2013. december 30., hétfő

Kevésbé boldog karácsony

Nemi kezdeti nehezseg utan elkezdodott az igazi felszallo ag, amit a nem is olyan alacsony csucs kovetett. Csakhogy ezek a szep idok elmultak es pont itt van az ideje, hogy elhagyjam az orszagot, habar a problemak egy reszet pont a tavozas kozelisege okozza, mely nelkul most nemikepp boldogabb lehetne az eletem. A hanyatlas akkor kezdodott amikor az elso jo baratom ment haza, mig mostanra mar mindenki, aki kozelebb allt hozzam otthon elvezi a meleget, vagy pedig azert nincs velem mert nemsokara en fogok elmenni.

Meg a tavozas elott szerettem volna par jo kepet kesziteni az orszagban, ezert vasarnap este elmentem a folyohoz, aminek a jege olyan vastag, hogy akar tankkal is lehetne furikazni rajta, igy nem csoda, hogy sok autos is ezt teszi. Helyenkent latszik a viz, es itt nagy gozolgo foltok vannak, amikrol a nem tul latvanyos naplementeben eros joindulattal is csak kozepes kepeket tudtam kesziteni. Teny ami teny kicsit keson is erkeztem, de masnap jobban idozitettem, es sikerult jobb fotokat csinalnom a pont elkapott alkonyatban.

Ami a karacsonyt illeti sajnos boldognak ez se volt nevezheto az iden, bar ketsegtelenul feher, az aznap delelott mintegy varazsutesre lehullott honak koszonhetoen. Ket hete penteken tulestem az elso, ketes eredmenyu vizsgan, majd hetfon ket sikeres kovetkezett, majd kedden reggel teljes erejevel kezdetet vette a karacsonyi pechsorozat. Az egesz egy vizsgaval kezdodott es azzal, hogy meg elotte bekopogtam az akkorra mar reg kesesben levo tanarhoz megkerdezni, hogy mikor tudna levizsgazni egy lengyel ismerosom, aki eppen nem bir felkelni az agybol. Semmikor, nagyon betegnek kell lennie ha nem tud vizsgazni jonni. Remek...
Sokkal segitokeszebb a vizsga soran sem volt, foleg nem akkor amikor arrol kellett volna fogalmazast irni, hogy "ha a nyelves labas". Ertettem, hogy mi van odairva, na de, hogy ez most megis mit jelent... Kesobb egy mongol magyarazta el, hogy ez egy kozmondas, aminek az a lenyege, hogy ha sok nyelvet tudunk, akkor mehetunk utazni. Na igen, ezzel az illetovel is akadnak problemaim mostanaban, pedig neki se kevesbe rossz, hogy nem latjuk egymast.
Karacsony este vegul a Ceylon nevu, mar ismert sri lankai etterembe mentunk unnepelni, nem tul sokkan, ugyanis mindenki beteg volt, vagy elfoglalt es aki elment az is koran hazament a bulibol. Azt hiszem nem szukseges tovabb sorolnom a dolgokat, ez is eleg bizonyitek arra, hogy ennel rosszabb karacsonyt kitalalni nem tudtam volna.

Kedden ataludtam az egesz napot, abbol kiindulva, hogy legalabb amig alszok, nem tudok rossz dolgokra gondolni. Ez nagyjabol be is jott es a karacsonyi buli elott nehany oraval ebredtem. Igen, 25-en ujra unnepeltunk, nemzetkozi tarsasaggal, de foleg amerikaiakkal, ok ugyanis ezen a napon, vagyis Europahaz kepest egy nappal kesobb tartjak a szentestet. A jol sikerult hazibuli utan a couchsurfinges buliban kotottunk ki egy barban, erosen lecsokkent letszamban. Egy csaj, akinek a baratja akkorra mar nem igazan tudott labdaba rugni (vagy felallni) megadta a szamat, de azota is folyamatosan hivom.

A kovetkezo karacsony a magyaroke volt Kataeknel, amit tobbszori halasztas utan vegul szombat este tartottunk meg bejglivel es az itt is kaphato szaloncukorral.

Masnap egy ujabb sajnalatos esemenynek koszonhetoen hirtelen nagyon sok szabadidom lett, ezert ezt kihasznalva erot vettem magamon es befejeztem a korabban mar elkezdett eltes beadandot. Mar az utolso simitasokat kezdtem rajta csinalni, amikor el kellett mennem, hogy Asiaval vegre megnezzuk a hobbitot a moziban. Elotte viszont biztos ami biztos alapon elmentettem az egesz anyagot egy kulso meghajtora is, sose lehet tudni. Mikor a film utan hazaertem es megprobaltam bekaopcsolni a gepet nem tortent semmi. Pontosabban tortent: elromlott. Belgiumban a vizsgaidoszak kellos kozepen ment tonkre a laptopom. Ezuttal megvarta a veget. Ezzel azt hiszem el is dolt, hogy Kinaba a most is hasznalt tabletet viszem magammal, tehat az ekezetek hianyat keretik elnezni. Nem mellesleg par oraval ezelott nem kis munkaval mar egyszer megirtam ezt a bejegyzest, jobban is, mint most fogom, de az egesz elszallt.

Jo hir viszont, hogy a kinai utazashoz szukseges utolso hivatalos dokumentumot is sikerult beszerezni a mult heten, igy mar csak egyeb iskolai papirokra van szuksegem a Magyarorszagra utazashoz, amiket viszont nem tudom mikor fogok megkapni, mivel sok idom mar nincs rajuk, es ma hiaba mentem be az egyetemre a munkaido kozepen, senki nem volt az irodaban. A szeneszter elejen meg szamoltam, hogy hanyszor tortenik meg mindez, de a sokadiknal feladtam.
A karacsonyi hoesest kovetoen ma is jegpalyava voltoztak az utak, es mar sokadszorra dobtam majdnem hatast, amikor vegre meglattam a soszoro autot. Nagy feher teherauto, a platon harom ember, akik neha vagy lapattal szorjak a sot nehany kupacban, vagy az osszeallt nagyobb tomboket dobaljak az aszfaltra.
Egyebkent Kinaban nem Asiaval fogok lakni, mivel o megsem akar couchsurfingelni, en viszont nem hagytam magamat meggyozni a hostelrol. Egy korombeli kinai lany vendege leszek, aki egy hagyomanyos hutongban lakik, a belvaros eszaki szelenel. Az utazas elejen tehat nagy meglepetes elvileg nem erhet, ellentetben a vegevel, ugyanis visszafele szolo vonatjegyet kaponi nem tul egyszeru, a magyarorszagi jaratomat lekesni viszont annal inkabb.

2013. december 21., szombat

Sztriptíz bár és Dzsingisz szobor mongol módra / Striptease bar and Genghis statue in Mongolia

Karácsonyfa az egyetemen, a szokásos pénz-
ekkel díszítve.
Christmas tree in the university with decorated
by the common notes.
Az előző bejegyzésben még csak építés alatt lévő karácsonyfák mostanra teljes pompájukban díszítik a várost, sok más társukkal együtt, és a bárokban is néha kék mikulásruhás pincéreknők szolgálnak fel. Ebben a kijelentésben naggyjából  ki is merül az, amit biztosra állíthatok, mert eléggé kimennek a fejemből a dolgok, vagy legalábbis összemosódnak.
Ami viszont egész biztos emlékezetes marad, az az, hogy pénteken elég hamar hazaértem Juliától, mivel éppen nem volt net, és nem tudtunk ócska cápás filmeket nézni, ő meg amúgy is elég kómás volt. Pont időben ahhoz, hogy 11 körül megérkezzünk a sztriptíz bárba. A belépő elviselhető volt, és a legnagyobb mongol pénz itt is 20 ezer, csak a magyarral ellentétben ez durván 2500 forintot ér, így az ember kicsit nyugodtabb szívvel pakolja az ölében vagy az asztalon táncoló lányok bugyijába, ami ezúttal egyben a teljes öltözéket is jelenti. A dolog akkor válik még izgalmasabbá, amikor három lánnyal vágódunk le az egyik rúddal szemben, ők pakolják a pénzt, és még nálam is jobban élvezik az egészet. A mongol nőket illetően egyébként itt is volt kissé vastagabb, nagy mellű, de abban egyetértettünk, hogy a vékonyak a jók, ráadásul az amerikai filmekkel ellentétben, itt nem érvényes a mindent a szemnek szabály.


A szombat este is az előzőhöz hasonlóan alakult, mert ezúttal is Juliával voltam, illetve a lengyel lányokkal egy karaoke buliban.


Asiával a vasútállomáson, végre megvettük a pekingi jegyeket.
In the train station with Asia, finally we bouth the tickets to
Beijing.
Vasárnap este Katáékhoz mentünk gulyáslevest enni, ahol egy mongol lány is velünk volt, aztán a hétvégi bulik végeztével megvettük Asiával a pekingi vonatjegyeket. A hét Kína tervezésével folytatódott, szóval Peking és Shanghai után, az utóbbitól durván 150 km-re lévő Hangzhou városában is van már szállásom, ha minden igaz. Még két helyre kell szállást találnom, amik kisebb városok, de remélhetőleg találok majd ott is valakit. Már amennyiben lesz időm minderre. Kezdem sajnálni, hogy hagytam magam meggyőzni, hogy csak szilveszter után induljunk. Na de mindegy, a lényeg az, hogy vonatjegy után vízumunk is lett szerdán.


Szokásos kép Juliával, Dzisngisz kán lovas szobra előtt.
Common picture with Julia in front of the equestrian
statue of Genghis Khan.
Csütörtökön lógtam a suliból, mert Juliát éppen meglátogatta két német ismerőse, és együtt elmentük Tereljbe, a nemzeti parkba, ahol a teknősös szikla van. Korábban már jártam erre, és már akkor se volt túl nagy a forgalom, de most aztán teljesen kihalt a nyáron annál népszerűbb üdülőhely. Mindezt az utazást, ezúttal -30 fokban ejtettük meg szóval túl sok időt nem töltöttünk a szabadban, inkább elmentünk egy rokonhoz ebédelni, aztán megcéloztuk Dzsingisz kán 40 méteres lovas szobrát Tsonjin Boldogban. Az öt éve épült szobor egy jövőbeli komplexum részét képezi és a világ legnagyobb lovas szobra is egyben, ami egy kilátó is egyben. Dzsingisz hasából kilépve a ló nyakán lehet végigsétálni a fején lévő kis kilátóhoz, ahonnan egyébként túl érdekes panoráma nem nyílik a pusztára. A szobor alatti épületben egész érdekes kiállítást rendeztek be különböző régészeti leletekből, de én a magam részéről nem mindig tudtam erre koncentrálni, mert a röhögőgörccsel küszködtem. Ennek az adott alapot, hogy a római ötöst következetesen Y-nal írták, aztán jött egy nő, aki elkezdett nekünk, négy fehérnek mongolul magyarázni egy térkép előtt. Nem sokkal később leesett, hogy tulajdonképpen angolul beszél, de, hogy mit, azt meg nem tudom mondani, mert egyikünk se értette, én meg még ki is mentem a teremből röhögni. Este családias hangulatú és létszámú couchsurfing meeting volt a megszokott program, aztán pénteken bementem egy tanárhoz, előadni neki valami házit mongolból, de fél óra várakozás után inkább hazamentem aludni egy órát a következő vizsga előtt. Lehetett volna akár kettő is, mert majdnem egy órát késett a tanár. Nem volt egy egyszerű nap, mert az első tanár ugyebár be se ment az egyetemre, a második meg nem volt túl segítőkész a vizsga során. Ezután nem sikerült találkoznom egy mongol barátommal se, akit utoljára hétfőn láttam, és a héten többször nem is fogom, bármennyire is szerettem volna. Elmentem viszont helyette a bevándorlásiba újabb hülyék közé, az utolsó papírért. Asia délelőtt öt dollárt fizetett a kilépő vízumért (diákoknak ingyenes a mongol vízum, csak éppen kilépéshez kell egyet venni, nem túl olcsón…), amiért én néhány órával később durván 35-öt adtam, de ez nem az első ilyen eset, így nincs min meglepődni.

A nap befejezése szerencsére jobb volt, mert ugyan kivétel nélkül mindenki beteg, beleértve engem is, de végül elmentünk az indiai étterembe vacsorázni, ahol Asia hívott, hogy menjünk át hozzá. Az este természetesen ivós játékba torkollott, számomra aránylag józanul, de miután a házigazdák vezetésével mindenki kidőlt, és elvonult aludni, én még reggel hatig beszélgettem valakivel, ami után szintén nincs miért csodálkozni azon, hogy délben a kanapén ébredtünk fel, a nappaliba.
Este szintén Asiához mentem, mert itt búcsúztunk el Juliától aki sajnos holnap kora reggel visszrepül Berlinbe. Asia, aki egyébként tud mongolul pizzát rendelt, mongolul, amit nem volt egyszerű kivitelezni, de végül megérkezett. Megkaptuk a számlát is, a következő instrukciókkal a futárnak: angol, mongolul nem beszél. Add oda a kaját, mutasd meg a számlát és kérd el a pénzt.

 --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Christmas trees were under construction when I wrote about them in the last post have a brilliant appearance now. In additional even in the bars waitresses serves in blue Santa Claus costume sometimes. With this statement I’ve actually exhausted all of the topics I can be sure because everything is mixed in my mind so much or just simply forgot them.

However there is one thing I cannot forget. On Friday I’ve gotten home quite early from Julia’s because there was no internet so we couldn’t watch any trash shark movie. So it was just on time to arrive at the striptease bar around 11pm. The entry fee was ok and the biggest Mongolian currency is 20,000 MNT what means 11-12 USD so you can put it into the tanga of the dancers who dance on the table or in your lap, without any hesitation especially because the biggest Hungarian note (20,000 HUF as well) would be 89 USD unlike the Mongolian one… Things become more interesting when you sit in front of one of the poles with three girls and they put the money and enjoy even more than me. In terms of Mongolian women there were some stout ones but all of us could agree that the slim ones are the best ones, and the top of these unlike in American movies it’s not only for your eyes.
 
The Saturday evening was similar to the previous one because I went to Julia’s again and to a karaoke party with the Polish girls.
A vonatjegy megvétele után a kínai vízumot isátvehettük.
After the train ticket we got the Chinese visa, too.
Sunday evening we went to Kata’s to eat some delicious Hungarian gulyás soup where a Mongolian girls came as well and after the party weekend we went to buy the train ticket to Beijing with Asia. Last week I continued to plan China so after Beijing and Shanghai I also have a host from couchsurfing in Hangzhou what situated about 150 km from Shanghai. I need to find someone at two other places what are smaller ones but hopefully I’ll be able to do it. I mean in case I’ll have time for all of these… It’s a pity that we can’t go before New Year. Anyway, we have ticket and on Wednesday we collected our visas, too.

On Thursday I absented from the school because Julia was visited by two German friends of her so we went to Terelj what is the national park with the turtle rock together. I visited it earlier when almost nobody was there but now it was absolutely abandoned however in summer it’s a pretty crowded place thanks for its popularity. As the temperature was -30 ⁰C we didn’t spend so much time openair, rather went to have lunch to a relative’s place then visited the 40 m tall equestrian statue ofGenghis Khan in Tsonjin Boldog. The statue has built five years ago and a part of the future complex what will surrounds the statue what is the tallest equestrian statue in the world and has a lookout, too. If you leave the stomach of Genghis you can walk along on the neck of the horse and look around on the head of it but the view is not so interesting because there is nothing there except pasture. In the building under the statue there is a quite interesting exhibition with different archaeological finds but I personally couldn’t concentrate on this because I was absolutely unable to don’t laugh. First of all every roman V was Y then a woman arrived and started to speak in Mongolian for four white people next to a map… A little later we realized she speaks in English but I’ve no idea about what especially because I had to leave the room because I didn’t want to be too jerk and laugh at her loudly. In the evening as usually we went to the couchsurfing meeting what was very familiar because not so many people usually come anymore thanks for the winter.

On Friday I went to the school to talk to a teacher about a homework but after half an hour I returned home to sleep an hour before the next exam because the teacher didn’t arrived. Well this one hour could have been two because the other teacher late almost one hour for the exam. As the first teacher didn’t even come and the second one wasn’t so helpful during the exam it wasn’t an easy day, in addition I couldn’t meet with a Mongolian friend although I really wanted it. So I went to the immigration office to get an exit-entry visa. Asia paid 5 USD for it (the student visa is for free but I need to buy an exit visa what is not so cheap) in the morning but I needed to pay about 35 USD for the same. It can happen in Mongolia, not so surprising.

The end of the day was much better. Although everyone is sick a little bit we finally went to the Indian restaurant where I was called by Asia who invited us to her flat. After we went over started to play drinking game but this time I wasn’t so drunk unlike in Belgium last time. Asia and her flatmate were the first ones who went to sleep so I talked with someone till 6am and woke up on the couch in the living room at noon.

In the evening I went to Asia’s again for a change because we said goodbye to Julia there who flies home next morning. By the way Asia who can speak in Mongolian ordered a pizza what wasn’t easy but finally we got it. With a receipt with some instructions for the pizza boy: English, can’t speak in Mongolian. Give the food show the receipt and take the money.
 




Dzsingisz kán lovas szobra,
Tsonjin Boldog
Equestrian statue of Genghis Khan
Tsonjin Boldog


Dzsingisz kán lovas szobra,
Tsonjin Boldog
Equestrian statue of Genghis Khan
Tsonjin Boldog

Dzsingisz kán lovas szobra,
Tsonjin Boldog
Equestrian statue of Genghis Khan
Tsonjin Boldog

Lovas szobrok, Dzsingisz kán lovas szobra előtt,
Tsonjin Boldog
Other statues in fornt of the equestrian statue of Genghis Khan
Tsonjin Boldog

Ulánbátori alkonyat
Twilight in Ulaanbaatar


Pizzarendelés számlája:
angolul beszélő, mongolul nem tudó.
Add oda a kaját, és kérd el a pénzt.
Receipt from the pizza what Asia ordered:
 English, can’t speak in Mongolian. Give the food
show the receipt and take the money.
 

2013. december 13., péntek

Jön a vizsgaidőszak, jön Kína, jönnek az olcsó filmek. És jön a hideg is...


Karácsonyfa díszítése Ulánbátor főterén,
háttérben a parlament.
Jön a félév vége és vele a vizsgák, így próbálok mostanában a tanulásra koncentrálni, ami vagy megy vagy nem, de annyi biztos, hogy van mellé időm arra is, hogy legyen miről blogot írni. Viszont az év végével a karácsony is kötzeledik, amit itt ugyan nem ünnepelnek és a szilveszterrel mosódik össze, de minden fel van díszítve, és folyamatosan építik az újabb fenyőfákat.
Még múlt hétfőn volt, hogy lekűzdve az esti dugót, Juliával és a mongol családjával elmentünk egy össznépi szülinapozásra. Egy közepes méretű konyhában három generáció gyűlt össze, a már előző bejegyzésben említett két éves szülinapot ünnepelni.
Sokat ugyan nem maradzunk, de ez is elég érdekes volt. Főleg mongolul beszélgettem a családdal, és annak ellenére, hogy a tudásomat nem tudom eléggé leszólni, tulajdonképpen szóba került a mongol-magyar történelem párhuzama a kommunizmus idején, és minden féle egyéb téma, mint például a kaják. A Belgiumban megismert litván barátaim fehér salátaként ismerik, a nálunk francia nevet viselő ételt, ami itt is elég népszerű, csak niyslil, vagyis "főváros" saláta néven. Talán már azt is említettem korábban, mekkora befolyással van az országra Dél-Korea. A tévében koreai sorozatok mennek, az összes busz leselejtezett koreai járat, a boltok polcai roskadoznak a legkülönbözőbb koreai termékektől, sokan tanulnak koreaiul és a kivándorlók egyik elsődleges célországa is Korea. Sok a koreai étterem is a városban közepes árakkal, és jó minőségű kajákkal. Ezután nagy meglepetést már nem okozott, hogy a mongol kaják mellett sok hagyományos koreai étel is az asztalra került, mert az egészséges, és részben ezzel próbálják most kiszorítani a mongol konyhából a kínai kajákat, mivel Kínát nem annyira szeretik.
A szülinap után még átmentem Juliához a szokásos filmnézésre, hülyéskedésre, ezért megint csak valamikor másnap keveredtem haza.
 
A kedd viccesre sikerült, mert ez volt az első szabad estém miután találkoztam azzal a mongol lánnyal, akivel megbeszéltük, hogy jó lenne összefutni. Meg is született az elhatározás, miszerint ma felhívom. Délután Asiával ebédeltem aki előttem valaki mással találkozott, akiről kiderült, hogy pont ugyanez a lány volt. Jó volt így hármasban találkozni. Mikor hazaértem felhívtam. Este találkoztunk, és végül csak záráskor rúgtak ki minket kajáldából/sörözőből ahová beültünk dumálni.
 
A héten az egyetemi órák nagy része elmaradt mivel egy vetélkedőre gyakorolt mindenki. Csoportonként készültünk valamilyen előadással, ami a mi részünkről egy rövid mese előadása és egy mongol dal eléneklése volt. Sajnos én a próbáknál nagyon nem értem rá, így kimaradtam a dologból, de így legalább volt aki kezelje a zenét. Jó hangulatban telt el az egész műsor csütörtökön. Később 1-2 kínai lánnyal ás a koreai társasággal elmentünk egy jobb koreai étterembe, másnap pedig az egyik tanárral egy másikba (hova máshova), de ez a programpont annyit tolódott, hogy nekem végül alig volt időm ott maradni, így inkább el se kezdtem enni. Rohantam a moziba Juliával akivel még csütörtökön elmentünk a szokásos couchsurfing meetingre, ahol túl sokan nem voltak, de találkoztunk pár emberrel és elég családias beszélgetés alakult ki a végére. Másnap egy francia pár el is jött velünk a moziba.
A szombat este megint Juliánál talált, aztán egy késői vacsi után a keddi mongol lánnyal újra másnapra értem csak haza (egyedül).
 
Ezen a héten túl sok érdekes nem történt. Nagy erőkkel próbálom tanulni a mongolt és beadandókat írni az eltére. Ami nagy előrelépés, hogy 10-én, kedden végre megkaptuk az államtól az ösztöndíjat, szeptemberig visszamenőleg. Havi 165 ezer mongol tugrikkal lettünk gazdagabbak.
Szerdán újra a magyar étterembe mentem, egy másik lengyel lánnyal, és ezúttal a tulaj mongol, de magyarul jól tudó feleségével is tudtam beszélgetni egy kicsit.
 
Kína is halad, mert Shanghaiban már van is szállásom, köszönhetően egy ott élő magyarnak, aki azonnal elfogadta a couchsurfingen a kérést, hogy nála lehessek egy darabig. Itt zárójelben megjegyzem, hogy tényleg nem csak ingyen szállást, hanem barátokat is keresek. Hasonló okok miatt kaptam egy meghívást Kína déli részéről egy ott tanuló lengyeltől. Jó lenne elmenni, de nagyon messze van, nem tudom még, mi lesz. Na de vissza az ügyintézéshez, hosszas előkészületek után, ma leadtuk az összes papírt a követségen, és ha minden jól megy, akkor szerdán már vízumunk is lesz Kínába. De ma előtte még újra Juliával fogunk olcsó, ócska filmeket nézni. :D
 
Kissé elmosódott, de büszke kép a vasútállomáson;
végre lefoglaltuk a pekingi vonatjegyet.

Koreai étteremben a csoporttal, és az egyik tanárunkkal.

Egy sokadik karácsonyfát építenek Ulánbátor belvárosában.
 
Ulánbátori utcakép: az alkohol komoly problémákat okoz, de
csodával határos módon a -20 fokban, után elájuló emberek sem
fagynak meg, hiába nem törődik velük senki.


2013. december 2., hétfő

Kínai stoppos tervek Mongóliából

Mécsesgyújtás egy ulánbátori buddhista szertartáson
(Dashchoilin kolostor)
Lassan kezdek ázsiaizálódni.  Egy ideje már én is hordom a maszkot esténként, amikor az egész város ködbe vész. Most éppen tavaszinak ható meleg van, vagyis csak -5 fok körül, napsütéssel feldobva, de az utcára kilépve még így is rámtör néha a köhögés.
Nem tudom, hogy mi lesz így velem Kínában, amiről mindenki azt mondja, hogy még sokkal szennyezetteb, mint Ulánbátor.

Szóval Kína. Amióta elhatároztam, hogy kijövök Mongóliába azt is tudtam, hogy az utazást egybe fogom kötni Kínával, ha lehetőségem van rá. Ha nem, akkor is. Nyáron az anyagiak és az ösztöndíj átutalásának el nem sietése akadályozott meg benne, hogy a szemeszter előtt utazzak Kínába, ezért az utazás januárra, vagyis a tél közepére tolódott.
A tervezést még csak nemrég kezdtem el, de máris sikerült egymástól olyan távolságra lévő célpontokat kiszúrnom, hogy durván egész Kínát körbejárhatom, amire időm nem biztos, hogy lesz. Peking, Shanghai, Hangzhou, Yangshuo, Tianmen Hegység az a kör, amit mindenképpen be szeretnék járni, de ez még zárójelesen kiegészül Hohhottal, az agyaghadsereggel (Xi'An), Hongkonggal, és dupla zárójelben Hainannal is, de a tervezés még nem zárult le, ezért bárhová kifuthat a dolog. A távolság a kis körön is 5500 km, aminek a megtétele nem egyszerű feladat. Egy ukrán srác, akivel itt találkoztam, pár napja hagyta el Kínát dél felé, miután egy hónapig stoppolt ott, így elég jó tippekkel egészült ki az internetről szerzett tudásom. Kis szerencsével lehet aránylag gyorsan haladni, de csak az utazás még jó esetben is egy hetet vesz igénybe, amit nem engedhetek meg magamnak.
A költségvetésem 500-700$ lesz, amibe bele kell, hogy férjen a vízum, a vonatjegy Pekingbe meg vissza, és úgy általában minden amire pénzt kell áldozni. Mármint ennyi lesz, ha végre megkapom a pénzt Mongóliától. Elvileg ezen a héten már tényleg jön, mert a minisztérium erre erős ígéretett tett, így elhalasztottam a mára tervezett követségre menést, adva nekik még egy hetet.
Kínába egyébként Asiaval (Ásával) fogunk menni, ahogy azt már írtam. Január másodikán indulnánk el innen, hogy 30 órás vonatozás után másnapra elérjük Pekinget, ahonnan ő 5-én repül majd el Thaiföldre. Visszafelé 26-án vagy 27-én szeretnénk  jönni, szintén együtt, és remélve, hogy ennyi idő biztosan elég lesz rá, hogy ne késsem le a 30-án felszálló gépemet Isztanbulba.
Kínában a szállást egyébként couchsurfinggel tervezem, alvással útközben, illetve olcsó hostelben.
Hogy mindebből mi lesz, azt majd meglátjuk. Az utazásnak ezen fajtája nem a jól tervezhetőségről, vagy a gyorsaságról híres.
 
Az ünnepségre feldíszített Dashchoilin kolostor
Visszatérve Mongóliára, elég sok érdekes dolog történik most is, amiket leírni nem igazán van időm, mivel most is inkább tanulnom kellene. Kriszta és Balázs hazamentek, Asia elköltözött a koliból egy amerikai lányhoz, de azért még mindig van társaság szerencsére.
Akadnak mongol ismerősök, akik közül valamelyiket alig ismertem meg, mikor az utcán rámköszönt. Viszont a találkozás örömére megbeszéltük, hogy majd összefutunk egyik este, amit jó lenne meg is valósítani. Ő az a lány, aki majd megy Magyarországra, talán jövőre, a következő tanévtől.
Ezen kívül ez a hétvége is  a buli jegyében telt el, mert szombat este gyanútlanul léptem be a könyvtárba, ahol egy szülinapi buli kellős közepébe csöppentem bele, és ahonnét többet nem engedtek kimenni. Egy burját srác lett 21 amit nemzetközi (orosz, kalmük, burját, koreai, japán, stb.) társasággal ünnepelt, és nem elhanyagolható mennyiségű vodkával. Ráadásul a belső-mongolok és oroszok mellett nem lehet nem inni, mivel vizes pohárba töltik a vodkát, literben mérve, amiből nem tudom mennyit ittam meg, de ami biztos az az, hogy 9 órakor már úgy néztem ki, mint egy altatásból éppen csak magához térő, bedrogozott zombi. A konstans ivászat durván kettőig folytatódott hasonló intenzitással, és csodálatos módon emlékszek rá, hogy egy srác elkezdett néptáncoli, méghozzá elég jól, de hogy ez most orosz volt vagy kalmük, azt már meg nem tudom mondani. A lényeg az, hogy ez is egy jól sikerült este lett.
Tegnap Juliához mentünk Ásával, karácsonyi sütit sütni, én meg még ott maradtam kicsit tovább, miután Ása lelépett, hogy egy jó kis zombihorror mellett sütizzek be Juliával.
Ma megint vele fogok találkozni, mert a mongol családjában lesz valakinek a második szülinapja, és tegnap amikor rájöttek, hogy lehet velem mongolul beszélgetni, elhívtak.
Mindezeken túl láttatok már olyat, hogy egy lampionokkal feldíszített kolostor udvarán sötétedés után 108 kis mécsest gyújtanak meg a hívők füstölőkkel, majd nagy piros lampionokat eregetnek? Nem olyan sokat, hogy elborítsák az eget, és nem is fehéreket, hanem pirosat, így nem is olyan mint az indiai filmekben, de azért szép. Na hát én most láttam ilyet.

Égő mécsesek egy ulánbátori buddhista szertartáson
(Dashchoilin kolostor)


Szerzetesek egy ulánbátori buddhista szertartáson, a
Dashchoilin kolostor udvarán
 
Mécsesgyújtás utáni lampion eregetés
egy ulánbátori buddhista szertartáson
(Dashchoilin kolostor)

Lampion eregetése az ulánbátroi buddhista
szertartás befejeztével
(Dashchoilin kolostor)

Piros lampion emelkedik a levegőbe,
egy ulánbátori kolostor udvarán
(Dashchoilin kolostor)

2013. november 24., vasárnap

Shar mod jurtenegyed, Choijin Láma Templom Múzeum, és buli Ulánbátorban

Megint kezdenek felgyülemleni az események, amik a világot ezúttal se váltják meg, de a mindennapjaimat annál inkább érdekessé teszik. Sokat nem unatkozok, és mindig van miről írnom, ha éppen ráérek.

Szerdán este volt a filmfesztivál utolsó napja, és a második film egy lengyel alkotás volt, szerencsére angolul, bár a legeslegjobb mozinak nem nevezném. A sok érdeklődőből végül csak négyen mentünk el, Asia még anno tolmácsa is volt a főszereplőnek Lengyelországban, és nagyon érdekelte a film megint. A film bemutatója "Imagine" található.

Csütörtökön szintén többen akartunk elmenni a heti couchsurfing meetingre, de végül csak Asiával jutottunk el odáig, hogy a tettek mezejére lépjünk. A hivatalos kezdés után 45 perccel senki sem volt az étteremben rajtunk kívül, szóval átmentünk a másik helyre, filmet nézni. A terv az volt, hogy majd a mozizás után visszanézünk, ami meg is történt, de összesen négyen voltak ott... Amennyire felkapottak és jók voltak ez eddigi találkozók, annyira panganak mostaniak, hogy bejött a tél, és az emberek tovább utaznak dél felé. Winterbirding... Mint kiderült, a magyarul tudó mongol lány ott volt, mikor mi a filmet néztük (egyébként két elég érdekes, de jó francia animációs filmet), de el kellett mennie, így elkerültük egymást. De telefonon beszéltünk vagy 20 percet, úgyhogy gondolom össze is futunk majd valamikor, mert szeretjük elkerülni egymást. Korábban nem tudtam neki felvenni a telefont, és nem tudtam melyik az ő száma. Annyian hívnak, hogy megőrülök tőle, és egy kisebb gyűjteményem sms-ekből is van, amiket majd leírok ide is valamikor, mert nagyokat lehet röhögni (néha sírni) az angol nyelvű próbálkozások túlnyomó többségén.

Choijin Láma Múzzeum, és Ulánbátor
egyetlen üveg felhőkarcolója,
a "The Blue Sky"
Pénteken megint lógtam a suliból, ami nem egy jó tendencia, de leglább nagyon jó kifogásom van rá. Krisztával mentem fotózni a főtér melletti Choijin Láma Templom Múzeumba, ami igen szép és fontos templom volt régen, de miután kiírtották a lámákat 1937-38 körül, ez is csak múzeumként élt tovább, ahogy teszi azóta is. Nekünk most fotózni kellett néhány tárgyat, Kriszta leendő könyvéhez, ami elég sokáig tartott, és majdnem lefagyott a kezem a fűtetlen épületekben, ahol a hőmérséklet -10 fok volt. Megjegyzem a jövő hét elejére -30-at jósolnak reggelentére. Jelenleg, éjjel kettőkor -20 alatt van, de legalább egy sálat kaptam ma.
Kora este, mikor visszajöttem valahonnét a szobámba nagy meglepetésemre a szobatársam nyitott ajtót, akiről már azt hittem, hogy megették az agyát a zombik, és a maradékot elásták a kertben, mert ezelőtt nem láttam hetekig. A jelek szerint ilyesmi nem történt, de aznap annál jobban folytatódtak a dolgok, mert elhívott kajálni. Négyen mentünk az indiai étterembe; ő, az itt megismert barátnőjével, egy másik ismerős kínai lány, na meg persze én. Közösen rendeltünk 1-1 tál csirke- és marhahúst, jó szaftosan, és azzal töltöttük meg a lepény szerű indiai kenyeret, vagyis a naant. Ezáltal aránylag olcsón meg lehetett úszni a dolgot, na meg úgy, hogy a végén a srác fizetette a számlát, és akárhogy is erőlködtem, semmi pénzt se tudtam rátukmálni belőle... Ami még pozitívabb, hogy eddig is felmerült már, hogy látogassak ki hozzá Kínába, de most komolyabban is beszéltünk a dologról, mivel egyre inkább szerveződik az út. Na de erről majd egy későbbi bekezdésben, mert előtte még lakásavatóra kell mennünk.
Néhány ismerősünk most bérelt ki egy új lakást a belvárosban, 2 szobával, havi 650 dollárért, ami nem olcsó, de itt Ulánbátorban ennél jobbat nem találni. Szokás szerint kis koszos utca, kevésbe bizalomgerjesztő ház, majd belülről gyönyörű szép, modern lakás. Bárhol Európában is lehetne. Ezt bérlik összesen négyen. A vége elég jó kis házibulira sikerült, bár a koliban némi kellemetlen afférral lezárva.

Szombaton nem meglepő módon nem jött el a tanítványom reggel nyolcra, hiába vártam, de legalább egy jót beszélgettem a portással (dzsidzsúr) amíg vártam rá.
Annyira nem bántam, hogy visszafekhettem aludni, mert az előző napi házibulin megint nem kakaót ittam lefekvés előtt.


Befagyott folyó Ulánbátor határában
11 felé találkoztam Krisztával, és elmentünk a város ÉK-i részére, a folyó melletti jurtanegyedbe körülnézni. Shar Modban megnéztünk egy vörös süveges kolostort, ahol éppen szertartás ment, és a padlón csempe volt, ami elég egyedivé tette a dolgot, és nem feltétlenül jó értelemben. Szokásos deszkakaerítéseket, és vízhordást láttunk, amit a befagyott folyó, és a diliház látványa dobott csak fel egy kicsit, nem beszélve a háttérben végighúzódó hegygerincekről. Szeretem az ilyen helyeket, megvan a maguk hangulata, bár tény, hogy olyan, mint egy óriási falu, nem pedig egy város része.Hazaérve kicsit tanultam, és szenvedtem a fészbúk csettel, de aztán 9 felé végre elmentünk bulizni.
A belépő közepesen volt drága, 10 ezer (lányoknak a fele) tugrik, de a hangulat elég jó volt a kanadai dj-nek köszönhetően, na meg a sok fehér miatt. "Expat" party volt, vagyis az itteni külföldiek jöttek össze, néhány mongol baráttal együtt. Nagyon sok emberrel sikerült ismerkedni, és beszélgetni, amennyire a zene mellett erre lehetőség volt, és végre Angie-val is találkoztam, aki ugyan mongol, de a 24 évéből 17-et Magyarországon töltött, így teljesen jól beszéli a nyelvet. Vele és a csak mongolul tudó barátnőjével beszélgettem egy kicsit, mielőtt elkezdtem egy másik ismerősüket bámulni, aki hivatásos táncos, és hát ennek megfelelően volt rajta mit nézni.
A bulinak végül háromnegyed kettőkor lett vége, amikor mindenki elkezdett elmenni, és valaki még lámpát is gyújtott. Elég kár, mert maradtam volna reggelig, de még pár órát minimum. Ezek a partyk hiányoznak néha az életemből itt, Mongóliában.

A hét utolsó napján is bulizni akartam eredetileg, de végül nem jutott rá idő, mert elég sokáig maradtunk Katáéknál Balázst és Krisztát búcsúztatni, mert ők szombaton hazamennek majd. Vittünk magunkkal két afgán srácot, én Ását, na meg ott volt Nándi, a szerzetes barátunk is. Végre finomat ettünk, és a végén nagyot röhögtünk mikor leültem felvenni a bakancsomat, és végigszakadt a gatyám... Viszont az elveszettnek hitt másik farmerom és az eltés pulcsim szerencsésen megkerült, szóval lesz mit felvennem holnap az egyetemre. :D

Ami még említésre mlétó, hogy egyre inkább érik Kína, bár már az első baki is becsúszott. Ása Pekingből akar Thaiföldre repülni, így meg is beszéltük, hogy elmegyünk együtt Hohhotba, Belső-Mongólia, vagyis egy kínai autonóm terület fővárosába, mert egyrészt érdekes, másrészt meg én hivatalos vagyok a szobatársamhoz, aki ott lakik, bár, hogy tényleg náluk lakhatok-e azt nem tudom. Szeretném még egyszer-kétszer tisztázni a dolgot, hogy tuti legyen a meghívás, és tényleg komolyan gondolja. A terv tehát az volt, hogy pár nap Hohhot után Pekingbe megyünk, és néhány napos nézelődés után szétválunk. Ása elrepül, én pedig megyek amerre látok, amerre kedvem van, vagy amerre éppen tudok. A probléma ott jött be, hogy ő tegnap megvette a repjegyet egy kicsit koránra, mert elfelejtette, hogy Hohhotba is el akarunk menni, így ez tuti nem fog beleférni a közös időnkbe. Talán később megyek majd oda egyedül.
Kikérdeztünk egyébként elég sok embert, hogy hogyan lehet lejutni Kínába, és mi kell a vízumhoz. Sokan mondtak sokfélét, így pontosan nem tudjuk, hogy mi is van, és mennyibe fog kerülni, de próbálom megtalálni a legolcsóbb megoldást, mert nagyon nem lesz pénzem. Igazából ami a legdrágább, az a vízum, és az utazás Kínába. Ezek nélkül tökjól ellennék... Ami a pénzt illeti az egyik tanítványom kórházban van és azért nem jön, a másikról meg még ennyit sem tudok. Szóval megint nincs munkám, amikor már éppen elkezdtem volna keresni, és úgy nézett ki, hogy sínen vannak a dolgok.
Ezen túl már komoly balhé van az ösztöndíj felől, mivel Mongólia még mindig nem adott senkinek semennyit, pedig a fél kollégium erre vár, már szeptember óta. Én havi 100 dollárt kéne kapjak, de nem kapom. Minden évben csúszik a kifizetés, na de nem ennyit... Valaki már az oktatási minisztériumba is bement, illetve folyton a suliba járunk, hogy mi van, de állandóan csak azt halljuk, hogy majd.
Én a magam részéről írtam Magyarországra az MÖB-nek (Magyar Ösztöndíj Bizottság), illetve a tanszékre is, hogy segítsenek, és már meg is van a visszajelzés, hogy tud a magyar félről az itteni egyetem, és a budapesti mongol követtségre is kiment már a hivatalos levél, szóval beindult a magyar részről a diplomácia is. Ha mindez nem segít még ebben a hónapban, akkor együtt bemegyünk a suliba, vagy a minisztériumba balhét rendezni, én pedig azon is gondolkozok, hogy a magyar hiányában elmegyek egy másik európai követségre segítséget kérni. Kezd mindenkinek elege lenni belőle, hogy a nem létező pénzünkből kell többet áldozni sok dologra, mivel még diákigazolványunk sincs, amivel igénybe lehetne venni a kedvezményeket.


Ulánbátor, Choijin Láma Templom Múzeum:
kínai stílusú festmény egy épületen 1.


Ulánbátor, Choijin Láma Templom Múzeum:
kínai stílusú festmény egy épületen 2.


Ulánbátor, Choijin Láma Templom Múzeum:
kínai stílusú festmény egy épületen 3.


Ulánbátor, Choijin Láma Templom Múzeum:
kínai stílusú festmény egy épületen 4.



Jurtanegyedbéli látkép
Ulánbátor, Shar Mod


Jurtanegyedbéli látkép
Ulánbátor, Shar Mod


Egy szebb, ulánbátori jurta.


Ulánbátori jurta, gumiabroncs kerítéssel.



Jurtanegyedbéli látkép
Ulánbátor, Shar Mod


Autószerelés az utcán, ulánbátori jurtanegyed


Utcakép az ulánbátori Shar Mod jurtanegyedben
 

2013. november 19., kedd

Európai Uniós Filmfesztivál és angol tanítás Mongóliában

Utolsó rapszódia c. magyar film plakátja,
Ulánbátor, Európai Uniós Filmfesztivál,
2013. 11. 17-20.
Hétfőn hősiesen, bár némi anyázástól kísérve felkeltem, és bevonszoltam magamat az egyetemre, mert ironikus módon aznap egész tűrhetőek az órák. Elég sűrűre sikeredett nap volt a hét első 24 órája, de ezt jobban élvezem, mint az ellenkezőjét. Suli után találkoztam egy korombeli sráccal, aki angolt akar tanulni, és először szerdán fog jönni ha minden igaz. Heti négyszer két órát tervezünk, óránként 7 ezer tugrikért, ami egész tűrhető fizetés. Az előző napi srác háromra jött, miután a menedzsertől korábban megkaptam az engedélyt, hogy behozhassam a koliba. Enélkül a portás senki idegent nem enged be, főleg nem mongolt. A kiejtése szörnyű, és szeretne nem az alapoktól indulni, de pár mondatot azért tud. Nem reménytelen a srác. A két óra leteltével kirakni nem nagyon sikerült, és Juliára is várni kellett, de végül beestünk a hangulatos ki művész színházba, ahol az Európai Uniós Filmfesztivál van. Hatkor kezdődött az Utolsó rapszódia, ami Liszt utolsó napjait dolgozza fel. Sokan nem voltak, főleg nem fehérek, de Balázs és én értettük a szöveget, a mongoloknak meg feliratozva volt. Persze gondosan rárakva az angolra, hogy Ása és Julia ne érthessék. Mellesleg a Bayreuth folyamatosan Bejrútnak volt fordítva, és nem ez volt az egyetlen hiba, de nekem ez szerencsére nem okozott problémát. Jó érzés volt magyarul, magyar filmet nézni, Ulánbátorban, egy kis színházban, néhány mongollal és pár európai baráttal együtt. Egyébként van itt is színház meg kultúra, nem is csak a divatos, populáris és tulajdonképpen egész sokféle. Ha az ember odafigyel, meg lehet találni őket, ráadásul ez is ingyenes volt.
Mikor a film után kiléptünk az utcára rámjött a köhögés. Esténként az első levegővétel mindig ezt váltja ki. Egyrészt a hirtelen hideg, másrészt a nagy füst miatt. A koli környéke egész tiszta ahhoz a részhez képest ahol voltunk, mivel itt távolabb vagyunk a jurtanegyedektől, de ott tényleg csak néhány méterre lehetett ellátni. A külváros határától kifelé olyan az idő, mint otthon a legnagyobb ködben. A különbség csak annyi, hogy ezt a fűtés okozza, tehát főleg a szén. Gyorsan be is vágódtunk egy leintett kocsiba, ahol már nem volt olyan rossz szag.
A hazamenés előtt Ásával még elmentünk egy olcsóbb koreai étterembe vacsorázni, ahol pont ott ültek az én koreai ismerőseim, így volt kitől tanácsot kérni, mikor nem tudtam két hasonló kaja közül választani. Jó másfél órát ültünk az étteremben, mert még mindig nem tudok gyorsan enni, de jól elbeszélgettük az időt.
Késő este sikerült beszélnem az otthoniakkal, méghozzá csaknem a teljes családdal, ami eléggé megnehezítette a kedd reggeli felkelést. Dél után beállított a menedzser, a „mérnökökkel”, akik lecsekkolták, hogy jó a radiátorom. Előző nap még tényleg jó volt, de azért megfogtam, és már rohantam is utánuk, hogy nem, nem működik. Megint elromlott, és tök hideg. Mondta a menedzser, hogy a mérnökök most éppen „konferenciát tartanak” a szobámról, és a felújítás lehetőségeiről, de később talán kapok egy villanyradiátort.
A mai angolórám előtt volt egy pár szabad órám, amit végre megint tanulásra használtam fel, a tegnap esti hasonló tevékenység mintájára, aztán kimentem a portára várni a tanítványomat. Negyed órával később megkérdeztem tőle, hogy mi van. Ja, nem jön, tudjuk-e holnap pótolni? Tudja a fene, gyere háromra, aztán majd meglátjuk, nekem is dolgom van. Jó, akkor jön ma hétre. Ne gyere, most lenne időm, gyere holnap, aztán kitalálunk valamit. Ilyen baráti árért ne ugráltasson, főleg ne úgy, hogy nem szól előre, hogy nem jön. Ezt a hozzáállást nem szeretem Mongóliában.
El akartam menni ma is a filmfesztiválra, de végül itt ragadtam mosni, beszélgetni, és játszani. Mellesleg ami a mosást illeti, valaki megette egy farmeromat és a pulcsimat. Fogalmam sincs hol lehetnek, de tényleg, már az egész szobát felforgattam, de nincsenek meg.
Holnap suli után kétszer két órát is tartok, mivel ma a menedzsertől szereztem papírt a másik srácnak is, hogy bejöhessen. Mostanában elég sokat vagyok a menedzsernél, és amikor ma leesett neki, hogy angolt tanítok a koliszobámban akkor ért a legnagyobb meglepetés. Kiderült, hogy nála keres a szomszéd kolostorból egy láma angol tanárt, de ami még meglepőbb, hogy nem önkéntes alapon, hanem fizetni is akar érte. Eléggé be vagyok táblázva most, de megkaptam a számát, és majd fel is hívom. Remélem sokat nem akar tanulni, és tényleg szeretne fizetni is érte, mert emellett a két tanítvány mellett sok időm már nincsen dolgozni és tanulni is mellé, a barátokról nem is beszélve.

2013. november 17., vasárnap

Ulánbátori éjszakai élet, és a jurtanegyed

Asiával az ulánbátori magyar étterem előtt.
Előbb a munka, aztán a szórakozás; a csütörtök délutáni állásinterjú után mozis este következett, mert Juliával elmentünk megnézni a Thort (illetve a jegy szerint a Thurt), aztán a már megszokott módon következett a Bliss nevű hely, ahol hetente egyszer mindenféle művészfilmet, vagy legalábbis nem hollywoodit adnak. Ez az a kocsma-étterem, aminek német a tulajdonosa, és ahol szerdán még csak 4500 tugrik volt a currywurst, de csütörtökre ez valahogy 5500 lett. Még meg is kérdeztem a pincért, hogy most mi van, de megmutatta a nem túl friss étlapon, hogy az bizony 5500, mit mutatott előző nap, nem értem. Mellesleg pénz. Az infláció magas, így az árfolyam gyorsan változik, és ezt most is megfigyelhettem. Jelenleg a forintbani összeg kiszámolását nyolccal ajánlom. Tehát az eddigi 6.5 helyett, most már 8 tugrikot ér a forint, de az euro és a dollár is hasonlóan erősödött, illetve a tugrik gyengült. Merem remélni, hogy a mongoloktól egyszer talán tényleg megkapható ösztöndíjamat nem a nyári árfolyamon fogják számolni, mert akkor hülyét kapok.
 
A péntek elég lusta nap lett, mert be akartam menni a suliba, de valamikor délelőtt ébredtem fel, és örömmel konstatáltam, hogy az ébresztő elfelejtett megszólalni, pedig be volt állítva. Na jó, akkor már aludjak tényleg sokáig, felkeltem valamikor dél körül, és gyors kaja után leléptem a Ganden kolostorba videókat csinálni. Hát erősen közepesre sikerült a dolog, úgyhogy majd még visszamegyek egy következő körre, de ami a legnagyobb poén az egészben, hogy a videók fele elveszett, mikor a kártyáról a gépre másoltam őket...
Este rendkívül színvonalas társasjátékozás volt a program a lengyel társasággal és Balázzsal. Alkoholmentesen és nem is túl sokáig, de azért jó volt.
 
Ulánbátori jurtanegyed: vízhordás a házakba (Colongoo,
vagyis a szivárvány nevű lány) elbújt a fényképezés elől.
A szombat eredményes nap volt, mert legalább öt szót megtanultam, ami pont öttel volt több, mint az előző egy hét alatt bemagolt összes új szó együttvéve. Délután viszont tényleg gyakoroltam a nyelvet, bár tény, hogy csak a magyart, mert Ásával és Juliával végre elmentünk a magyar étterembe. A menü sajtos lángos, marhapörkölt nokedlivel, és gulyásleves (igaz, csipetke nélkül) volt, amiket jól körbe is kóstoltunk. Nagyon ízlett minden, és olcsóbb is volt, mint amire számítottam. Kaja után kicsit beszélgettem a tulajjal, aki másfél éve van Mongóliában, mert Magyarországon a főiskolán megismerte a mongol feleségét, így ide költöztek.  Remélem megyünk még máskor is, mert elég jó volt az egész. Magyarországi képek a falon, a gulyásleves kis bográcsban érkezik, néhány köcsög (nem olyan), meg más dolgok Magyarországról. Mindehhez a tévében szumót közvetítenek Japánból.
Este már azt hittem, hogy nem fog semmi se történni, de lejöttek Balázsék és végül hármasban elmentünk bulizni. Mikor 11 felé odaértünk szinte semmi nem volt, de nemsokára beindult a party, és a tánc. A zene durván 70%-a elég pocsék tuctuc volt de azért el lehetett lenni. Fizettetni persze ezúttal is megpróbáltak 26 ezret a 16 helyett, de Balázs lerendezte, így a végén nem sikerült átverniük. Erre itt egyébként fel kell készülni, mert rendszeresen megpróbálják az éttermekben, kávézókban, stb. becsapni az embert és nem  is kicsit. Érdemes tisztában lenni vele, hogy mit fogyaztunk, és az mennyibe került az étlap szerint, aztán a végén jól megnézni a számlát. Ezen kívül aki hosszab időre jön, megtanulja, hogy mennyi egy kiló zöldség, hús, stb. átlag ára, és ott fogja hagyni a piacon a dupla árat mondó árúst. Átlagosan egyébként talán egy olyan 50%-al szeretnek többet kérni, mint ami járna. A szórakozóhelyekre visszatérve van belőlük nem egy, de mind fizetős és néha bezárnak éjfélkor. Az belépő ezúttal 5000 tugrik volt, ami igen jónak mondható, mert 10-20 ezer az átlag.

A vasárnap eddigi része kicsit érdekesebben telt, mert újabb 11-es kelést és egy rövid reggelit követően elindultam, hogy kimenjek a városból észak felé, kicsit természetben lenni és fényképezni, de fél órás várakozás után megtudtam, hogy a buszra, amire át kellene szállnom még egy bő órát kellene várni, így elindultam a jurtanegyedben fényképezni és körülnézni. Itt is megerősödött bennem, hogy vannak nagyon kedves emberek, és oltári nagy parasztok, mert elég sokkal találkoztam, és beszéltem is. Beszéltem többek között egy egyetemista lánnyal, aki vízért ment 3 kistesójával. Itt is úgy van ez, hogy kis kétkerekű húzós fémkocsival viszik a durván 25 literes sárga műanyag kannákat, hogy jelképes összegért megtöltsék vízzel, aztán kezdődhet a menet felfelé a meredek hegyre, a köves földúton. 10-12 éves gyerekek simán 50-60 kilós kocsikat vonszolnak magukkal. El lehet képzelni, hogy mennyire kikészülnek közben. Látszik, hogy iszonyúan erőlködnek, és nagyon sűrűn megállnak. Jó képet erről pont nem sikerült csinálnom, de a rövid meredek részen segítettem egy kissrácnak, aztán picit az előbbi csajnak is. Név szerint Szivárványnak, ami a magyar fordítást illeti.
A jurtanegyed egyébként tényleg tök érdekes. Egyszercsak elvágólag megszűnik a város, a magas házakkal, és kezdetét veszi a jurtanegyed, ahol nagyobb, deszkakerítéssel körülvett udvarokon állnak a jurták és a házak vegyesen. A főút aszfaltozott, és busz jár rajta, néhol van 1-1 nagyobb, de többnyire félkész épületek, vagy egy nagyobb bolt, de ezen túl csak a poros földutak, a háttérben hegyek, a város felé fehér toronyházszellemek, de az előtér jurtanegyed, ameddig a szem ellát. A képet csak a távvezetékek törik meg minden irányban. A legnagyobb út mellett, a buszmegállókhoz közel zsákokban árulják a fát és a szenet, néha kis teherautókról, ezen kívül sok még a kis vegyesbolt, és a gumis. Nem csoda, ezeken az utakon, ezzel a sebességgel és vezetési stílússal szeret kidurranni a kerék, aminek a legjobb bizonyítéka az út szélén kereketcserélő sofőrök nem ritka látványa. Amiből sok van még az utcákon az a kutya, de eddig még az összes nagyon békés volt. A szmog egyébként egyre nagyobb, amin ha átsüt a nap, fehérré válik és így keletkeznek a toronyházszellemek. A környezetszennyezésen felbuzdulva, és spórolással megspékelve akartam eredetileg egy zoknit éleszteni újjá, mosogatórongy szerepében, de nem találtam eléggé szétszakadtad, ezért inkább vettem rendes szivacsot a boltban. Pedig zoknis módszer igazi kolimegoldás lett volna.
 
Ma este találkoztam egy egyetemista párral, akik közül a fiú akar angolt tanulni, mert nem tud semmit, de december 9-én angol állásinterjúra mennek, hogy nyáron Amerikába mehessenek diákmunkára, az angolul egész jól tudó barátnőjével és az interjú is angolul lesz. Szóval három hétig fogom tanítani elvben a srácot, aránylag nagyon szar fizetésért, de egyenlőre nincs jobb, ők meg szimpatikusak is.
A magyar étterem után egyébként szombaton is találkoztam valakivel, de kitalálta, hogy én nem tudok elég jól mongolul, biztos nem értene meg, és inkább keres mongol tanárt. Oké, ha mongolul akarsz csevegni, akkor hajrá, én találok mást aki tényleg angolozni akar.
 
Asia és Julia az ulánbátori magyar étterem előtt.

Juliával az ulánbátori magyar étterem előtt.

Ulánbátori jurtanegyed: egy aszfaltozott főutca, deszkakerítéssel.

Ulánbátori jurtanegyed: vízhordó fiú egy áátlagos utcán.

Ulánbátori jurtanegyed: kíváncsiskodó kislány, tetszett neki a fényképe.

Ulánbátori jurtanegyed: utcakép.

Ulánbátori jurtanegyed: vízhordó fiú pihen meg két emelkedő között.

Ulánbátori jurtanegyed: buszmegálló a főúton, háttérben a
jurtanegyed és a várost övező hegyek.

Ulánbátori jurtanegyed: fontos buszcsomópont boltokkal és
árúsokkal (doloon boodal).

Ulánbátori jurtanegyed: doloon boodal.

Ulánbátori jurtanegyed: külvárosi tájkép.
Ulánbátori jurtanegyed: külvárosi látkép.
Ulánbátori jurtanegyed: A legnagyobb főút mellett árulják.

a tűzifát és a szenet, mellette üres műanyag flakonok, amiket
a hajléktalanok, vagy szegények gyűjtenek egy kevés pénzért
óriási zsákokba.

Ulánbátori jurtanegyed: kilátás és utcakép
Ulánbátori jurtanegyed: tűzifa és szén árúsítása a legnagyobb
főút mellett.

Ulánbátori jurtanegyed: szén árúsítása az út mellett, háttérben
a jurtanegyed, és a várost körülvevő hegyek.