Mostanában egyre inkább kezdem a tanulás és a közelgő vizsgaidőszak tipikus tüneteit produkálni, ami a bejegyzések sűrűségében is megmutatkozik.
Ami ezzel kapcsolatban valószínűleg mindenkit érdekel, az az, hogy mikor megyek Magyarországra. Pontosat még most se tudok mondani, és ez a közeljövőben sem fog különösebben megváltozni, de az már biztos, hogy júniusban nem nagyon megyek még el innen. Ma beszéltem az egyik tanárral, aminek a lényege annyi, hogy - bár pontos dátumot nem tudott mondani - a kínai vizsga júnuis legvégén van. Szóval gyorsan meg is írtam ezt a tanáraimnak, kiemelve, hogy ugyan oldjuk már meg a jegyszerzést online. Szkájpon, vagy akárhogy. Megjegyzem a mikrofonom nem működik, ezért még azt is vennem kell. Nem értem, hogy mi történt a beépítettel, mindenesetre hétfőn két boltba is benéztem, de egyikben sem találtam semmit.
A tanulást illetően sajnos kénytelen vagyok rákapcsolni, így jelenleg nagy erőkkel mongolt tanulok, mivel hónapok óta nem foglalkoztam vele semennyit. A kínai mostanában az eddig megtanultak gyakorlásában merül ki, de lesz időm pótolni a dolgot. Egyébként nagyon jó lenne túllenni a vizsgákon, és kimozdulni a városból, mert már baromira nem bírok magammal. Valahová mennem kell. Stoppolni, utazni, kalandozni, akármit, csak ne üljek egy helyben. Még mielőtt bárkiben felmerülne, hogy miből, a válasz egyszerű: semmiből. A stoppolás, meg a fa alatt alvás többnyire ingyen szokott lenni.
Na de hamár munka, meg keresés, hétfőn megvolt az újabb kör. Sok említésre méltót nem találtam, 1-2 hely esélyes lehet, de ezzel ki is merül a dolog, és a belvárost gyakorlatilag kilőttem. Állítólag halomban állnak már az önéletrajzok mindenhol, de azért én is leadtam a sajátomat, ki tudja alapon. A 3 centes nyomtatási költséget megéri. Lehet, hogy lassan Brüsszelben fogok próbálkozni egyébként, mert az mégiscsak nagyobb, és nemzetközibb, így kevésbé kell a holland vagy a francia. állítólag...
Pozitív a munkakeresésben, hogy egy csomó érdekes helyet láttam, és megismertem a város egy új részét. Többek között végre meglett a a hőn áhított angol könyvesbolt is. A helyi könyvesboltok nem árulnak angol könyveket, vagy ha mégis, akkor az megfizethetetlen, na de ez a bolt egy kincsesbánya. Olcsó használt könyveket árul egy bácsi, immár 12 éve, és a bolt filmbe illően van elrendezve. Minden polcon matrica, kézzel ráírva a téma, és nem kevés van belőlük, amolyan igazi régi öreges. Találtam pár Lonely Planetet is, például egy Western Europe-t, 5€-ért. A baj csak az, hogy 2007-es kiadás, tehát elég elavultnak számít. Ettől függetlenül még az is lehet, hogy beruházok rá valamikor, mert az aktuális kiadás 25€, és ha errefelé akarok utazgatni, akkor még így elavultan is jó hasznát tudom venni.
Pozitív a munkakeresésben, hogy egy csomó érdekes helyet láttam, és megismertem a város egy új részét. Többek között végre meglett a a hőn áhított angol könyvesbolt is. A helyi könyvesboltok nem árulnak angol könyveket, vagy ha mégis, akkor az megfizethetetlen, na de ez a bolt egy kincsesbánya. Olcsó használt könyveket árul egy bácsi, immár 12 éve, és a bolt filmbe illően van elrendezve. Minden polcon matrica, kézzel ráírva a téma, és nem kevés van belőlük, amolyan igazi régi öreges. Találtam pár Lonely Planetet is, például egy Western Europe-t, 5€-ért. A baj csak az, hogy 2007-es kiadás, tehát elég elavultnak számít. Ettől függetlenül még az is lehet, hogy beruházok rá valamikor, mert az aktuális kiadás 25€, és ha errefelé akarok utazgatni, akkor még így elavultan is jó hasznát tudom venni.
A vizsgaidőszak durván másfél hét múlva kezdődik. Ez az utolsó tanítási hét, aztán jön a pótlás hete, amikor az elmaradt órákat tartják meg. De a vihar előtti csend már érezhető mindenhol. A bulik már nem túl népszerűek, mindenki tanul, az utca még késő éjjel is majdnem üres. A konyhában nem sörrel ülnek az emberek, hanem függvényekkel és évszámokról beszélnak, évjáratok helyett. Kissé szomorú látvány, de a jó oldala az, hogy a diákmunkára sincs ideje a többségnek, így ma is dolgoztam 3 órát. A hónapban ezzel már majdnem egy százast megkerestem, ami több, mint a semmi. Gazdag ugyan sosem leszek, de szépen lassan csak összejön egy kisebb összeg vele.
Az érme másik fele viszont az, hogy ezzel a bulifotós időszaknak is vége lett, még mielőtt elkezdhettem volna úgy igazán. Kétszer voltam összesen fotózni, a pénzemet megkaptam, de több munkára nem igazán számítok. Mindenesetre most már elmondhatom, hogy ilyet is csináltam, van tapasztalatom, és a nem két filléres gép is visszahozta az árának egy részét. Hála érte alapvetően a Schönhertz fotókörének, ahol volt alkalmam ezt is megtanulni. A képeim egyébként még mindig nincsenek a neten, ezért ma aknamunkába kezdtem és megkértem a többieket, hogy kezdjenek el a fészbúkon reklamálni, és ugyan segítsenek már azt mutatni, hogy a helynek igenis szüksége van rám.
Egy teljesen más témára ugorva át, rövid elmélkedés a budapesti éjszakákról. A Sziget és egyéb hasonló szórakozóhelyek, romkocsmák, stb. esetleges korlátozása évek óta folyamatosan napirenden van. Azt eddig is tudtam, hogy ez az ágazat igen jól megy, és azt is, hogy a Szigeten sok magyart nem lehet már látni, legalábbis arányaiban nem, de itt első kézből tapasztalom ugyanezt, lehetőleg még erősebben is, mint otthon. Magyarország és Budapest egyik elég népszerűbb, és felteszem jövedelmező üzletéről van szó, amit inkább támogatni kellene, a folytonos gyilkolás helyett, mert ez legalább megy.
Miután itt valaki meghallja, hogy magyar vagyok, alapvetően két csoportba sorolhatóvá válik. Az első, és nagyobbik csoport az, amelyik már volt Magyarországon, és még csak véletlenül sem a Hősök terére emlékszik belőle - bár a fürdőket meg szokták említeni - hanem a bulikra. Közülük páran minden évben visszajárnak, és feltehetően nem két fillért költenek ott el. A másik csoport pedig nem meglepő módon, azokból áll, akik ugyan még nem jártak Magyarországon, de mégis jobban ismerik a fesztiválokat, mint én, és nagyon meg akarják már nézni az egyiket. Múlt héten leszólítottam egy random lányt, aki durván ugyanannyira volt részeg, mint én, és pontosan ezt játszottuk el vele. Másfél perc beszélgetés után ugrott a nyakamba, hogy azonnal ígérjem meg, hogy elmegyek vele nyáron a Szigetre, és kb. kiszedte a kezemből a telefont, hogy beírhassa a számát. A jelek szerint itt komoly ismerkedési alap, hogy a bulifővárosból jön-e az ember, és ha igen, akkor máris megvan a közös nevező, szinte bárkivel.
Egy teljesen más témára ugorva át, rövid elmélkedés a budapesti éjszakákról. A Sziget és egyéb hasonló szórakozóhelyek, romkocsmák, stb. esetleges korlátozása évek óta folyamatosan napirenden van. Azt eddig is tudtam, hogy ez az ágazat igen jól megy, és azt is, hogy a Szigeten sok magyart nem lehet már látni, legalábbis arányaiban nem, de itt első kézből tapasztalom ugyanezt, lehetőleg még erősebben is, mint otthon. Magyarország és Budapest egyik elég népszerűbb, és felteszem jövedelmező üzletéről van szó, amit inkább támogatni kellene, a folytonos gyilkolás helyett, mert ez legalább megy.
Miután itt valaki meghallja, hogy magyar vagyok, alapvetően két csoportba sorolhatóvá válik. Az első, és nagyobbik csoport az, amelyik már volt Magyarországon, és még csak véletlenül sem a Hősök terére emlékszik belőle - bár a fürdőket meg szokták említeni - hanem a bulikra. Közülük páran minden évben visszajárnak, és feltehetően nem két fillért költenek ott el. A másik csoport pedig nem meglepő módon, azokból áll, akik ugyan még nem jártak Magyarországon, de mégis jobban ismerik a fesztiválokat, mint én, és nagyon meg akarják már nézni az egyiket. Múlt héten leszólítottam egy random lányt, aki durván ugyanannyira volt részeg, mint én, és pontosan ezt játszottuk el vele. Másfél perc beszélgetés után ugrott a nyakamba, hogy azonnal ígérjem meg, hogy elmegyek vele nyáron a Szigetre, és kb. kiszedte a kezemből a telefont, hogy beírhassa a számát. A jelek szerint itt komoly ismerkedési alap, hogy a bulifővárosból jön-e az ember, és ha igen, akkor máris megvan a közös nevező, szinte bárkivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése