Sikerek, es viccesre sikerult torenetek

     Mivel mostanaban elegge megnott az erdeklodes a belgiumi tortenesek irant, most megprobalok irni egy kicsit. Mondanom se kell, nem azert nem irok, mert olyan pokolian unalmas itt, hogy nincs mirpl, hanem azert, mert tul sok dologrol kellene, hogy irjak, azonban mindezek mellett a blogolasra nem sok idom jut. Remelem, ez igy is marad.

     Na de mielott belevagnek, szeretnem elorebocsatani, hogy durvan egy oram van csak, es az egyetem geptermeben ulok, ahol a billentyuzet tok mas, mint otthon, igy a gepeles se tul gyors, vagy tul pontos.

     Szoval a kedd reggelem alapvetoen azzal kezdodott, hogy itt vagyok, tok ures a haz, es fogalmam sincs mit csinaljak. Persz ez egeszen addig tartott, amig megneztem, hogy miket kel elinteznzm itt erkezeskor. Mit nem... Es akkor meg a mongoliai reszkepzes papirjairol nem is beszeltunk...

Szoval elso korben a suliban kell regisztralni, ekkor kqpok diakigazolvanyt, es igy lehet tovabblepni. A kovetkezo regisztraciot a varosnal kell megtenni, mivel sokaig leszek itt, es ez meg a munkakereseshez is kell. Szoval az elozo este felfedezett Lidl alapos kifosztasa utanbe is setaltan az UFO nevre hallgato epuletbe, hogy regisztraljam magam, ott azonban soha senki sem hallott meg rolam, hivatalosan itt se voltam, kb. 10 perccel ezelottig.

Telefonalas, eretlenkedes es ertekezes: menjek el a bolcseszkarra (helyi nyelvhasznalatban ez szamomra csak faculty, leanykori neven Faculty of Arts and Philosophy). Most is itt ulok egyebkent, es meg fogok is eleg sokat, tehat tessek fejben tartani.

Visszaterve az ugyintezesre, sikerult idetalalnom, ami nagy szo, mivel ez volt az elso alkalom, hogy nem tevedtem el a varosban. Mas kerdes, hogy a ket epulet legfeljebb 5 percre van egymastol, igy nagy erofeszitest nem igenyelt a tajekozodas. Az irodai dolgozok valahogy mindig nagyon rendesek, vagy csak nekem van szerencsem. Persze a futoszalagon mukodo egysegek ez alol kivetelt kepeznek. A lenyeg mindenesetre az, hogy megismertem egy csomo embert, anibol hatranyom biztos nem fog szarmazni. Mostanra sikerult megszereznem minden szukseges papirt a regisztraciohoz, aminek a nem tul rovid es nem is sokkal egyszerubb folyamatanak leirasar most inkabb melloznem. Nem azert, mert unalmas lenne olvasni - aki mindent tudni akar rolam, az szenvedjen :D -, hanem azert mert en kapnek tole inhuvelygyulladast, es az orvos draga itt, tegnap elmondtak...

Az ugyintezes teren meg azt meg kell emlitenem, hogy piszkaltam sokat az otthoniakat a Kinai Tanszeken, szoval ha netan erre tevednek, koszonom nekik is a gyors reagalast.

A rohanos hianypotlas oka a kovetkezo volt: nemi felreertes reszemrol, amikor ugy gondoltam, hogy az Erasmust megnyerve mar nem kell kulon jelentkeznem az egyetemre, a masik hiba, pedig egw elgepelt imelcim volt. Az enyem... Elkuldtek nekem (illetve csak akartak), hogy pontosan mit kell csinalnom, de a cimem elso karaktere kimaradt, ezert nem kqptzm meg a levelet.

A kovetkezo vicces lepes, miutan regisztralok, a varosi regisztracio lesz, itt ugyanis a rendorsegnek kell majd ellenoriznie a cimemet, ami nem tudom, hogy fog zajlani.

     A kovetkezo temara ugorva. meg mindig kedden tortent, hogy este Eszterekkel, es egy nemet lannyal negyesben elmentunk bulizni. Mivel meg nincs tanitas, es a kolikba is csak szerdan lehetett bekoltozni ejfel fele kb. 5 ember volt a szorqkozohelyek atlagos kihasznaltsaga, szoval elef sokat vegigjartunk, de tobbnyire egybol ki is fordultunk. Anugy a suli melletti utcan egymast erik a klubok, a szo legszorosabb ertelmeben. Vegul 3 helyen alltunk meg, az elsoben 1€ volt a tekila (csakazertseiromlerendesen), igy ebbol negy kor el is fogyott. Mindenkire jutott egy. Ezutan egy felejtheto helyre mentunk, ahol mar kezdett beindulni a parti, de vegul a Deca Dance-ben kotottunk ki, mivel Sara (vagy Sarah...?) kozolte, h bejonnek nelki a fekete pasik. Olyan sokaig nem is tartott neki osszszedni egyet. Hogy azota mi van veluk azt nem tudom, de elso ranezesre, meg par szo beszelgetes alapjan egeszen jo valasztas volt.

Mellesleg ha ebbol meg nem derult volna ki, ez egy fekete klub volt, nem feltetlen a legjobb zenevel, de aznap este ketsegtelenul a legjobb hangulattal. 5 orara sikerult is hazaernem, enyhen ronggya azva.

     Az idojaras legjobban az angolra hasonlit, azzal a nem elhanyagolhato kulonbseggel, hogy amig ott csak lassan szital az eso, addig itt fel perc is eleg arra, hogy facsarni lehessen az emberbol a vizet.

    A szobat tekintve kezdem megszokni, bar a tarsasag azert tovabbra is hianycikk. A puffot a terdmagassagban levo ablak ele raktan, igy a laptoppal az olemben ez a meret pont idealis.

Szinten kedden tortent, hogy a Lidlben vasarolt egy kaloz. Noya biztos imadta volna, bar ketlem, hogy London utan neki lehet meg barmi ujat nutatni, a kaloz mindenesetre minden ketseget kizaroan  ott volt,kalappal es egyeb tartozekokkel egyutt. Ezek utan a sorban a kovetkezo kerdes fogalmazodott meg bennem: ti is lattatok a kalozt? Szolt mindez a mogottem allo magyar parhoz, vagyis Davidekhoz szol, akik a kozelben laknak mar par eve, de magwarbol eddig nem sokat lattzk, foleg nem ennyit, es foleg nem a tengeri valtozatot, ugyanis a kaloz is magyar volt.

     Na es akkor most a mar sokat emlegetett hiany, vagyis a tarsasag, merthogy mar kevesbe hianyos ez a fejezet. Tegnap, es ma van az Erasmus Welcome Day, amitol eleg sokat vartam, ami az ismerkedest illeti. Ide mar viszonylag siman eltalaltam, es ez az egyik oka, amiert jobban erzem magam: tudom hol vagyok es mar kevesbe idegen a varos. (Mondjuk a mobilomat meg mindig nem tudtam sehol sem fuggetlenittetni, igy belga szamom sincsen.) Na szoval ket nem tul erdekes lany utan, a sorban elottam uldogelo, lathatoan maganyos,de a nevtablajabol megallapithatoan bolcsesz (nem sokan vagyunk) lanyra sikerult a szivbajt hoznom, es itt indultak el a dolgok. Estere (csutortokrol van szo) mar legalabb 8-an ultunk az egyik koli 3. emeleti konyhajaban.

Hyo-Jin-nel elegge egymasra talaltunk, angol tudast, meg mindenfelet tekintve, szoval lehet, hogy a vegere meg koreaiul is megtanulok. :D O volt tehat a megszolitott bolcsesz lany, akivel egyutt fogunk jarni History of China-ra, ami az egyetlen angol nyelvu oram lesz.

A nap nagy resze eligazitassal telt, amibol sokminden nem volt mar uj, de azert eleg hasznos volt.

Miutan ennek vege lett mar harman mentunk tovabb, mert ido kozben csatlakozott Ali, a torok srac, akit az elso 10 percben keptelen voltam megerteni. Kajalas elott, meg osszefutottam egy magyar lannyal, aki rajtam kivul meg egy magyart se latott itt (bezzeg en vonzom oket), de ezt az elsot se volt egyszeru felismernie. En ekkorra mar leszedtem a nevtablamat, de ot meg leleplezte a sajatja. A pontos beszelgetesre nem emlekszem mar, de eppen Hyo-Jin-nel ultunk egy padon mikor az eltes pulcsimra mutatva megszolalt mellettunk valaki, hogy van egy ilyen egyetem. Igen, tudom. De van az o orszagaban egy ilyen nevu suli. Oke, tudok rola, en is ott tanulok. Aztan par hasonlo mondat utan, vegul megkerdeztem magyarul, hogy most nem hiszi-e el nekem, amire aztan vegkepp meglepodott szegeny. Egyebkent aranyos volt, de tul sokat nem beszelgettunk. Amennyit igen, az eleg vicces volt, mert miutan rajott, hogy ertem a nyelvet, nem nagyon tudott tole elszakadni, en viszont nem akartam magyarul beszelni, foleg Hyo-Jin-re valo tekintettel.

Az este hatra hirdetett vacsorara mar sokan gyultunk ossze, tobbek kozott 3 szlovak, lengyel, holland, gorog, torok, koreai, mag en, a magyarok kepviseleteben.

A lenyeg az, hogy a sulinak van egy etterme, ami eleg olcso (3-4€ egy foetel, mindennel egyutt), valasztni pedig a bejaratnal kirzkott, lefoliazott kajak kozul lehet. Eleg kreativan lett megoldva tehat az etlap, de nagyon tetszett.

Ezutan kovetkezett a koli konyhaja, ahol meg par orat eltoltottunk, majd 10 utan mindeni elment aludni. Az en utam, most is mint mindig a bevasarlo utcan, majd a hatalmas templomok, valamint a var alatt vezetett. Itt olyan hazamennem, mintha a Vaci utca, Andrassy ut, Hosok tere, stb utvonal lenne, a negyedere suritve, es megszorozva harommal.

Ma meg sok erdekes nem tortent, de ami fog, azt majd leirom egy kovetkezo bejegyzesbe.

Éjfélig szép a város. A szoba előtte se...

     Miután gyorsan megcsodáltam a ferihegyi kettes terminált, pontosan sikerült megérkeznem a brüsszeli reptérre. Drukkoltam, hogy szakadjon a hó, mert akkor kötöttem volna biztosítást, és ha egy órát késik a gép, kapok 100 €-t, de az időjárásjelentés ilyet nem ígért, így a biztosítás kötés is elmaradt, nem csak a jégeső.

     Még a repülőn, a kiszálláskor összeismerkedtem két magyarral (a továbbiakban Orsi és Gyuri), akikről a fedélzeten ki is derült, hogy szintén ide tartanak. Miután Gyuri, enyhén szétjött bőröndje után a többi csomagot is sikerült lesúlyemelni a szalagról a vonathoz menő buszt könnyen megtaláltuk. Ekkor még nem tudtuk eléggé értékelni annak alacsonypadlós mivoltát.

A pályaudvaron némi sorbanállás és keresgélés után Orsival elmentünk jegyet venni, és megtudni, hogy mennyit késik a vonat. Mikor visszaértünk Gyurihoz, a csomagokon kívül már egy lányt is őrzött, akihez mindjárt csatlakozott is a barátnője. A kivételesen rossz névmemóriám ellenére ők mostantól Eszti és Szandi néven fognak futni a blogon.

Természetesen ők is genti Erasmusosok, hozzám képest talán azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy ők találtak kolit, nem is aranyáron, és némileg jobban informáltnak tűnnek.

Nem tudom, hogy örüljek-e nekik vagy sem, mert magyarok, viszont nagyon aranyosak.

     A nagy egymásra találást követően a vonat is ránktalált, mi pedig magunkat rövidesen a brüsszeli központi pályaudvaron, ahol a tekintélyes mennyiségű és súlyú bőrönd miatt nem tudntunk leszállni.

Ez persze már csak hab volt a tortán, főleg, hogy a következő állomás is tökéletesnek bizonyult. Ez tehát némileg egyszerűbb volt, mint a vonatra való felszállás, mivel először felszálltunk egy vonatra, amin a csomagok fellogisztikázása után végre el is helyezkedtünk, kényelmesnek éppen nem mondható pózban, de boldogan és büszkén. Tettük ezt úgy, hogy közben a vezető is hasonló dolgot csinálhatott, egy másik vonaton, mert, mint a kalauztól megtudtuk, Brüsszelből jött éppen.

Közepesen villámgyors tanácskozást követően úgy döntöttünk, hogy megéri átpakolni bőröndjeinket a másik vonatra, ami hamarabb indul, így a vonat lépcsőjén sikerült kitörnünk az Orsi bőröndjének a második lábát is, miután az első az átszállás közben, a peronon jött le. Ezáltal kicsit nagy lett a lemorzsolódás az alkatrészeket tekintve, de legalább újra szimmetrikus lett a feldőlésre előtte is hajlamos táska. A vonaton aztán olyan labirintust csináltunk a cuccainkból, hogy ott már a minotaurusz felbukkanása sem okozott volna különösebb meglepetést.

    Brüsszelben, a bőröndökkel való sokadik sikeres lépcsőzést is sérv nélkül túlélve felkecmeregtünk a genti vonatra, ahol sokkal több helyünk szintén nem volt, de azért - igaz két felé osztva - eljutottunk Gentbe. Rövid búcsúzkodást követően megtaláltam a főbérlőmet a sötétkék Audi A6-osában, bár először csak egy A4-est szúrtam ki...

    A házba belépve hamarosan konstatáltam, hogy nem maga az épület a büdös, hanem a tulajdonosából árad az áporodott cigiszag. Még szerencse, mert rendesen kiszellőzteti elég esélytelen lenne, mivel,az ablak olyan kicsi, hogy még csak kiugrani sem lehet rajta rendesen, ha az ember már teljesen bedepressziózik a bezártságtól. A szoba és a ház kissé lepukkant, de sokkal jobbat nem többnyire lehet várni egy ilyen helytől, főleg nem 275€-ért, a térdmagasságban lévő ablak viszont nagyon zavar. A főbérlőnek nincs más üres szobája, pedig jó lenne ezt itthagyni. Írtam pár helyre szoba ügyben, szóval meglátjuk majd, mi lesz.

Az anyázás és a jónak éppen nem mondható első benyomás örömére, elmentem a városba sétálni. Közel lakok a történelmi belvároshoz, ami nagyon szép, bár az új részek is tetszenek, mivel itt nem 3 méter széles az utca. Tipikus régi házak vannak itt, az ablakon benézve nem olyanok, mint az én szobám, és még pár tetőrete is láttam. Én is ilyen szobában lakok, csak hát ez nem egészen ugyanaz a tetőtér, amit én szeretek...

A vár, és társai jól ki vannak világítva, de csak éjfélig, utána a város olyan képet nyújt, mint amilyet a filmek alapján képzel el az ember pár száz évvel ezelőttről.

Ennek köszönhetően viszont megszületett a fejemben egy kép, a várról - ami nem fog kiégni a sötétben - és az Orionról. A fényképező mellé talán gps sem ártott volna, mert hazafelé egy kicsit eltévedtem. Végül a pár utcányi eltérést egy török házaspár korrigálta, így pár perc múlva már el is kezdhettem írni ezt a bejegyzsét. A város egyébként elég kihalt már ilyenkor, de nem messze van egy nagyobb főút, és pár éjjel-nappali bolt, meg éjszaka is nyitva tartó török étterem. Itt sem fogok éhenhalni tehát éjjelente, hacsak nem a pénz miatt.

     Holnapra egyenlőre sok tervem nincsen, de jó lenne nem egyedül lenni. A ház tök üres, bár a szomszéd szobába pont most jött meg valaki. Jó lenne találkozni a többiekkel is, és frissen megismert magyar duókkal is.

Célegyenes

Lassan tényleg eljutok Belgiumba. Mondanám, hogy az utazás kezd íjesztő valósággá válni, bár annyira azért nem vagyok megijedve tőle.

Szóval átjutottam a biztonsági ellenőrzésen, és csodával határos módon ezúttal senki sem akart letapizni. Nem is értem, hogy a korábban megszokottól eltérően ezúttal miért nem csipogott be semmim. Megjegyzem most is pont ugyanannyi bombát csempészek magammal, mint ahánnyal a korábbi gépekre szálltam fel...

Egyébként érzek némi keretes szerkezetet a blogban, mivel az első bejegyzést is Ferihegyről írtam, csak a másik terminálról.

Akkor tanulás után voltam, most tanulás előtt. Sokminden változott azóta, de most kezd igazán izgalmassá válni a dolog.

Erasmus: Belgium

Durván fél év után újraélesztem a bologot, és ezennel megnyitom benne az újabb fejezetet.

Ha minden a terveim szerint alakul akkor nem sokat fogok ide írni, mert annyira el leszek foglalva. Ha csak félig sikerülnek a terveim, akkor viszont sokat írok majd ide, mivel sok helyre fogok eljutni, de unatkozok, ezért van időm blogolni.

Ha a terveim nem sikerülnek... de sikerülni fognak.

Szóval összefoglalva a terveket - amikről tudjuk, hogy mindig változnak, ezért senki se vegyen készpénznek semmit se ebben a bejegyzésben - nemsokára megyek Belgiumba, Gentbe Erasmussal, aztán az őszi félévre Mongóliát célzom meg, majd 2014 tavaszám lediplomázok itthon. Ezek után szeretnék Kínában tanulni kínait.

Belgiumba biztos, hogy megyek, Mongóliába több, mint valószínű, Kína meg csak egy halovány terv.

A bevezetés után jöjjenek a várva várt részletek, hogy is kerülök én mongol szakos magyarként egy beligumi egyetemre kínait tanulni...

Ha valaki netán véletlenük tévedt volna ide, annak elárulom, hogy harmad éves mongol szakos vagyok az ELTE BTK-n.

Durván egy éve én is elkezdtem villámtempóban kidolgozni, hogyan léphetnék le innen minél messzebbre. Leginkább kézenfekő dolog az Erasmus volt, remek, megyek azzal mongolt tanulni! Aha, meg ahogy Móricka elképzeli...

Az intézetnek összesen két Erasmus egyezménye van, egészen pontosan a Japán Tanszéknek Heidelberge, és a Kínainak Gentbe.

Az előbbi tanszéken túl sok sikert nem értem el, csak annyit közöltek, hogy ha meg tudom indokolni miért pont egy japános ösztöndíjjat szeretnék igénybe venni, akkor esetleg beraknak a lista végére...

Irány az F épület, Kínai Tanszék!

Na itt már jobb volt a fogadtatásom, azonban nem igazán értettek az egészhez, mivel még soha senki sem akart tőlünk Gentbe menni. Nemsokára kiderült a súlyosbító tényező, miszerint a megállapodást 2007 óta nem írta alá a belga fél, ezért az még nem érvényes.

Hetekig tartó ügyintézés követte az Kínai Tanszéken tett első látogatásomat sorbanállással, telefonálással levelezéssel és mindennel amit csak el lehet képzelni. Pozitívum viszont hogy megismertem egy pár nagyon segítőkész embert, akiknek talán később majd leírom a nevét is.

Végül sikerültz mindent elintézni, beleértve a pár napja leadott papírokat is. Szerintem a papírmunka nehezebb, mint amilyen nehéz lesz Belgiumban hollandról tanulni a kíanait.

Igen arról fogom, és itt el is érkeztünk a jelenhez. Gentben hollandul beszélnek, én viszont pont annyit tudok hollandul, mint szuahéliül, és nem akartam felvenni ezt idén, mint ötödik nyelv...

A modern mongol, klasszikus mongol, kínai és angol négyes pont elég volt nekem, ezekbe is néha bele akartam halni, szóval nagy tisztelettel tudok ilyenkor felnézni a két szakosokra... :D

Egyébként kint kínait, buddhizmust és kínai történelmet fogok tanulni, utóbbit szerencsére angolul.

Szállásom még nincsen, de pénzem se nagyon. Repülőjegyem viszont igen, méghozzá a február 4-i wizzair járatra.

A terveim azok, hogy keresek valami munkát, mert az Erasmus ösztöndíjról elég sok dolgot el lehet mondani, csak azt nem, hogy elég lesz. A szállás durvan 300€ / hó, míg a teljes ösztöndíjam nem egészen 2.000€...

A másik terv az, hogy elkerülök mindent ami vagy aki magyar, mert angolul akarok beszélni és külföldiekkel ismerkedni meg.

Hát egyenlőre ennyit tudok elmondani dióhéjjban, aki egy kicsit jobban ismer annak sok újjat ez nem árult el.

Kisvakond

Azt hiszem, az újabb mesehősből már mindenki kitalálta, hol írtam az első nap beszámolót. Olomouc pályaudvarán ülve, közel a lengyel határhoz.
Laurával nyolckor találkoztunk a városban, aztán irány a benzinkút az M1 / M7 közös bevezetőjén, a balatoni stopposok találkahelye.
Már a buszról leszállva elkezdtünk beszélgetni egy korunkbeli párral, akik Balatonra mentek, és a kérdezgetős módszert választották a kútnál, a hagyományos helyett. Nemsokára fel is vették őket, szóval rögtön el is kezdtem irigykedni, főleg a srácra, mivel nagyon aranyosak voltak együtt.  :D
Szerencsére nekünk sem kellett sokat várni, így első körben Győrig jutottunk, majd pár perc múlva egy török kamion fékezett le, nem kevés vizet zúdítva ránk ezzel a tetőről. A sofőr nagyon rendes volt, de sajnos csak Pozsonyig tudtunk vele menni. ELőször sikerült kamionban utazni, de nagyon bejött a tágas vezetőfülke. Pozsonyban kb. 15 km-t vitt minket tovább egy fiatal testvérpár, akiknek alig fértünk be a kocsijába, de a következő már szerencsére egy kisbusz volt.
Ebben egy szlovák asrác ült, aki nem tudott túl jól angolul, így kissé nehézkesen indult a beszélgetés, de amikor megmondtuk neki, hogy magyarok vagyunk, kiderült, hogy magyarul ő is sokkal jobban tud, mint angolul. Ő is elég jófej volt, de kissé másfelé ment, ami nem okozott volna gondot, ha az út nincs lezárva... A lényeg az, hogy kikötöttünk egy hangulatos kis cseh városban, ahol viszont totálisan beragadtunk, így felvonatoztunk 50 km-t Ololmoucba. Itt az autópáyára vezető úton próbálkoztunk eredménytelenül, de hamarosan bemenekültünk egy aluljáróba a vihar elől. Mire elállt az eső (később kiderült csak 10 percre) már sötét volt, így visszamentünk éjszakára a pályaudvarra.
Itt kicsit elgondolkoztunk rajta, hogy megálljunk Varsóban, vagy máshogy módosítsuk az útitervet, mivel tényleg messze van az az észak, és ki tudja odaérünk-e.
Ezzel még nem lett volna semmi baj, de vmikor az éjszaka közepén aura közölte, h inkább menjünk haza... Elég hamar sikerült feladnia szegénynek, mondhatni a legelső nehézség után azonnal.
Egyedül továbbmenni nem nagyon akartam, meg őt sem egyedül felrakni a vonatra, szóval 1-2 órája érkeztünk meg a Keletibe.

Kissé csalódott vagyok, meg hát nem nagyon tudom, hogy most mit csináljak.
Talán elmegyek egyedül stoppolni valahová, bár semmi kedvem megint így csinálni.
Szóval tényleg fogalmam sincs, hogy mi lesz még, ami elég idegesítő, mindenesetre ennek az útnak a beszámolója igen rövidre sikerült.
Budapestről 400 km-t sikerült tehát megtenni, és kb. 30 €-t költeni, alapvetően a vonatjegyre, hazafelé...

Micimackó

A kissé sajátos cím, ezúttal inkább alcím lehetne, mivel csak egy mondatra fog majd vonatkozni.
Ha most bő egy évet vissza lehetne menni az időben, akkor ezt a bejegyzést, illetve a címet különösen ajánlottam volna valakinek, de hát az időben csak előrefelé van, ezért inkább arra nézzünk.

Büszkén jelenthetem, hogy a mai nap minden nehézsége, ellenére sikerült mindent elintéznem úgy-ahogy, és a pakolás is 99%-os. Pénzügyileg összesen 550 € lesz nálam, aminek jó lenne maximum a negyedét költeni csak el. Itt jegyzem meg, hogy a Rita (nagyobbik húgom) ma szerencsére felhívta a figyelmemet, a supermarketek kukáira, és az újrahasznosítás szempontjából kiváló tartalmukra. Szóval ezt valahol északon mindenképpen ki kell próbálni, már csak a poén kedvéért is.
Visszatérve a financiális kérdésekre, a bankban sikerült csak a betenni tervezett pénz felét rakni be, így most kénytelen vagyok egy rakás készpénzzel rohangálni. Jó a rosszban, hogy a bankban jöttem rá, hogy fogalmam sincs a PIN kódomról, ami elég kellemetlen felfedezés lett volna valahol Finnország közepén, ha már azt a kis pénzt ráraktam a kártyára.

Még visszább ugorva a levélben (és még én mondtam nemrég, hogy a vissza az időben nem jó...) a csomagolás is egyszerűbb volt egy éve ilyenkor. A hidegre való tekintettel valaki egész biztos énekelni kezdene, de a szobámban sem ő, sem a kedves kedvelője nem volt jelen sajnos. Íg tehát csak Demjén fakadt dalra a laptopon, amíg a hallgatóság a hálózsákot próbálta felügyeskedni a hátizsák oldalára. A meleg cucc igen sok helyet foglal, ráadásul Katus tanácsára végül a kabátomat is elpakoltam, igaz, bélés nélkül. A térfogat mellett a súly is problémát okoz, mivel a zsákom jelenleg 12 kilót nyom, pont a duplája annak, amit még tényleg kényelmesen el tudok cipelni, ráadásul még semmi kaja, vagy víz nincsen benne. Ezeket majd reggel fogom megvenni, így garantálva, hogy ma se aludjak sokat. Tartok tőle azonban, hogy nem a megvétel, vagy a zsemlék összerakása, hanem az elrakásuk fog nagyobb fejtörést okozni. Valahogy tömöríteni kell majd őket, szóval lehet hogy a nagy piros lábossal való rájukcsapkodás fog következni, hogy megfelelően lapos legyen mindegyik.

Az útvonallal kapcsolatban új részleteket nem írnék, és nem is másolom be a rövidnek épp nem mondható tervet, de a lényeg az, hogy ennek írása közben egyre inkább rá kellett jönnöm, sok lesz az a teljes kör, így eleve csak az északit fogjuk most bejárni. Tehát FInnország, és Norvégia a jelenlegi cél.

Mivel internetezni valószínűleg nem fogok tudni, úgy tervezem, hogy naplószerűen papírra írom majd a dolgokat, és utólag, itthon gépelem csak be.
A telefonom Közép-európai idő szerint 4-kor lesz bekapcsolva, ha nem felejtem el. Persze előfordulhat, hogy lemerül az akku, vagy nem lesz térerő, így nem kell egyből mentőosztagot küldeni, ha néhányszor nem lennék elérhető. Jó hír viszont a technika szerelmeseinek, hogy a napóra, még éjszaka is működni fog, legalábbis bizonyos helyeken, északon.
Mivel ezúttal nagy valószínűséggel minimális információt fogok csak közölni magmról, ismételten arra kérnék mindenkit, hogy beszéljen a többiekkel, ha meg akar valamit tudni, mert továbbra sem tudok mindenkinek sms-t küldeni, vagy felhívni.

Közel a cél...

Vagyis még csak a kezdet, mivel most már gyakorlatilag biztos: pénteken indulunk.
Azt még nem tudom, hogy hogyan fogok reggel felkelni, mert mostanában eléggé koránkelő lettem. Kora délután...

Az útvonal annyiban módosult, hogy észak felé fogjuk kezdeni, tehát megfordíttottuk az irányt, mivel szeretnénk éjféli napot látni, márpedig ez a Nordkappon július 31-ig lehetséges csak.