 50€... Remélem ki tudom venni a könyvtárból, hogy lemásoljam 5€-ért. :D
Egyébként ha az ember a boltban jól körülnéz, akkor itt is lehet olcsó dolgokat találni, néha még olcsóbbakat is, mint otthon. A termékeknek egy nagy bajuk van csak, még hozzá az, hogy a holland és a francia mellett semmilyen más nyelven nincs rajtuk egy betű se, így elég gyakran szórakoztatjuk a többi vásárlót azzal, hogy ugyan segítsenek már megtalálni ezt, meg azt. :D
Az anyagiaknál maradva, amúgy több napos keresgélés után találtam egy boltot a török részen (ami itt kb. kínai piacként funkcionál), ahol 40€-ért függetlenítették volna a mobilom, de ez egy kicsit soknak tűnt, így lemondva a mobilnetről, inkább vettem egy másikat 16-ért. Szóval most van egy smartphone-om, meg egy stupid. :D
Visszatérve a kétnyelvűségre, és a sulira, már említettem, hogy itt mindenki jól tud angolul. A suliban van egy óra (low countries studies), ami kredittel nem jár, de elég érdekes. A flamandokról, meg a magyarul talán leginkább Németalfölds nevű területről tanulunk. Szerdán volt az első alkalom (azon a szerdán, amikor 8,5 órát vagyok suliban), és többek között elmondták, hogy ez az angol tudás a francia/holland rovására megy, így annyira azért mégse jó a helyzet. El ne felejtsem emgemlíteni még itt a sulinál, lehet, hogy átmegyek a kínai 1-re a mostani 2-ről, mert ez túl erős lesz.
Valamelyik este találkoztam Claire-rel is. Őt még Berlinben (lásd a sokkal korábbi bejegyzéseket) ismertem meg. Holland lány, de itt tanul, szóval segített is korábban pár dologban, most pedig vmi blues koncerten voltunk ami tök érdekes volt, csak éppen beszélgetni nem lehetett. Még jó, hogy ezt már megtettük előtte egy kocsmában, némi kóla és ice tea mellett. A fél év angol tanulás tényleg megtette a hatását, mert érezhetően jobb vagyok, szóval ő is csodálkozott, hogy milyen jól tudunk beszélgetni, a másfél évvel korábbi állapothoz képest. Tervbe van véve, hogy a jövő héten újra összefussunk.
Buliból van itt a legtöbb, ezért a következő bekezdés témája újra ez lesz. A szombati Brugge-i utat ugyan elhalasztották, de a pénteki program nem maradt el. Még sose voltam speed datingen, ezért mindenképpen ki kellett próbálni. Hát nem volt valami nyerő a dolog, mivel hivatalosan 70-en jelentkeztek (előre kellett nevezni ugyanis), de ehelyett voltunk vagy 300-an... Az egyik probléma, tehát az volt, hogy semmit se lehetett hallani, így a beszélgetés elég lehetetlen volt, a másik meg, hogy mindenki csak beszélgetni ment. Mondjuk már a fészbúkon is látni lehetett, hogy sokan mennek majd, akikről tudom, hogy elég erősen foglaltak, na de, hogy ennyien... A fő cél abszolút nem a nagy ő megtalálása volt, de amikor 10 emberből 10 valami teljesen másért van ott, az már kicsit kiábrándító. Ettől függetlenül nem volt rossz a dolog, ott voltak Orsiék is, szóval kicsit még magyarul is beszéltem a szünetben. :D Ha valaki nem jött még rá, mi az a speed dating, az rapid randira keressen rá az interneten.
Ezt egyébként nem követhette más, mint a traffic light party, aminek meg az a lényege, hogy akin pirosan világító karkötő van annál nem érdemes próbálkozni. A sárga már esélyesebb, de a zöld a tökéletes. Na meg persze ott van a kék, ami szépen megfogalmazva úr keres urat jelentéssel bír, bár akár avatar is lehetne, mivel mindenki csak poénból vette fel, főleg a szervező csajok.
Sajnos én a betegség miatt már a buli előtt is hulla voltam, így elsőként mentem haza, hajnali 3-kor.
Tegnap salsa oktatás, majd salsa party volt a terv, de valahogy ez mégse jött össze. A már említett társasággal mentünk be a belvárosba, még délután, aztán egy másik olasz srác főzött karbonárás tésztát, amit még csak véletlenül se úgy képzeljen el senki, mint az otthon kapható zacskós verziót. Ezek az olaszok tudhatnak valamit. Mármint a késésen kívül, amit mostanra már mindenki megtanult belekalkulálni az időbe. :D
A kaját természetesen a buli követte, ami jó volt, csak éppen salsa nélkül. Bud Spencer fiatalkori hasonmása mellett láttunk sok filmbe illő, nagydarab latin biztonsági őrt, akik közül az ajtóban álló először nem akart beengedni minket, fiúkat, a nem megfelelő cipőre hivatkozva, de aztán rájött, hogy csajokkal vagyunk, és onnantól kezdve óriási lelkesedéssel tuszkoltak be minket ketten is a klubba.
Hazafele jövet még megcsodáltuk a város egyik éjszakai látványosságát, nevezetesen a kurvákat a kirakatban. Egész közel van a sulihoz. Lehet, hogy az időpont nem volt jó, mivel egy ablaktól eltekintve vagy a telefonjukat nyomkodták a lányok, vagy őket nyomkodta éppen valaki, valahol egészen máshol, mivel sok kirakat üres volt.
Ezzel egyébként elérkeztem a jelenhez, amikoris az a helyzet, hogy időm semmi, de dolgom millió van, élen a tanulással, szóval az ez után történő eseményeket most nem írnám le, inkább egy pár nappal később.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése